Új Szó, 1973. április (26. évfolyam, 78-101. szám)
1973-04-20 / 94. szám, péntek
szervtől. Ezt az alapot a vállalatok a terv lebontásakor meghatározott határértékek között a módosított haszonból egészítik ki. Ezek a határértékek általában a módosított haszon 4—5 százalékának felelnek meg és a béreszközöknek körülbelül 5 százalékát képezik. A vállalati fejlesztési alapot, amelyből a vállalat saját tervezett beruházásait fedezi, a leírásokból és a haszonból egészítik ki. Ugyancsak ide juttatják a fölösleges állóeszközök eladásából és felszámolásából származó bevételeket. A haszon mértéke szerint és két vállalat hasznának az összehasonlításával nem tudjuk megítélni, hogy melyik vállalat dolgozik jobban, hatékonyabban. További mutatókat is össze kellene hasonlítanunk, mint például a vállalat nagyságát és a termelési alapok értékét, hogy pontos képet kaphassunk a vállalat teljesítményéről és Jövedelmezőségéről. A vállalat jövedelmezőségét úgy fejezzük ki, mint a vállalat évi hasznának állóeszközei és forgóeszközei évi átlagos értékéhez való viszonyát, és százalékban fejezzük ki. Ha például a vállalat haszna 400 000 korona, a termelési alapok értéke pedig 2 millió korona, akkor a vállalat jövedelmezősége 20 °/o, vagyis 400X100 2000 A jövedelmezőségnek ilyen meghatározása érdekeltté teszi a vállatot abban, hogy minden termelésbe fektetett korona után minél nagyobb haszonhoz jusson és ne tartson fölöslegesen olyan berendezéseket és gépeket, amelyekre nincs szüksége. A jövedelmezőség a termelővállalatok hozraszcsot-tevé- kenységének fontos általánosító mutatója. Ezért a jövedelmezőség termelési alapokra kifejezett mutatóját mint tájékoztató mutatót az összes vállalat számára előírják. Néhány vállalatban szovjet mintára e mutató felhasználásával kísérleteket folytatunk a vállalati tevékenység és az anyagi érdekeltség irányítására. Gyakorlatilag a befektetett eszközök Intenzitásának vizsgálatairól van szó. Az első tapasztalatok szerint ezek a vállalatok nem tartanak fölösleges gépeket és egyúttal a lehető legoptimálisabb készletek tartására törekednek. Említsük még meg a jövedelmezőség növeléséhez vezető utakat. A legfőbb irány a komplex szocialista racionalizáció, melynek érvényesülnie kellene minden vállalati tevékenységben a termelés előkészítésétől kezdve a termelésen és a termékek forgalmazásán keresztül egészen a vállalati igazgatásig. Ennek eredményeképpen a haszon mértékének gyorsabban kellenes növekednie, mint ahogy a termelési alapok értéke növekszik. Ehhez elsősorban a termelési önköltségek csökkentése járulhat hozzá. Elsősorban az egyes termékek költségeinek csökkentéséről van szó. A költségek csökkentéséért folytatott harcnak minden műhelyben és minden munkahelyen meg kell nyilvánulnia és valamennyi költségtételben érvényesülnie kell. Ehhez azonban megfelelő feltételeket kell teremteni a vállalatok vezetősége részéről. Széles körben valamennyi munkaszakaszon kell érvényesíteni a normázást, és biztosítani kell e norma állandó pontosítását. Az egyes munkaszakaszok operatív terveiben meg kell fogalmazni az egyes költségtételekre vonatkozó konkrét feladatokat. Az önköltségek csökkentésének egyik fontos útja a munkatermelékenység növekedése. A munkatermelékenység növekedésével csökken a termékenységre eső munkaráfordítás, ennek következtében az önköltségek szerkezetében csökken a bérek részletezése. 1971-ben az átlagos keresetek 3.8 százalékos növekedése mellett a munkatermelékenység 5.8 százaléka növekedett. Gazdaságunkban a termelés növekedését 1970-ben 96,4 százalékos, 1971-ben pedig 98,8 százalékos arányban a munkatermelékenység növekedésével biztosítottuk. A vállalati tevékenység hatékonyságának elengedhetetlen feltétele, hogy a munkatermelékenység gyorsabban növekedjen a dolgozók munkabérénél. Az, hogy a termelés növekedését a munkatermelékenység növekedése biztosítja, egyúttal az olyan költségek csökkentését is jelenti, amelyek alapjában véve állandó jellegűek, mint például a karbantartási költségek, az Igazgatási költségek és más hasonló költségek. Minél nagyobb a termelés, annál kevesebb ilyen költség jut egy-egy termékegységre. Gazdasági feltételeink között az anyagköltségekben elért megtakarításoknak van a legnagyobb jelentőségük. A költségek szerkezetében ezeknek a költségeknek van döntő szerepük. Az anyagköltségek ötéves tervben előírt csökkentését nem sikerült teljesíteni. 1971-ben ezek a költségek gyorsabban növekedtek, mint maga a termelés. Az anyagköltségek csökkentésében elért feladatok terén 1972 harmadik negyedévében már bizonyos fordulatot értünk el, és ezt az egész évi eredmények is igazolták: az összehasonlítható teljesítményekre számított anyagköltségek terjedelme az 1971. évi 67,7 fillérről 1972-ben 67,4 fillérre csökkent, s az anyag- és egyéb költségek megtakarításai az elmúlt évben 1,7 milliárd koronával növelték a hasznot. A technikusok, a konstruktőrök, a technológusok és a munkások figyelmét az anyagköltségek csökkentésére kellene összpontosítani. Az anyagköltségek csökkentésének alapvető tényezője az anyagfelhasználás. A Hradec Králové-i Gumokov nemzeti vállalatban például racionalizációs intézkedésekkel az 1 korona teljesítményre eső anyagfelhasználás értékét 6,74 fillérrel sikerült csökkenteni, ami abszolút értékben kifejezve 1,1 milliárd koronát jelent. A költségek csökkentésének további fontos forrása a termelési berendezések kezelése és főleg az anyagmozgatás, amely egyúttal dolgozókat is szabadít fel a termelés számára. E tekintetben főleg a munkák gépesítésének van jelentősége. A vállalatok jövedelmezősége a termelési alapok kihasználásának fokától is függ. Minél rövidebb a vállalati alapok megtérülési ideje, minél kisebb a forgóeszközök mennyisége a termelési készletekben és a befejezetlen termelésben, annál nagyobb a termelési alapok 1 koronás értékére Jutó haszon. Vállalatinkban az utóbbi két évben javult a forgóeszközök kihasználása, mert állandóan gyorsul a készletek megtérülési ideje, éspedig évente átlagosan 2—3 nappal. Nem lehetünk azonban elégedettek az állóeszközök kihasználásával, ahol a műszakszám állandóan romlik. 1970-ben a műszakszám értéke 1,351 volt és 1971-ben 1,343-ra csökkent. A műszakszám értéke főleg a második és a harmadik műszakban csökkent. Nagy veszteségeket okoz a vállalatban, és ezért a költségek csökkentésében is jelentős szerepet játszik a selejt, továbbá a rossz minőségért járó árengedmények és a többi, nem produktív költség, a bírságok, a büntetések stb. Például az iparvállalatok 1971-ben csak az Iparcikkek Nagykereskedelmi Vállalatának kétmilliárd koronát fizettek ki bírságok formájában a rossz minőség által okozott reklamációkért, 1972 első felében pedig 1,8 millió koronát. A gottwaldovl Vörös Október Termelővállalatban például 1972 harmadik negyedévében 3 millió korona értékű selejtet termeltek, ami ennél a vállalatnál a költségek túllépéséhez vezetett. l11
