Új Szó, 1973. április (26. évfolyam, 78-101. szám)
1973-04-27 / 99. szám, péntek
A PART ES A NÉP SZOLGAIMBAN Valamikor íratlan törvény, ha Úgy tetszik, hagyomány volt, hogy a családban az első fiú az édesapja mesterségét folytatta, így történt oz a Streda nad Bod- rogom-i [Bodrogszerdahely) Stefán Gyula bácsi, volt váltókezelő, idősebb fia, Andor esetében is, aki tanulmányai befejezése óta a vasúton teljesít szolgálatot. A fiatalabbik fiú, Miklós, már középiskolás korában a közgazdasági kérdések iránt érdeklődött. Miután leérettségizett, mint „kereskedelmista“ köny- velőségeken dolgozott. Előbb a Moldava nad Bodvou-i Jnb-n, 1950-től a Túrna nad Bodvou-i Állami Gazdaságban, majd a ki- rályhelmeci, később a Slov. N. Mesto-i Állami Gazdaságban a főkönyvelői és a közgazdász tisztséget látta el. 19135-ben nevezték ki a Streda nad Bodrogomon megalakult új állami gazdaság élére. Gazdag tapasztalatainak és szakmaszeretetének köszönheti STEFÁN Miklós mérnök, hogy az általa irányított állami gazdaságot sikerült kezdettől fogva a helyes irányú fejlődés útjára terelnie. Közben még arra is talált időt, hogy szellemileg képezze magái s 1969-ben befejezze főiskolai tanulmányait, megszerezze a mérnöki diplomát. Ugyanabban az évben a kerületi pártkonferencián beválasztják Stefán elvtársat a kelet-szlovákiai kerületi pártbizottság elnökségébe, majd 1971- ben az SZLKP KB tagjává választják. A napokban 50. születésnapját ünneplő STEFÁN Miklós elvtársról elmondhatjuk, tudását, tapasztalatait őszinte szándékkal igyekezett gyümölcsöztetni a CSKP politikájának szellemében, szocialista társadalmunk érdekében. Sikeres politikai és gazdasági tevékenységét igazolják a neki adományozott elismerő oklevelek, a „Kiváló munkáért“ állami kitüntetés, a „Mezőgazdaság kiváló dolgozója“ és más reszort kitüntetés. Sokrétű elfoglaltsága mellett, legkézzelfoghatóbban az igazgatása alatt működő állami gazdaság eredményei utalnak hasznos munkásságára. A kezdeti nehézségek ugyan itt sem maradtak el, de a derűlátás is otthonra talált. Erről így vélekedik STEFÁN Miklós igazgató. — Állami gazdaságunk 1965. január elsején létesült három szövetkezetből és az előző állami gazdaság Klín nad Bodro- gom-i fBodrogszögJ üzemegységéből. 3205 hektár mezőgazda- sági földterületen kezdtünk gazdálkodni. Kezdetben, szervezési jellegű nehézségekkel, az egyes részlegeket eredeti formában az összpontosított gazdaságok alkották. — Mikor jelentkeztek az első jó eredmények az új gazdaságban? — kérdeztük. — Már gazdálkodásunk első évében elértünk néhány biztató eredményt. Például egy év alatt 850 liter tejjel növeltük a tehe- nenkénti fejési átlagot. Hektáronként elértük az 5140 korona értékű átlagos bruttó termelést, amely azelőtt az efsz-ekben 2643 koronát tett ki. Bizonyos előrehaladást szervezési téren is, már az első évben elértünk. Hozzáláttunk az egyes gazdasági részlegek adottságaik, természeti feltételeik szerinti szakosításához, s ennek alapján határoztuk meg termelési irányukat. Ez a lépés nagyon helyesnek bizonyult, amit legjobban a később elért eredmények igazolnak. Előjáróban erről elég talán ha annyit mondok, hogy az uftóbbl évek folyamán 69 százalékos termelésnövekedést ért el gazdaságunk. Ez valóban szép eredmény, s éppen azért joggal sorolták 'ezt az állami gazdaságot Kelet-Szlovákia azon mezőgazdasági vállalatai közé, ahol folyamatosan Stefán Miklós mérnök emelkedik a termelés színvonala. Stefán elvtárs ezzel kapcsolatban kérésünkre megemlített néhány szemléltető adatot. — Kezdjük talán a növénytermesztéssel. Amikor indultunk, búzából 24 mázsás hozamot értünk el, 1971-ben már 39 mázsa volt az átlaghozam, s tavaly — a kedvezőtlen időjárás ellenére — 34,5 mázsás hozamot értünk el. Az árpánál 1965-ben 21 mázsás termést értünk el hektáronként, tavaly pedig 39 mázsát. A legkedvezőbb növekedést a szőlőnél érlük el, a kezdeti 24 mázsás átlaghozamot tavaly már 88 mázsára növeltük. Az állattenyésztésben legszámottevőbb termelési ágazatunk a tejtermelés, ahol a fejési átlag tehenenként háromezer liter körül mozog, de a Klín nad Bod- rogom-i részlegen négyezer literen felül is fejtek egy-egy tehéntől. Stefán elvtárs a továbbiakban megjegyezte, hogy az eddigi sikerek ellenére nem elégedettek eredményeikkel, mert tudják, jól, vannak még kihasználatlan tartalékaik. Ezért az ötéves terv végéig a bruttó mezőgazdasági termelést 52 százalékkal tervezték emelni. A tejeladást ötven százalékkal, a vágóállatok értékesítését 24 százalékkal növelik. — Igényes feladatok ezek, — hangsúlyozta az igazgató —, de gazdaságunkban 107 kommunista dolgozik, s velük együtt becsületes munkát végeznek a pártonkívüliek is, akikre mindenkor lehet számítani. Közismert tény, hogy ebben a gazdaságban jelentős gondot fordítanak a dolgozók megfelelő élet-, és munkakörnyezetének megteremtésére. Ezzel kapcsolatban az a véleménye, a legkitűnőbb terveket, célkitűzéseket sem lehet megvalósítani anélkül, hogy ehhez meg ne teremtsük a kellő feltételeket. Ha a dolgozó érzi, tudja, hogy törődnek vele, otthonosan érzi magát munkahelyén, nyugodtabban, eredményesebben végzi a rábízott munkát. Ezért gondoskodtak például arról, hogy a gazdasági udvarokon beton- és asz- faltutak épüljenek. Ahol szükséges volt, az istállókba bevezették a központi fűtést, biztosították a megfelelő szellőztetést. A dolgozók részére minden telepen fürdő- és pihenőszobákat létesítettek. A hajdan sáros gazdasági udvarokon rendezett parkok, virágok díszlenek. A gazdaság anyagi segítséget nyújt dolgozóinak családi házak építésénél, illetve felújításánál. Számaikra hat lakásegység építése van folyamatban, ebből egyet már átadtak rendeltetésének. A gazdaság dolgozóinak gyerekei részére, közös beruházással, két — összesen száz férőhelyes — óvodát építettek. A kelet-szlovákiai kerületben elsőként ez a gazdaság nyerte el a „CSSZBSZ Állami Gazdasága“ címet. Mivel érdemelték ki ezt a megtisztelő címet? Az igazgató erre így válaszolt. — A cím átvételekor rendezett ünnepségen felsőbb szerveink elismeréssel beszéltek gazdaságunk eredményeiről, a szovjet tapasztalatok sikeres népszerűsítéséről, érvényesítéséről, s nem utolsósorban arról, hogy gazdaságunk csaknem minden dolgozója tagja a CSSZBSZ-nek. Úgy gondolom, ezek alapján ítélték oda a megtisztelő címet a mi állami gazdaságunknak. A szovjet mező- gazdasági szakemberek tapasztalatait a gyakorlatban, a mi munkánkban nagyon szívesen alkalmazzuk, mert érdemes. Tőlük tanultuk azt is, hogy nem kell félni attól, ami új és haladó jellegű. Ezeknek a gondolatoknak a jegyében láttunk hozzá egy olyan modern tejgazdaság építéséhez Klín nad Bod- rogom-i részlegünkön, ahol 660 tehenet helyezünk el. Ezzel gyakorlatilag megoldjuk a tej ipari termelését. Megszűnik itt a váltakozó takarmányozás, az időjárás zavaró hatása. Ilyen feltételek közepette egy-egy dolgozó száz tehén gondozását is el tudja látni. A csaknem 52 millió korona ráfordítást igénylő építkezés befejezése után elérjük azt, hogy nálunk 100—100 hek- lár mezőgazdasági földterületre 80—80 tehén jut s a tejértéke- sítés hektáronként meghaladja majd az ezer litert... Az építő vállalatok dolgozóival karöltve közös vállalást tettünk, hogy az építkezés határidejét egy félévvel lerövidítve, 1974. május elsejéig megkezdjük a tejgazdaság próbaüzemeltetését. Remélem, sikerül. Egy ilyen fejlődő állami gazdaságban van bőven tennivalója a vezetőknek, nem sok idő jut az ül dögélésre . Stefán elvtárssal is ritkán lehet találkozni irodájában. Kint jár a gazdaságokban, Vagy éppen az SZLKP KB tagjaként tevékenykedik, máskor a kerületi pártbizottság elnökségi ülésén vesz részt és elég gyakran a trebišovi járás vezetőivel tárgyal. Amikor azt kérdeztük Stefán Miklós elvtárstól, hogyan képes mint politikai tisztségviselő, igazgató s nem utolsósorban, mint családfő eleget tenni a követelményeknek, röviden csak ennyit mondott: „Elég nehezen, de nagyon szívesen.“ KULIK GELLERT HELYES ÚTON Az oktatásügy feladata % Cél: a-fiatalok szocialista nevelése A Kelet-szlovákiai Knb tanácsa az elmúlt hetekben értékelte a kerület iskoláiban folyó polgári nevelés oktatását. E kérdésről szólva, szükségesnek tartjiík megjegyezni, hogy a CSKP XIV. kongresszusa, valamint pártunk Központi Bizottságának ideológiai plenáris ülése az oktatásügy legjelentősebb feladatait vázolva első helyen említi az iskolák eszmei-politikai oktatása színvonalának emelését. E tekintetben a legnagyobb feladat elsősorban a polgári nevelést oktató pedagógusokra hárul, hiszen a politikai nevelés e tantárgy alapja. A kelet-szlovákiai kerületben az első és második ciklusú iskolák e téren jelentős ismeretekkel és tapasztalatokkal gyarapodtak az utóbbi időben. A polgári nevelés legjobb oktatóinak azok a pedagógusok bizonyulnak, akik nyíltan, őszintén közelednek az ifjúsághoz, meggyőzően tudják megvilágítani az egyes jelenségeket, ily módon helyesen irányítják az ifjú nemzedéket. A j>olgári nevelési órákon a diákok megismerkednek a nemzeti bizottságok és a polgári testületek tevékenységével is. Lehetőség van arra is, hogy a tanítók beszélgetésekre hívják meg a közéleti személyiségeket, a párt érdemes tagjait és a szovjet katonai egységek képviselőit. A tanulók kiállításokon és ünnepségeken vesznek részt, s ezeken kulturális műsorokkal szerepelnek. A pionírok és a SZISZ-tagok különféle versenyeken és vetélkedőkön vesznek részt. A kerület számos alapiskolájának tanulója bekapcsolódott a Szovjetunió megalakulásának 50. évfordulója alkalmából rendezett vetélkedőbe. A diákok tevékenyen segítenek a különféle kiállítások és faliújságok elkészítésében. A kelet-szlovákiai kerület számos pedagógusa oktató-nevelői küldetésének eleget téve arra törekszik, hogy a tanuilók egyéni érdekeit összehangolja a társadalmi szükségletekkel; ennek érdekében gyakran elbeszélgetnek a tanulókkal, szüi leikkel és az egyes üzemek képviselőivel. A polgári nevelést oktatók a tanulókat bevonják az agitációs központok munkájába, ahol a fiatalok a szem-; léltető agitációs eszközök elkészítésében segítenek, a politikai ünnepségeken jjedig kulturális műsort adnak. Az ilyen szellemben történő nevelés hozzájárul a tanulók arculatának formálásához és nézeteinek kialakításán hoz. A polgári nevelési órákon szerzett ismereteket az iskolák tanulói eredményesen kihasználják és kamatoztatják más ta-? nítási órákon is. A pedagógusok többsége tudatában van annak, hogy ezeken az órákon tulaja donképpen a jövő társadalom polgárait, az elkövetkező évek dolgozóit nevelik, s ez a munka mérhetetlen felelősséggel jár. A tantárgy fő célja, hogy a tanulókkal megismertesse a marxizmus—leninizmus alapjait, formálja a fiatalok világnézet tét, szilárdítsa kommunista meg? győződésüket és öntudatukat, hogy ezáltal a szocialista társa? dalom javát szolgálhassák. A polgári nevelést oktató pe* dagógusok komoly figyelmet szentelnek a szocializmus és a kapitalizmus közt folyó politikai és ideológiai harc kérdéseinek. Megismertetik a tanulókkal a munkásosztály történelmi külr detését, a párt vezető szerepót, a tanulókat arra nevelik, hogy tudatosítsák: hazánk a szocia» lista világrendszer része és a Szovjetunió hű szövetségese. A tanítási órán a pedagógusok ügyelnek arra, hogy az ismere* tek elsajátítása mellett a tanú* lók megtanuljanak önállóan gondolkozni és véleményt nyil* vánítani. Arra ösztönzik a diá=- kokat, hogy rendszeresen olvas» sanak napi sajtót, kísérjék fi» gyelemmel a rádió és a tévé adásait, azaz, hogy bekapcsolódjanak a napi eseményekbe. Egészében véve elmondható, hogy a polgári nevelést oktató pedagógusok helyesen értelme» zik a tantárgy koncepcióját, $ az oktató-nevelőmunka egységének megszilárdítására törekszem ne k BOHUŠ NEMCEK KÖZÖSEN MINDEN KÖNNYEBB Egy város óvoda-gondio' Így néz ki nyáron az igazgatósági épület körüli park Már elől járóban leszögezhető, hogy járási méretben a Dunajská Streda-i (dunaszerdahelyi) járás óvodáinak száma, felszereltsége kielégítő. A jnb iskola- iigyi szakosztályának kimutatása szerint a járás területén pillanatnyilag 120 osztállyal 81 óvoda működik, s ezekben 3285 gyermek neveléséről gondoskodnak. A teljes képhez azonban az is hozzátartozik, hogy rz óvodák fele öreg, régi vagy részben újjáalakított épületben található, s a járás 1258 óvodáskorú gyermeke nem részesül óvodai nevelésben. Nem nagy számok ezek, még akkor sem, ha figyelembe vesszük, hogy 96 ezer lakosával a du- naszerdahelyi járás a kerület egyik legkisebbike, mégis el- gondolkoztatók. Azonban nincs ok a pesszimizmusra, hiszen az ötéves terv végéig további 17 óvoda épül, illetve, létesül átalakítás útján, ami azt jelenti, hogy újabb 940 gyermek részesülhet óvodai nevelésben. Ez tehát a helyzet járási méret ben. Ami a járás városait illeti, Samorínban (Sounorjaj jó a helyzet, Calovón INagymegye- ren) egy-két problémától eltekintve szintén kielégítő. Marad tehát Dunaszerdahely, az ugrás szerűen fejlődő járási székhely. S éppen itt keresendő a pillanatnyi problémáik eredete: a rohamos fejlődésben, a város lakossága számának gyors növekedésében. Nem kell különösebb matematikai adottság ahhoz, hogy megállapítsuk: Dunaszer- dahely mai, 13 ezret számláló lakossága hetvenötig legkevesebb 15 ezerre emelkedik, ami egyébként azt jelenti, hogy a járás szaporulatának egyharma- da a járási székhelyre jut. A jelenlegi helyzet az, hogy Dunaszerdahely 275 férőhelyet biztosító öt óvodájában nem kevesebb, mint 392 gyermek szorong, és 135 kérvényezőt $ vmb egyáltalán nem tud klelé» leni. Az arányos elhelyezés é$ az igények alapján tehát mér most 100 százalékkal kellen« emelni az óvodakapacitást. D® hogyan? A megoldás lehetősé» gei — úgy tűhik —, szinte korlátlanok, a helyzet azonban mégsem olyan egyszerű. A most épülő „óváros“ lakónegyedben két régi óvoda kibővítésével 60 —60 gyermek óvodai nevelése válik lehetővé. Beruházásos építkezésre az ötéves terv végéig1 már nem lehet számítani. Az áldatlan he-lyzet természetesen élénken foglalkoztatta, nemcsak a vnb. de a járás közigazgatási és irányító szerveit is. Az összefogás első jelei a közelimúltban mutatkoztak meg, amikor a járási szakszervezeti tanács kezdeményezésére nem kevesebb, mint 14 illetékes szerv képviselői tanácskoztak a probléma megoldásáról. A lehetőségek mérlegelése közepette nyilvánvalóvá vált, bogy Du- naszerdahelyet kivéve a kerületben nincs járási székhely, ahol valamely üzemnek ne lenne saját óvodája. A város üzemei, vállalatai és szövetkezetei ugyan nem nagyok, de mi akadálya annak, hogy közös ösz- szefogással létesítsenek egy korszerű központi óvodát? Végeredményben a tanácskozás részvevői is erre a következtetésre jutottak és ilyen értelem- l>en hozták meg a határozatot, melynek eredményeként 1975- ig minden valószínűség szerint egy négyosztályos, 120 gyermek befogadására alkalmas óvoda látesül. Az összefogás els'í jelei nyilvánvalók, bízunk abban, hogy a gazdasági vezetők is tudatosítják: közösen minden könnyebb. BERECK JÓZSEF
