Új Szó, 1973. április (26. évfolyam, 78-101. szám)

1973-04-03 / 79. szám, kedd

AZ ELKÖTELEZETT IRODALOMÉRT Beszélgetés dr. Csanda Sándorral, a Szlovákiai írószövetség magyar szekciójának titkárával MuÉelÉtoitiíg - életbiztonság # Beszélgetésünket azzal a sajnálatos ténnyel kezdem, hogy közvéleményünk aránylag keve set tud a Szlovákiai írószövet­ség magyar szekciója funkció járói és célkitűzéseiről. Ezért arra kérem, részletezze felada tukat. — A Szlovákiai írók Szövet ségének magyar szekciója az utóbbi időben éppúgy, mint a szövetség egésze, átalakult esz inéi és válogatott tagokból ál­ló szervezetté. Ez azt jelenti, hogy elsősorban saját tagjainak (a magyar szekciónak összesen 25 író a tagja) az eszmei neve­lésével és irányításával foglal­kozik, továbbá azt, hogy az írószövetség tagja csak az le­het, akinek legalább már két könyve megjelent nyomtatás­ban, és aki megfelel az eszmei, politikai kritériumoknak is. A magyar szekciónak a nemzeti­ségi irodalmi életben speciális feladatai is vannak, amelyet a szövetség nemzetiségi szekciói­nak statútuma határoz meg. A vezetőségi üléseken és a tag­gyűléseken leginkább íróink al­kotásainak értékelésével vagy aktuális irodalompolitikai prob­lémákkal foglalkozunk. Ez év elején számos Peíő/Mlnnepsé- get tartottunk a költő születésé­nek 150. évfordulója alkalmá­ból, melyeken — számomra ez volt a legkellemesebb meglepe­tés — igen sok szlovák nemze­tiségű hallgató is részt vett. így például Losoncon február­ban mintegy 500 főnyi közön­ség gyűlt össze a Matica slo­venská és a CSEMADOK közös rendezésében megtartott Petőfi- emlékünnepélyen. Feladataink közé tartozik a fiatal írók ne­velése, a CSEMADOK-kal közö­sen tervezett akciók ffókai-na- pok, Fábry Zoltánról való meg­emlékezés) megvalósítása stb. # Az újonnan alakult művé­szeti szövetségek egyik legfon­tosabb feladata az elkötele­zett irodalom felkarolása, szín­vonalának emelése. Mit tesz a magyar szekció annak érdeké­ben. hogy ez az elképzelés há­zai magyar irodalmunkban is valósággá váljon? — Kétségkívül ez a legidő­szerűbb feladat, s másként nem Számszerűleg tekintélyes anyag tájékoztat a Szovjetunió ifjú művésznemzedékének leg­újabb teljesítményeiről. Kitűnő mesterektől: Petrov Vodkintól, Szarjantól, Favorszkijtól, Gyej- nekától és Konyenkovtól tanul­ták a környező valóság művészi megjelenítését. Egyszerű és át­tekinthető képi ábrázolással rögzítik a gondosan megfigyelt életet, annak munkás hétköz­napjait s ünnepi örömeit. Konk­rét fogalmazással sűrítik képek­be, grafikákba, szobrokba, né­pük lelki- és gondolatvilágá­nak, életfelfogásának sajátossá­gait. Valóságra épített, emberköz­ponti munkájuk révén alkal­munk van a sok nemzetiségű hatalmas ország különböző né­pi kultúráinak megismerésére. Életképei többnyire szépség- szeretetükre valló természeti környezetben játszódnak le. Az ezerarcú tájat panoramatiku- san, lelkes hazaszeretettel áb­rázolják. Monumentalizáló erő­vel idézik fel a végtelen síksá­gokat, a jurtákat, pásztorokat, nyájaikat. (S. Torbekov). Díszít- ményező felfogással elevenítik meg a gyapjútermő mezőket, az azokat művelő szorgos kezű nő­ket, (A. MirgalimovJ. a kazlak­ba gyűjtött termést, a kolho­zok buzgó munkásait (T. Togyszbajev). A Kelet tüzesen izzó színeivel kél életre a kö­zép-ázsiai táj és jellegzetes né­pi típusai. Látjuk a mozgalmas tarka városkák hegyoldalba épí­tett házainak sorát. Tbilisi ódon utcáit, békés népét. (D. Chuci- szvilij). Népünnepélyeikről áradó mesélőkedvvel szólnak kellemes színhatású lazúrosan lehet megvalósítani, csak az írók türelmes meggyőzésével és irányításával. Ez persze nem­csak a magyar szekciónak, ha nem a Madách Könyvkiadó és az egyes lapok szerkesztőségé­nek is állandó feladata. Mi fő­ként a Szlovákiai Irodalmi Alappal együttműködve nyúj­tunk az íróknak és a szövetsé­gen kívüli toll forgatóknak ál­landó erkölcsi és anyagi támo­gatást. Novemberi taggyűlésün­ket például teljes egészében az elkötelezettség megvitatására szántuk. Sajnos. egyesek e problémát nehezen értik meg. De azért mutatkoznak jó ered­mények is ... Néhány évvel ez­előtt a fiatalok többsége az ol­vasóközönség számára szinte érthetetlen „modernista“ törek­véseket követett. Ma viszont több mű már nemcsak közért­hető, hanem pártos, elkötele­zett. # A könyvhónap kapcsán, de egyébként is sokat beszéltünk és beszélünk az utóbbi időben az író-olvasó találkozókról. So­kat hallottunk arról, hogy több helyen ezek a találkozók for­málisak, kicsi az érdeklődés irántuk néha az írók is felké­születlenül jelennek meg. Mi erről az Ön véleménye? Mit kellene tenni azért, hogy ezek a találkozók valóban eredmé nyesek legyenek, s teljesítsék funkciójukat? — Azt hiszem, nem az ak­ciókkal, hanem szervezésükkel van baj. Sokkal kevesebbet hív­ják az írókat a CSEMADOK szervezetei és az iskolák, mint régebben. Az írószövetség iro­dalmi osztálya a meghívás alap­ján megbízólevelet ad minden írónak a kiutazáshoz, amelyet az íróval való találkozás után kitöltve visszakapunk. Ezekből az derül ki (személyes élmé­nyeim is ilyenek), hogy az író- olvasó találkozókon egyre töb­ben ós aktívabban vesznek részt. Más kérdés, hogy néhány írónkból hiányzik a szónoki te­hetség, vagy a vitát nem az iro­dalmi alkotás kérdéseire tere­lik, de ilyesmi csak kivétele­sen fordul elő, személyesen nem is találkoztam ilyen eset­tel. Egyébként a szekció vezető­sége kidolgozta az irodalom­fénylő vásznakon. (K. Artyba- jev). J. Korzs mértani rendben építi bárkáit. A haragosan hul­lámzó tenger az északi ország­rész hűvösségét, a halászhajó­kat váró családtagok feszült izgalmát érezteti. (V. Roszval). Tartózkodó árnyalatokkal, nyu­godt színritmussal veszi ecset­jére az őszi kertet S. Akmucha- medov. M. Szlatnyij meseszerű stilizáltsággal, néprajzi elemek­kel szemlélteti az újesztendei szokásokat. V. Rozsnyev a moszkvai Vörös tér varázsos szépségét, erőteljes monumen­talitással, hatásos színellenté- tekkel fogta képbe. Két, pasztó- zusan felrakott letompított szí­nű csendélet a paraszti élet ízes egyszerűségére világít rá. (]. Anmanisz). A kor emberének megjelení­tésén is' fáradoznak. Képzőmű­vészek, írók, szellemiségét, lel­kiségét törekszenek megragad­ni (S. Litvinova, S. Ajtbajev). A szobrászok markáns kifeje­ző fejeket, és tipikus munkás­portrékat alakítanak rézből és bronzból. Grafikában a balti művészek vezetnek. )ó érzékkel, míves faktúrával készültek a regényes tájakat és a népi szokásokat tükröző fametszetek, karcok és litográfiák. A különböző rátermettségű if­jú alkotókat a szovjet társada­lomban gyökerező közös kon­cepció hatja át. Bontakozó, fejlődő művészetükkel az em­berek együvélartozásút s közös­ségi tudatát meggyőződéssel szolgálják. HARKÁNY JENÜNÉ esztétikai nevelés tervét, ame­lyet a CSEMADOK kai együtt szeretnénk megvalósítani. Ezt rendszeresen, éveken át kellene megvalósítani, hogy az olvasók valóban hozzáértéssel tudják értékelni a kezükbe kerülő al kotásokat. Ez persze azt is je lenti, hogy az íróknak is. szín vonalasabb alkotásokat kellene kiadniuk, hogy azokat a mar xista esztétika szempontjából példákként idézhessük. Már­ciusban a szekció vezetősége a még nem írószövetségi tagok kai, fiatal próbálkozókkal tar tott sikeres beszélgetést, ame­lyen Zalabai Zsigmorid és Ba lázs Béla mondott bevezetőt. Tény. hogy a régebben csak­nem kizárólag neoavan (gardis­ta húrokat pengető ifjak is kö­zelebb kerültek irodalompoliti­kánk kritériumaihoz. Az író­olvasó találkozók megjavításé hoz csak nagyobb aktivitás kellene, főként a szervezők ré­széről. # Végezetül a legégetőbb kérdés: Ön miképpen látja hazai magyar irodalmunk jelenlegi helyzetét, problémáit és távla­tait? Mit tesz és mit tehet az Írószövetség azért, hogy irodai műnk a jövőben elkötelezett és színvonalas legyen? — Irodalmunk jelenlegi szín vonalával nem lehetünk elége­dettek sem irodalompolitikai, sem esztétikai szempontból. A Madách Könyvkiadó igazgatója nemrég a CSEMADOK KB ülé­sén kijelentette, hogy szívesen adnának ki több hazai alkotást, de nincs megfelelő kéziratuk — főként prózából. Mint a kéz­iratok egyik lektora ezt saját tapasztalatommal is megerősít­hetem ... A hiányosság leküz­désére az Irodalmi Alappal együtt erkölcsi ös anyagi támo­gatásban részesítjük az elköte­lezett alkotások szerzőit és a fiatal írókat. Igaz, van néhány írónk — ezeket egy kézen is megszámolhatjuk —, akik aktí­van dolgoznak kiadható szín­vonalú írásokat alkotnak, ezek­hez kellene csatlakoznia egy újabb, határozottan elkötelezett nemzedéknek. A lírában ez jó­részt meg is valósult, s a nem­rég megjelent Fekete szél, a fiatal prózaírók antológiája szerzőinek jobbik fele reményt nyújt arra, hogy talán a szép­prózában és az irodalomkriti­kában is új eredmények szület­nek. Ezt a fejlődést az Irodal­mi Alap irodalmi ösztöndíjak juttatásával, az egyes írók pe­dig igényesebb alkotásokkal, nagyobb aktivitással segíthetik elő. Fiatal művészeink sorában is­mét új arc bukkant fel a Szlo­vák Filharmónia hangverseny- dobogóján. Egy bontakozó fia­tal tehetség bemutatkozása többnyire érdekes, friss él­mény. Március utolsó bérleti estjén szlovák művésznővel is­merkedtünk meg. Jela Špitko- vá Brahms D-dúr hegedűver­senyével mutatkozott be a bra­tislavai közönségnek. Špitková tehetséges, kellemes muzsikus és a mind zeneileg, mind technikailag nehéz művet igen jó felkészültséggel adta elő. De a fiatal művésznő „lelki húrjai“ egyelőre még nemigen rezonálnak a problémázó brahmsi hangra, és éppen ezért nem tudta a nagy Brahms- ópuszt egységesen megoldani. Szép megoldások halvány ré­szekkel váltakoztak. A művész­nőben talán még nem gyűlt ki az a bizonyos tűz, ami bevilágít­hatná a brahmsi lélek mélysé­geit, és minden hangnak, min­den frázisnak megadná a ma­ga sajátos helyét és súlyát. Hogy ez nála művészalkat vagy érlelődés kérdése-e, azt egy produkcióból nehéz megítélni. Jela Špitková jelenleg Moszkvá­ban folytatja tanulmányait, professzora Igor Oisztrah ... ez az örvendetes tény a mű­Amikor az alábbi beszélge­tésre sor került, a komárnói (komáromi) hajógyár munka- biztonsági osztályának dolgozói már kidolgozták azoknak az intézkedéseknek, rendezvények­nek a tervét, melyekre a teg­nap megkezdődött országos méretű balesetvédelmi akció keretében kerül sor Április — mint ismeretes — a munkabiz­tonság hónapja. Ondrej Fábián, a hajógyár munkabiztonsági osztályának dolgozója ennek fontosságál így foglalta össze. — A munka biztonságának megteremtése, az egészséges munkakörnyezet kialakítása, az egészségvédelmet szolgáló munkabiztonsági felszerelések rendszeres használata elválaszt­hatatlan a munkától. Csak egészséges emberekkel, bizton­ságos környezetben tevékeny­kedő dolgozókkal teljesíthetjük az évről évre igényesedő és a terjedelmüket tekintve is bő­vülő tervfeladatokat. Sokat, de még mindig nem eleget, tet­tünk a munka biztonságának megteremtése érdekében. A gaz­dasági vezetők, a szakszerve­zet üzemi bizottsága, a munka- biztonsági osztály minden tőle telhetőt megtesz, hogy a bal­esetek száma csökkenjen. Egy ilyen országos akciót, mint a biztonságos munka hónapja, igyekszünk maximálisan kihasz­nálni a már említett célok el­érése érdekében. • A hajógyárban vannak úgy­nevezett veszélyes munka­helyek? — Inkább azt mondom, hogy veszélyes munkálatok vannak. A hajó elkészítése több mun­kacsarnokban történik és vég­ső fokon a vízen fejeződik be. Tehát nincs az üzemben egy olyan állandó munkahely, ahol mindig fennállna a baleseti ve­szély, viszont az épülő hajókon figyelmetlenség folytán nyitva hagyott résbe már belezuhan­hat a dolgozó. Baleseti veszélyt rejteget a gépház a szerelés­nek egy bizonyos fokán, ami­kor több szakma képviselői — hegesztők, villanyszerelők, mo­torszerelők. csőszerelők — egy­szerre „szállják meg“ ezt a térséget. Gyakran történik olyan baleset, melyet az épülő hajóról lezuhanó tárgy okoz, egyszóval balesetveszélyről több, de nem állandóan egy helyen levő munkahely eseté­ben beszélhetünk. Vannak azonban kifejezetten veszélyes­nek tartolt munkahelyek is. Ezek közé tartozik például az a részleg, ahol az alapfestést végzik. Olyan kipárolgásokra kerül sor ennek a munkának a végzésénél, mely a dolgozók légzőszerveit támadja meg. A hegesztésnél is keletkeznek egészségre ártalmas gázok. Természetesen — megfelelő óv­intézkedésekkel — valamennyi ártalom ellen védekezhetnek dolgozóink. vésznő már meglevő tudásával összevetve biztató ígéret. Ezen az estén amerikai kar­mester állt Filharmóniánk élén. Dennis Burkh Mozart Varázs- fuvola-nyitányával hangulatkel­tőén vezette be a hangversenyt. Az est fénypontját Schumann IV. szimfóniája jelentette (d- moll, op. 120.). Schumann ere­detileg Szimfonikus fantáziá­nak nevezte művét, és teljes joggal, mert a nagy romanti­kus a szimfónia szigorúbb, kö- töttebb világában is az elsuha­nó álmok költője marad. Nem építkezik tervszerűen, bár a szimfónia belső vonala csodála­tosan egységes, de fantáziája oly regényes utakon jár, hogy a hallgató örömmel követi képze­lete gazdag világába, mert út­közben találkozik mindazzal, amit a zeneköltőben szeret. A dirigensről is a Schumann szimfónia előadásában kap­tuk a legelőnyösebb képet. Tol­mácsolásában megvolt az a rap- szodikus elem, amit a IV. szimfónia megkíván. Vezény­lési módjának egyik jellegzetes vonása a „mély árnyalás“, ami a zenekari hangzást színessé, plasztikussá teszi. Muzikalitása és temperamentuma a zenekari művészeket vérbő muzsikálás­ra ösztönözte. HAVAS MÁRTA • A hajógyárban — távolabb­ról is hallani — elég nagy a zaj. Hogyan védik a dol­gozókat a zajártalomtól? — Az utóbbi időben sokat tettünk a zaj mérséklése érde­kében. Ennek eredményei már mutatkoznak. Több munkahe­lyen megváltoztatták a techno­lógiai eljárást, s olyan gépeket szereltek be melyek az előző­eknél jóval halkabban működ­nek. A hegesztők eddig arány- leg nagy zajban dolgoztak, mert az áramot szolgáltató forgó­szerkezetek (aggregátorok) zúgtak. Sikerült beszereznünk olyan berendezést, mely az előző teljesítményét eléri, de hangtalanul működik. Ennek a berendezésnek a meghibásodási százaléka is kisebb, és üzemel­tetése nem költséges. • Milyen új berendezések al­kalmazását tervezik a jövő­ben? — A nagyobb terheket da­ruk szállítják. A daru pályája azonban véges, vagyis nem le­het minden testet közvetlenül a beszerelés helyszínére szál­lítani. Ilyenkor nincs más hát­ra, mint az emberi erő igény- bevétele. Ez azonban baleseti veszéllyel jár. Ennek kiküszö­bölésére kisebb futódaruk fel­szerelését tervezzük, melyekkel meg lehet közelíteni azt a ha­jótérséget, ahol a szerkezetet vagy a külliéjlemezt beépítik. Több munkahelyen elszívóbe­rendezést szerelünk fel, mely mérsékli a porártalmat vagy eltávolítja a levegőből az egészségre káros anyagokat. Az üzem technikusai jól tud­ják, hogy a megmunkálógépek többsége 10—15 éve üzemel és jelentősen elhasználódott. Ezek a gépek a többiekhez viszo­nyítva gondosabb karbantartást igényelnek. • Milyen akciókra kerUl sor a biztonságos munka hónap­jában? — Egy állandó jellegű ren­dezvénnyel kezdem, melyet áp­rilisban tovább bővítünk. A dol­gozók negyedévenként ismétlő­dő munkabiztonsági iskolázta­tására gondolok. Ebben a hó­napban főleg a tízperces gyű­léseket használjuk ki arra, hogy megismertessük dolgo­zóinkat a munkabiztonsági sza­bályokkal. A munkahelyeket egy olyan bizottság ellenőrzi, melyet a vállalalvezetőség a szakszervezet üzemi bizottságá­val állít össze. Ez a bizottság „rajtaütésszerűen“ vizsgál meg egy-egy munkahelyet. Az elbí­rálás objektivitását az szava­tolja, hogy az ellenőrző bizott­ságban helyet kapnak az irá­nyító szervek, a tömegszerve­zetek és a műhelybizottságok tagjai. A legjobb eredményeket elérő munkahelyek dolgozóit pénzjutalomban részesítik. • Hogyan ismertetik meg az üzemrészlegek, a munka­központok dolgozóival a munkabiztonság hónapjában megrendezésre kerülő ak­ciókat, a versenyszabályo­kat és a többi tudnivalót? — Nagy súlyt helyezünk az agitációs és propagandatevé­kenységre. Munkabiztonsággal kapcsolatos cikkek jelennek meg az üzemi újságban és a faliújságokon, a verseny érté: kelésekor pedig rámutatunk arra, ha áprilisban tiszták, ren­dezettek lehettek a munkahe­lyek, így kell ennek lennie minden hónapban! Megjegyzem, a munkahelyek ellenőrzését az év többi hónapjában is végez­zük és megjutalmazzuk a leg­jobbakat. A versenyt féléven­ként értékeljük. Tavaly mind a két félévben a 4060-as központ dolgozói kerültek az első hely­re, pedig aki ismeri a gyárat, tudja, hogy munkahelyükön — az új asztalosmühelyben — gyorsfordulatú fűrészgépekkel dolgoznak, és csak dicséret hangján szólhatunk róluk, hogy ilyen veszélyes munkahelyen biztonságos munkát végeztek. • Az utóbbi évek átlagát te­kintve növekszik vagy csök­ken az üzemben a balesetek száma? — Örömmel mondhatom, hogy csökken. Ez főleg azzal magyarázható, hogy dolgozóink megtartják a munkabiztonsági szabályokat, használják a vé­dőfelszereléseket. Reméljük, április folyamán sikerül beve­zetni a gyakorlatban olyan in­tézkedéseket, melyek a balese­tek további csökkenését ered­ményezik. (k. 1.) Fiatal szovjet művészek bemutatkozása Tárlat a bratislavai Dosztojevszkij sori pavilonban SZ1LVÁSSY JÓZSEF Tért hódítanak a fiatalok Szlovák hegedűművésznő és amerikai karmester együttes hangversenye

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents