Új Szó, 1973. április (26. évfolyam, 78-101. szám)
1973-04-06 / 82. szám, péntek
Korszerűség, pártosság A dada és a szürrealizmus Ha a költészet s általában a művészetek mint a visszatükrö zés és megismerés specifikus formái fennmaradtak a történelem folyamán, ezt nyilvánvalóan funkcionalitásuknak köszönhetik Tőzsér Arpád szerint épp a költészet funkcionalitása volt az a teher, amitől meg kellet? szabadulnia. Nem ,,málhás lóra" való teher volt az, hanem a történelmi szükségszerűségből adódó szerep. Az emberi gondol kodás sokrétűségének. de ugyanakkor kezdetlegességének is bizonyítéka. Míg a jogtudomány. a filozófia, a történelem nem vált igazi tudománnyá, részben, vagy a maga teljességében, a költészet keretei közé szorult. Természetesen ennek egyik oka a költői nyelv „emelkedettsége" volt. Egy kis túlzással azt is mondhatnánk, hogy a költészet, a tudományok anyja, segített terjeszteni és megőrizni őket, s itt nemcsak a vers mnemotech nikai funkciójáról van szó, bár erre is szükség volt, mint a költészetnek a zenére, mint kommunikatív eszközre az írásbeliség általánossá tétele előtt. Sok köze volt ehhez a képzeletnek Is, mint a naiv hipotézisek megteremtőjének, s így a kezdetleges tudományokat szükségszerűen a költészettel rokoní- totta. A költészet különféle determinált funkciói az emberi ismeretek ténylegesen tudományos rangra emelkedésével szükségszerűen meg is szűntek. Lényegében a filozófiával, és a későbbi tudományos ágazatokkal Is ugyanez ment végbe a történelem folyamán. Ha Tristan Tzara dadáról vallott felfogásának mélyére tekintünk, akkor kiderül, hogy az nem a költészet funkcionalitása ellen lázadt, sőt a dadának is, mint nagyon rövid és átmeneti időszakra szóló irányzatnak is külön funkcionalitást szánt. Antiesztétikumával és botránykeverésével a művészetről és a költészetről elterjedt képzeteket akarta kiirtani, — Tristan Tzara megfogalmazása szerint: „A dadaizmus jelenléte a közvetlen jutó átmeneti időben visszahatás volt az örök szépség kutatására, mely az időn kívül helyezkedve hitte, hogy elérheti a tökéletességet." A különböző európai városokban más-más jelleget öltött, de mindenütt egyformán burzsoá- ellenes és akademizmusellenes volt. A szürrealizmus pedig, míg létrehozói és hívei között be nem állt a világnézeti differenciálódás, a gyakorlati ész és a pragmatizmus ellen lázadt. Átvette, magába olvasztotta a dada anarchikus mindentagadását, de aktivitását is. Tagadta a család, a haza, a vallás eszméit, sőt a munkát is, mint a polgári rend alappilléreit. Ugyanakkor elvetette a művészi hagyományt, a nyugati kultúrát és civilizációt mindenestől pusztulásra ítéltnek vélte. A szürrealizmus az anarchikus mindenttagadásból egykét Párizst felkavaró botrány után tért át az esztétikai tagadás tagadásának aktusához. Dialektikájának pozitív, mindent megtartó és átformáló ereje a szeretet. Lényegében a hegeli „vágy" és „boldogtalan tudat", ugyanakkor a freudi „Id" (Ez), az emberi tudat küszöbe alatt rejtőző „nem-én" és a libido (kéj- vagy élvezetvágy, tágabb értelemben a boldogság utáni vágy) fogalmából szintetizálta. Ennek mindennapi megnyilvánulása a szerelem, eszményítve: az egyetlen lény iránti szerelem, mely társadalmi életünkben sohasem valósulhat meg a maga teljességében. André Breton megfogalmazásaiban az „Örült szerelem" fogalmaként jelenik meg. Aktusaiban a legmagasabb fokon valósul meg az egzisztencia és a lényeg egyesülése, fenntartás nélkül és teljes harmóniában bekül meg e két fogalom, bár azon túl továbbra is fennmarad köztük az ellentétes viszony. Így a szerelem feloldja a lét jelenségeinek ellentéteit és ide- genségét, s a szeretett lény azonosul az abszolútum fogalmával. Paul Eluard korai költészetében az asszony ilyen kozmikus egység jelképe. Ám a szürrealista költészetben a nőtől elvonatkoztatott szerelem, vagy szeretet az esztétika és a költészet csodás eleme, mely egy magasabb rend titkáról lebbenti fel a fátylat, s a világ jelensé geinek sokfélesége az oszthatatlan létben, a világ lényegében oldódik fel. A szürrealista költő így alkotás közben látomásainak segítségével lerombolja és nivelllzálja a világ konkrét jelenségeit, s e költői aktus eredménye a költői „én" azonosulása a világgal és a világ azonosulása a költői .,én"- nel. így újra időn és téren kívüli dimenziókban köt ki ez a költészet, vagyis Tristan Tzara és a dadaizmus eredendő szándékával ellentétes eredményre jut. Ez a dialektika Hegel misztikus tirádájára emlékeztet. Míg Hegelnél a filozófiai spekuláció az elsődleges, a szürrealistáknál a „semmi, vagyis a lét irracionális élménye a döntő. Ezért intuitivlzmusa ellenére még Bergsont is elvetik, mert a fogalmi megismerést a technikai hasznosság szempontjából mégis elismeri, s így bizonyos fajta dualizmusnál reked meg. A szürrealisták rávetik magukat a buddhizmusra és Lao- Tse tanaira. A Kelet, a misztikus Kelet a fény forrása számukra; főleg a nem Ismert és azért titokzatos Kína. Elvetik a logikát, és az érvelésre alkalmas mindennapi nyelvet, s esztétikájukba beolvasztják a keleti és a keresztény miszticizmus elemeit is, legalábbis ami a költői megismerés módszereit illeti, s így mégis azonosulnak Bergson intuitizmusá- val. Bergsonnál a „tiszta tartam“ az alapvető fogalom (nagyon emlékeztet Hegel „tiszta lét"- ére és „semmi-jére), mint minden létezőnek alapja és kezdete. Az anyag, az Idő és a mozgás ennek a „tiszta tartam"- nak a megnyilvánulása, s csak az Intuíció révén ismerhető meg. A megismerésnek ezt a módját misztikus szemléletnek fogja fel, amelyben a fogalmi megismerés egyszerűen nem érvényesülhet. A megismerés aktusa így azonos a valóság szülte aktusokkal, s az ember szemlélete révén ragadja meg a dolgok lényegét, a tiszta tartamot. A költészetben a képszerűségnek az a felfogása, hogy a szó nem azonos értelmű szótári jelentésével és fogalmi jelentésével, épp ide vezethető vissza anélkül, hogy tagadni kellene a szavak és a fogalmak többértelműségét, hiszen ezt maguknak a dolgoknak egymáshoz és az emberhez való viszonya I mondhatnám úgy is, hogy relativitása és funkcionalitása) szabja meg, mely soha nem lehet egyértelmű, s egyértelműségüket, a dolgokét és a fogalmakét Is, a viszony meghatározottsága szabja meg. Bergson elgondolásai rokon vonásokat mutatnak a keleti, de ugyanakkor a keresztény miszticizmussal, de így van ez a szürrealista költők megismerésével is. Itt is, ott is a „semmi" élménye a megismerés alapja és csúcsa. L. Raynaud már Malarmé költészetével kapcsolatban állapította meg, hogy abszolútuma azonos a „semmi"- vei, amit az érthetetlen segítségével akar tolmácsolni. Lukács György pedig Kaffkával kapcsolatban mondja ki, hogy ha megvizsgáljuk a lényeges költői tartalmat, azt a lényeget, azt a valóságot, mely meghatározza a részletek kiválasztását és elrendezését, előtűnik a feloldhatatlan transzcendencia, a „semmi" transzcendenciája, pedig Kaffka részletei szinte a realizmus benyomását keltik. Tőzsér Árpád a költészetnek a történelem folyamán tapasztalt funkcionalitása ellen lázadozva jutott el Caudwellnek a költészet keletkezéséről vallott freudi ihletésű megfogalmazásához, s azon át a dadához és a szürrealizmushoz, s végül: a konkrét költészethez. A szürrealizmus már előbb, már kezdeteiben eljutott hozzá, mégpedig a költői „én" és a világ azonosításával, s megfordítva- a világ és a költői „én" azonosítása révén. így Tőzsér Árpád Gondolat és kép című írásában I Az irodalom valósága) már nem mond semmi újat, mikor megfogalmazza a költészet dia lektikáját: „A világmindenség, a természet legcsodálatosabb törvénye az ember rendszerező tudata Ereje a költőnél a leqnyilván valóbb, aki mindenki szeme lát tára veri szét a világot, s teremti újra a salát, tehát az em bér törvényei szerint. De ehhez olyan nagyfokú átlényegülés kell. hogy a költő már ne is költőnek, tehát külső tudatnak, hanem belső törvénynek, jelen ségeket. tárgyakat mozgató erőnek hasson. Más szóval, a gon dolatnak és a képnek, a külső világnak: a tárgyaknak, tehát a költészet alapanyagának és a költő belső világának teljes egyesülésére van szükség. Azt hiszem, ezt érzik a fiatal csehek felsősorban Miroslav Holub/, mikor költészetükben egyfajta „eltárgyiasodásra" törnek, amelynek eredményeképpen a világ szinte magától áll össze. A költői én és tudat itt már csuk kötőszövet, szerkezet, törvény, sőt nemegyszer már az sem." Intelligens és dialektikus megfogalmazás, mely valahogy megfeledkezett arról, hogy az ember tudatát a lét, pontosabban fogalmazva, anyagi és társadalmi léte határozza meg. Amennyiben rendszerező, elsősorban is önmagát rendszerezi, s a munkára, a gyakorlatra alapuló tudományos felismerések segítségével változtatja a világot, igényeinek és szükségleteinek megfelelően, célszerűen alakítja, de ugyanakkor respektálni kénytelen a természet és a társadalom fejlődésének törvényeit. A szubjektumobjektum viszony épp a filozófiai determinizmus elvében fogalmazódik meg a legtömörebben. Egy régebbi írásomban utaltam már Engelsnek az ember és a természet egységéről szóló megfogalmazására, s annak dialektikájára is, mikor azt vallja, hogy az ember nem úgy ura a természetnek, mint a hódító az idegen nemzetnek, s egész uralma abban rejlik, hogy a többi teremtménynél tökéletesebben ismeri fel a természet törvényeit, s azokat gyakorlatában teologikusan felhasználja. A természet dialektikájában a Dialektika című fejezet bevezetésében pedig leszögezi: „A dialektika törvényeit a természet és az emberi társadalom történelméből abszt- raháljuk. A történelmi fejlődés e két fázisnak, valamint a gondolkodás történetének törvényei." Az ember és a természet egységének a gondolata fogalmazódik meg ebben a felismerésben is. Az ember szelleme révén is rokona a természetnek. Lukács György egy helyen pedig egyenest szellemi anyagcserének fogja fel a megismerést, ami nem jelent semmilyen miszticizmust, csak ténymegállapítást, melynek az az értelme, hogy a természetben érvényesülő anyagi erők viszonya és működése nem szellemi, de racionális és ésszel felfogható valóság. A megismerés pedig absztrakció és tükörkép. Az embernek a külső világgal, a természettel való egysége e felismerések és törvények szerinti aktivitásában, gyakorlatában valósul meg, a régi, szükségleteinek és igényeinek meg nem felelő állapot megszüntetésében, s a senki megfelelő létrehozásában. így az emberi társadalomban folyamatosan fennáll a konfliktus-harmónia viszony, s ha Lukáccsal együtt elvetjük a kizárólagos önkifejezés elvét, s fenntartjuk a tükrözés elvét, akkor ennek a konfliktus-harmónia viszony emberi állapotának művészi megragadásáról van szó, s a költészet megtartja magától értődő jellegét és funkcionalitását is. Megmarad a valóság költészetének. BÁBI TIBOR VÍTEZSLAV NEZVAL:* MOTTÓ Szavazatom én a forradalom urnájába dobom mert hogy a boldogság sorsszerű szükség - ezt vallom - érzem én isi Mindazok ellen okik könyörtelen aggyal többet harácsolnak maguknak mint ami egy létre elég Hatalmunk törje meg hatalmuk hadaink tartsák sakkban őket és mind a harácsolni vágyót Mert hogy a boldogság sorsszerű szükség - ezt vallom - érzem én is megértettem az élet egyszerű igazát azt akarom élni ahhoz kívánok jogot Szavazatom én a forradalom urnájába ezért dobom hogy életem éléséhez legyen jogom. __________________ ILLYÉS GYULA fordításo * Tizenöt éve, 1958 április 6-án halt meg. A TETTEK EMBERE Munkaidő alatt ritkán található az irodájában. Az az ember ő, akinek az élete gyér mekkora óta a mezőgazdaság hoz kapcsolódott, ezért legszí vesebben a szabadban tartózkodik. Ha ehhez még azt Is hozászámítjuk, hogy beosztása állandó kapcsolatot követel az emberekkel és a határral, nem is csodálkozhatunk azon, hogy Mészáros József elvtárs, a ho- licei (Gelle) szövetkezet elnöke nagyon elfoglalt ember. Eleinte csoportvezető volt. Ez akkor volt, amikor a szövetkezet a vezetőség széthúzása, egymás meg nem értése és a termelési koncepció hiánya következtében 1959-ben 9 millió adóssággal zárta az évet. A legnagyobb hiba Mészáros elvtárs szerint abban volt, hogy a több településből összetevődő közös gazdaság vezetősége nem a közös fejlődését tűzte célul, hanem mindenki a saját községét akarta előnyben részesíteni. Érthető, hogy ilyen helyzetben olyan elnökre volt szükség, aki megfontolt és világos célokat, esetleg nem népszerű intézkedésekkel is elejét tudta venni a helyzet további romlásának. Ekkor esett a választás Mészáros elvtársra, aki már 14 éve áll a közös élén. — Először az állattenyésztés területén kellett rendet csinálni, mivel ott volt legsúlyosabb a helyzet — mondja az elnök. — Megváltoztattuk a takarmány összetételét, növeltük a takarmányfélék termesztési arányát. A tejtermelésben nagy gondot okozott az, hogy a hiányos szervezés és irányítás következtében a tehénállomány nem volt jól elosztva, s összetétele sem felelt meg a követelményeknek. A termelés növelése érdekében célprémiumban részesítettük azokat az etetőket, akik a legtöbb tejet termelték. Fokozatosan az egész tehénállományt törzskönyvezett tehenekkel cseréltük ki. Ezek az intézkedések minden kétséget kizáróan kedvezően hatottak a szövetkezet gazdálkodására. Menet közben azonban újabb feladatok adódtak. 1963-ban a Budafai Efsz- szel, tavaly pedig a cséfai szövetkezettel egyesültek, aminek következtében földterületük 1900 hektárra nőtt. Az ilyen efsz irányítása, mely jelenleg még nem rendelkezik központtal, valóban rátermett vezetőt igényel. Mindezek mellett több társadalmi funkciót is betölt. Mint a hnb tanácstagja egyik megalapozója a hnb és az efsz közötti gyümölcsöző együttműködésnek, hiszen az efsz jelentős anyagi segítséget nyújt a falufejlesztési akciókban. Tagja a járási nemzeti bizottság plénumának, és alelnöke a járási mezőgazdasági bizottságnak. Mindenhol odaadó kommunista helytállással dolgozik, amiről több elismerő oklevél és emlékplakett tanúskodik. A szocialista mezőgazdaságban kifejtett tevékenysége elismeréseként megkapta „A mezőgazdaság kiváló dolgozója“ kitüntetést. Jó irányító és szervező készségét a szövetkezet tavalyi eredményei fejezik ki a legszembetűnőbben. A búza átlagos hektárhozama 48 mázsa, az árpáé 42 mázsa, az átlagos évi tejhozam egy tehénre 3600 liter volt. Sorolhatnánk azonban a többi eredményt is, mivel valamennyi jóval átlagon felüli. — A növénytermesztést sajátos feltételeinkből kiindulva a szemesek termesztésére szakosítottuk, ezenkívül jövedelmező a kertészetünk, főleg a torma termesztése. Állattenyésztésünket azonban mielőbb korszerűsítenünk kell — jegyzi meg Mészáros elvtárs. A belterjes gazdálkodás elmélyítése érdekében 50 hektár szőlőt telepítettünk, ahol elsősorban az asszonyok és a lányok találnak munkát. íme egy újabb tett, amely a vezetők előrelátó gondoskodását bizonyítja. Ezek után nem meglepő, hogy a tagság átlag- keresete évről évre növekszik, és tavaly már meghaladta a 2300 koronás havi átlagot. A szövetkezetben valamennyi funkcionáriusnak középiskolai végzettsége van. Mészáros elvtárs több alkalommal járt külföldi tanulmányúton a Szovjetunióban és a nyugat-európai országokban. Véleménye szerint a korszerűsítés rövidesen újabb sikereket eredményez fejlődő mezőgazdaságunkban. Szerény, szűkszavú ember Mészáros elvtárs, aki nem szeret a szavakkal játszani, helyette a tettek beszélnek. SVINGER ISTVÁN A prágai metrónak csupán egy külszíni állomása lesz a K!. Gottwald híd pankráci oldalán. A Csehmorva Kőipar jeseníkí üzemének dolgozói a felszállóhelyen megkezdték a márványdeszkák lerakását. (Felvétel: CSTK) 1973. IV. 6.
