Új Szó, 1973. április (26. évfolyam, 78-101. szám)
1973-04-03 / 79. szám, kedd
O J FILMEK A HALÁL VÁLOGAT (cseh) Václav Vorliöek több sikei’es filmvígjáték alkotója ( például az Uram, ön özvegyasszony lesz. Leány seprűnyélen 1 új műfajjal próbálkozott: a detek- tívtörténetek birodalmába kalandozott. s most bemutatott filmje. A halál válogat, azt igazolja, hogv „kiruccanása“ nem is volt sikertelen. Az alkotó a film cselekmépeket is jobbára kevésbé ismert színészekre bízta, a hasonló jellegű filmek alkotói rendszerint ugyanis fémjelzett nevekkel. a színészek népszerűségével akarják biztosítani a film sikerét, illetve látogatottságát. A rendezőnek kifizetődött a „névtelen“ színészek szerepeltetése IVáclav Postránecký, Jana Šulcová. Jaroslav Mouöka. Jan nyét mai környezetbe ágyazva ügyesen gombolyítja a történet szálait. Nem szegi meg a műfaj játékszabályait, a nézőket mindvégig izgalomban tartia. csak az utolsó képkockákon oldódik meg a nagy „rejtély“. Érdeme, hogy mellőzi a keresett hatáskoltést, ezért a szereLibíček), ezek ugyanis természetes játékukkal, rokonszenves megjelenésükkel magukra vonják a figyelmet. A történet ötletes cselekményszövése, lendületes tempója, izgalomkeltő jelenetei, illetve a rendező szolid mesterségbeli tudása arra enged következtetni, hogy a film megnyeri a nézők tetszését. Az NDK-beli rendezők az utóbbi években több mai tárgyú filmet alkottak. Törekvésük mindenképpen figyelmet érdemli, hiszen a szocialista országok filmművészetében a i(mai ember szinte „hiánycikk“, s meglehetősen kevés a napjaink problémáival foglalkozó alkotás. A rendezők mintha húzódoznának a kortárs-problémák ábrázolásától. nem tudatosítják kellőképpen ezek fontosságát, s nem veszik észre azokat a kiaknázatlan lehetőségeket, melyek e téren rejlenek. Manfred Mosblech filmjének középpontjában egy házaspár áll; a rendező az ő életútjukat követi nyomon, megismerkedésüktől kezdve a házaséleten át egészen addig, míg családdá terebélyesednek. A történet a házaspár életének aránylag nagy szakaszát öleli fel, s ez bizonyos fokig csökkenti az egyes epizódok szuggesztivitá- sát, az alkotóknak ennek ellenére azonban sikerült rátapintaniuk a mai család lényeges problémáira, napi gondjaira. Mathis Schrader és Madeleine Lierck, a két főszereplő a mai fiatalok jellegzetes tulajdonságainak és magatartásának a megtestesítői. Kár, hogy jellem- ábrázolásuk helyenként kissé felületes, s a film egésze sem eléggé egységes. Mosblech filmje azonban nyíltan és őszintén tárja fel a mai életmód problémáit s a rendező kendőzetlenül juttatja kifejezésre ezzel kapcsolatos nézeteit — s ez önmagában véve sem kevés. Bertrand Blier, az ismert francia színész Bemard Blier fia írta e bűnügyi vígjáték forgatókönyvét, melyet Georges Lautner, a műfaj értő mestere alkalmazott filmre. A rendező bizonyára tudatában volt annak, hogy a hasonpróbálkozott. Ennek eredményeként helyenként kissé furcsa keverék keletkezett, az ötletek azonban szellemesek és eredetiek, a fordulatok váratlanok, sőt szinte meghökkentenek, de a rendező szemmel láthatóan, szívesen mókázik, s azt szeretné, Mireille Darc és Jean Yanne, valamint Bernard Blier (háttal) A keringő ritmusában című francia vígjáték főszereplői ló jellegű filmek alkotói a műfaj nyújtotta lehetőségeket és eredeti ötleteket már csaknem teljes egészében kiaknázták, filmjében ezért a fekete és az abszurd humor elegyítésével □ Európa és tájai címmel egyidejűleg jelentetett meg gazdag tartalmú mellékletet a párizsi Le Monde, a milánói La Stampa, a londoni The Times és a hamburgi Die Welt. A számos térképpel illusztrált kiadvány bemutatja a nagy európai iparvidékeket, egyes városok terjeszkedési lehetőségeit, a tervezett autópályákat. ha ebbe az önfeledt játékba sikerülne a nézőt is bevonnia, hogy figyelme egy percre se lankadjon el. A szórakoztató történet főszerepét Bemard Blier játssza, aki a filmben lopott ékszerek után nyomoz. A gyémántok kéz- rekerítése azonban nem megy símán, a hajsza során igen különös események tanúi lehetünk, sőt a végén még a törvény őre is „elveszti fejét...“ A film többi szerepét Jean Yanne. Michel Constantin és Mireille Darc játssza. A film láttán az az érzésünk, hogy az alkotó a detektívtörténeteket túlságosan ismerve parodizálja a krimiket, s fricskázik szer- zŐikkeL —ym— ATOMOK MIKROSZKÓP ALATT Alig néhány évvel ezelőtt még elérhetetlen vágyálomnak tűnt, hogy az anyag alapköveit, az atomokat közvetlenül észlelhessük. Igaz, közvetett úton már régóta tanulmányozhattuk az elemi részeket is: a Wilson-féle ködkamra, a Gei- ger-Miiller számlálócső és a később használt, úgynevezett fotóemulziós eljárások segítségével. Természetes azonban, hogy a kutatók szerették volna közvetlenül is megismerni az anyag szerkezetét. Elsősorban a fémek vizsgálatában látszott szükségesnek az atomok elhelyezkedésének rögzítése. Ismeretes, hogy a fémek atomjai rácsszerkezetet alkotnak. E kristályrácsok szerkezetének kipuhatolásában nagy lépést jelentett a Laue-féle röntgen eljárás. A kristályrácsok ugyanis eltérítik a rajtuk áthaladó röntgensugarakat. Ezek az eltérített röntgensugarak a fényképlemezen jellegzetes képet adnak. Ebből a képből számos következtetést vonhatunk le a kristályok szerkezetére vonatkozólag. További sikert jelentett az elmúlt évtizedben az első úgynevezett szuper-elektronmikroszkóp elkészülése. Ennek segítségével már az egyes molekulák képét is megörökítették. A kísérletek azonban tovább folytak, s ezek gyümölcseként E. W. Müllernek, a pennsylvaniai (USA) egyetem fizika professzorának sikerült fényképet készítenie az egyes atomokról. Ezt az eredményt Müller 20 esztendős kitartó munkájával érte el, fokról fokra közelítve meg a kitűzött célt. E. W. Müller abból indult ki, hogy a kellő nagyítás elérése csupán a hullámhossz megválasztásától függ. A rendes, optikai mikroszkóp nagyításának is csak a szabad szemmel látható fény hullámhossza szab határt. Olyan tárgyakat, melyek kisebbek, mint a kék fénysugarak hullámhossza (4000 Angstrom; 1 Angström: 0,0000001 mm) nem vehetünk észre. Az elektron- mikroszkópnál javul a helyzet. Ezek már nem a látható fénysugarakkal működnek, hanem elektronokkal, amelyeket „mágneses lencsék“ irányítanak. Az atomok lefényképezésére azonban az elektronmikroszkóp sem alkalmas, hiszen az 50 000—100 000-szeres nagyítás még igen messze jár az atomok méreteitől. Oj eljárást kellett tehát keresni. E. W. Müllernek már az első kísérletei is nagyon biztató eredményeket adtak. Egy légüres csőbe igen finoim fémtűt helyezett, amelynek hegyét pontosan félgömb alakúra csiszolták. A félgömb átmérője 0,0002 mim voltl A tűvel szemben olyan fluoreszkáló ernyőt helyezett el, mint amilyen a televíziós készülékekben van. A negatív elektromos töltésű tű és a tőle 10 cm-re levő pozitív töltésű ernyő közt körülbelül 1000 volt feszültségkülönbséget létesített. így a tű közelében több millió voltos térerő uralkodott. A hatalmas térerő kiszakította a tű hegyén levő szabad elektronokat, és táguló kúp alakjában a képernyőre taszította őket. így a tű hegyét milliószoros nagyításban sikerült lefényképezni. Ennek alapján pontos képet kaptak a fémfelület szerkezetéről. Sokkal célravezetőbbnek mutatkozott elektronok helyett az ionok alkalmazása. Ezeket azonban nem a tű hegyéből nyerte, hanem úgy, hogy a légüres térbe kevés gázt bocsátott. A tű hegye körül erős elektromos teret létesített, amely a gázatomok külső elektronjait leszakítva 'ionizálta azokat. Az ily módon keletkezeit ionokat a fémtű „befogta“, de a tű felszíne azonnal el is taszította őket merőleges irányban, a képernyő felé. Ezzel az eljárással még az előbbinél is jelentősebb nagyítást és felbontó képességet sikerült elérni. Rendkívül zavarólag hatott azonban az atomok hő okozta úgynevezett termikus mozgása. Minél magasabb ugyanis a fémtű hőfoka, annál erősebb az atomok mozgása is, tehát a kép el- mosódottá, illetőleg teljesen használhatatlanná válik. Ezért E. W. Müller a tű hegyét folyékony hidrogénnel lehütötte mínusz 252 Celsius fokra. Ionokat szolgáltató ritkított gáz gyanánt héliumot vagy neont alkalmazott, ezek még ilyen alacsony hőfokon sem fagynak meg. Végül is sikerült a kellő képélességet is biztosítani és felvételeket készíteni a tű hegyének atomjairól. A rheniumtű hegyét félgömb alakúra csiszolták, a félgömb átmérője 0,00016 mm voltl A felvételen szépen látszott az atomok elhelyezkedése a rhénium molekuláiban. Ennek az elemnek a kristályai hexagonális rendszert alkotnak. Hasonló felvételt készítettek a wolfram szerkezetéről is. A felvételek expozíciós ideje 1 perc és 1 óra között változott. A Müller-féle ionmikroszkóp egyelőre csak olyan, nehezen párolgó anyagok vizsgálatára alkalmas, mint az említett elemek. Könnyen párolgó fémeknél a nagy elektromos térerő feloldja, elpárologtatja a finom tűt. Remélhetőleg azonban ezt a kérdést ás hamarosan megoldják, s akkor majd tetszés szerinti anyagokat vizsgálhatunk vele. Forgalmi balesetek és a közlekedésgyógyászat A nagy autóforgalmú országokban egyre súlyosbodó problémái jelent a közlekedési balesetek számának növekedése. Még nemrégiben is általában azt gondolták, hogy a legnagyobb „bűnös“ a gyorshajtás, mert ez idézi elő a szerencsétlenségeket. Több országban az orvosok és a mérnökök szakosított csoportja/í dolgoznak azon, hogy felderítsék: mi a balesetek igazi oka? Vajon tényleg a gyorshajtás következménye-e a legtöbb közlekedési baleset okozta emberhalál? Eredményeiket egy orvosi kongresszuson ismertették. A nyugatnémet kutatók például meglepő következtetésre jutottak: 720 súlyos és közepesen súlyos közlekedési baleset elemzése alapján kiderítették, hogy nein a gyorshajtás okozza a legtöbb bajt! A városokban például a balesetek 83 százaléka 50 kiométernél alacsonyabb sebesség mellett történt. Az országutakon a balesetek 79 százaléka 60 kilométeren aluli sebesség mellett, további 19 százalék 60 és 80 kilométer közötti sebességnél, és csak a maradék 2 százalék következett be a 80 kilométernél nagyobb sebességgel haladó járműveknél! Ez tehát azt jelenti, hogy a baleseteknek csupán egy töredéke írható a gyorshajtás rovására. De hát akkor mi a tulaj donképpeni ok? A gondos ideggyógyászati és lélektani vizsgálatok kiderítették, hogy a balesetek fő oka "a. figyelemnek időnként, bizonyos körülmények között bekövetkező lazulás. A testi és a lelki teljesítőképesség nem egyenletes, előfordulnak kihagyások: a baleset ilyenkor következik be. A további kutatások célja az volt, hogy felderítsék: mii okozza a figyelem időleges „kihagyását“? Illetve mesterséges úton javítható-e a sofőrök kondíciója, hogy ilyen kiesések ne következzenek be. A sok emberen elvégzett vizsgálatok azt bizonyították, hogy a figyelem csökkenésének az oka az A vitamin hiánya. Már régen ismeretes, hogy az A vitamin hiánya a látásélesség csökkenését okozza. Különösen szürkületben lát gyengébben az az ember, akinek A vitamin hiánya van. A kísérletek során azoknak, akiknél a vizsgálatok a figyelem gyors kifáradását mutatták, két héten keresztül bőségesen adtak A vitamint. A gyógyszer hatására figyelemkészségük jelentősen megjavult. És hogy valóban az A vitamin hatásáról van szó, azt úgy bizonyították be, hogy egy másik csoportnak ugyanolyan tablettákat adtak — ezekben azonban nem volt A vitamin. A vizsgálatok azt mutatták, hogy a második csoport tagjainál a figyelem két hét múlva is hamar kifáradt. Ismeretes, hogy vannak izgatószerek (például a koffein is), amelyek a figyelem időleges serkentését eredményezik. A kutatók óva intik az autóvezetőket az ilyen szerek használatától. A vizsgálatok kimutatták, hogy a vizsonylag rövid ideig tartó serkentés után fokozott figyelein- tompulás következik be, amikor is a baleseti veszély megnövekszik! A kutatók munkásságukkal az orvostudománynak új ágát, a közlekedésgyógyászatot alapozták meg. Céljuk az, hogy megelőző vizsgálatokkal és kezeléssel küszöböljék ki a baleseteket. ÜJ IDŐMÉRŐ BERENDEZÉS Elméleti atomfizikai meggondolások alapján többévi munkával sikerült egy minden eddiginél tökéletesebb és pontosabb időmérő berendezést szerkeszteni. Mint minden óra, illetőleg időmérő berendezés, az új készülék is két fő részből, egy hajtóműből és egy „időadagoló“ részből áll. Az ismert óráknál az első feladatot a felhúzott rügósúly, a másodikat egy inga vagy a spirálrügó látja el. Az atomchronban az inga szerepét a cézium elem atomja játssza. Az atomenergiának időmérés céljára szolgáló alkalmazása tulajdonképpen J. Rabi Nobel-díjas bostoni fizikus azon megállapításából származik, hogy minden egyes atom egy-egy miniatűr rádióadó, amely sugarakat, illetve rezgéseket bocsát ki magából. Minden egyes elein atomjára ©gy bizonyos hullámhosszúságú, illetve rezgésszá- mú sugárzás jellegzetes. Az új berendezésnél kis mennyiségű cézium van egy vákuumcsőbe forrasztva. A cézium által kibocsátott hullámok rezgésszáma 9 192 631 830 millió másodpercenként. Ezeket a rezgéseket elektronikus berendezés veszi fel, amelyet nagy pontossággal a fenti hullámhosszra hangolnak be. Ennek a megoldásnak az az előnye, hogy az atomsugárzás sokkal állandóbb, mint a legpontosabb ingának vagy spi- rálrúgónak a mozgása. Az atomichron olyan pontos, hogy háromszáz év alatt legfeljebb öt másodpercet siethet vagy késhet. A folyamatban levő próbák után valószínűleg sikerül az óra pontosságát 1:1 trillióra növelni, vagyis eltérése 30 000 évben csak 1 másodperc lesz. Az új berendezés kifejlesztése több mint egymillió dollárba került, és egy-egy készüléknek az ára is elég magas, körülbelül 50 000 dollár. Az atomichront elektromos óra központokban lehet használni a nyilvános órák tízezreinek a vezérlésére, de tulajdonképpeni alkalmazási területei egészen mások. Elsősorban az elméletti fizikai kutatásoknál fogják felhasználni a fény- sebesség minél pontosabb mérésére. Miután a modern fizika nagy részben a fényelmélet einsteini magyarázatán alapszik, az Idevonatkozó kutatásoknak igen nagy a jelentőségük. Az időjelzőt már használják is a hosszú távú repülőgépek részére feállított idő- és irányjelz'-' központokban. A repülőgépek menet közben különleges rádiójelzéseket adnak le a tájoló központ részére, amely több egymás utáni jelzés, valamint az időközök elemzéséből megállapítja a haladó repülőgép sebességét, irányát, valamint pontos földrajzi helyzetét. A tájoló központ korlátlan számú repülőgépet tájékoztat így egy közel 4000 kilométeres sugarú körön belül. (dj) 19 IV é Jana Šulcová és Jaroslav Drbolilav A halál válogat című cseh film egyik jelenetében HÁZASSÁG AZ, HA..._ (NDK-beH) A KERINGŐ RITMUSÁBAN ________ (francia)
