Új Szó, 1973. május (26. évfolyam, 102-128. szám)
1973-05-11 / 111. szám, péntek
országok fejlődésük folyamán kikerülhetik a kapltalls- 1 ta szakaszt, mégpedig azzal a feltétellel, hogy a munkás- osztály már több fejlett országban győzött, és sokoldalú segítséget nyújt az elmaradott országoknak. Azok a politikai erők, amelyek a nemzeti felszabadító forradalmak magasabb szintre való áttérését szorgalmazzák, forradalmi demokráciát alakítanak ki, amely lényegében a paraszttömegek, lényegében a kispolgárság és a radikális értelmiség érdekeit képviseli. A forradalmi demokráciának mint a nemzeti felszabadítás területén az egyik legfontosabb társadalmi politikai erőnek és a vele folytatott együttműködésnek jelentőségét Lenin határozta meg. Sokszor hangsúlyozta, hogy a keleti országokban a kommunista pártoknak alkalmazkodniuk kell e világrész sajátságos viszonyaihoz, ahol a lakosság többségét a parasztság képezi, ahol óriási erőt képvisel a vallás, és ahol gyakran a nacionalizmus a vezető ideológia. A forradalmi demokráciának a történelem színpadán való feltűnése a forradalmi folyamat bizonyis szakaszának visszatükröződése. A forradalmi demokraták iránti konkrét viszonyulásunk ezért megköveteli, hogy tevékenységükben a haladó motívumokon kívül a kispolgári irányzatok szociális lényegének kétféle jellegével kapcsolatos gyenge pontokat is észrevegyük. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a forradalmi demokrácia politikai pozíciói nincsenek egyszer s mindenkorra meghatározva, a forradalmi demokratikus pártok szociális lényege, politikai és ideológiai arculata lehetővé teszi, hogy két ellentétes irányban fejlődjenek, vagy a kapitalizmus, vagy a szocializmus irányában. Vitathatatlan, hogy a forradalmi demokrácián belül az erők belső differenciálásán kívül a fejlődés irányvonala nagymértékben nemzetközi tényezőktől függ. Ma kedvezőbbek a feltételek ahhoz, hogy a forradalmi demokraták a tudományos szocializmushoz közeledjenek. Annak ellenére hogy az imperialisták, a jobboldali szocialisták és a maoisták törekvésének hatására megszakadt egyes forradalmi demokratikus rendszerek pozitív fejlődése, túlsúlyban vannak azok a tényezők, amelyek szövetségeseinkké teszik a forradalmi demokratikus erőket az imperializmus elleni harcban. A fejlődő országok politikai fejlődése arról tanúskodik, hogy az osztályok és a társadalmi rétegek széles köre bekapcsolódik az imperialistaellenes harcba. Ebben a harcban döntő szerepet játszik a munkásosztály, amely fokozatosan alakul ki a fejlődő országokban. Ezekben az országokban az Ipari proletariátus száma mintegy 30 millió, vagyis az egész lakosság 5—6 százaléka. A fejlődő országok többségében a proletariátus mint osztály csak kialakulásának időszakát éli, sok esetben még nem vált külön a nem proletár tömegektől. A gazdaságilag aktív lakosság többségét az önálló kis- parasztok képezik. A fejlődő országokban a földreform végrehajtása csak a parasztok egy részének biztosított kisebb -nagyobb földterületet. A hűbéri és félhű béri csökevények határozott eltávolítása és a föld újbóli felosztása a szegényparasztok s a föidnélküliek tömege érdekében fontos feladat maradt, amely politikailag aktivizálja a túlnépesedett vidéket. A nem proletár lakossághoz tartozik a városi kispolgárság, az iparosok, a kistermelők, a kereskedők és az értelmiség. A külföldi és a nemzeti tőke kizsámányolása a felszabadító forradalom fontos tényezőjévé változtatja őket. A fiatal független államok nemzeti burzsoáziája a legtöbb esetben a nemzet vezető ereje, és eddig nem merítette ki haladó lehetőségeit. Objektíve érdekelt az ország iparosításában, a belső piac kibővítésében, számos hűbéri csö- kevény megszüntetésében,, érdekei gyakran szembekerülnek a külföldi tőke és az imperialista államok érdekeivel. Ugyanakkor azonban hű maradt osztályérdekeihez, s ezért a haladó szociális változásoktól való félelemben hajlamos a reakciós erőkkel való kompromisszumra. Ezenkívül a fejlődő országokban a burzsoáziától gyakran különválik egy új réteg, a bürokrácia, amely a hiányos ellenőrzés viszonyai között élősködő irányzatot képvisel és a belső reakció, valamint az imperializmus egyik fő támasza lesz. A fejlődő országok osztálystruktúráját tehát a kis létszámú proletariátus, a parasztság túlsúlya, a nemzeti burzsoázia ingatagsága és jobbratolódása, a bürokrata burzsoázia szerepének a megszilárdulása jellemzi. A fejlődő országok haladó fejlődésének távlatai ezért jelentős mértékben összekapcsolódnak a forradalmi demokrácia feladataival, a parasztok és a kispolgárok tömegeivel, az egységes imperialistaellenes front kialakításával. A kommunista pártok aktívan részt vesznek a nemzeti felszabadító harcban és a fiatal független államok haladó fejlődésére törekednek. A fejlődő országokban a dolgozók tömegei egyre inkább meggyőződnek arról, hogy a kommunisták harcolnak a legkövetkezetesebben a nemzeti függetlenségért és a szociális haladásért. Ezért a fejlődő országokban fejlődik és egyre erősebb a kommunista mozgalom, egyre jelentősebb hatást gyakorol a politikai és szociális eseményekre. A kommunisták állnak a széles imperialistaellenes front kialakításának élén s egyben a jelenkor fő forradalmi erejével, a szocialista világrendszerrel való szoros kapcsolat megteremtésére törekednek. Az emberiség a kapitalizmusból a szocializmusba vezető fejlődésének forradalmi világfolyamatában, az imperializmus elleni harc hatalmas forradalmi áramlatában a forradalmi erők alappillére a szocialista rendszer. A nemzetközi munkásosztály védőpajzsa körül újabb forradalmi erők csoportosulnak. A kapitalista országokban elsősorban a munkásosztály forradalmi mozgalma, a gyarmatokon s a fiatal független államokban pedig a nemzeti felszabadító mozgalom küzd a politikai és a gazdasági függetlenségért, a szociális haladásért. A forradalmi erők egysége szavatolja a kapitalizmus megszűnése folyamatának meggyorsulását, az emberiség gyors haladását a szocializmus és a kommunizmus építésének útján. A szocialista világrendszer és a nemzetközi munkásosztály akcióegysége a többi forradalmi erővel nem automatikus következménye az imperialistaellenes harc közös érdekeinek, hanem a szocialista világrendszer és a nemzetközi kommunista mozgalom céltudatos, megfontolt politikájának az eredménye. A szocialista világrendszer maga köré egyesíti a különböző társadalmi osztályok, rétegek különböző mozgalmait az imperialistaellenes nemzetközi front kialakítására.
