Új Szó, 1973. április (26. évfolyam, 78-101. szám)
1973-04-24 / 96. szám, kedd
Napjainkban szokásos kozmikus korszakról beszélni. Mindössze 15 év telt el azóta, hogy a Föld körül keringeni kezdett égitestünk első mesterséges holdja, és csak 12 év választ el attól az áprilisi naptól, amikor jurij Gagarin, a kommunista, a Szovjetunió állampolgára, első emberként meglátta égitestünket kozmikus magasságból. A naprendszer bolygóinak kutatása a földi tudományt érdeklő, az embe rek számára szükséges és fontos problémák megoldására irányul. 1973. IV. 24. A kérdés, hogy szükség ** van-e az űrkutatásokra, Az első pillanatban tisztán szónoki kérdésnek tűnik. Hiszen köztudott, hogy a világűr meghódítására az érdekelt országok óriási összegeket költenek, hogy a kozmikus programok megvalósításában a legkülönbözőbb foglalkozású emberek milliói vesznek részt. Űrkutatási kísérleteket ma már nemcsak a Szovjetunió és az Egyesült Államok végez. A többi szocialista ország is hozzájárult az űrkutatási programok megvalósításához; ezek közül ismeretesek az Interkozmosz-prog- ram megvalósításában elért sikerek, űrkutatási programokat hajtanak végre sok más országban is, amelyeknek folyamán vagy közösen vizsgálják — rakéták segítségével — a légkör felsőbb rétegeit, vagy megfigyelőállomásaik és obszervatóriumaik segítenek más országoknak az űrutazások megvalósításában, mesterséges holdak és űrhajók megfigyelésében. Ennek ellenére még így is gyakran hallhatjuk azt, hogy „miért“ — mégpedig a legkülönbözőbb variációkban. Nemrég még az űrkutatással foglalkozó szakemberek e kérdéssel kapcsolatban csak igen távoli perspektíváiról beszéltek azoknak az előnyöknek, amelyekhez az emberiséget a kozmikus térségek meghódítása juttatja. A sajtó és a tömegkommunikációs eszközök a probléma erkölcsi oldalát hangsúlyozták és azt állították, hogy az űrrepülések megvalósítása az emberiség leghaladóbb gondolkodói álmainak megvalósulását jelenti. Az álom csak a legutóbbi 15 év folyamán vált valóra. Éppen ebben az időszakban kezdődött az űrhajózással közvetlenül összefüggő műszaki tudományok fejlődése. Számunkra — a kortársak számára — nehéz helyesen felbecsülni a munkák valódi értékét. Mint ahogy az a tudományos felfedezésekkel, a műszaki haladással kapcsolatban lenni szokott, a sikert csak akkor lehet helyesen értékelni, ha bizonyos idő elteltével sikerült gyakorlatilag learatni valamely felfedezés gyümölcseit. Az űrkutatások terén végzett elméleti munka, mint ahogy az várható volt, gyakorlati eredményekhez vezetett. Ma már beszélhetünk arról, hogy az űrkutató-programok megvalósítása gazdasági eredményekkel jár. Sőt, mi több, a világűr meghódítása gazdasági előnyökkel jár. \/együk pl. a telekommu- ™ nikációt. A távolsági rádió- és televízió-összeköttetést biztosító speciális mesterséges holdak nélkül ezt a problémát nagy mennyiségű különleges berendezésekkel kellene megoldanunk, amelyek költségesek és nem gazdaságosak. A Szovjetunióban sikeresen működik az Orbita-rendszer, amely biztosítja — Molnyija típusú távközlési mesterséges holdak segítségével — a moszkvai tévéadás jó minőségű átviteleit igen nagy távolságokra. Lehetne a tévéadások nagy távolságokra való átvitelét megoldani más módon is? Igen, lehetne, ha egymáshoz nem nagy távolságokra legalább olyan magas tévétornyokat építenének, mint amilyen az osztankinói. De egy ilyen építési programnak a meg valósítása óriási összegekbe kerülne. Sokkal könnyebb felbocsátani néhány távközlési mesterséges holdat, fokozatosan növelni a bennük elhelyezett berendezések teljesítményét úgy, hogy végül is a közeljövőben a háztartási tévékészüléken közvetlenül veiiessük a képet, nem pedig, mint ma, közvetítőállomások beiktatásával. Ezek a távközlési mesterséges holdak igen nagy gazdasági előnyökkel járnak a földi közvetítőállomásokkal szemben. Igen nagy a jelentősége a navigációs mesterséges holdaknak, amelyeknek segítségével néhány 100 méteres pontossággal meg lehet határozni a hajók helyzetét a tengeren. Olyankor, amikor pl. gazdag a halászzsákmány, igen fontos a hajó számára, hogy visszatérjen ugyanarra a helyre, ahol nagy halrajok tartózkodnak. A helyzetmeghatározás a közönséges navigációs műszerek segítségével nem mindig egyszerű, ezzel szemben a mesterséges hold tájékoztató rendszereinek felhasználásával a halászok pontosan bemérhetik a célt. Igen érdekesek a meteorológiai mesterséges holdak fel- használásával kapcsolatos gazdaságossági számítások. Ezeknek a holdaknak a segítségével már ma pontosan meg tudjuk határozni a felhőtakaró helyzetét, a szelek és a szélviharok irányát. Az így szerzett adatok birtokában eléggé pontos időjárás-előrejelzéseket lehet készíteni néhány napra előre. Lla bepillantunk a jövőbe, ■* azt látjuk, hogy a kozmikus programok fejlesztésével kapcsolatos gazdasági eredmények óriási összegeket fognak kitenni, amelyeket semmihez sem lehet hasonlítani, amit ma a tudomány és a technika ismer. Vegyük pl. a Föld éghajlatát. G. Petrov szovjet akadémikus szerint a Föld éghajlata két tényező — a Naptól kapott energia és a Föld által a világűrbe visszásugárzott energia — közötti különbségtől függ. Az emberiség számára fontos. hogy ismerje a földi sugárzás, a légkör kémiai összetétele és a Nap rövidhullámú sugárzása közötti összefüggést. A tudósok azt állítják, hogy ehhez túl kell jutni a Földet a napsugárzás spektrumának nagy részétől elválasztó atmoszféra határán. Azután az ember meg tudja majd jósolni az éghajlati változásokat néhány évvel előre is. A meteorológusok előre tudják majd jelezni, hogy milyen lesz az év a mezőgazdaság szempontjából — száraz vagy nedves. Már önmagában ez az egy do log kamatostul visszatéríti az űrkutatásra fordított kiadásokat. Folyamatban vannak költséges geológiai és geodelikai expedíciók, amelyeknek hosszú hónapokat kell tölteniük nehezen hozzáférhető hegyekben, sivatagokban, hogy így a Föld felszínének jelentéktelen részét megvizsgálják, vagy új ásványtelepeket fedezzenek fel. Mesterséges holdak segítségével a Föld természeti erőforrásait és ásványtelepeit sokkal gyorsabban és olcsóbban tudjuk megvizsgálni. kJ yilvánvaló, hogy az űr- kutatások és az űrutazások igen nagy haszonnal járnak. A kozmikus programokat megvalósító országok e kísérleteket különböző irányok ban folytatják. A fontos azonban az, hogy a hatalmas anya gi kiadások, a munkások, a mérnökök és technikusok — nagy képzettségű szakemberek — erőfeszítéseinek a koncén trációja kifizetődik. A világűr feltárja titkait az emberek előtt és gazdagon visszatéríti a kutatására fordított összes költségeket. A. PIRADOV, professzor ÉS A SZOCIALIZMUS VÉDELMEZŐI Élethivatás - egyenruhában A modern hadseregnek ma szüksége van nemcsak parancsnokokra és politikai dolgozókra, hanem pilótákra is, akik értenek a szuperszonikus repülőgépek vezetéséhez, rakétatechnikusokra, az elektronikus adatfeldolgozáshoz értő szakemberekre, rádiósokra, út- és hídépítő mérnökökre. A hadseregnek szüksége van a legkülönbözőbb járművekhez értő vezetőkre, de ugyanígy nem lehet meg a radarberendezésekhez, a repülőterek forgalmának irányításához értő stb. szakemberek nélkül sem. A hadsereg a legkülönbözőbb szakmákat kínálja a fiataloknak, mégpedig egész életre szóló távlatokkal. A katonaiskolákba csak a legmegfelelőbb jelentkezőket válogatják ki és veszik fel, akiknek teljesíteniük kell az illető katonaiskolába való felvételhez szükséges követelményeket. MIÉRT MŰKÖDNEK KATONAI FŐISKOLÁK Először is: a hadsereg igen bonyolult szervezet ahhoz, hogy a tisztek meg tudjanak birkózni az összes igényes feladatokkal; kell hogy jó politikai vezetők, pedagógusok, pszichológusok legyenek, egyszóval olyanok, akik széles körű elméleti és gyakorlati tudással rendelkeznek. Ezért van a hadseregnek szüksége olyan rátermett emberekre, akik lépést tudnak tartani a gyorsan fejlődő tudományos-műszaki forradalommal. További tények: a szárazföldi haderők kerekes és lánctalpas jármüveken közlekednek. A régi értelemben vett gyalogság ma már nem létezik. Ez vezetett a gépkocsizó lövész hadosztályok kialakulásához, amelyeknek ma — akármilyen paradoxnak is hangzik — alig a fele gépkocsizó lövész alakulat. A többi mind speciális alakulat ... Ezért van szükség annyi katonai főiskolára. A katonai főiskolákra a polgári középiskolákban végzett fiatalokat veszik fel és képzik tovább. A katonai főiskolák osztályszempontból és politikailag öntudatos, jól képzett, a szocializmus és a kommunizmus eszméi, a szocialista haza és a proletár internacionalizmus ügye iránt odaadó tiszteket nevel. Előkészítik a jövendő tiszteket, hogy majd parancsnoki, politikai, műszaki funkciókat töltsenek be a hadseregben. A tanulmányok első csoportjába a társadalomtudományok, a második csoportba a szaktárgyak tartoznak, míg a harmadik csoportot mindenekelőtt elméleti és általános tárgyak alkotják, pl. matematika és fizika, a kémia, az irányítás elmélete és módszerei stb. Ez év szeptember elsejétől további katonai főiskolákon indul meg az oktatás ezek: repülőtiszti főiskola Košicéban, parancsnoki-műszaki katonai főiskola Martinban, műszaki-katonai főiskola Lipt. Mikulásban, hadtápbiztosltási katonai főiskola Žilinában. Az említett főiskolákon kívül más katonai főiskolákon és katonai akadémiákon is lehet tanulni. Ilyenek például a szárazföldi csapatok számára tiszteket nevelő katonai főiskola Vyškov na Mo- ravéban és a žilinai közlekedési-műszaki főiskola katonai kara. KI JELENTKEZHET KATONAI FŐISKOLÁRA? Mindazok a fiatal férfiak, akik valamely katonai vagy polgári középiskolában érettségit szereztek, továbbá tartalékos katonák 23. életévük betöltéséig. A tanulmányok első két évében a hallgatóknak ezt a két évet beszámítják tényleges katonai szolgálatnak. A harmadik évfolyamtól kezdve a hallgatók aktív katonai szolgálatot teljesítenek. Tanulmányaik folyamán a hallgatók politikai, szakmai és erkölcsi értékeiknek megfelelően és tanulmányi előmeAz első na pote Melyik tartalékos katona ne emlegetné családi, vagy baráti körben azt az időt, amit egyenruhában töltött. Élményeit egy kicsit megcsiszolja, egy kicsit hozzátesz, persze csak a hallgatóság kedvéért. Magában pedig arra gondol, hogy milyen „zöldfülű“ újonc is volt, lógott rajta az egyenruha, de ennek ellenére nem töltötte el hiába azt a két évet a néphadseregben. Hasonló gondolatok ötlöttek fel bennem is, amikor a múlt napokban a bratislavai helyőrség egyik laktanyájába látogattam. A gyakorlatozó háromhetes újoncok még bizonytalanul mozogtak. Nyakuk fehérlett a bevonulás utáni hajvágástól. A szünetben annál hangosabbak voltak, nevettek, tréfálkoztak. Az egyik 185 cm magas katonát megszólítom. Csehül válaszol. Alois Konecký Trebíöből rukkolt be. A? ipari szakközép- iskola elvégzése után a főiskolán folytatta tanulmányait. A 4. évfolyamban egészségügyi okok miatt abba kellett hagynia a tanulást. A Nyugat-morvaországi Gépgyárban vállalt munkát. Azt akarták, hogy a tervezőirodában dolgozzon, de ö inkább a műhelyt választotta, fól keresett itt, igaz azonban, hogy csak három hónapot dolgozott, s aztán búcsút vett a barátoktól, az otthontól és a jövendőbelijétől. Berukkolt. — Egy kicsit szorongó érzéssel léptem át a laktanya kapuját, de kellemesen csalódtam — mondja. — A legmulatságosabb az volt, amikor egyenruhát kerestek számomra. Ha nehezen is, de végre sikerült a megfelelő nagyságot kiválasztani. A hónap végén leteszik a katonai fogadalmat, megkapják az első kimenőt. Konecký közlegény először van Szlovákia fővárosában. Az első kimenőkön a várossal szeretne megismerkedni. Ellátogat a Slavínra, megnézi a várat, a múzeumokat, a képtái akat. — Ogy szaladnak a napok, hogy az ember alig akarja elhinni, hogy már három hete hordja a néphadsereg egyenruháját — szólal meg egy szemüveges fiú, illetve Peter Greš- kovič közlegény. — Egy szobában vagyunk Koneckýval. Jó a kollektívánk. Megosztjuk egymás gondjait, bajait és főleg segítünk egymásnak. Ez a zömök fiú Kosicén született, itt végezte el az állategészségügyi szakközépiskolát is. Szülei közben Prerovba költöztek, s így tanulmányai befejezése után ő is ott vállalt munkát. Hogy nehéz volt-e búcsút venni a polgári élettől, erre határozott „nem',-mel válaszol. — Nem kétszínűségből mondom, de szinte örültem, hogy behívtak a néphadseregbe — folytatja a beszélgetést. Odahaza eljártam a PHSZ kiképző központjába, s ez igen sokat segít. Sőt, az ott tanultak alapján még másokat is tanáccsal segíthetek. A SZISZ régi tagja, jól beszél magyarul. Amint mondják, kíváncsi természetű, minden érdekli. Alábbi szavai ennek ellenére meglepnek nemcsak engem, de a körülöttünk levőket is. — Tetszik a katonaélet, úgy, hogy pályát változtatok — mondja mosolyogva. — Megkértem parancsnokomat, nézzen netelük szerint katonai rendfokozatot kapnak. A tiszti rendfokozatot elért hallgatók foglalkozásuk után polgári ruhá. viselhetnek. Karácsony és újév között o hallgatók hét nap szabadságot kapnak. További egyheti szabadság jár az első félév befejezése után; ez a tavaszi iskolai szünet. Az iskolaév befejeztével július végétől a hallgatóknak 30 napi szabadságra van igényük. A hallgatónak a katonaság ingyen nyújt szállást, étkezési, ruházatot, azonkívül gondoskodik a fehérnemű mosatásáról és a felszerelés javításáról. A személyi tanítási segédeszközök, tankönyvek ugyancsak ingyenesek. Az első két évben, amikor a hallgatók a tanulmányok mellett tényleges katonai szolgálatukat töltik, a következő havi szolgálati juttatást kapják az elért rendfokozatnak megfelelően: közkatona — 90, őrvezető — 120, tizedes — 150, szakaszvezető 180, alhadnagy — 400 és hadnagy 500 koronát. A kötelező kétéves katonai szolgálat letöltése után, amikor a hallgatók további szolgálatot teljesítenek, szolgálati zsoldjuk 150 koronával emelkedik. Azoknak a hallgatóknak, akik kitüntetéssel végzik tanulmányaikat, a harmadik évfolyamtól kezdve további 50 százalékkal emelkedik. A hallgatók évente háromszor ingyenesen utazhatnak rendes szabadságra. A továbbszolgálónak számító nős hallgatók 14 naponként egyszer hazautazhat nak állandó lakhelyükre. Az útiköltséget megtérítik. Felvétel iránti kérelmüket a polgári életből jött fiatalok a lakóhelyük szerint illetékes járási kiegészítő parancsnokságon adhatják be. Ugyanitt kaphatnak további konkrét tájé koztatást egyéni érdeklődésük nek megfelelően. TUŽINSKÝ DEZIDER, alezredes utána, mi szükséges ahhoz, hogy hivatásos katona legyek ... A válaszra minden bizonynyal nem kell sokáig várnia, hiszen néphadseregünknek szüksége van a fiatal tisztekre. Greškovič közlegény talán egyike lesz azoknak. — jelenleg még kevés a szabad időnk — mondja a trebíči fiú. — Főleg levélírásra használjuk fel. Jólesik, amikor megérkeznek a válaszok ... — Ez így igaz, veszi át a szót Greškovič közlegény. — Több osztálytársammal levelezek. Irigyelnek, hogy Bratislavában szolgálhatok. Afelől érdeklődnek, hogy megszoktam-e már a folyosó fölmosását. Meq én, de még mennyire. Olyan ez, mint amikor odahaza az edényt elmosogattam. Ezt pedig rendszeresen csináltam ... A másik kosicei fiút Balázs Péternek hívják. Odahaza a postán dolgozott. Vékony dongájú, nyúlánk fiatalember. Derékszíján látni, hogy új lyukakat kellett vágnia, hogy feszesre lehessen húzni. — Amikor beöltöztünk, igen fura volt — egymáson nevettünk. Kinek kicsi, kinek nagy volt az egyenruhája. Eddigi katonaéletemmel elégedett vagyok. A SZISZ-nek még nem tagia. A tényleges katoňai szolgálat minden bizonnyal megedzi majd nemcsak fizikailag, hanem politikailag is. S amikor nem egészen két év múlva leveti az egyenruhát, minden bizonnyal társaival együtt azt fogja majd mondani: sokat adott ez a két év, amelyet ily nagy kollektívában, a néphadserenben töltöttem el. NÉMETH JÁNOS SľiiksŔ«» van az űrkutatásra ?