Új Szó, 1973. május (26. évfolyam, 102-128. szám)
1973-05-13 / 19. szám, Vasárnapi Új Szó
1973. V. 13. 19 KÖSZÖNET If). Alexander Dumas egy alkalommal falujabeli paraszttal találkozott, aki sehogy sem tudta egyetlen szamárkájával felvontatni kordáját egy meredek domhon. Dumas a kordé hátulját tolva, segített neki feljutni a dombtetőre, mire a paraszt emígy hálálkodott: — Nagyon szépen köszönöm, oram. Nem is tudom, hogy jutottam volna fel ide egy szamárral. AGGODALOM A fiatal házaspár két szép hetet töltött nászúton. Hazatérésükkor így szól az Ifjú férj az asszonykához: — Nos, drágám, mi a véleményed a házasságról? Ó, valami felséges! — hangzik a felelet. — De mondd, Ilyen lesz majd egészen a válásunkig? NEM CSODA Egy turista a Szentföldön járva, az egyik tónál megkéri a révészt, szállítsa át rajta. — Rendben van, uram — mondja a révész —, de figyelmeztetnem kell, hogy száz dollár a viteldíj. — Hát, az bizony sok — hiile- dezik a turista. — Hja, ön bizonyára nem tudja, hogy ez az a nevezetes tó. amelyen Krisztus gyalog kelt át! A turista indignálódva feleli: — Ilyen tarifa mellett nem is esodáloiD ... — urayu asszonyom, lei. i könyörületes, és adjon már át a rendőrségi. •(VÁRNM (JYÜRtJY RAJZA) PARADOX HELYZET Egy gondterhelt asszony nyit be a pszichiáterhez, s a következőkkel fordul hozzá: — Doktor úr, szeretném felhívni a figyelmét a férjem állapotára. Nagyon aggódom érte ... — Mi baja van, kérem? — Azt vette a fejébe, hogy ő én vagyok. — Hát ez valóban érdekes. Szíveskedjen behozni öt hozzám, ha lehetséges. — Fölösleges, doktor úr. A férjem ugyanis én vagyok! VISSZAVÁGÁS A portréfestő bizonyos elé- gültséggel mutogatja az alig elkészült arcképet megrendelőjének: — Nos, önnek hogy tetszik a kép? — Őszintén szólva, nem kimondottan festészeti remekmű. — Ami azt illeti, ön sem a természet remeke — válaszolt a művész. A tizenhat éves r&ü ® “- Ha telefonálna Feri, mondd meg neki, hogy beszélni szeret nék vele.- S mit akarsz töl-P Még akarom mondani neki, hogy nem akarok vele be(Ľubomír Kotrha karikatúrája) Kulturális tárgyalások sci-fi müvek kölcsönös kiadásáról (KAJÁN RAJZA)} kiszolgálás A pedáns utas megáll a pályaudvaron a jegyváltásnál, s megszakítás nélkül hadarja: — Münchenbe kérek jegyet, egyszerű, személy, másodosztály. Helyjegy is lehet. Ablaknál, menetirányban, természetesen nemdohányzóban. Nem a kerekek fölött! Közel a kijárathoz. — Bocsánat — mondja a pénztáros —, egy közbevető kérdésem van. Megfelel, ha a vészfék derékmagasságban van? VENDÉGLŐBEN — Nyugalom, uraimI Csak szép sorjában, egyenként! (PETR JUŔENA karikatúrája) — Azt hiszem, az a legfontosabb Jeladata, hogy a pilótát ébren tartsa. („Punch“, London) A feleségem új import bútort 4M. vásárolt a nappali szobánkba. — Ezentúl a lakás többi helyiségében Jogunk étkezni és .általában élni — közölte velem határozottan. — Ide csak papucsban szabad bejönni, akkor is csak rövid időre. A legjobb lenne, ha egyáltalán nem is járnál be ide. Modern bútor, azt mondják, még akkor is tönkremegy, ha sokat nézikI Ezután kulcsra zárta az ebédlő ajtaját. Nemsokára új hálószobabútort is vett, engem pedig kitelepített a konyhába. Néha, főleg ünnepnapokon, a külön erre a célra vásárolt papucsban néhány kört tehettem a nappaliban, majd a hálószobában ... Ezután a konyhában beszámoltam felségemnek a benyomásaimról. Nem sokkal később új konyhabútort vett a feleségem. Ettől kezdve egyre gyakrabban kinn üldögéltem a lépcsőházban. Egyszer, amint ülök az ajtónk előtt, a legfelső lépcsőn, és mindenféle bölcs dologról elmélkedem, kijön a feleségem és hoz egy szelet vajaskenyeret. — Megint dohány zol? — sjóI rám erélyesen. — Pedig tudhatnád, hogy a dohányfüst beszivárog a lakásbal Az új bútoroknak tiszta levegőre van szükségük ... Igazán eszedbe juthatott volna magadtól is. Mellesleg jobb lenne, ha két emelettel lejjebb dohányoznál « lépcsőházban. Lementem két emeletet. Amint ülök ott, és eszegetem a vajaskenyeret, kilép egy háziasz- szony a szemközti ajtón. — Hát maga mit csinál ttt? — csodálkozik. — Látja, megéheztem. Egyéi)- ként megzavartam valamiben? — Nem, szó sincs róla — mondja az asszony. — Jó étvágyat! Csak azt hiszem, nem valami kényelmes magának itt. Es nyilván nem éppen jó így minden nélkül a vajas- kenyér. — Ellenkezőleg, nagyon finom! Minden csak a szokás dolga. — Bejöhetne hozzám, főzök teát — mondja az asszony, és invitál a nappaliba. Megittam a teát, megköszöntem. Utána sokáig járkáltam fel-alá a nappali szobában. Olyan szokatlan volt a dolog, hogy szinte megszé dűltem . .. — Holnap megint jöjjön csak nyugodtan — mondja az asszony. — Almáslepényt fogok sütni. Másnap is felkerestem, az almáslepény nagyon finom volt. Az asz- szony azután ebédre is meghívott. Szinte észrevétlenül tértünk át a tegezésre... Egyszer az asszony így szólt: — Micsoda dolog ez, V ász ja, hogy mindig itt vagy a negyedik emeleten, a fizetésedet pedig a hatodik emeletre viszed? — Csak szokás dolga — mondtam, és ettől fogva a negyedik emeletre vittem a fizetésemet. Nemrégen új bútort vásároltunk a nappaliba. Én átköltöztem a hálószobába. Amikor megvettük a hálószoba garnitúrát, a konyha lett a lakóhelyem. Nemsokára meglett az új konyhabútor is... En persze készülni kezdtem, hogy kiülök a lépcsőházba. — Szó sem lehet a lépcsőházróll — jelentette ki az asszony. — Nem telik bele egy óra sem, és máris elvisz majd valaki! Azután kijelölt számomra a lakásban egy tágas beépített szekrényt ... (A KROKOGY1LBÖL) Ki ez a jó megjelenésű, ősz hajú gentle- A börtönigazgató. Szép karrier! Az. Egyszerű rabként kezdte. m&m :<t] h i KWJ Szöveg nélkül (lel Paris)
