Új Szó, 1973. április (26. évfolyam, 78-101. szám)
1973-04-20 / 94. szám, péntek
formájában (az árakhoz) közvetlenül vesz részt a lakosság . bizonyos szükségleteinek biztosításában. Így például évente több milliárd korona értékben járul hozzá a tej és néhány további élelmiszer árához, a fűtőanyagok árához, a kedvezményes munkás- és diákutazási jegyek árához, a lakbérekhez, a gyermekruházati cikkekhez stb. Az ár alapvető részét a termelővállalat és a kereskedelmi szervezetek költségei képezik. E költségek csökkentése tehát fő feltétele az árak csökkentésének és a szocialista társadalom tiszta jövedelme növelésének. A vállalatok pénzben kifejezett termelési és értékesítési költségei a termelés önköltségeit képezik, amelyek kimutatják, hogy mibe kerül a vállalatnak a termékek előállítása és értékesítése. Az önköltségek a termék értékébe átvitt tárgyiasult munka (holtmunka) költségeit — állóalapok leírásai, a felhasznált nyersanyagok, anyagok, fűtőanyagok értéke —, valamint a vállalat dolgozóinak kifizetett munkaköltségeket — munkabért — tartalmazzák. Az önköltségek állandó csökkentése a szocialista gazdaság törvényszerű folyamata. Ezt a munkatermelékenység állandó növelése, az anyagi és a pénzeszközök tervszerű és racionális kihasználása, a termelés és az irányítás tökéletesítése biztosítja. A termelés fejlődésével növekszik az önköltségek csökkentéséért folytatott harc jelentősége is. Minden 100 korona értékű termelésre eső megtakarított fillér jelentős anyagi eszközökkel gyarapítja a népgazdaságot. 1972-ben a 100 korona teljesítményre eső anyagi és egyéb költségek szintje a tervezett 68,51 korona helyett 68,80 koronát ért el. A tervezett határérték be nem tartása körülbelül 1 milliárd koronával károsította meg a népgazdaságot. Az önköltségek csökkentése a vállalati haszon növelésének legfőbb forrása. Ezért a CSKP XIV. kongresszusának határozata a népgazdaság fejlődése 1971—1975-re szóló 5. ötéves tervével kapcsolatban feladatul adta: „A népgazdaságirányítás valamennyi láncszemét a termelési bázisnak, a dolgozók képességeinek és nagy szaktudásának hatásosabb felhasználására irányítsuk, éspedig főként — a munkaidő ós a munkaerőforrások jobb felhasználására; abból induljunk ki, hogy a lakosság nagyarányú bekapcsolódása a munkafolyamatba és a munkaerőforrások gyarapodásának lényeges lelassulása megköveteli a dolgozók ésszerű elosztását az egyes ágazatokban, területeken és vállalatokban, valamint a dolgozók szakképzettségének jobb felhasználását és a munkafolyamat megszervezésének javítását; — a termelési állóeszközöknek fokozott termeléssel és műszakokkal elérendő nagyobb fokú hatékonyságára; nem szabad megengednünk a termelési kapacitások bővülését ott, ahol a meglevő üzemeket, mindenekelőtt a gépiparban, nem eléggé használják ki; — a tüzelőanyag-, az energia-, az anyag- és nyersanyagfajták határozott megtakarítására és jobb értékesítésére; rendet kell teremtenünk fogyasztási normáinkban; a megtakarítást elsősorban a termékek konstrukciójában a termelési technológia módosításával, új anyagok alkalmazásával és a másodlagos nyersanyagok teljes felhasználásával kell elérnünk; — a termékek műszaki színvonalának emelésére és minőségének megjavítására és a termelésnek a belföldi és a külföldi fogyasztók igényeihez való alkalmazkodására; a műszaki fejlesztést céltudatosan az állami tudományos és műszaki fejlesztési tervvel, a progresszív termékek árösztönzésével, hitelesített minőségvizsgálattal, a minőség tudományos Irányításával és a tudomány, a kutatás, valamint a modern irányítási módszerek nyújtotta további ösztönzőkkel kell. irányftani. Tovább kell fejlesztenünk a-műszaki normazást, tipizálást és egységesítést. Ahhoz, hogy az önköltségek csökkentésére irányuló törekvés sikeres legyen, tudni kell, hogy miből tevődnek össze az önköltségek és milyen tényezők határozzák meg nagyságukat. Az ipari, az építőipari és a mezőgazdasági termelés termelési és értékesítési költségeit alapjában véve az alábbi elsődleges gazdasági összetevők képezik: 1. A nyersanyagokra, az anyagokra, az alkatrészekre, a fűtőanyagokra, a takarmányokra, a növényi tápanyagokra és egyéb, a termelési folyamatban felhasznált munkatárgyakra fordított költségek. Ezeket a költségeket a felhasználható hulladékok értékének levonása után teljes mértékben beszámítják az önköltségekbe. 2. A termelési állóalapok amortizációja (leírása), vagyis az állóalapok elhasználódásának megtérítése és az ennek megfelelő érték átvitele a termelési folyamatban előállított új termék értékébe. A leírásokat a Pénzügyminisztérium által kiadott előírásoknak megfelelően hajtják végre. 3. A termelésben dolgozó alkalmazottak munkabére és szociális biztosításához való hozzájárulások. A vállalat ezeket a hozzájárulásokat az előírásoknak megfelelően befizeti a költségvetésbe. 4. A termeléssel, vagy a termékek értékesítésével járó egyéb pénzköltségek. Ide tartoznak az igazgatási költségek, a szállítási költségek, a postaköltségek, az Idegen szervezetek szolgáltatásaiért kifizetett költségek stb. Az egyes gazdasági összetevők aránya az önköltségekben meghatározza a termelési költségek szerkezetét. Az anyagi termelés különböző ágazataiban az egyes ágazatok sajátos feltételeinek megfelelően eltérő a költségek szerkezete. A termelési költségek szerkezete 1971-ben az egyes ipari ágazatokban a következő volt: anyagfelhasználás 68,6 62,7 64,8 42.4 66,7 energiafelhasználás 2,6 1,8 2,1 3,9 3,8 állóeszközök leírásai és selejtezése 4,5 3,0 3,6 8,2 5,8 egyéb költségek 12,7 11,6 7,5 22,4 11,9 munkabérek ós jutalmak 11,6 20,9 22,2 23,1 11,8 összesen 100-, 100,100,100,100,A táblázatból világosan kitűnik, hogy a bányászatban, ahol nem fordítanak költségeket az alapvető anyagok vásárlására, az önköltségek szerkezetében aránylag nagyobb szerep jut a munkabéreknek és a leírásoknak. A feldolgozóágazatokban viszont több költséget fordítanak a nyersanyagok és az anyagok vásárlására; a megszakítás nélkül üzemelő termelésben a bérek aránya viszonylag alacsony. Ha ismerjük a termelési költségek szerkezetét, akkor ágazatok szerint meghatározhatjuk a költségek csökkenté- sének alapvető útjait és ezzel a haszon növelésének útjait is. 0 kohóipar gépipar köz szüks. ip ar bányászat vegyipar
