Új Szó, 1973. április (26. évfolyam, 78-101. szám)
1973-04-22 / 16. szám, Vasárnapi Új Szó
VÉDŐOLTÁS Kereken 1ŰÜ évvel ezelőtt vezették be Poroszországban az első kötelező oltást — a himlő elleni védőoltást. Számunkra már régen magától értetődő, hogy e borzalmas betegség nem fenyeget többé. Az is régen természetes, hogy a Német Demokratikus Köztársaságban a gyermekbénulás, a vörheny, sőt a kanyaró sem tartozik többé a „rendes“ gyermekbetegségek közé. Időközben ú] védőanyagot fejlesztettek ki a fültőmi rigy-gyulladás ellen, amelyet más néven mumpsznak nevezünk. A szülők többnyire nem tulajdonítanak túl nagy fontosságot e betegségnek, pedig a kórokozó vírus nagyon alattomos. Megkárosíthatja a központi idegrendszert. A betegség kitörése után 8—10 napon belül agyhártyagyulladás léphet fel, s ez a súlyos komplikáció kihathat a gyermek egész további életére Az oltóanyag kikísérlete zését 1968-ban kezdték meg a biológiai intézetben. Ezzel kapcsolatban G. Starke professzor rámutatott: „Az olyan vírusos megbetegedések, mint a gyermekbénulás és a kanyaró sikeres leküzdése után kézenfekvő volt, hogy a fültőmirigy- gyulladást is meg lehet előzni védőoltással. Mindenekelőtt azt kellett eldönteni, hogy az inaktív, vagy pedig az oltóanyag megfelelőbb- e? Mint a kanyarónál a fültőmirigy-gyulladásnál is megfelelőbbnek bizonyult az élő oltóanyag, amely hosz- szan tartó immunitást biztosít. A Szovjetunióval folytatott tapasztalatcsere és az NDK-ban működő más kutató csoportokkal folytatott ^együttműködés alapján sikerült olyan oltóanyagot kifejlesztenünk, amelynek termelési technológiai eljárását időközben szabadalmaztattuk. A Karl-Marx-Stadt-i kerületben hatezer gyermeket oltottak be ezzel az anyaggal, s a kísérlet megerősítette a laboratóriumi eredményeket: a gyermekek az oltást jól elviselték és ellenállókká váltak e betegséggel szemben. (NBI) Az új oltóanyagot először az állatokon próbálták ki. A japán munkaerköics Moszkva: kétezer méter művészet A világ legnagyobb múzeumainak egyike épül Moszkvában. A Szovjetunió Állami Múzeuma lesz a neve, s kiállítótermeinek alapterülete tekintetében csak a Louvre és az Ermitázs mögött fog elmaradni. Egyidejűleg kilencezer ember látogathatja majd. A Moszkva-folyó partján, a Krim rakparton épül, s körötte művészkertet is építenek. A kert zöld gyepén elpusztult műemlékek kőmaradványait és monumentális szoborkompozíciókat helyeznek el. Maga a múzeumi épület háromszintes lesz. Alul a tudományos, az ismeretterjesztő és a szolgálati helyiségek, a restaurációs műhelyek, a könyvtár és egy képkereskedés kap helyet. Az első és a második emeleten lesznek az oldal- és felsővilágítású kiállítótermek. A kiállítás teljes hossza meghaladja majd a két kilométert. Az építészek éppen ezért minden módon igyekeztek megkönnyíteni a látogatók „munkáját“. Racionális gonddal helyezték el például az elő- és másodrendű fontosságú termeket, úgy, hogy a látogató tetszés Műszaki és gazdasági szempontból egyaránt megalapozott az a terv, hogy lombos fára hasonlító házak épüljenek. Ezek törzsét hatalmas vasbeton oszlop alkotja majd, a lombkoronát pedig az egymás fölé magasodó tágas lakások adják. Az első ilyen épületeket Moszkvában és Szocsiban emelik, különleges térelemek felhasználásával. A házgyárak már teljesen kész lakásokat állítanak elő, így a helyszínen csupán az egyszerűbb szerelési munkákat kell végezni. Az előregyártott elemek felhasználásával történő építkezés napjainkban már általánossá vált, a panelházak magassága azonban mindeddig meglehetősen korlátozott volt. Ha ugyanis túl sok épületeleszerint ismerkedhessen az egész gyűjteménnyel, vagy annak egy részével. A kényelemre egyébként nemcsak a látogatóknak van szükségük, hanem a képeknek is. A mérnökök, világítástechnikusok, művészettörténészek és építészek együttes erőfeszítéssel kidolgozták a képanyag megőrzésének optimális rendszerét. Külön megrendelésre kutatóintézetekben tervezték a speciális légkondicionáló berendezéseket, porelszívókat, az automatikus vész- jelző-rendszert. A tervezők a világos alaprajz és az egyszerűség követelményeit tartották szem előtt, amikor a Tretyakov képtár utódját tervezték. De mi lesz a régi Tretyakov képtár épületével? Az orosz művészet e tradicionális múzeumában marad a huszadik század előtti festészet kincseinek zöme. Plasztov, az ismert orosz festő így nyilatkozott: „A Tretyakov galéria a szívünk, az a hely, ahol valamennyien nevelkedtünk, amely művészeket csinált belőlünk, tovább él és továbbra is bebocsátja a látogatók ezreit“. (SZOVJETSZKAJA KULTURA) met helyeznének egyszerűen egymásra, az alsó blokkok nem bírnák a terhelést. A vasbeton oszloptörzs alkalmazása gyökeres változást ígér. A térelemek tehermentesítésével 20, 30, sőt 50 emeletes házak is építhetők. Egy húszemeletes „lombos“ lakóház 20—25 nap alatt szerelhető össze. A munka kétharmad részét a házgyárakban végzik, s csak egyharmadát a szabadban, az építkezés színhelyén. Annak pedig, hogy az oszloptörzs ilyen magas házak építését teszi lehetővé, az az előnye, hogy a paneles építési forma alkalmazása mellett is nagy terület marad a kerteknek, parkoknak. Képünkön: egy fa-formájú ház makettje. (APN) A világ harmadik ipari nemzete alapvető reformra készül. A japán ipar- és kereskedelemügyi minisztérium nemrégiben meglepetéssel állapította meg, hogy máris a vállalatok 10 százaléka vezette be az ötnapos munkahetet és rövid időn belül ennél is többen fognak rátérni a rövidített munkahétre. A reformerek tapasztalatai igen vegyesek. A megkérdezettek 60 százaléka azt válaszolta, hogy alkalmazottaik munkakörülményei határozottan megjavultak. 50 százalék szerint jobb lett a munkamorál, körülbelül 33 százalék pedig a termelés növekedéséről számolt be. Kisebbségben voltak azok, akik termelési zökkenőkről, a költségek és a túlórák növekedéséről panaszkodtak. Japánban egyébként 1947-ben vezették be a 48 órás munkahetet, amit a legtöbb kis- és középüzem még néhány évvel ezelőtt is túllépett, nem ritkán fizetetten túlórákkal. Egyéb változások is észlelhetők. Körkérdést intéztek fiatal munkavállalókhoz szakmai elképzeléseikről, s az eredmény meglepő volt. Japán nagy eszményekhez szokott menedzserei ilyen válaszokat hallhattak: „Japán csupán közepes nagyságrendű ország a világ többi országa között“. — „A kellemes életet többre becsülöm egy jó beosztásnál“. — „Inkább vagyok szakmailag Jól képzett dolgozó, mint cégfőnök“. A megkérdezettek többsége nem szándékozik az egész életét ugyanannál a vállalatnál eltölteni; legtöbbjük környezetszennyezéssel vádolja cégét; 25 százalékuk ellenzi a túlórákat. Oj idők új problémákat hoznak. Az ötnapos munkahéttel kísérletező vállalkozók egyötöde panaszolja, hogy alkalmazottai nem tudnak mit kezdeni a sok szabad idővel. És mit tanácsolnak a probléma japán szakértői? Egy kis szundikálás ebéd után; vegyenek példát a csendes-óceáni szigetvilág, Ausztrália és Latin-Amerika lakóiról. Akiknek több érzékük van a szórakozáshoz, pihenéshez; foglalkozzanak a hagyományos japán művészetekkel, az ikebanának nevezett, elmélkedéssel egybekötött virágkötéssel, a költészettel és a teaivás szertartásával. A szabad idő eltöltésének lehetőségeként melegen ajánlják: „csendben figyelni, hogyan sóhajtozik a szél a pineafák lombjai között“. Szorongás és teljesítmény A tudósok — bizonyos határok között — az idő szorításának hatására nagyobb teljesítményt nyújtanak, mintha határidők és megszorítások nélkül szentelhetik magukat kutatásaiknak. Ez az eredménye S. M. Andrews és G. F. Farris vizsgálatainak, amelyről az Organisational Behaviour and Human Performance című folyóiratban számolnak be. Első ízben 1965-ben, majd 1971-ben ismét mintegy 100 tudóst és mérnököt kérdeztek meg, akik a NASA megbízásából végeztek kutatást, hogy mekkora az érdeklődésük különböző időkényszerek hatására végzett munkájuk iránt. Ezenkívül 4—8 fős csoportok, akik Jól ismerték a megkérdezetteket és munkájukat, egymástól függetlenül értékelték az egyes tudósok tevékenységét. ítéletek alapján Andrews és Farris megkísérelte értékelni az újítási teljesítményt, a termelékenységet és a haszon nagyságát a különleges csoportmunka szempontjából. Az eredmény szerint bizonyos határok között, az idő kényszerítő nyomásának érzése növeli a tudós teljesítményét és azt a képességét, hogy új ötletei támadjanak. A legjobb teljesítményt nyújtó tudósok egyúttal azok voltak, akik leginkább tudatában voltak az idő sürgetésének és akik szívesen dolgoztak határidőre. Egyfelől növeli ugyan a teljesítményt a határidő sürgetése, véli Andrews és Farris, másfelől a szélsőséges ídőkényszer-konfliktus helyzeteket is teremt, amelyben a tudós hajlamos kutatási feladatának azokat a szempontjait vizsgálni, amelyek a legegyszerűbbek, és más, bonyolultabb, de gyakran lényegesebb szempontokat elhanyagolni. (FRANKFURTER ALLGEMEINE) (DER TAGESSPIEGEL) Harminc új turistautat jelölt ki a Kaukázusban a Központi Turisztikai Tanács expedíciója. Az egyik kevéssé ismert útvonal — a leghosszabb — a Kaszpi-ten- gertől Azerbajdzsánon és Grúzián át a Fekete-tengerig vezet. Ez a turistaútvonal egész évben járható. 1973. IV. 22. Fa forrású liázak
