Új Szó, 1973. május (26. évfolyam, 102-128. szám)
1973-05-30 / 127. szám, szerda
Hasznos befektetés Jó ütemben halad a kelet-szlovákiai síkság és a Bódva völgyének vízrendezése Néhány évvel ezelőtt Zemplén és Bodrogköz, a Bódva és a Sajó völgyének vidékét még áradó folyók veszélyeztették. Az árvizek alkalmával közel 200 000 hektár földterület került itt víz alá. Tizenöt évvel ezelőtt a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormánya jóváhagyta a kelet- szlovákiai síkság és a Bódva Völgyének vízrendezési programját. Hogy az elmúlt másfél évtized alatt milyen eredményeket értek el ebben a munkában, arról Pavol Levkanič mérnöktől, az Állami Meliorációs Igazgatóság kelet-szlovákiai kirendeltségének vezetőjétől kértünk tájékoztatást. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormánya annak idején 2 milliárd 510 millió koronát irányzott elő e területek vízrendezésére, illetve talajjavítására. Megelégedéssel mondhatom el, hogy a munkálatok jól, tervszerűen haladnak. A jóváhagyott összegből eddig 1 milliárd 400 millió koronát fektettünk be. Elvégeztük az Ung, a Labore, a Latorca, az Ondava, a Bódva és a Sajó szabályozását. Az árvíz többé nem okozhat problémát ezen a vidéken. Több helyen a talajvíz lecsa- polását is befejeztük. Megépítettük a szomotori és a nagy- kövesdi öntözőberendezéseket, mentőállomásokat:. A két síkságon a vízrendezés 190 000 hektár földterületet érint. Húszezer hektáron már levezettük a talajvizet, elvégeztük a talajja- vítási munkálatokat. Ez a munka az ötéves tervidőszakban további 30 000 hektárra terjed ki. A tervek szerint a hatodik ötéves tervidőszakban, az Ondava folyó környékén még öt- hatezer hektárt kell lecsapolnunk, és ezzel a kelet-szlovákiai síkság, valamint a Bódva völgyének vízrendezése befejeződik — mondotta az igazgató. Az állami meliorációs központ kelet-szlovákiai kirendeltsége dolgozóinak Lelesz határában végzett munkáját megtekintve mi is megállapíthattuk, hogy bizony sok esetben nehéz feladattal kell itt megbirkózni. Sok helyen olyan kötött a talaj, hogy még a nagy teljesítményű erőgépek is „megizzadnak“. Többször vetődött fel bennünk az a kérdés, vajon van-e ennek értelme, megtérül-e ez a hatalmas anyagi befektetés. Hogy kételyeinkre, kérdéseinkre választ kapjunk, ellátogattunk néhány olyan állami gazdaságba és efsz-be, ahol már befejezték a vízrendezési munkálatokat és beszámolhatnak tapasztalataikról. A Szomotori Magtermesztő Állami Gazdaság ebben az évben ünnepli fennállásának 25. évfordulóját. Tizenöt évvel ezelőtt itt kezdték meg az első vízszabályozási munkálatokat. Megkértük Palágyi Sándort, a gazdaság igazgatóját, mondja el a vízrendezéssel kapcsolatos észrevételeit. — A vízrendezésnek, az öntözőberendezések kiépítésének mezőgazdaságunkban nagy a jelentősége. Ezt a számadatok is bizonyítják. 1950-ben kalászosokból mindössze 15 mázsás átlagos hektárhozamot értünk el. 1967-ben már 22, 1970-ben 25, 1972-ben pedig 23 mázsás átlagos hektárhozammal büszkélkedhettünk. Míg 1950 ben cukorrépából 160 mázsa termett egy-egy hektáron, 1972-ben már 430 mázsát takarítottunk be ugyanilyen nagyságú földterületről. Hasonló a helyzet a kukoricával is. 1950-ben csupán 16 mázsás hozamot értünk el, 1972-ben már 45 mázsát. Az 1512 hektár földterületen kiépített öntözőberendezésünk minden túlzás nélkül aranyat ér. Amíg a múltban 100 korona értékű árutermelésre 52 koronát fordítottunk, 1972-ben ez már 32 koronára csökkent. Ügy látom tehát, hogy gazdaságunkban a 700 hektárnyi földterület vízrendezésének megvolt az értelme. Jelenlegi gazdasági eredményeinket figyelembe véve az a tapasztalatom, hogy a befektetés pár éven belül megtérül. A Nagykövesdi Egységes Földművesszövetkezetben Csatlós agronómus így nyilatkozott: — Szövetkezetünkben 1963- ban kezdték meg a vízrendezést, illetve a talajjavítást, ami már be is fejeződött. Községünk határában bizony voltak olyan rétek, ahol hektáronként csupán 20 mázsa széna termett. A vízrendezés után ezeket a réteket felszántottuk. A hajdani legelőkön búzából 30—35 mázsás hektárhozamokat értünk el. Kukoricából 45 mázsa termett egy-egy hektáron. Száraz időjárás esetén 36 hektár kivételével minden földterületünket öntözhetjük. Hogy érdemes volt-e elvégezni a vízrendezést, megtérül-e ez a hatalmas anyagi befektetés, arra minden további nélkül igennel válaszolhatok. SZASZÁK GYÖRGY HÚSZÉVES KUTATÓINTÉZET Košicén a Szlovák Tudományos Akadémia Helmintológiai Intézete megalakulásának 20 éves jubileuma alkalmából sajtóértekezleten tájákoztatták az újságírókat az intézet eddigi munkájáról, jövőbeni terveiről. Amint azt Ján Hovorka akadémikus, a Hemintológiai Kutatóintézet igazgatója és legközelebbi munkatársai elmondták, az SZTA Helmintológiai Kutatóintézetének, melynek 20 tudományos, 8 főiskolás és 45 szakdolgozója van, az a feladata, hogy tanulmányozza a kórokozók életfeltételeit, megfigyelje a rájuk vonatkozó törvényszerűségeket, az általuk előidézett betegségek, keletkezését és természetesen hogy megtalálja a betegségek elleni védekezés megfelelő formáját. A kutatóintézet, mely 20 évvel ezelőtt minden hagyomány nélkül szovjet szakemberek szakmai támogatásával kezdte meg munkáját, ma már szép eredményekről adhat számot. Világviszonylatban 33, szlovákiai méretben 125 eddig ismeretlen parazitát fedeztek fel. Munkájuk nagyon széles körű és bonyolult. Az ember életkörnyezetének vizsgálatán kívül a legnagyobb figyelmet a mező- gazdaságban, a növény- és az állatvilágban előforduló élősködők felkutatására irányítják. (szák) 1973. V. 30. ján színesen rajzolt diagramot pillantottam meg. Mezőgazdasági termelés: 11. millió korona. Melléktermelési ágazat: 11 millió korona. A het- venegyes év gazdálkodási eredményeit tüntette fel a diagram. És Angyal Jancsi? Megőrizte minden fiatalkori vonását. Csak határozatlanságán tett túl. Azon a kamaszkori, bizonytalan utakra tévedő céltalanságon. Próbálkozott mindenfélével. Alig fizetett hivatalnokoskodással. Kétkezi munkával. Még bányászkodással is. Végül befejezte elakadt középiskolai tanulmányait. És hazajött. Egészen haza. Könyvelőnek a szövetkezetbe. Elvégezte a mező- gazdasági főiskolát: az üzemgazdálkodási szakot. És? És elnökké választották. — Kis szövetkezet vagyunk — mondta azon a nyáron —, a kis szövetkezet számára pedig legfontosabb a specializá- ció. Rátértünk a kacsatenyésztésre, de ... — De? — A sikeres gazdálkodásnak feltételei vannak. Elsősorban a munkafegyelem. Másodsorban: a tagság megfiatalítása. Az átlagos életkort harmincnégy évre szorítottuk le. S végül a szakértelem! Zootechnikusunk Suba Imre. Mezőgazdasági mérnök. Az agronómus Kole- csányi Józsi. Mezőgazdasági mérnök. Az ökonómus Bosák Károly. Maholnap befejezi főiskolai tanulmányait. Oriško Zoltán mezőgazdasági gépészmérnök. Szlovák Mihály a mellék- termelési ágazat vezetője. Famegmunkáló erdészeti iskola végzettje. És van villanyszerelőnk is, Polák Laci! A szövetkezet alelnöke. — És a bódék? Préselt panelekből víkendhá- zakat gyártunk. Fölhasználhatók portásfülkének is. Vándorüzemeknél szerelők, építőmunkások elszállásolására. Be kell vallanom: nagy a keletjük. És — jól megfizetik. — Tehát ez a melléktermelési ágazat? — Igen, a Licus. Bejártuk a melléktermelési ágazat üzemet. Az is préselt panelekből épült. Eléggé terjedelmes üzemhelyiség és raktárépület volt. Volt. A Licus — találkozásunk után harmadnapra leégett. Negyednapra vetődtem vissza a faluba. Ahány hozzáértő és felhasználható ember csak akadt, már mind e! volt foglalva a megszenesedett romok eltakarításával, a tűztől megrongált vasvázak lebontásával. Még aznap nekiláttak a géljeit rendbehozatalának. Az elnök komoran, elkeseredetten nézte a pusztulást. Ugyanakkor erélyesen, magabiztosan intézkedett. — És most? — kérdeztem tőle. — Újraépítjük — mondta kurtán —, de téglából. Sok a megrendelőnk. Novemberben meg kell kezdeni a gyártást. Ezen a tavaszon ismét el vetődtem a faluba. Amit akkor hihetetlennek tartottam, ott állt előttem a maga valóságában. A Licus egész télen át működött. Bosák Károly ökonómus számadatai felkavartak. Azt mondta: — Terveztünk hetvenkettőre huszonnégymillió-két- százhetvennégyezer koronát. Lett belőle több mint harminc- kétmillió. Növénytermelésünk hatvanezer híján hárommillió korona. Állattenyésztésünk ugyancsak hatvanezer híján — tízmillió. A melléktermelési ágazat: harminckétezer híján tizenkilenc és fél millió. A tiszta haszon: tizenegymilliószázkétezer korona. Fölkerestem Suba Imrét is. Szó esett köztünk a Licusról kialakult mendemondáról. — Hát nem, nem lehet szemünkre hányni azokat a bódékat. Egy hektárra eső bruttó termelésünk értéke 26 860 korona. A tavalyi járási átlag 13 697 korona. — Elsők vagytok a járásban? — Elsők. — És a kacsáid? — Nemcsak a kacsákra van gondom, vannak jó teheneink is. Átlagos tejhozamuk: 3666 liter. Persze, volt hatezernél több libánk, harmincezernél több csirkénk. Bár igaz, hogy a kacsa a specialitásunk. — Tehát a kacsa. — Tavaly volt négyezer tojónk, ebben az évben hatszázzal több lesz. Tojás? Heti harmincezret mondott. Kiskacsa? Ebben az évben? Csaknem négyszázezer. Abból nyolcvanötezret hizlalásra fognak. Igaz, nem is a számok kötötték le a figyelmemet. Inkább egy-két egészen, s nagyon közérthető mondata. Kitűnő tenyészbaromfit produkálunk egész Szlovákia részére. Ahol kacsatenyésztés folyik, már mindenütt ott a mi anyagunk. Egyébként... — Csehszlovákiában a kacsa- tenyésztésben a harmadik helyen állunk. A KGST országainak keretében a negyedik helyen. Ezt a Német Demokratikus Köztársaságban állapították meg: egy nemzetközi értékelő bizottság. Laci bátyád tornatanár. Ugye? — Én is az akartam lenni. Aztán meggondoltam a dolgot. Azt mondtam magamban: a mező- gazdaság van olyan jelentős ebben az országban, mint a bányászat. Beiratkoztam a mező- gazdasági főiskolára. Hatvanháromban végeztem. Emlékszem arra napra, mikor édesbátyja, Laci elindult, hogy beiratkozik a főiskolára — a testnevelési szakra. Együtt utaztunk föl a fővárosba. Imre akkor — talán kétéves kisfiú lehetett. A szövetkezettel együtt ért igazi emberré. BÁBI TIBOR Művészek - műkedvelők - műélvezők Ez a három kategória minden művészeti ággal és egyben egymással is szorosan összefügg. Ennek az igazságnak az alapján és a népművelés, a tömegek esztétikai nevelésének szándékától vezettetve a CSEMADOK Nové Zámky-i (érsekújvári) járási bizottságának dolgozói igen okos és hasznos elhatározásra jutottak: népművelési szakbizottságuk keretében megalakították a Képzőművészetek Kedvelőinek Klubját (KKK). nem túl nagy kiállítási helyiségében nyüzsög a megnyitó közönsége. Izgatott érdeklődéssel járnak a kiállított alkotások között, élénk eszmecsere folyik egy-egy szobor, festmény, plasztika felől. — Ezt az érdeklődést szeretnénk ébren tartani általában a képzőművészet iránt — kapcsolódik a beszélgetésbe Csizmadia Béla gimnáziumi tanár, a KKK vezetőségének további tagja. — Azt szeretnénk, ha azok, akik ma már a megnövekedett életA közönség egy része a kiállítás megnyitóján (Peter Breza felvételei A klub ez év februárja óta működik, irányítója egy öttagú bizottság, az élen Balogh György- gyel. Az új és a maga nemében még szokatlan intézmény céljáról és szervezőinek elképzeléseiről való beszélgetéshez az alkalmat éppen aktivitásuk első komoly eredménye nyújtotta. Pénteken, május 25-én ugyanis a Szakszervezetek Házában kiállítás nyílt Érsekújvár képzőművész-szülötteinek munkáiból. Balogh György elvtárs, aki nyugdíjazásáig műszaki rajzolóként dolgozott, saját bevallása szerint „meg nem valósult művészi álmait“ legalább így — a művészet megkedveltetésével szeretné kiélni. — Az az elképzelésünk — mondjd —, hogy a klub tagjai és a képzőművészei között szoros kapcsolatot alakítunk ki. Nemcsak azokat hívjuk sorainkba, akik maguk festenek, rajzolnak, szobrászkodnak, vagy a képzőművészet más ágazataival foglalkoznak akárcsak kedvtelésből is, de mindazokat, akik érdeklődnek a képzőművészet iránt, akik gyönyörködni tudnak az alkotásokban. Klubunknak eddig 125 tagja van. Bízunk benne, hogy egyre többen leszünk és hogy a mi jó példánkon felbuzdulva más CSEMA- DOK-szervezelek mellett is létrejönnek hasonló irányzatú klubok vagy szakkörök. — Konkrét terveik? — Az első már megvalósult. A Járási Múzeum segítségével sikerült itt a Szakszervezetek Házában megrendeznünk a városunkban született képzőművészek műveinek kiállítását annak jeleként, hogy büszkék vagyunk azokra, akik innen indultak és sikeres művészek lettek. A továbbiakban a XIV. párt- kongresszus irányelveinek megfelelően és a CSEMADOK célkitűzéseit követve hozzá akarunk járulni a dolgozók művelődési szintjének emeléséhez — a magunk részéről az esztétikai neveléssel. A Szakszervezetek Házának színvonal folytán jó lakásban, szép bútorok között élnek, megtanulnák fejlett ízléssel kiválasztani a kultúrember otthonához méltó képeket, szobrokat és más díszeket. Vagyis meg akarjuk tanítani az embereket arra, hogyan közeledjenek a műalkotáshoz, hogyan fedezhetik fel annak szépségét és értékét, hogyan különböztethető meg az igazi művészet a giccstől. Ezértt a jövőben a klub tagjaival, lehetőleg szakavatott kísérőkkel kiállításokat és képtárakat szeretnénk látogatni filmekkel illusztrált előadások útján képző- művészeti nevelést nyújtani. — Szeretnénk továbbra is együttműködni a Járási Múzeummal és dolgozóival városunkban további jó kiállításokait szervezni — rászoktatni a CSE- MADOK-tagságot arra, hogy az anyagiak mellett kulturális igényei is fejlődjenek. A klub vezetőségének tagjai, a gazdag tapasztalatokkal rendelkező Hübsch Sámuel elvtárs és a többiek mellett nagymértékben számítunk a fiatalokra, akikben sok a lendület és az érdeklődés. Szép, egészséges tervek, jfc indulás, lelkes szervezők és gazdag távlatok — a feltételek tehát megvannak! Reméljük, a dicséretes, nemes akció a várt sikerrel jár majd és követőkre talál másutt is a kultúre fáklvavivői között. L. GÁLY OLGA □ Franciaországban a telje*. Trintignan-család részvételével készül a Tudni tilos című film, amelyet Nadine Trintiig- nant rendez, apa és 11 éves leánya pedig egy-egy szerepet vállalt benne. □ A párizsi mozik sikerrel játsszák a Jean Gabin főszereplésével készült Dominici-ügyet, Vadim Don-Juan-filmjének viszont amelyben Brigitte Bardot férfiak fejét csavarja el, máT kisebb a sikere. A vadászat hónapja A Szlovák Vadászszövetség Központi Bizottsága Elnökségének tagjai Bratislavában sajtóértekezletet tartottak. Az értekezlet napirendjén szerepelt a vadászat jelentősége a szocialista társadalomban, a vadászat hónapjának a megrendezése és a vadászat fejlesztésének koncepciója Szlovákiában az 1971—1985-ös években. Ján DraCinský, a Szlovák Vadászszövetség Központi Bizottsága népművelési bizottságának elnöke tájékoztatta az újságírókat azokról az akciókról, amelyeket a szövetség a vadászat hónapjában megrendez, a kiállításokról, a beszélgetésekről, a tv-filmekről, a kulturális-társadalmi és szórakoztató rendezvényekről, amelyek által a szövetség ismerteti a nyilvánossággal a Szlovák Vadászszövet- ség munkáját, jelentőségét, amely az idén ünnepli megalakulásának 53. évfordulóját. Az újságírók e sajtóértekezleten tudomást szereztek arról, hogy a vadászat fejlesztésének távlati irányzata főleg a vadak rajonizációjának befejezésével, a vadászkörzetek javításával, a vadállomány állandósításával, a vadászkörzetek hatékonyságának fokozásával, a fajtelepítésről és az állatokról való gondoskodással foglalkozik. Az előkészületben levő irányzat összhangban áll azokkal a feladatokkal, amelyeket az idén vitat meg a Szlovák Vadászszövetsé,» II. kongresszusa. (CSTK)
