Új Szó, 1973. május (26. évfolyam, 102-128. szám)
1973-05-01 / 102. szám, kedd
EGY HARCOS ELET KRONIKAIA A szék támlájához támasztott görbe bot elárulja, hogy tulajdonosa nehezen jár. Pedig Herceg Dani bácsi — ez a deres hajú, zömök ember — valamikor sokat gyalogolt, járt-kelt, hogy a pártfeladatokat teljesítse, üzenetet vigyen a járás valamelyik községébe. Jól emlékszem, így volt ez a kollektivizálás idején is. Hetvenéves múlott, megöregedett. A betegség megtörte egészségét. Emlékezőtehetsége sem olyan már, mint valamikor volt, mégis megpróbáljuk feleleveníteni a múltat. — Harkácson egy hétgyermekes családban láttam meg a napvilágot — kezdi a beszélgetést. — A szüleim a papi birtokon cselédeskedtek. A nagy család egy 3X4 méteres helyiségben lakott. Nyáron könnyen megoldottuk az éjszakai alvást, de télen mégsem aludhattunk a szérűben, az istálló padlásán. Édesapja írástudatlan volt, a roboton kívül mást nem ismert. Édesanyját korán elvesztette. A sok gyermek mellett még a földeken is dolgoznia kellett. A Dani gyerek úgy ahogy elvégezte a hat elemit. Apja mesterséget akart adni a kezébe. Kovácsinasnak szegődtette a falubeli műhelybe. Talán tíz napig volt ott, amikor az intéző meglátta és azon nyomban kiadta a parancsot; hozzák haza, az uradalomban is szükség van a munkaerőre. — Csikókat őriztem — mondja — mindaddig, amíg meg nem erősödtem, majd béres lettem. A politikai munkát akkor kezdtem el — noha az urak iránti gyűlölet gyermekkoromtól élt bennem —, amikor esténként cselédtársaimnak az istálló halvány fényű lámpájánál a „Szabad szót“ olvastam fel. A Magyar Tanácsköztársaság idején 16 éves voltam s így, ha fegyverrel nem is tudtam segíteni, munkámmal segítettem. Az urasági birtokot 1920-ban otthagyták és a szomszéd községben — ma mindkettő egy falut képez Gemerská Ves néven —, Sánkfalán béreltek lakást. Alkalmi munkásként dolgozott. Még ebben az évben belépett a Szociáldemokrata Pártba, de ez hangzatos ígéreteken és jelszavakon kívül mást nem adott a munkásságnak. — A helyi pártszervezetet — amelyet Majercsik József orosz hadifogoly szervezett — 1922. október 15-én alakítottuk meg. Én voltam az ötödik jelentkező — mondja. — A nagygazdák és az urak mindezt nem jó szemmel nézték. Jött is a megtorlás. Más évben már sem a nagygazdák, sem az uraság földjén nem arathatott. S amikor az egyik nagygyűlést megtartották és ő vitte a párt zászlaját, az intéző így kiáltott fel: „Herceg viszi ..., no majd lesz rá gondom!“ S lelt is. Évtizedekig semmilyen munkát nem kapott. — A pártszervezet mellett megalakítottuk a „Proletkult“ kulturális szervezetet. Én lettem az elnöke — fonja tovább az emlékezés fonalát. — Színielőadásokat, ünnepélyeket rendeztünk. Megtörtént, hogy ugyanazon a napon a Magyar Nemzeti Párt is tartott rendezvényt, s igen örültünk, hogy általában a mienk sikerült jobban. A falu lakosai két részre szakadtak. Ilyen harcok közepette 1924- ben bevonult tényleges katonai szolgálatra. Itt sem felejtette el, hogy párttag. Felvette a kapcsolatot a Hradec Králové-i helyi pártszervezettel és a Pochodeň pártlap szerkesztőségével. Rajtuk keresztül kapták meg a „Munkás“-t és a különböző röpcédulákat, amelyeket a katonák közt terjesztett. Két óv múlva, amikor leszerelt, úgy üldözték, mint azelőtt. Idegenben kellett munkát vállalnia. Különösen 1929-ben volt válságos a helyzete, ennek ellenére szervezték a munkásokat, vezették harcukat. Nem egy összejövetelüket szétverték a csendőrök, és ahogy ők mondták, a főkolomposokat, a A felvétel Herceg Dániel elvtársat 70. születésnapján a kaputt kitüntetés átvétele közben örökítette meg. Molnár testvéreket, Szobonya Vincét és Herceg Danit egy két hétre le is csukták. — A válságos időben a munkások 10—20 korona értékű koldusjegyből tengették életüket — mondja. — Én ebből sem kaptam. A jegyző azt mondta: „Szép fekete kabátja van a feleségének ...“ Vagy előfordult olyan eset is, hogy a többieket felvették munkába, engem nem. Ha be is jutottam valahová, nem sokáig tűrtek meg. Ennek nem az volt az oka, hogy nem dolgoztam, hanem hogy agitáltam, ahogy mondták, lázítottam. Főleg a harmincas években több sztrájkot szervezlek. S így 1935-ben már a kisgazdák sem fogadták fel aratónak. Kötöző lett. A községi választásokon mindig indítottak jelöltet, ki- sebb-nagyobb sikerrel. Volt úgy, hogy kommunista bírója volt a községnek. Több éven keresztül Dani bácsi is tagja volt a képviselő-testületnek, valamint a párt területi vezetőségének. — Az 1938-as események megpecsételték sorsunkat. A párt illegalitásba vonult — mondja. — Amikor Horthyék megszállták Dél-Szlovákiát, nálam másnap házkutatást tartottak. Egy évvel később sikerült bejutnom egy hadiüzemnek számító bányába, s mentesítettek a katonai szolgálat alól. Több elvtárssal kapcsolatot teremtettem, de igen elővigyázatosaknak kellett lennünk. Az üzem vezetője 1944-ben magához rendelt és azt mondta, tudja, hogy kommunista vagyok, de nem kíild koncentrációs táborba. Persze nem emberszeretet bői, hanem a szovjet hadsereg sikeres előrenyomulása miatt. Egy téli napon, pontosabban: 1945. január 15-én felszabadult a község. Előkerült egy zászló, amelyet 1923-ban a Proletkult asszonyai hímeztek, és nemegyszer vonultak fel alatta május 1-én, s amely a magyar megszállás alatt a föld mélyén várta, hogy ismét a szabadság jelképe legyen. [Ma ez a zászló a bratislavai múzeumban van.) 1950-ben a helyi pártszervezet elnöke lett. Az üzemben, ahol dolgozott, szintén tagja volt az üzemi pártszervezet vezetőségének, és 1951-től a káderes tisztségét töltötte be. Mindig odament, ahová a párt küldte. így lett 1952-ben a helyi nemzeti bizottság titkára, két évvel később a CSEMADOK járási bizottságának, Hgy év múlva pedig a járási pártbizottság dolgozója. A területi átszervezéskor, négy éven keresztül ismét a hnb titkára lett. Innen ment nyugdíjba. — Nehéz életem volt, de ha újra kezdeném, ezt az utat választanám — mondja. — Ilyen feleség mellett, mint az enyém, öröm volt dolgozni. Sohasem zúgolódott, ha elcsüggedtem, még ő biztatott. Pedig négy lányt nevelt fel... Most már magunkra maradtunk, csak vasárnaponként keresnek fel a gyerekek meg a tizenegy unoka. Több órán át beszéltünk életéről, de még igen sokat lehetne róla mondani. Az egykori május elsejei ünnepségekről, a sok-sok nélkülözésről, s az 1961-ben a Szovjetunióban szerzett tapasztalatairól. Ám a három évvel ezelőtt hirtelen kapott betegség következményeként arcán látni, hogy elfáradt, pihenésre van szüksége. Ennek ellenére előkerül a kitüntetést tartalmazó doboz. A felszabadulás 20., a februári győzelem 25., a nemzeti bizottságok 25., a köztársaság és a párt megalakulása 50. évfordulójának, a Klement Gottwald emlékérmeket és a 70. születésnapján kapott, Az építkezésben szerzett érdemekért kitüntetést találom benne és az elismerő oklevelek sokaságát. Búcsúzóul — botra támaszkodva — kikísér, javulást, jó egészséget kívántam az idős veterán pártharcosnak, akinek élete krónikáját papírra vetettem. NÉMETH JÁNOS KEI NEJ HELVETI HUSZONKÉT EV Véletlenül lett elárusítónő. Falujában, Pusté Úlanyban (Pusztafödémesen) az egyik elárusító bevonult katonának, s az üzletvezető tőle is megkérdezte, nem tud-e valakiről, aki elmenne a helyére. Ö ajánlkozott. Közben azonban meggondolta a dolgot, s az első munkanapon még úgy vélte, csak a két hét próbaidőre marad, aztán ismét varrónő lesz, mint azelőtt. A két hétből azonban már huszonkét év lett, s Emília Hajdúšiková még mindig a pult mögött áll. Falujához is, mint az elárusítószakmához, hű maradt. Huszonkét éve szolgálja ki a község és a környék vásárlóit. Azóta már elvégezte a szakiskolát is, s most a Galan- tai Jednota Fogyasztási Szövetkezethez tartozó drogéria vezetője Pusté Úlanyban. Az üzletben hosszú sor állt, amikor felkerestem. Amíg kiszolgált, körülnéztem. Az üzlet két helyiségből áll. Az áruk példás rendben sorakoztak a polcokon. Drogériái cikkeken kívül papír- és játékáru, sőt gyerekkocsi is kapható itt. Beletelt egy fél óra, amíg egy kis lélegzethez jutott. — Tudja, húsvét előtt, mint általában az ünnepek előtt, mindig sokkal nagyobb a forgalom. Van egy tanulólány is mellettem, de ő éppen ezen a héten iskolába jár. így most egyedül vagyok — fordult hozzám mosolyogva. Elmondta, hogy tavaly óta egyedül él. Férjnél nem volt, de ő nevelte fel saját fiaként korán elhunyt nővére kisfiát. Tavaly azonban a „kisfiú“ is kirepült a családi fészekből. Megnősült. Fényképeket mutat, melyeket szerető szemmel végigsimogat. Aztán ráterelem a szót jövetelem céljára. Megmondom, hogy hallottuk, május elsején kitüntetést kap jó munkájáért, azért is szeretnék róla írni. Zavarban van. Nem is tudja — mondja mentegetődzve — miért éppen őt javasolta vállalata erre a kitüntetésre. Hisz az csak természetes, hogy az ember igyekszik minél jobban elvégezni a munkáját. A saját falujában, ahol mindenki Ismeri, hogyan végezhetne hanyag munkát, hogy lehetne rossz elárusító?! S hogy ő csakugyan jól végzi a rábízott munkát, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a jó munkájáért kapott két díszoklevél után most ismét kitüntetést kap. — Számomra azonban mindennél többet ér, — mondja ismét nekibátorodva, hogy nemrég (március 11—25 között) jó munkám jutalmaként részt vehettem a Barátság vonattal egy kéthetes szovjetunióbeli kiránduláson. Emília Hajdusiková aktívan vesz részt a falu társadalmi életében is. Tagja a Nőszövetség, a Vöröskereszt helyi szervezetének. 1954 óta a vállalatnál szakszervezeti megbízott. Bekapcsolódik a szocialista munkaversenybe is. Az elárusí- táson kívül felvásárlással is foglalkozik. A fogyasztási szövetkezet számára a faluban gyümölcsöt, tojást és mezőgazdasági termékeket vásárol fel. Az első negyedévi tervet 101 százalékra teljesítette. Ez nem csoda, ugyanis kedvességéért, készségéért nemcsak a falu, hanem a környék lakosai is szeretik, szívesen vásárolnak nála. Nem egy elárusító tanulhatna tőle, hogyan kell a vevőkkel bánni. MLYNAROVICS MÁRTA AZ Ö ÉRDEME IS... A háromezer hektáros Vörös Csillag szövetkezet mostovái (hidaskürti) részlegének Kubik István az agronómusa. Egy alkalommal a szövetkezet irodájában kerestük. Nem volt ott. Hogy is tartózkodhatna egy ag- ronómus a csúcsmunkák idején az irodájában? Míg találkoztunk vele, addig Horváth István elvtárs, a mostovái, Čierný Brod-i fvízkeleti), a Čierna . Voda-i (feketenyéki) és a kosúti szövetkezet egyesülése után ez év januárjában létrejött Vörös Csillag Efsz elnöke KEZDEMÉNYEZŐ DOLGOZOK Beszélgetés a Trebišovi Járási Nemzeti Bizottság elnökével A dolgozók munkakezdeményezése tovább nőtt — ennek a ténymegállapításnak a jegyében foglalkozott a napokban a Trebišovi Járá'si Nemzeti Bizottság plenáris ülése a járás múlt évi gazdaságfejlesztési mérlegének értékelésével s táv tataival. Akárcsak országos viszonylatban, a trebišovi járásban is szép eredményeket értek el tavaly a gazdaságfejlesztés területén. Jozef MENDEL elvtárstól, a járási nemzeti bizottság elnökétől, tudomást szereztünk arról, hogy a járás ipari termelése az előző évhez hasonlítva 8 százalékkal emelkedett, a mezőgazdasági bruttó termelés pedig 12,9 százalékkal. A helyi gazdálkodás üzemei is sikeresen teljesítették feladataikat. A helyi ipar 103,7, a közszolgáltatási üzemek 102,9 és az építőipar 104,2 százalékra teljesítette tervét. • Elnök elvtárs, hogyan értékelte a plenáris ülés a nemzeti bizottságok által irányított gazdasági egységek tevékeny ségét ? — Ezek az üzemek a teljesítménytervet egészében 101,8 százalékra teljesítették, bruttó nyereségük 17,5 százalékkal nőtt. A dolgozók átlagkeresete 4,3 százalékkal emelkedett. A termelés és a szolgáltatások növekedését 75,4 százalékban a munkatermelékenység növelésével érték el. Tudatában vagyunk annak — elért eredményeink is ezt igazolják —, hogy járásunk területén tovább erősödött a tervgazdálkodás tekintélye, szilárdult a dolgozók fegyelme, fokozódott kezdeményezése. A nemzeti bizottságok járásunkban a dolgozók munkalelkesedését a termelési terv túlteljesítésére, a reprodukciós folyamat gazdaságosabbá tételére, a választási program teljesítésére irányították, különös tekintettel a megfelelő élet- és munkakörnyezet megteremtésére. Sikeres munkánk érdekében igyekeztünk felhasználni a szocialista munkaverseny legkülönbözőbb formáit. Az eredmények ígéretesek. Járásunk dolgozói tavaly 87 millió korona értékű felajánlást tettek, s azt 210 millió korona értékben teljesítették. Konkrétan a választási program keretén belül 259 akciót valósítottak meg, 125 millió korona értékben. Figyelemre méltó, hogy négy községet kivéve, az akciók túlnyomó többségét társadalmi munkában végezték el. A községek versenyében Dvorianky (Szécsudvar) került az első, Bodrog a második és Maié Ozo- rovce a harmadik helyre. Ezeket a községeket javasoltuk kormány elismerésre. • Milyen jeltételeket biztosítottak a választási program 1973. évi jeladatainak teljesítésére? — Ebben az évben is számítunk járásunk lakosságának kezdeményezésére. Örömmel állapíthattuk meg legutóbbi plenáris ülésünkön, hogy a vállalási mozgalom ebben az évben minőségileg magasabb színvonalú, mint az előző években, mert elsősorban a politikai tömegmunka elmélyítésére szorítkozik. Ezt igazolta az is, hogy járásunkban az egyéni felajánlások száma meghaladja a negyvenezret. Az összesített járási vállalás értéke megközelíti a 150 millió koronát. KULIK GELLERT megmutatta azokat a kitüntetéseket, amelyeket még önálló közös gazdaság korában kapott a mostovái szövetkezet. A legutóbbit az országos aratóünnepély alkalmából Nitrán. A kitüntetések között ott volt, a „Kiváló munkáért“ kitüntetés is, amelyet a szövetkezet elnök« kapott. Mire végignéztük a kitüntetéseket, a díszokleveleket, amelyek száma eggyel megszaporodott abból az alkalomból, hogy Kubik István is a „Kiváló munkáért“ kitüntetés tulajdonosa lett — megérkezett az agro- nómus. Ebédről jött. Délelőtt kint volt a határban. — Nem lehet még rámenni a földre — mondta. Sok eső esett az utóbbi napokban. S ha már kint volt, megnézte a lucernát is, de amint mondotta, még nem lehet kaszálni. Hiába, a növénytermesztés már függetlenítette magát az állattenyésztéstől — vetőgépek, kaszálógépek elé már régóta nem lovakat, hanem gépjárműveket „fognak“ —, az időjárástól azonban még nem. A szárazság ellen ugyan már tudnak védekezni. Ä Vörös Csillag szövetkezetben ezer hektáron folyik öntözéses gazdálkodás. 184 hektárt abból a területből is öntöznek, amelyen a mostovái részleg dolgozói Kubik István irányításával dolgoznak. Jól megszervezi a munkát, fogyatékosságok nem fordulnak elő. Akkor is helytállt, amikor látszólag minden fáradozás hiábavalónak tűnt, s egyik kudarc a másikat követte. Ez a szövetkezet megalakulása utáni években volt. — Minden kezdet nehéz — tartotta, s töretlen hittel dolgozott tovább. S a nehézségek valóban átmenetiek voltak. A gépipar egyre több gépet, a vegy- ipar egyre több műtrágyát adott a mezőgazdaságnak, a szövetkezet vezetői, tagjai egyre jobb eredményeket értek el s a hektárhozamok egyre nőttek. Gyarapodott a közös. A szomszéd falvak szövetkezeteivel való egyesülés előtt a mostovái szövetkezet egyike volt a járás legjobb közös gazdaságainak. S ez Kubik István érdeme is. KOVÁCS ELVIRA ŰJ szó 1973. V. 1,
