Új Szó, 1973. május (26. évfolyam, 102-128. szám)
1973-05-06 / 18. szám, Vasárnapi Új Szó
20 LETŰNT ÉVEZREDEK ÖRÖKSÉGE Az Ararat-]ennsikon egyre-másra tárják fel a régi települések maradványait. A régészek eldorádója az Ecsmiadzintól (az egykori örmény főváros) délre fekvő terület, ahol a Mohrablur hamudomb emelkedik, így nevezik a helyi lakosok az i. e. 3000 évvel virágzó település maradványait. A mohrabluri ásatásokat a Jereváni Állami Egyetem expedíciója végzi. A régészek már eddig is lakóházak maradványait, gyönyörű ornamentikával díszített kerámiagyűjteményt, kőből, csontból és bronzból készített tárgyakat találtak. A kutatók becslése szerint az ásatások során feltárt régi település az i. e. 3. évezred derekán pusztulhatott el. A központi részben két méter vastag földréteg alatt egy hatalmas, négyméteres bazaltblokkból faragott oltárt találtak. Így tártak fel a régészek egy ötezer éves katedrá- list. A kutatók véleménye szerint a mai Szovjetunió területén ez a monumentális építőművészet legrégibb műemléke. Számtanóra a második osztályban: q tanulók közösen oldják meg a feladatot SZ ÓRAKOZVA TANULNI A Szovjetunióban 200 000 általános iskola van, amelyekben mintegy 50 millió tanuló tanul. Jelenleg a nyolcéves iskolából kikerülő tanulók 80 % szerzi meg a középiskolai műveltséget. Folyamatban van már azonban a középiskola általános kötelezettségének bevezetése. Mindenkit érdekel, milyen lesz a jövő szovjet iskolája. Milyen módon lehet elérni a tanítási folyamat nagyobb effektivitását? A szovjet pedagógia ezt a kérdést szigorúan tudományos módszerekkel próbálja megoldani: az elmélet gyakorlati ellenőrzésével. Érdekes kísérlet folyik Grúzia fővárosának (Tbiliszi) egyik iskolájában. A tanítás hagyományos formáját — a szó szoros értelemben vett tanítási órát — vitaórákkal, beszélgetési órákkal és koncertekkel váltiák fel. A tanító célja a gyermekek számára minél érdekesebbé, vonzóbbá tenni a tanítást, s így irányítani figyelmüket a tananyagra. Az első és második osztályban nincs értékelés (osztályozás), mivel a jó jegy megszerzése gyakran csökkenti a tanulás alkotó aspektusait, elvonja a tanuló figyelmét a legfontosabbtól — a tartós tudás megszerzésétől. KORSZERŰBBEN A Szovjetunióban gyors ütemben hozzák létre az új, magasabb teljesítményű mezőgazdasági technikát. A korszerű mezőgazdasági gépek tökéletesítésének és tervezésének központja a Moszkvai Gorjacskin Össz- szövetségi Tudományos Kutatóintézet. (A Szovjetunióban a Földművelésügyi Minisztérium keretében 370 ilyen tudományos kutatóintézet működik). Feladata: olyan gépek szerkezete, amelyek segítségével a kü lönféle mezőgazdasági és állattenyésztési munkákat gépesíteni lehet. A kutató- intézet mérnökei és tervezői közreműködésével került ki a gyárból a jól bevált „Kolosz“ és „Nyiva“ arató-cséplő kombájn, valamint a kukorica- és siló- kombájn — a „Vihr“. A Gorjacskin Össz-szövetsé- gi Mezőgazdasági Tudományos Kutatóintézetben új gépet próbálnak ki. A közép-ázsiai szovjet köztársaságok közül elsőnek Taskentben, Üzbegisztán fővárosában építenek metrót. Az 1966-ban földrengéssel sújtott város már teljesen újjáépült, s a rekonstrukciós tervek szerint jelentősen meg is növekedett. A másfél millió lakost számláló város közlekedésének javítása érdekében határozták el a földalatti építését. A metró első 12,5 kilométer hosz- szú szakasza fogja összekötni Csi- lanzart, az egyik legnagyobb lakónegyedet a város központjával. A vonalon kilenc állomás lesz. A Csilanzar-állomás körzetében már elkészült 500 méter alagút, amelyet speciális vasbeton blokkokkal borítottak be. Ezek megvédik a metrót még a legerősebb földrengéstől is. A Csilinzar-állomást a másik oldalról nyitott pálya közelíti meg. Az állomások kivitelezésében figyelembe veszik az üzbég nemzeti építőművészet hagyományait. A vonalat a következő ötéves tervidőszakban kapcsolják be a forgalomba (1976—80). 1973. V. B. ÉPÜL A TASKENTI METRO A taskenti metró gyors ütemben épül. A földrengés sújtotta város egyik büszkesége lesz. A dühöngő elemekkel a Lenin jégtörő vívta a legnagyobb küzdelmet. AZ ÉSZAKI-SARK JÉGMEZŐJÉN KERESZTÜL Ez év januárjában öt szovjet jégtörő és négy teherhajó az Északi-sark történetében először tette meg az utat a Jenyiszej torkolatától az Északi-Je- ges-tengeren keresztül Murmanszkba, a Barrents-tenger egyik kikötőjébe. Itt a közlekedés általában az ősz végén leállt. A bajókaraván útja során dühöngő hóviharba került, a felbőszült elemek hótorlaszokat állítottak útjába, hatalmas jégtáblák özönét zúdították rá, s a fagy elérte a —55 C°-ot. A jég rettenetes erővel szorongatta a hajókat, nagy veszélynek téve ki őket. A szovjet tengerészek bátorságának és a Lenin nevű atomjégtörő vezette jégtörő flotta szívós munkájának meglett az eredménye: sikerült győztesként kikerülniük a zord Arktisszal vívott harcból 1973. január 27-én a hajók elérték céljukat. Az út folyamán a szovjet szakemberek gazdag faktográfiai anyagot gyűjtöttek össze az északi-sarki hajózás problémáiról a téli Időszakban. Grigorij Aresjan és Vogyiszevsz Oganyeszjan az Ecsmiadzin kfirnyékén Teltárt leleteket restaurálja.
