Új Szó, 1973. április (26. évfolyam, 78-101. szám)
1973-04-18 / 92. szám, szerda
Korszerűség, pártosság ILLÜZIÖTERMELÉS VAGY KORTÖNUS Marx és Engels a Szent családban Bruno Bauerrel és társaival szálltak vitába, s Fou- rier-t idézve a következőket írták: „Az »eszme« mindig felsült, fia különbözött az »érdektől«. Másrészt könnyen érthető, hogy minden tömegszerű, történelmileg érvényesülő »érdek«, amikor először lép a világ színpadára, az »eszmében, vagy képzetben«, messze túllép valóságos korlátain és összetéveszti magát az emberi érdekkel, mint olyannal. Ez az illúzió az, amit Fourier az egyes történelmi korszakok tónusának nevez." Marx és Engels a francia forradalmat hozzák fel példaképpen, de kiterjeszthető ez csaknem minden történelmi korszakra. Az irodalom pedig csaknem folytonosan részt vett a kétes értékű eszme- és képzetteremtésben. Ha nem is nyújthatunk valami széles áttekintést az irodalomtörténeti példákon, láttuk, hogy a nagy emberi közösségek, a népek, a nemzetek, sőt az emberiség nevében meghirdetett eszmék egy időre megadhatták a kor tónusát, de valóban illúzióknak bizonyultak. Az Augustus császár személyéhez fűződő aranykor álma szertefoszlott, a birodalmon belül elhatalmasodtak a lappangó ellentétek, s állítólag maga Vergilius is, erősen megcsalódva, halálos ágyán meg akarta semmisíteni az Aeneis kéziratát. Csak Augustus császár személyében csalódott volna? Vagy előre megsejtette a birodalom bukását? Nem máról holnapra következett be. Több mint négy évszázad telt el még, és több mint egy évezred, hogy a talpra álló keresztény középkor utolsó s a polgári humanizmus első nagy költője megjelenjen, és az egykori birodalom romjain megálmodja az olasz egységet és a humanizmustól áthatott akkori világ egységét egy eszményi monarcha, konkretizálva: a német-római császár személyéhez kötve létét. Sem a német-római császárok, sem az előrevetített és később megvalósult abszolút monarchiák nem váltak mély polgári humanizmusának, sem az emberi egység kezeseivé. A francia polgárság már az abszolút monarchiával szemben szegezi szembe forradalmi fegyvereit. Az enciklopedisták nemzedékétől és elődeiktől elmélyített humanizmus új illúziókat keltő jelszóban robban világgá: Szabadság! Egyenlőség! Testvériség! Ám az egymást váltó polgári forradalmak per- manenciája, s végül a párizsi kommün túlságosan konkrét bizonyítékai a jelszó illuzórikus voltának. A magyar történelemben pedig Tököly Imre és Rákóczi Ferenc rettenetes harca volt a bizonyíték Balassa Bálint és Zrínyi Miklós illúziói ellen. Az a keresztény Európa, melynek „paizsát" viselték a dúló törökök ellen, végül is megtaposta ezt a pajzsot, s a nemesi nemzet fogalmát a forradalmi harcokra sorakozó tömegek temették el. A szabadság, egyenlőség testvériség illúzióján túl egyetlenegy, az utópisták illúzióval rokon, napjainkban mégis realizálható álom élte túl a korokat és vérbe fojtott forradalmakat: Ha majd a bőség kosarából mindenki egyaránt vehet, ha majd a jognak asztalánál mind egyaránt foglal helyet, ha majd a szellem napvilága ragyog minden ház ablakán: akkor mondhatjuk, hogy megálljunk, mert itt van már Kánaán. Nem állhatunk meg, mert az időben nem lehet megállni, de Petőfi Sándor az „utópista", mégis nagy realista, ahogy Lu- nacsarszkij nevezte: kora „bol- sevikja", velünk van és velünk jön. Csakhogy közben jönnie kellett -egy Világosnak, egy — még Lenin szerint is történelmileg szükségszerű — mégis gyalázatos kiegyezésnek, s végül a világháborúnak (s még egynek), egy olyan végső kétségbeesésnek, „amire már csak forradalmi cselekedet következhet." Az évezredeken át illúziókat gyártó irodalom számára elveszett minden illúzió. Elsősorban is Oroszországban. A válságos, ugyanakkor forradalmi kavargásban lép fel Lenin. Az 1905- ös forradalommal kapcsolatos nyilatkozatában rettenetes, mégis nagyszerű és imponáló nyíltsággal ugyancsak nyíltságot követel az irodalomtól, s általában a művészetektől, {ugyanakkor a sajtótól is): „Lehetetlenség, hogy valaki bizonyos társadalomban éljen és ugyanakkor független legyen ettől a társadalomtól. A polgári író, festő, színésznő szabadsága csak álcázott (vagy képmutatóan takargatott) függőség. Hiszen mindegyikük függ a pénzeszsáktól, attól, aki kitartja. Es mi szocialisták leleplezzük ezt a képmutatást, letépjük a hamis cégéreket, nem azért, hogy minden osztályjellegtől mentes irodalmat és művészetet teremtsünk (ez csak az osztálynélküli szocialista társadalomban lesz lehetséges), hanem azért, hogy a szabadnak hazudott, valójában a burzsoáziához kötött irodalommal szembeállítsuk a valóban szabad, nyíltan a proletariátushoz kötött irodalmat. Ez szabad irodalom lesz, mert nem a haszon és a karrier, hanem a szocialirmus eszméje és a dolgozókkal való együttérzés toboroz majd újabb erőket soraiba. Ez szabad irodalom lesz, mert nem valamely életunt hősnőt, nem az unatkozó és elhá- jasodástól szenvedő „felső tízezret" fogja szolgálni, hanem a dolgozók millióit: az ország színe-virágát, erejét, jövendőjét." Engels 1885 őszén Mina Kaut- szkynak írt levelében meg irányzatosságról ír, s erősen kifogásolja, hogy A régi és az új című regényében saját hőseiért lelkesedik, Arnold személye pedig belevész az eszmeiségbe. Ezt az elégtelenséget magából a regényből érzi ki, s azzal magyarázza, hogy Mina Kautszky alighanem szükségét érezte a nyílt állásfoglalásnak, hogy az egész világ előtt vallomást tegyen meggyőződéséről. Enyhe iróniával megállapítja, ez már megtörtént, már mögötte van, s nincs szükség arra, hogy ezt ilyen formában ismételje. Egyébként maga Engels is a költészet irányzatossága mellett foglal állást, s a tragédia atyját, Aiszkhüloszt, a komédia atyját, Arisztophanészt is, erősen irányzatos költőnek tartja, ugyanígy Dantét és Cer- vantest. Schiller Ármány és szerelem című drámáját azért értékeli, mert az első politikai szempontból irányzatos drámai alkotás a német irodalomban. Ugyanakkőr kimondja, hogy a mű irányzatosságát a helyzet és a cselekmény szabja meg, anélkül, hogy a szerző nyíltan megfogalmazná. A költő nem is köteles a műben vázolt társadalmi konfliktusok jövőbeni megoldását nyújtani. Ehhez hozzájárul az a tény, hogy az akkori körülmények között a regény főleg polgári körökből származó olvasókhoz fordul, nem pedig egyenest hozzánk (a szocialistákhoz) tartozó körökhöz. Az irányzatos szocialista regény így tökéletesen teljesíti feladatát, ha a tényleges viszonyok hű ábrázolásával lerombolja ezeknek a köröknek konvencionális illúzióit, megrendíti a polgári világ optimizmusát és kétségeket támaszt az akkori rend örökös fennállásában, még ha nem is javasol megoldást, s bizonyos körülmények között nem tanúsít nyílt állás- foglalást. Engels csak az akkori realizmus irányzatosságával kapcsolatban fejthette ki nézeteit, mert szocialista realizmus nem is létezett, legfeljebb a polgári és kritikai realizmus talaján állhatott be bizonyos differenciálódás a költészetben, mely a művek irányzatosságában nyilvánult meg. Ha az irányzatossággal kapcsolatban főleg a mű objektivitását hangsúlyozta, s az előbbit épp ebből, vagyis a műben vázolt helyzetekből és a cselekményből vezette le, ebben a tekintetben nála a szocialista regény irányzatossága nem tér el Lenin pártosságának fogalmától. Lenin a már idézett 1905-ös nyilatkozatában szó szerint ezt mondja: „Hogy mi a pártos és mi a pártellenes, ezt a pártprogram, a párt taktikai határozatai és szervezeti szabályzata, s végül a nemzetközi szociáldemokráciának, a proletariátus nemzetközi önkéntes egyesülésének tapasztalatai határozzák meg ..." Nyilvánvaló, hogy az idézetbe foglalt meghatározó tények a forradalmi munkásmozgalomból, annak helyzetéből és ténykedéséből leszűrt „irányzatosságot" jelentenek, tehát osztályjellegükből adódó szubjektivitásuk a legnagyobb mértékben objektív. Leninnél a nyíltan a proletariátushoz kötött irodalom követelménye nem azonos értelmű itt Mina Kautszkynak azzal a személyes szükségérzetével, hogy az egész világ előtt vallomást tegyen meggyőződéséről, sőt épp ez érvényesül a regény tárgyilagosságának, tehát irányzatosságának és minőségének rovására. Engels 1888 áprilisában Margaret Harknessnek címzett levelében épp Balzac irányzatosságát emeli ki, mely műveinek objektivitásából ered, és saját politikai meggyőződése ellenére is érvényesül, hiába szimpatizál a nemességgel, épp azokról ír a legélesebb iróniával, és nyílt csodálattal legkeményebb politikai ellenfeleiről, a Cloire Saint Mery-i köztársa- ságpártiakről, akik 1830 és 1836 közölt a néptömegek tényleges képviselői voltak. Itt Balzac realizmusának erényeit dicséri, azt a realizmust, melytől többet tanult, mint a kor összes professzionális történelemírójától, ökonómusától és statisztikusától együttvéve. Ugyanebben a levelében azt írja, hogy a munkásosztály harcias ellenállása a környezet ellen, mely elnyomja, görcsös, félig tudatos, vagy tudatos kísérletei, hogy újra elérje az emberi lényekhez méltó helyzetet, beletartoznak már a történelembe, s megkövetelik helyüket a realizmusban is. Olyan realizmusra gondol, mely gyakran a szerző nézetei ellenére is érvényesül, tehát Balzacot (és ezt a gyakoriságot is) kivételnek érzi. Ugyanakkor eszmefuttatásából csak arra következtethetünk, hogy a realizmus semmi más, mint a tudatunktól független valóság tükrözése, s a romlatlan tükör saját nézetei, igényei és állás- foglalásai ellenére is helyesen tükrözi ezt a valóságot. Mikor a Mina Kautszkynak írt levelében elveti a nyílt állásfoglalást, s kijelenti, hogy a költő nem köteles a műben vázolt konfliktusok jövőbeni megoldását nyújtani, a körülményekre hivatkozik, a polgári körökből származó olvasókra, s megelégszik azzal, hogy a viszonyok hű ábrázolásával lerombolja ezeknek a köröknek konvencionális illúzióit stb., állásfoglalása nem állítható szembe Leninnek a nyíltan a proletariátushoz kötött irodalomra vonatkozó követelményével. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy Lenin a pártosság megfogalmazásánál a párt taktikai határozataira hivatkozott. Engels pedig Marx mellett a munkásosztály forradalmi pártjának legkiemelkedőbb teoretikusa, létrehozója, s egyben taktikusa is volt. Ha megelégedett azzal az illúzióromboló titkolt nyíltsággal, akkor azt a körülmények és „bizonyos“ helyzetek parancsolták. Az osztálytársadalmakban a történelem folyamán az uralkodó, s főleg a haladó osztályok érdekei bizonyos tekintetben és átmenetileg megegyeznek a nagyobb emberi közösségek, népek, nemzetek, tehát más osztályok érdekeivel, olykor az általános emberi érdekkel. Itt áll elő az illúziókeltés objektív alapja, amit a társadalmi és a gazdasági válságok sorra lerombolnak, s a kor tónusát megadó illúziók szertefoszla- nak. Ilyen történelmi pillanatokban áll elő a nyílt állásfoglalás, pártállás szükségszerűségeTehát társadalmilag és történelmileg is determinált szükségszerűség. BÁBI TIBOR ÉLMÉNYT NYÚJTÓ TÁRLAT Mai bolgár alkalmazott művészet Bratislavában a Kultúra Házában megnyílt a mai bolgár alkalmazott művészet szemet- szívet üdítő kiállítása. Ez a művészeti ág mind fontosabb szerepet tölt be, inert a szocialista rendszer az ember környezetének művészi alakítására, szépítésére s a tömegek esztétikai érzékének fokozására törekszik. A jelen tárlat sokrétű anyaga jellemzi Bulgária egyre gazdagodó társadalmi és kulturális életét. Ezen országnak 13 évszázados népművészete kimeríthetetlen forrása a belőle merítő s tovább fejlesztett díszítő művészetnek. Ám a hagyomány tisztelete, s az ősi motívumkincs nein köti meg a ma alkotóinak képzeletét. Egyéni ötletességüket megtermékenyíti a világ haladó irányzatú díszítő művészetével való kapcsolatuk is. A 28 éve felszabadult or-, szágban 1972-ben rendezték meg immár a hetedik önálló alkalmazott művészeti tárlatot, melynek fejlett ízléssel, lelkiismeretes alkotói hozzáállással és biztos technikai tudással létrehozott anyagával most ismerkedünk meg. A töretlen erejű bolgár alkalmazott művészet összhangban van a kor változott igényeivel. A különböző műfajokbeli tárgyak formáját a modern anyagok és technológiák is befolyásolják. Az alkotók zömben tömegtermelésre alkalmas műveket terveznek. Az anyag legfajsúlyosabb részét az eredeti motívumú, nemzeti jellegű és tartalmú, kitűnő esztétikai színvonalú falikárpitok képezik. /. Josifov békét és emberséget hirdető kiegyensúlyozott formaadású „Nap és qa- lamb" című goblenje, Ana Tu- zsuzova komoly, ünnepélyes hangvételű Todórája, A. Velics- kova melegséget árasztó kecskebőr-szőnyege, S. Varbanova ősi mondák ihlette íjásza egytől egyig mesteriek tehetségét dicsérik. L. Zidaroo hatalmas kárpitján a Világvárosokon, ka- leidoszkópszerűen villannak fel a Kelet jellegzetes épületei. Közép- és Nyugat-Európa gótikus és reneszánsz homlokzatú házsorai és dómjai, a Velence lagúnáin himbálódzó fekete gondolák s a Ponte Rialto sziluettje, s a Vatikánhoz vezető Berai- ni-oszlopsor harmonikus ívei. Az építészet társművészetében, a mozaikban, frisset és értékeset hoznak a színes márványdarabkákból rakott, életkedvet sugárzó Nap (M. BerovaI a szépen stilizált Madár (V. Krave- oa). Előkelő helyet foglal el az anyagművészet is. gazdag for- maalakítású szabad plasztikáival. A tárlat díszei /. Nenov szellemes kis figurái és N. Tu- zsuzov szobrocskái. A mértéktartó színézésű. tompa fényű avagy melegen csillogó mázú szemcsés, vagy érdes felületű, kevés és szervesen alkalmazott dekorációjú virágtartók, dísztá- lak és gyertyatartók választékos ízlésre vallanak. A kemény, de a tűz segítsék gével könnyen hajlítható vasból a fiatal /. Bubev kandallóhoz való felszerelést s nemes díszítésű rézedényt formált. Az ékszerekben szépen érvényesül a hagyomány és újszerűség dialektikája. Az ezüst halvány fénye a féldrágakövek szelíd kékje, zöldje, a zománc meleg színei, a filigrán technika, az erőteljesebb domborítások, a stílusosan komponált nyakláncok és fülbevalók, nemes formájú ékszerdobozok P. Dimitrova, /. Janev és még többek képességeit jelzik. A fafaragás mestere /. Bubev (Nap) és N. Andrejev. Az életet megszépítő, az embert derűsebbé és talán jobbá tevő alkotásokat bemutató tárlat szép és tartalmas élményt nyújt látogatóinak. BÁRKÁNY JENŐNK APRÓ HIRDETÉS ■ Eladó két csikó és két idősebb ló. Cím: Krascsenics Ferdinand, Gabčíkovo 340, okr. Dunajská Streda. 0-455 ■ Eladó — jó karban — garázsolt MB 1000. 65 000 kilométer. Telefon: Bratislava: 658 572. 0 459 ■ Veszek kisebb családi házat Bratislava környékén. Cím a hirdetőirodában. 0 461 ■ Eladó K — 12, gyártási év 1971, Nové Zámky, tel.: 3888. 0 462 ■ Eladó 25 ár jól termő oltványszőlő, pince, présház 2 szobával, méhészetre alkalmas hely. Bármikor megtekinthető. Ár megegyezés szerint. Verbók Martin, Kamenín, tel.: 961 17. 0 480 ■ Tatra 603 3 ast (legújabb típus), eladom vagy elcserélem mik- roautóbuszra. (Škoda 1203). Jelige: 77 000 km. Ú 430 ISMERKEDÉS ■ 24/160 érettségizett, karcsú lány komoly, megértő férfi ismeretségét keresi házasság céljából. Jelige: Boldog élet. 0 458 KÖSZÖNTŐ ■ Sipos Gyulának Tvrdošovcéra 1020 a legdrágább férjnek névés 71. születésnapjára sok erőt és boldog napokat kíván felesége. Ü 465 ■ Nagy Bélának Dúlovcéra drága nagyapának 75. születésnapjára, névnapjára, szívük minden melegéből kívánnak jó egészséget és további boldog éveket családja körében: leánya és veje, unokái családjaikkal, és drága dédunokái: Szonicska és Dodika. 0-481 KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS S Ezúton mondunk köszönetét mindazoknak, akik elkísérték utolsó útjára drága jó feleségemet, édesanyát, anyóst Sooki Gizellát, március 22-én a kolárovói temetőbe, és mély fájdalmunkban részvétükkel osztozva virágot helyeztek sírjára. A gyászoló család. 0-457 89 Fájdalomtól megtört szívvel mondunk köszönetét mindazoknak a kedves rokonoknak, szomszédoknak, ismerősöknek, a falu lakosságának, az efsz-tagoknak és a sportegyesület tagjainak, akik 1973. április 8-án elkísérték utolsó útjára a felejthetetlen jó férjet, édesapát és nagyapát, Garai Istvánt, a dubníki (csúzi) temetőbe, é# koszorúikkal, virágadományalk- kal enyhítették mély fájdalmunkat. A gyászoló család 0-479 ■ Ezúton mondunk köszönetét mindazoknak, akik felejthetetlen férjemet, apánkat, apósunkat, nagyapánkat, Sxmolka |ánost, 1973. április 4 én elkísérték utolsó útjára, és virágaikkal vagy bármily módon enyhíteni Igyekeztek fájdalmunkat. Gyászoló felesége, gyermekei és unokái, Bajč. 0 482 ■ Ezúton mondunk köszönetét mindazoknak, akik elkísérték utolsó útjára és elhalmozták virágaikkal a szeretett férjet, édesapát, apóst és nagyapát, Kublika Mihályt, 1973. 4. 7-én a dunaszerdahelyi temetőbe és osztoztak a gyászoló család mély fájdalmában. A gyászoló család. 0 487 lg Fájó szívvel mondunk köszönetét minden kedves rokonunknak, szomszédunknak, a falu lakosságának, az efsz tagságának, akik 1973. 4. 10-én elkísérték utolsó útjára a felejthetetlen jó férjet, édesapát és nagyapát, Beutschmidt Józsefet, a pozsonypüspöki temetőbe, és virágadományaikkal és részvétükkel enyhítették mély fájdalmunkat. A gyászoló család. 0 488 ■ A bratislavai magyar tannyelvű gimnázium igazgatósága értesíti a dolgozók esti iskolája iránt érdeklődőket, hogy a felvételi megbeszélés az első osztályba 1973 augusztus végén lesz. Jelentkezhetnek azok, akik elvégezték a kilencéves alapiskolát és három éve munkaviszonyban vannak, vagy segédlevéllel rendelkeznek. Az érdeklődőknek bővebb felvilágosítást az iskola igazgatósága ad (Dunajská ul. 33J. 1973. IV. 18.
