Új Szó, 1973. május (26. évfolyam, 102-128. szám)

1973-05-30 / 127. szám, szerda

ES ÓIRA FELCSENDÜL A DAL Ma kezdődik a VIII. Bratislavai Líra Ma este nyolc órakor a bra­tislavai Kultúra és Pihenés Park nagytermében immár nyolcad­szor hangzik fel a Bratislavai Líra elnevezésű nemzetközi táncdalfesztivál kürtjele. Négy napon át a könnyűzene hívei hazánkban és külföldön egya­ránt a szlovák főváros felé fi­gyelnek, hiszen minden valószí­nűség szerint itt csendülnek fel először azok a dalok, melyeket a közeljövőben mi is megszere­tünk, s énekelgetünk. A Bratislavai Líra egyik leg­fontosabb küldetése, hogy a táncdalszerzőket — adott lehe­tőségeiken belül — is elkötele­zett, színvonalas táncdalok komponálására ösztökélje. A fesztiválnak fontos nemzetközi szerepe is van, hiszen a hazai előadókon kívül elsősorban a baráti államok neves énekesei és együttesei vesznek részt, s évről évre bizonyítják, hogy a szocialista országokban a köny- nyűzenel élet is egyre színvo­nalasabb, tartalmasabb. Legrangosabb hazai könnyű­zenei rendezvényünk koncep­ciója az elmúlt esztendőhöz képest némileg megváltozott. Az első két napon, ugyanúgy mint eddig, a hazai táncdal­verseny elődöntőire kerül sor. A második részben mindkét na­pon neves külföldi énekesek lépnek dobogóra. Pénteken lesz a hazai táncdalverseny döntője, szombaton pedig a szocialista országok táncdalai versengenek az arany, ezüst és a bronz lí­ráért. A résztvevők listája szinte hemzseg a sok ismert és elis­mert névtől. Ma este a lengyel Ursula Szipinska, a holland Shocking Blue együttes lép fel, továbbá a Butterfly szerzője, a francia Daniel Gérard is be­mutatkozik a szlovák főváros közönségének. Holnap többek között Koncz Zsuzsát köszönthetjük a színpa­don. Rajta kívül a jamaikai Winston Francis és az ír Ba- chellors-együttes ígérkezik nem mindennapi „csemegének“. Pénteken a hazai táncdalver­seny döntője után a szovjet Szamocvety-együttes, a jugo­szláv Miso Kovács, valamint Ri­ta Pauone lép fel. A szombati nemzetközi tánc­dalversenyen hazánkat az elő­ző napi döntő győztes dala és énekese, a Szovjetuniót Szvet­lána Rezanovova, Magyarorszá­got Cserháty Zsuzsa, Lengyel- országot Andrzej Dabrowski, Bulgáriát Margarita Chranovo- va, Kubát Omara Portuond, az NDK-t Regina Thoss, Jugoszlá­viát Djordji Peruzovics, Romá­niát pedig Doina Badea képvi­seli. Szombaton a műsor máso­dik részében a hazai hangle­mezgyárak képviseletében a legismertebb cseh és szlovák énekesek — többek között Ka­réi Gott, Vera Spinarová, Éva Máziková és mások — is a színpadra lépnek. E jelentős könnyűzenei ese­mény első részéről a Csehszlo­vák Televízió naponta helyszíni közvetítésben számol be. A kül­földi énekesek műsorait, felvé­telről, későbbi időpontban mu­tatja majd be. Szombaton vi­szont az egész műsort közvetíti. ui­kulturális hírek □ „Különös orchidea. öt csepp vérrel, ez a címe leg­újabb filmemnek, amelyet Ró­mában forgatunk. Egy modellt játszom benne, aki lakáskere­sés közben furcsa palotába ke­rül, ahol... de nem mondom tovább, nem akarok véteni a krimi szereplőit kötelező hall­gatás törvénye ellen“ — mond­ta Edwige Fenech. A film töb­bi szerepét Annabella Incont- rera, George Hilton és Paola Quattrini játssza. [31 Marco Ferreri olasz ren­dező különös vígjátékon dolgo­zik: négy férfi (Ugo Tognaz- zi, M. Mastroianni, Michal Pic- coli és Philippe Noiret] elhatá­rozza: úgy áll bosszút a társa­dalmon, hogy mértéktelen evés­re adja a fejét, vagyis halálra eszi magát. Az ugyancsak olasz Tinto Brass rendező filmre vi­szi a Borgia család történetét. Eredményes kulturális munka A CSEMADOK levicei (lévai) járási konferenciájáról A levicei járás CSEMADOK- tagjai Zeliezovcén (Zselízen) tartották meg konferenciáju­kat. A tanácskozáson részt vett Varga Béla, a CSEMADOK KB vezető titkára, s az SZLKP járási bizottságának küldöttsé­ge Jozef Horniakkal, a jnb kul­turális osztályának vezetőjével az élén. Az elmúlt választási időszak­ban végzett munkáról Pásztor Lajos, a CSEMADOK járási tit­kára számolt be. Többek között elmondta, hogy a járási bizott­ság és a tagság igyekezete az előző konferencia határozatai­ból eredően az elmúlt időszak­ban elsősorban a szervezési, a népművelési és a népművészeti munkára irányult. A szervezési munka területén az alapszervezetek szép ered­ményeket értek el. A legutóbbi konferencia óta 523 vezetőségi és 242 taggyűlést tartottak 7005, illetve 16 507 tag részvételével. Külön megemlítjük a želiezov­cei, a Pohronský Ruskov-i (oroszkai), a kvetnái (kétyi), a nírovcei (nyíri) és a šahyi (ipolysági) alapszervezet, me­lyekben ezen a téren állandó­sult a rendszeresség. A gyűlé­seken több helyen nemcsak a problémákat vitatták meg, ha­nem a tagság politikai és szak­mai fejlődésével kapcsolatos te­endőket is. A tagok száma az elmúlt két évben 500-zal emelkedett — Sa- hyban, Plášťovcén (Paláston), Dolné Semerovcén (Alsószeme- réden), Šárovcén (Sárón), Zbrojníkyban (Fegy verneken) és Zeliezovcén érték el a leg­jobb eredményeket —, s ezzel együtt a járásban jelenleg 8275 CSEMADOK-tagot tartanak nyil­ván. A jövőben az alapszerveze­tek tovább bővítik a tagok lét­számát. A népművelési munkában el­ért eredményekről a járási el­nökség mellett működő népmű­velési szakbizottság által a CSKP 50 évével, valamint a Nagy Októberi Szocialista For­radalom 55. és a Szovjetunió megalakulásának 50. évforduló­jával kapcsolatban kiadott elő­adási szöveg, továbbá az alap­szervezetekben megtartott 317 előadás tanúskodik a leginkább. Ezenkívül a párt megalakulása 50. évfordulójának tiszteletére rendezett beszélgetések, melye­ken Furinda Rudolf, Major La­jos, Dudás Vilmos és Köpön- czei József elvtárs számolt be a járás munkásmozgalmának történetéről. A könyvvel való munkával kapcsolatban elsősorban a 22 író—olvasó találkozót, a Janko Král'ról való megemlékezéseket »— Zeliezovcén, Lokon (Lökön) és Demandicén (Deménden) a Matica slovenská alapszerveze­teivel közösen rendezték meg a CSEMADOK-tagok —, valamint a Petőfi Sándor születési év­fordulójával kapcsolatos ünnep­ségeket, továbbá a „Nagy év­fordulók" című országos iro­dalmi vetélkedő körzeti verse­nyeit említjük meg. A szovjet irodalom fél évszázadával kap­csolatban Zeliezovcén, Pohron­ský Ruskovban, Šahyban, Te­kovské Lužanyban (Nagysallón) és Plášťovcén rendeztek nagy­sikerű ünnepi estet. A legutóbbi járási konferen­cia óta az alapszervezetek 25 színjátszó csoportja összesen 81 alkalommal szerepelt közönség előtt egész estét betöltő elő­adással. Esztrádcsoportok 42 alapszervezetben tevékenyked­tek s összesen 136-szor léptek fel. A tánccsoportok közül a levicei, a želiezovcei, a Sahyt és a Tekovské Lužany-i műkő dött a legjobban. A konferencia megállapította, hogy az alapszervezetek tagjai a kulturális tevékenységen kí­vül részt vállalnak a társadal­mi munkából is. Az elmúlt vá lasztási időszakban 38 150 órai brigádmunka ledolgozásával já­rultak hozzá falvaink és váro­saink szebbé tételéhez. ÁBEL GÁBOR BARTÓK ÖSSZKIADÁS A HANGLEMEZPIAC ÚJDONSÁGA A magyar hanglemezpiacon a közelmúltban jelent meg egy új felvétel, melynek jelentősé­ge a szlovák kórusművészetre is kiterjed. A felvételt megelő­ző előzményekről azonban tud­ni kell azt, hogy a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat „Hungaroton“ címkével soroza­tosan jelenteti meg korszerű felvételben Bartók Béla teljes zenei hagyatékát. Ennek az összkiadásnak a legfőbb célja, hogy a bartóki életművet a leghitelesebb stí­lushű előadásban tolmácsolja és rögzítse az utókor számára. Ennek következtében az elő­adásban közreműködő népes művészgárdában ott találjuk az élő tradíció képviselőjét, Bar- tókné—Pásztory Dittát is, és természetesen az élvonalbeli magyar művészgárdát, mely a „Bartók stílust" anyanyelve­ként ismeri. De — a külföldön élő magyar karmesteren, Dorá- ti Antalon kívül akad még pár érdekes kivétel, mint például a lengyel Wanda Wilkomirska, aki Zathureczky Ede növendé­keként Budapesten lett Bartók műveinek hivatott tolmácsolója. A vegyes karra írott népdal- feldolgozások között azonban akadt egy ciklus — az 1917-ben zongorakísérettel vegyes karra komponált „Alégy szlovák nép­dal“, melynek hiteles megszó­laltatása probléma elé állította a zenei rendezőt. Szükség volt ugyanis olyan énekkarra, mely a specifikus nyelvi követelmé­nyeken kívül az igényes parti­túrát is maradéktalanul tudja megszólaltatni. Az előzetes meghallgatáskor szerzett jó be­nyomás alapján esett végül is a kitüntető választás a Szlovák Filharmónia Énekkarára, mely­nek művészi kvalitásai a hazai közönség előtt már jól ismer­tek. Van azonban Bartóknak még egy, négy népdalt magában foglaló vegyes kari ciklusa, mely 1930-ban keletkezett és „Magyar népdalok“ címen is­meretes. Ennél a ciklusnál az a probléma merült föl, hogy az eddig nyomtatásban megjelent kottaanyagban a magyar szö­veg lényeges eltéréseket muta­tott. A probléma megoldása és az egyedül hiteles szövegezés felkutatása szintén városunk­hoz fűződik, mely mint ismere­tes sok éven át volt Bartók lak­helye. így vezettek aztán a nyo­mok a hajdani baráthoz Németh Istvánhoz, akinek tulajdonában van az említett mű eredeti bar­tóki kézirata, melynek szövege­zése lett aztán mértékadó az új felvétel szempontjából is. Ilyen előzmények után ke­rült sor erre a művelődéspoliti­kai szempontból jelentős ese­ményre, az első magyar—szlo­vák kooperációs felvételre, melyre az énekkart állandó karnagya Ján Mária Dobrodin- ský készítette elő, míg viszont a végleges megvalósítás — Székely András zenei rendező és Csintalan László hangmér­nök közreműködésével — Sza­bó Miklósnak a „Győri leány­karvezetőjének munkáját di­cséri. VARGA JÓZSEF A Hontianske Nemce-i Egységes Földművesszövetkezet mintegy ötszáz juhot nevel. Képünkön: Juraj Ma/.uch a jiihnyáj legeltetése közben. (1-Iaško P. felvétele) CSÖPPET GYÖNGÉBB VOLT Ez a mi szövetkezetünk. Ogy gondolom: a falunkbeliek szö­vetkezete. Régen elhangzott szavak, idős és fiatal arcok bukkannak föl emlékezetemben. Képzelet­ben újra bejártam az ismert, meghitt udvarokat. Az öregek mind azt mondták: — Nem ment eleivel. Sehogy se ment. Talál­tam végül egy idős embert, Ács Józsefet, aki tapintatosan azt mondta: — Nem tudom, nem tudha­tom, hogy ment kezdetben, Vágvecsén voltam akkoriban. Oda házasodtam és ott léptem be a szövetkezetbe, ötvenket­tőben. ötvenhatban jöttem át Tornőcra. — ötvenhatban? — Rám maradt apám után hét hektár. Anyánk nagyon megbetegedett. A testvérek sza- bódtak, jöjjek át. Hát átjöttem. — És akkor hogy ment? Félreértette a kérdésemet. Azt mondta: — Voltam két évig kocsis. Aztán fejő: hat évig. Átkerültem a hízó marhákhoz, majd a sertésekhez. Egy pillanatra eltűnődött. — Én mindig elégedett em­ber voltam. Azt mondta: voltam. Mindig azt mondta: voltam. Megértette ki nem mondott gondolatomat: — Kiöregszik az ember. Vagy kibetegszik. Év zártával hár­munkat búcsúztattak a közgyű­lésen. Engem, Lisicky Istvánt, Rácz Gyulát. — Gyula bácsit? — Ö többet mondhatna. Én csak annyit tudok, hogy az utolsó öt év volt a legjobb. Az­előtt — csöppet gyöngébb volt. A testvérei, a lánya, a fia, a menye, mindannyian a szövet­kezethez kötötték sorsukat. Megértem: csöppet gyöngébb volt. •— És Rácz Gyula bácsi? Valamikor a Molnár-soron la­kott; végül is: a templomsoron találtam rá. A lánya, a veje családjával él. A haja már egészen megfehé- redett. Az arca valahogy na­gyon őszinte és fiatalos. Még ma is. Hetvenöt éves korában is. Valamikor — emlékszem, egészen kölyök voltam még, az­tán nagyon fiatal ember, ő meg meglett családapa — kertész­kedett. Két, vagy három hold földön. Zöldséget termelt, salá­tát, káposztát, kelkáposztát. Paradicsomot és paprikát. És dinnyét. Cukorbélű dinnyét. És görögdinnyét. Rácz Gyula bácsi: — Igen, bementem a szövetkezetbe. Mindjárt eleivel. A kertészeibe mentem be: vezetőnek. Balogh János volt az első elnök. Holič Matyko az ökonómus. Martin- kovics Karcsi a könyvelőnk, vagy az agronómus, már nem emlékszem. (Balogh János jóravaló gaz­daember volt. Ott lakott valami­kor csaknem a transzformátor­ral szemben, a szülésznő háza mellett. Most már az alvégen. Holič Matyko nagyon szegény trnoveci ember fia. Két osztály­társam édesbátyja. Martinkovics Karcsi: ő is jóravaló, tisztessé­ges gazdaember fia.). Rácz Gyula bácsi: Hát nem ment. Sehogyse ment eleivel. Sok volt a föld, ember kevés. Vitatkoztam is sokat Balogh Jánossal, Matykóval is, Karcsi­val is. Megcsináltuk közösen a tervet, hogy ültetünk három hektár uborkát. Kellett volna hozzá húsz ember, mert min­dennap szedni kellett volna. Kaptam vagy tíz embert. Ter­mett is uborkánk. Rengeteg uborka. Végül csaknem mind ott maradt. Megsárgult. Tönk­rement. A paprikával? Azzal is úgy jártunk. Mind megérett. Megpirosodott. Mire leszedtük, Érsekújvárban már nem akar­ták átvenni. A magját se tud­tuk eladni. És a hagymánk is — tönkrement. És aztán? Rácz Gyula bácsi: — Eremiás idejében megjavult a munkafe­gyelem, de csak Angyal Jancsi idejében kezdtünk igazán gaz­dálkodni. (Eremiás Béla volt a szövet­kezet második elnöke. Utána következett Angyal Jancsi.) Rácz Gyula bácsi: — Fiatal ember. Szigorú ember. De mindig idejében intézkedik. És hallgatnak rá. Mert van ered­ménye. — És a kertészei? Rácz Gyula bácsi: — Nem kertészkedünk. Áttértünk a kacsa tenyésztésre. Hatvanhá­romtól hetvenháromig éjjeliőr voltam. Hatvanháromban hatvanöt éves volt. Ma hetvenöt. Rácz Gyula bácsi: — Jó len­ne újra kezdeni. Most. Most lenne jó — újra­kezdeni. És Balogh István? Az Alvégben találtam rá. Fe­leségével együtt tett-vett az ud­varról nyíló kertben. Másféle ház. Másféle udvar. Tele volt napfénnyel. Tavasszal. Elálldo- gállunk ott azon az udvaron a kerítés és az ólak közelében. Mindkettőnkben kihunyt már a tavasz. És benne — benne a nyár is. Túl vagyok már a hatvanon. Két éve. És két éve nyugdíjban — mondta ott a nap alatt, a tündöklő tavaszi égbolt alatt. — Nem. Nem a szövetkezet­ből mentem nyugdíjba. A DUS- LÖ-ból. — És a szövetkezet? — Mehetett volna, de nem ment. Végül is otthagytam. Otthagyta. — Az emberek — valahogy nem hittek benne. Az idősek azt mondták, ha te nem vagy, szö­vetkezet se lett volna. — És a fiatalok? — Fiatalok még nem voltak. Ment, ki merre látott — a pénz után. Mert — mi is fizettünk ugyan, do keveset. — Szóval, egy sereg bajjal kezdték? Egy sereg bajjal. A föld va­lóban sok volt, és kevés az ember. A munkafegyelmet se igen ismerték. Istállónk se volt. A Dobrovodskyé (maradékbir­tokos volt) ugyan nekünk járt volna, végül az állami gazda­ság tette rá a kezét. És istálló nélkül ... Eltekintett valahová a kert felé. Komor, mindent értő pil­lantással. Elnéztem az arcát. Idős, meghasonlott; de még mindig erőteljes ember arca volt. Megszakítottam a közénk ne­hezedő csendet. — Végül mégiscsak lett szö­vetkezet. És a fiatalok is visz- szaszállingóztak. — De előbb ráment a föld fele. Átvette az állami gazda­ság. — így is erős, sokat ígérő szövetkezet. — Hát igen, Angyal Jancsi! Érti a dolgát. Tud fegyelmet tartani. Gazdálkodni is. Angyal Jancsi? Ismét vitat­kozó mondatfoszlányok eleve­nednek meg emlékezetemben. Na, ugyancsak híres szövetke­zet. Felkapja a sajtó meg a tévé. De mihez értenek? A ka­csához? Ért ahhoz minden asz- szony. Inkább a bódék. Minde­nük a bódék. Nem értettem, kinek mi baja a kacsával meg a bódékkal. Azt sem értettem, miféle bódékról van szó. És most — yisszaemlékszem a tavalyi nyárra. Nagyszerű nyár volt. A szövetkezeti iroda ajta­1973. V. 30.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents