Új Szó, 1973. április (26. évfolyam, 78-101. szám)
1973-04-08 / 14. szám, Vasárnapi Új Szó
1973 ív. a. A Szovjetunióban a nemzeti kérdés megoldása és a soknemzetiségű szovjet állam megteremtése a szocialista demokrácia, a proletár nemzetköziség és a szövetségi államrendszer elvei alapján valósult meg. A köztársaságok nemzeti államiságának és az egységes szövetségi szovjet államiságnak a létrejötte egyenes következménye annak, hogy az Októberi Forradalom után megszilárdult szocialista rend mélységesen demokratikus. Az alapelvek A szovjetköztársaságok nemzeti államisága a nemzetek önrendelkezési jogán alapul, amely a különválás és az önálló államalkotás jogát is magában foglalja. Ezt a jogot a Nagy Októberi Szocialista Forradalom legelső dekrétuma — a békedekrétum — hirdette meg, mint minden országra és népre vonatkozó egyetemes érvényű elvet. Az Oroszország népeinek jogairól, a dolgozó és kizsákmányolt nép jogairól és az első szovjet alkotmányról (az OSZSZSZK 1918-as alkotmányáról) szóló deklaráció elfogadásával ez a jog a szovjet törvényhozás állandóan érvényesülő formája lett. A Szovjetunió a szocialista szövetségi államrendszer alapján, valamennyi nemzete és nemzetisége dolgozó tömegeinek szuverén akaratából alakult meg. A szovjetköztársaságokat már fennállásuk kezdetén összefűzte az, hogy szorosan együttműködtek egymással, kölcsönösen segítették egymást. Ebben az a természetes érdekük mutatkozott meg, hogy erőfeszítéseiket egyesítve harcoljanak a gazdasági bomlás ellen, a népgazdaság újjáépítéséért, hogy visszaverjék a szakadatlan támadásokat, amelyekkel a nemzetközi imperializmus és a belső ellenforradalom fenyegette a szovjet rendszert. A szövetségi államiság nemcsak lényegét illetően mélységesen demokratikus, hanem szervezetének konkrét formáiban is. A Szovjetunió, mint föderatív állam, tagjai teljes egyenjogúságának és az önkéntességnek az elve alapján jött létre. A szövetségi köztársaságok minden vonatkozásban egyenlő jogokkal rendelkeznek, egyforma mértékben élvezik a szövetséghez való tartozás előnyeit. Ez egyaránt érvényes mindegyik szövetségi köztársaságra, legyen az akár az Oroszországi Föderáció, melynek lakossága meghaladja a 130 milliót, vagy a kétmilliónál alig valamivel nagyobb lélekszámú Türkmén SZSZK, a több mint 48 millió lakosú Ukrán SZSZK vagy a körülbelül 2 600 000 lakosú örmény SZSZK. A Szovjetunió szuverén állam, határain belül teljhatalmat gyakorol, és teljesen független, ha más országokhoz való viszonyát nézzük. Szuverén hatalma kiterjed a Szocialista Szovjetköztársaságok Szövetségében egyesült valamennyi állam területére és azok minden állampolgárára. Saját alkotmánya, államhatalmi és államigazgatási szervei vannak, van egységes népgazdasága, egységes állami költségvetése, egységes hadserege, egységes állampolgársága, egységes hitel- és pénzrendszere. Szuverén államhatalmának jogi alapja a Szovjetunió alkotmánya. Hatalma az állami tevékenységnek azokra az ágaira terjed ki, amelyek a Szovjetunió egésze és az egyes tag- köztársaságok érdekében országos méretű irányítást igényelnek, s ugyanakkor biztosítják minden egyes szövetségi köztársaság érdekeinek védelmét. Ilyen az ország védelmének megszervezése, a fegyveres erők irányítása, az állambiztonság védelme, a külkereskedelem. Ugyancsak a Szovjetunió teljhatalmának körébe tartozik az ország népgazdasági terveinek, egységes állami költségvetésének és e költségvetés felhasználásáról szóló jelentésnek a jóváhagyása, a népgazdasági számvitel egységes rendszerének megszervezése, az országos bankok, ipari, mezőgazdasági, kereskedelmi intézmények és vállalatok igazgatása, a közlekedés, a szállítás és a postaügy irányítása. A Szovjetunió alkotmánya szövetségi hatáskörbe utalja a munkával, az igazságügyi szervezetekkel és a bírósági eljárásokkal, a polgári és a bűnügyi törvényhozással, valamint a házasság- és családjoggal kapcsolatos alaptörvények megalkotását. Mindez biztosítja, hogy az egész Szovjetunióban egységesek legyenek a törvényhozás elvei, s ugyanakkor figyelembe vehessék a helyi feltételeket is. Az egyes szövetségi köztársaságok alkotmányaiban e köztársaságok történelmi hagyományai, gazdasági fejlődéséftek jellegzetességei, szokásai is érvényesülnek. A szövetségi köztársaságok azokon az ügyeken kívül, amelyeknek Intézését önként a Szovjetunió hatáskörébe utalták, minden kérdésben önállóan érvényesítik saját államhatalmukat. Mindegyikük szuverén állam, amely fölött a Szovjetunió teljes ereje és hatalma őrködik. Az utóbbi évek folyamán a szövetségi köztársaságok jogai tovább fejlődtek. Így a köztársaságok hatáskörébe került a döntési jog számos fontos megyei és járási kérdésben, ami lehetővé teszi, hogy jobban figyelembe vegyék a helyi sajátosságokat. Jelentősen bővültek a szövetségi köztársaságok jogai a népgazdaság irányításában is, sok ezer ipari nagyüzem került kezelésükbe. Ezek az intézkedések szervesen összefüggnek a szövetségi vezetés megerősödésével. A Szovjetunió gazdasági életének szocialista jellegéből következően a vezetés és a tervezés centralizálását össze kell kapcsolni az operatív irányítás decentralizálásával. Fontos és vonzó cél Világszerte elismerés övezi azokat a tapasztalatokat, amelyeket a Szovjetunió szerzett annak során, hogy megteremtette a soknemzetiségű szocialista államot, népei közös erőfeszítésével felépítette a fejlett szocialista társadalmat, megoldotta a rendkívül nehéz és bonyolult nemzeti kérdést. A Szovjetunió megalakulása és fejlődése meggyőzően bizonyítja, hogyan lehet elérni a népek közti kölcsönös bizalmat és barátságot, biztosítani a nemzetek szabadságát, egyenlőségét és testvéri együttműködését. A szovjet tapasztalat hatása igen érezhető módon mutatkozik meg a többi szocialista ország nemzeti-állami építőmunkájában. A Szovjetunió nemzeti-állami építőmunkájának nemzetközi jelentőségét kézzelfogható módon Igazolja azoknak az országoknak a gyakorlata, amelyek 1917 október után bizonyos történelmi időszak alatt végbevitték a győzedelmes szocialista forradalmat, s amelyek történelmi sorsuk, gazdasági, nemzeti, demográfiai és más jellegzetességeik tekintetében lényegesen különböznek egymástól és a Szovjetuniótól is. A szovjet állam elsőként bizonyította be a gyakorlatban annak a marxista tételnek a helyességét, amely szerint a. kibékíthetetlen osztályellentétek felszámolásával a nemzetek kibékíthetetlen ellentétei is megszűnnek. Nemzetközi jelentőségűek azok a szovjet gyakorlatban kidolgozott formák és módszerek is, amelyek alkalmasak arra, hogy leküzdjék és felszámolják a nemzetek közti ellentéteket, az ellenséges érzületeket és a bizalmatlanságot, s elvileg új, testvéri kapcsolatokat teremtsenek, majd szilárdítsanak meg közöttük. A szovjet tapasztalatnak az ad különös jelentőséget, hogy az igen nagyszámú nemzet és nemzetiség életkörülményeinek páratlan sokrétűségét veszi figyelembe, beleértve nemzeti sajátosságaikat és egymással való kapcsolataik jellegzetességeit is Mint a többi szocialista ország gyakorlata megmutatta, a nemzeti kérdés sikeres megoldásának az a záloga, hogy — alkotó módon — alkalmazni kell a szovjet tapasztalatokat, a helyi körülmények figyelembevételével, a részletek helyes módosításával fel kell használni azok fő vonásait. Lemondás az imperialista hódításokról; önrendelkezési jog azon nemzetek és nemzetiségek számára, amelyeknél megvannak az ehhez szükséges objektív feltételek [összefüggő népesség jelentős nagyságú területen); minden állampolgár egyenjogúsága, függetlenül nemzeti, nyelvi, vallási hovatartozásától; a nemzeti kultúra fejlődési lehetőségének biztosítása, többek között a nemzeti kisebbségek anyanyelvi oktatásának megvalósítása — a kommunista és munkáspártok ezeket a demokratikus követeléseket hangoztatják a Szovjetuniónak a nemzeti politika területén szerzett tapasztalataira támaszkodva. Vegyük például a Vietnami Demokratikus Köztársaságot, ahol 39 nemzeti kisebbség él. A szocialista állam, az amerikai imperializmus agressziója által előidézett minden nehézség ellenére, óriási erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy segítséget nyújtson a kis népeknek és nemzeti kisebbségeknek abban, hogy leküzdhessék elmaradottságukat. A' Nemzetgyűlésben levő helyek hetedét a nemzeti kisebbségek küldöttei foglalják el, képviselőik részt vesznek a helyi tanácsokban is. Az állam elősegíti a nemzeti kisebbségek által lakott területek iparának fejlesztését, bővíti az iskola- és az egészségvédelmi hálózatot stb. Azoknak a népeknek, amelyeknek nem volt saját írásbeliségük, a szocialista vietnami állam segített azt kidolgozni. A Német Demokratikus Köztársaság tevékenyen fejleszti a lausitzi (luzsicei) szorbok gazdasági életét és nemzeti kultúráját (ez a körülbelül 100 000 főt számláló kis szláv nép Cottbus és Drezda körzetében él). A hitleristák a szorbok erőszakos németesítésének politikáját folytatták, a szocialista állam azonban biztosítja a szorboknak az anyanyelvi oktatást, még főiskolai szinten is. Azon a területen, ahol ez a nép lakik, a szorb a német mellett hivatalos nyelvnek számít, sőt a hivatalos dokumentumokban még az aisó-luzsicei és a felső-luzsicei nyelvjárás különbségeit is figyelembe veszik. A szorbok nemzeti szervezete — a Domovina — elősegíti a szorb kultúra és művészet fejlődését, a dolgozó szorbok szocialista nevelésének ügyét szolgálja, részt vesz a köztársaság politikai életében, és saját könyvkiadója van. A Mongol Népköztársaság is sokat törődik nemzeti kisebbségével. A bajan-ölgtji kerület például, ahol a lakosság 70 százaléka kazah, 1940 óta kazah nemzeti terület, hivatalos nyelve a kazah. Ebben a körzetben a tuvai nyelv is elterjedt, mivel a lakosság 18 százalékát tuvaiak alkotják. Ugyaiy^en a téren sokatmondó a nemzeti-állami berendezkedés fejlődése Csehszlovákiában, ahol a csehek és a szlovákok államjogi viszonya jelentette a legfőbb nemzeti problémát. Az elkövetkező fejlődés példaképe A világtörténelem első olyan szövetségi államának megalakulása, mely 3 KÉS EE! lymmnnr^m jdLbLíuU IXILblJJLlJLUIlJĽm isiéi siaäS _r J]jiDL-TÜli _ JwlAlli a népek önkéntes és egyenjogú egyesülésének alapján jött létre, óriási hatással volt az imperializmustól elnyomott országok népeire. Sok ország, miután lerázta magáról a gyarmati függőség jármát, és szuverén állammá alakult, ilyen vagy olyan mértékben kezdte felhasználni a nemzeti kérdés megoldásának szovjet tapasztalatát. A nemzeti egyenjogúság egyik legfontosabb vonatkozása az, hogy a soknemzetiségű államban élő valamennyi nemzet és nemzetiség nyelve mind jogilag, mind ténylegesen egyenlőséget élvez, hogy biztosítják a helyi nyelven történő oktatás reális feltételeit, a helyi nyelvnek a tömegtájékoztatási eszközökben, az ügyintézésben, a bíróságon és más fórumokon való használatát. A szovjet állam éppen ezeknek az elveknek az alapján oldotta meg a nyelvkérdést. Ázsia, Afrika fiatal országai gyakran követik e példát. így például a szocialista orientációjú országok (Burma, Guinea stb.) egyes forradalmi-demokrata pártjai programdokumentumaikban meghirdetik a nemzetek és nemzetiségek nyelvi egyenjogúságának elvét. Ha a nyelvek egyenjogúak, szabadon fejlődnek és gazdagítják egymást, maga az élet választja ki közülük valamelyiket a nemzeti nyelv szerepére, vagy arra, (ha több kialakult nemzet él együtt), hogy a nemzetek közötti érintkezés eszköze legyen. És fordítva, mint azt néhány ország tapasztalata bizonyítja, ha valamelyik nyelvet „felülről“ próbálnak államnyelvvé tenni, az olykor a nemzetek egymáshoz való viszonyának kiéleződésére vezet. Az új, független államokban alkotmányjogilag rögzítik a nemzetek egyenjogúságának elvét. Több országban (például a Guineái Köztársaságban) az alkotmány nemcsak meghirdeti az állampolgárok egyenjogúságát függetlenül attól, hogy azok milyen nemzethez, fajhoz és törzshöz tartoznak, hanem szigorú büntetéseket is kilátásba helyez az egyenjogúság elvének megsértőivel szemben. Ebben a szovjet és általában a szocialista tapasztalat hatása tükröződik, mivel*a burzsoá törvények, ha tartalmaznak Is deklaratív tételeket a nemzeti egyenlőségről, nem fogalmaznak meg szankciókat ezek megsértőivel szemben. A nemzeti kérdés megoldásának szovjet tapasztalata megmutatta, hogy csak úgy lehet egy soknemzetiségű állam valamennyi népét bevonni az új társadalom építésébe, s csak úgy lehet teljesen felszámolni a köztük levő feszültségek okait, ha e népek nemcsak jogilag, hanem ténylegesen is egyenjogúságot kapnak. A szocialista orientációjú országokban a kormányzó forradalmi-demokrata pártok intézkedéseket hoznak az elmaradott peremvidékek gazdasági és kulturális fejlődésének meggyorsítására: gyárakat létesítenek, utakat építenek, bővítik a kulturális Intézmények hálózatát stb. Ilyen politikát folytat például a guineai kormány Erdős- Guineában (az észak-guineai fennsíkon), az algériai kormány Kabiliá- ban, és azokon a vidékeken, ahol berber népcsoportok élnek. Az algériai kormány 1968 és 1970 között külön tervet dolgozott ki Kabilia és a többi elmaradott körzet fellendítésére, jelentős összegeket irányozva elő az ipar, a mezőgazdaság, az egészségvédelem és a közoktatás fejlesztésére. A soknemzetiségű fiatal államok egész sorában a nemzeti kérdés megoldásának fontos eszköze a föderáció és az autonómia. A fiatal ázsiai és afrikai államoknak e vonatkozásban is nagy segítséget jelent a Szovjetunió nemzeti-állami építőmunkája. Erről az tanúskodik, hogy megvalósítottak néhány olyan elvet, amely csak a szocialista típusú föderációra és autonómiára jellemző. A területi felosztásnak az a módosítása például, amelyet India 1956-ban, Nigéria 1967- ben hajtott végre, elősegítette a nemzetek közti feszültségek és konfliktusok enyhülését. A gyarmati függéstől megszabadult országokban megfigyelhető folyamatok természetesen nem azonosak azokkal, amelyek a Szovjetunióban mentek végbe, megalakulásának időszakában. Más a gazdasági és a politikai rendjük, államhatalmuk természete is különböző. A fejlődésnek az az útja azonban, amelyet már megtettek, arról tanúskodik, hogy a nemzeti kérdés megoldására egyre növekvő hatást gyakorol a Szovjetunió példája. V. CSHIKVADZE, a Szovjet Tudományos Akadémia levelező tagja
