Új Szó, 1973. május (26. évfolyam, 102-128. szám)

1973-05-29 / 126. szám, kedd

1973. V. 29. 6 A ZIVATAROK „SZTÁRJA" — A GÖMBVILLÁM A gömb villámról azt tartja a szakirodalom, hogy vakító alakjában jelentkező villám, ritkán előforduló jelenség. Keletkezésének módja még nem teljesen tisztázott. Sokaiig még azt is két­ségbe vonták, hogy egyáltalán létezik gömbvil- lám, pedig a pontos villám-számlálások és az elméleti meggondolások alapján elfogadható adat, hogy minden ezer vonalas villám melett 2—3 gömbvillám keletkezik. Tehát nem sorol­ható a természeti ritkaságok közé. Ezt megerősí­tette az a közlemény is, amely szerint a NASA egyik laboratóriumának vizsgálatai kimutatták, hogy a gömbvillám legalább olyan gyakori, mint a felhőből felhőbe csapó villám. A gömbvillám a tapasztalatok szerint általában nem veszélyes, de — szeszélyes, mint a legtöbb villám. Különleges esetnek számít például, hogy 1901-ben Uralszk városában halálra sújtott egy lányt. 1956-ban egy LI-típusú szállítórepülőgép találkozott gömbvillámmal körülbelül 3000 mé­ter magasságban, s a tüzes gömb a légcsavar­ban súlyos kárt okozott. 1967. július 16-án egy budapesti ház nyitott ab­lakán libbent be gömbvillám, hatalmas detoná­cióval robbant fel. és nagy égési foltot hagyott a padlón. A közlemények nagyon kis százaléka említi csak, hogy a gömbvillám valamilyen kárt tett volna. Sőt G. Margs a Meteorologische Rund­schau egyik számában azt írja. hogy még a gömbvillám érintése sem okozott sérülést. Minthogy eddig még nem sikerült gömbvillá- mot kísérleti úton, laboratóriumban előállítani, a kutatók csak a megfigyelések elemzésére tá- maszkodhaitfiak. W. Brand 1923-ban már 215 megfigyelést gyújtöt't össze és elemzett Der Ku­gelblitz című könyvében. A tapasztalatok szerint a gömbvillám nemcsak gömb, hanem ovális és csepp alakú is lehet, sőt megnyúlt „banán“ alakot is felvehet. Dió­nagyságtól ,a több méteres „ballonig“ a legkü­lönbözőbb átmérővel bukkanhat fel. Az esetek 80 százalékában azonban gömb vagy ovális ala­kú, és átmérője nem nagyobb negyven centimé­ternél.. Színét szeszélyesen változtatja a szivár­vány színeiből, többnyire vörös vagy sárgásvö­rös, a sárga színű pedig mintegy 15 százalékban fordul elő. Rövid élettartama alatt esetleg a színét is változtatja: a vörös, az ibolya és a sár­ga színű gömbvillám néha elfehéredik, mielőtt felrobban. Némelyik gömbvillám felhőtől felhőig száll, mások felhőből ereszkednek a földre de for­dított irányt is megfigyelitek már. Sok gömbvil­lám a földfelszín felett „gurul“ szeszélyes pá­lyán, s van olyan is, amely egy helyben áll. Ügy tűnik, külső erők nem hatnak a gömb- villámra, mert szél ellenében is mozognak, de ezt csak egy két megfigyelés erősíti meg. A gömbvillám élettartama csak ritkán haladja meg az 5 másodpercet. Néhány közlemény ugyan több perces gönibvillámokról is beszámol, de ezek mind kék vagy kékesfehér gömbvillámok voltak, amelyek amúgy is ritkaságszámba men­nek e jelenségek sokszínű családjában. Bizonyosan a vörös és a sárga gömbvillámok a „legagresszívabbak“, meri 80—90 százalékuk fel­robban, a többi lassan elhalványulva nyomta­lanul eltűnik. Néhány esetben a robbanó villám nem sértette még a környező tárgyakat, hanem csak arráb lökte őket. Ebből a kutatók arra kö­vetkeztetnek, hogy a gömbvillám „befelé“ rob­ban. valósággal összeomlik, mint a léggömb, amelybe tűt szúrtak. Különös természetére vi­lágítanak rá azok az adatok is, amelyek szerint nemcsak zivatar idején keletkezhetnek, hanem földrengés, vulkánkitörés alkalmával is, amint ezt T. Terada japán kutató már 1931-ben megál­lapította. Ámde miképpen is keletkezik a gömbvillám? Egyesek szerint úgy, hogy az egymáshoz súrló- dó porszemcsók erős villamos mezőt kelthet­nek. Mások megállapítják, hogy a vulkáni gá­zok és a por ionizált állapota szintén erős vil­lamos mezőt hozhat létre. E megfigyelések alap­ján J. D. Barry 1968-ban azt az érdekes elméle­tet állította fel, hogy bármilyen természeti je­lenség idején keletkezik a gömbvillám, feltétle­nül szükség van azonban erős villamos mezőre. Sok elmélet született e titokzatos jelenség tu­la jdonságainak magyarázatára. Egyesek szerint a gömbvillám energiaforrása a gömbön belül van, mások szerint azon kívül. Az előbbiek fel­tételezik. hogy a gömbvillám tulajdonképpen a levegő kis részének szokatlan állapota, amely­nek egyesülő molekulái keltik a látható Sugár­zást. Neugebauer Tibor 1937-ben úgy vélte, hogy a gömbvillám olyan nagy sűrűségű villamos gömb, amelynek minden köbmilliméterében tíz­ezer billió elektron zsúfolódik össze. D. Finkel- stein és I. Rubinstein 1964-ben azt az elkép­zelésüket publikálták, hogy olyan fajta plazma- állapotról van szó, amely csak úgy maradhat életképes, ha önálló mágneses tere van. Dawson és Jones amerikai kutatók nemrég arra a kö­vetkeztetésre jutottak, hogy a gömbvillám tu­lajdonképpen sugárzó mikrohullámú mező, gömb alakú plazmahéjjal. P. L. Kapica akadémikus tévstnek minősítet­te azokat az elméleteket, amelyek elleniében állnak az energiumegmaradás törvényével. Sze­rinte a gömbvillám gömb alakú plazmoid, s kí­vülről kapja az energiát, mégpedig olyan füg­gőleges elektromágneses hullámtól, amelynek frekvenciája 20—30 centiméter átmérőjű gömb­villám esetében 300—400 millió hertz. Ezt a rá­diófrekvenciát rendszerint a viharfelhő kelti. Igaz, az elmélet alapján rajzolt vektorábra ijesz­tően bonyolultnak hat, de kiszámítható belől« például, hogy egy 30 centiméter átmérőjű gömb­villámnak körülbelül 15 centiméter magasság­ban kell haladnia a földfelszín felett, s ez jól egyezik a megfigyelésekkel. 1966-ban M. A. Uman és C. W. Helstrom már az elektronikus számítógépet is segítségül hívta a gömbvillám tulajdonságainak matematikai úton való levezetésére. Elméletük szerint a gömbvil­lám tulajdonképpen a levegő nagy villamos vezetőképességű, rendkívül magas hőmérsékletű darabja, amely akkor izzik fel, amikor egyen- árom járja át a viharfelhők és a föld közötti vil­lamos „csatornát“. Számításaik azt mutatják, hogy egy 5000 C fok középhőmérsékletű, 29 centiméter átmérőjű gömbvillám olyan fényesen világíthat, mint egy 1000 wattos izzólámpa. A gömbvillám akkor zsugorodik össze — állítják —, amikor a töltések elszivárognak belőle, és hirtelen omlik össze, ha a töltések hirtelen szöknek el valamilyen villamos vezetőn keresz­tül. A különböző elméletek csatája akkor dől el, ha sikerül mesterségesen gömbvillámot előállí­tani. vagy olyan jelenségeket figyelnek meg. amely egy-egy elmélet kiindulási alapjául szolgálhatnak. Kétségtelen azonban, hogy a gömbvillám ma már nem csupán meteorológiai kuriózum a kutatók számára. Titkának megfej­tése új utakat nyithat nemcsak a plazma-fiziká­ban. hanem a nagy energiák szállítási gondjai­nak megoldásában is. TÁVCSŐ — LENCSE NÉLKÜL Elkészült Jozef Reíucha legújabb filmje, az Azok a kirándulások, melyet Bratislavában a hét végén bemutattak. A képen: a film gyermekszereplői KULTURÁLIS HÍREK & A párizsi Editions Socia- lies, az FKP kiadója megjelen­tette J. P. Debris és André Menras 224 oldalas riportköny­vét Vádolnak a saigoni fegyhá- zak foglyai címmel. A két fran­cia hírlapíró a helyszínen hall­gatta meg a dél-vietnami tábo­rokból és töinlöcökből mene­kült rabok vallomásait. ■ HATALMAS MÉRETŰ res­taurálási munkálatok folynak a Szovjetunióban: Leningrad ban régi nemesi palotákat állítottak helyre, Nyizsnij-Novgorodban (Gorkij) újraaranyozták a Szt. Szófia-székesegyház kupoláját. A műemlékvédelmi egyesület (taglétszám: 2 millió fő) elér­te, hogy egy autosztrádát át­építsenek, mert túl közel volt egy régi templomhoz. A szem látóerejét megsokszorozó nagyszerű eszközünk a távcső. Ám az ember már ennek feltalálása előtt is különféle módokon megpró­bálta kiterjeszteni látótávolságát. Amidőn szabad szemmel a távolba tekintünk, látásunkat leginkább az idegen fények hatása zavarja. Ennek az az oka, hogy amikor valamely távoli tárgyat szemügyre veszünk, nemcsak ar­ról, hanem annak környezetéről, tehát nagy te­rületről érkeznek sugarak a szemünkbe. Különö­sen nehéz a dolgunk, ha a vizsgálandó tárgy a Nap közelében van, mert fénye elvakít bennün­ket. Ilyenkor őseink — akárcsak mi magunk is — a kezüket ellenzőként a szemük elé emelték, te­nyerüket begörbítették és ujjuk behajlításával valóságos kis csövet képeztek, s ezáltal a látó­mezőt leszűkítették. Ennek következtében csak a tárgyról kiinduló sugarak érkezhetnek a szem­be. Ez esetben a megfigyelni kívánt tárgy sötét környezetben látsziik, tehát élesebb, tisztábban kivehető, s a szem kevésbé fárad el. (Ezért ve­títik a moziban is a feliratokat sötét alapon, világos betűkkel.) Erre a célra még megfelelőbb a fekete szí­nű, hosszú, keskeny cső. Valaha ilyeneket ké­szítettek kifúrt fatörzsből. Ezek voltak az úgy­nevezett Iátócsövek, későbbi nevükön irányzó csövek vagy álmesszelátók. Előnyüket már Arisz­totelész ismerte és Buffon 1749 ben helyesen megmagyarázta: miként működik. A látócső használata már az ókorban elter­jedt. Július Caesar állítólag britanniai partra­szállása előtt ilyen csővel fürkészte az ellensé­ges partokat. A Talmudban is említés történik egy olyan csőről, amellyel 2000 rőfnyire (1 km) levő hajók is megfigyelhetők. Amerika ősi né­pei is használták ezeket az eszközöket. A régi indián sírokból gyakran kerülnek elő zsírkőből, e lágy, könnyen faragható anyagból készített, 20—30 centiméter hosszú csövecskék. A beléjük fúrt lyuk körülbelül mutatóujjnyi széles, a szem felöld vége előtt hirtelenül összeszűkül és 1 centiméternyi hosszú, 5 mm széles nyílásban fe­jeződik be. Ezek bizonyára jó szolgálatot tettek Dél-Amerika végtelen pusztáin. A perui faragvá- nyok gyakran ábrázolnak csövet tartó emberi alakot. Ezekkel az eszközökkel csillagászati megfigyeléseket is végeztek. A csillag helyének pontos beállítására a cső két végén irányzó pec- ket helyeztek el, vagy keresztben két vonalait feszítettek ki. Az egyszerű látócsövek és az összetett, len­csét alkalmazó messzelátók között átmenetnek tekinthetők azok az optikai berendezések, ame­lyeknél már valóságos képalkotás történik ugyan, de ezt mégsem lencsék nagyítják fel. Már az ókorban tudták, hogy homorú tükör­ben a távoli tárgyak fordított képe látható. Ha a tükör gyújtótávolsága bizonyos határon túl esik, a benne látott kép nagyobb, mint amit az ember szabad szemmel lát. Brewster említi, hogy az egyiptomi papok homorú tükrökkel vezették félre a népet. A szentélyben egy asztail mögé el­rejtettek egy kis istenszobrot és annak nagyított képét az áldozati füstre vetítették. A templom borongós félhomályában, a füstoszlop közt meg­jelenő isten-alak nagy rémületet keltett a hívők között. A vetítő tükrökkel szerzett tapasztalatok alap­ján jöttek rá arra, hogy ha egy magaslati he­lyen hosszú gyújtótávolságú homorú tükröt állí­tanak fel, a távoli tárgyak megnagyobbodott, fordított képe lebegni látszik benne. A megfi­gyelő ilyenkor a szemlélendő tárgynak háttal, arccal a tükör felé fordul. A legismertebb ilyen tükröt az alexandriai híres világítótornyon állították fel. Számos feljegyzés szerint a mész szí hajókat nagyítottan látták benne. E tükröt állítólag Nagy Sándor idejében helyezték ott e? és fémből készült. (dj) VALTER SZARAJEVÓT VÉDI _________________(jugoszláv) A jugoszláv partizántörténe­tek filmre alkalmazása az el­telt negyedszázad alatt külö­nös változáson ment át. A kez­det kezdetén az alkotók figyel­müket a nemzeti ellenállásra összpontosították, később a hő­sök lelkivilágát tárták fel. Ezen az úton haladva ma kétféle áb­rázolásmódot alkalmaznak: egyesek a teljes valóságábrázo­lásra törekszenek, mások vi­szont a deheroizálást választ­ják. Akadnak azonban olyan ügyeskedő mesteremberek is, akik a vadnyugati kalandfil­mek mintáját követve a haza­fias témát „cowboy köntösbe“ bújtatják. Ezt a felfogást kö­vette Hajrudin Kroaoac, a Val­Az angol irodalom klasszikus regénye, a Jane Eyre elevene­dik meg Delbert Mann rende­ző filmjében. Charlotte Broníé tér Szarajevót védi című film rendezője is. Filmjének hőse egy emberfeletti ellenálló, aki a „préri hőseihez“ hasonlóan ki­válóan kezeli a pisztolyt, ügye­sen használja az öklét. A film története egyébként a második világháború idősza­kát, a németek visszavonulását idézi. A fasiszták Szarajevón át vonulnak, vissza, a városban azonban erős a partizánmoz­galom. Itt folyik a látványos, az izgalmas, ám kevésbé való- szerű történet. A filmben köz ismert színészek szerepelnek: Bata Zsivojnovics, Rade Marko- vies, Ljubisa Szamardzics és má­sok. A Jane Eyre című angol film két főszereplője: George C. Scott és Susannah York műve a Viktória-korszak lég­körében társadalmi jelentőségű volt, hiszen abban a korban íródott, amikor a konvencioná­lis felfogás szerint a nő csak tárgya lehetett a szerelmi szen­vedélynek. Ily módon a mű szerzője utat tört a modern szerelmi regénynek, alkotásá­nak hőse, Jane Eyre pedig a nők emancipációjáért folytatott küzdelem előfutára lett. Jane Eyre romanikus életsor­sa hálás témának bizonyul, leg­alábbis erre következtethetünk abból a tényből, hogy a mosta­ni film a regénynek már a ti­zedik filmváltozata. A korábbi filmátültetés Robert Stevenson amerikai rendező nevéhez fűző­dik, aki a főszerepeket olyan hírességekre bízta, mint Orsón Welles és Joan Fontaine. A Ieg3slegújabb változatban Su ábrázolásmóddal párosul, Jane Eyre legrejtettebb lelki titkait, vallomásait bátran tárja fel. A rendező híven ragaszkodott az irodalmi alapanyaghoz, hiteles korrajzot festett, s mivel film­jében a hangsúlyt a szerelmi történetre helyezte, a csupa szenvedélyt és forrongást fe­gyelmezetten, mértéktartóan áb­rázolta. Kerülte a túlzott szen- timentalizmust, romantikát. A jane Eyre filmváltozata azon­ban mégsem azonos Ch. Bronte regényével: hiányzik belőle az az igazi vonzó erő, mely olvasó­it annak idején megbotránkoz­tatta, de el is bűvölte — a múlt század, a Viktória-korszak igazi szelleme, s egy angol asszony­nak a társadalmi-intellektuális helyzete, melyet Charlotte Bronté oly kiválóan érzékelte­tett. —ym — 0 J FILMEK JANE EYRE (angol) sannah York és George C. Scott játssza a főszerepet. D. Mann filmjében a nagy ro­mantika és szenvedély realista

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents