Új Szó, 1973. április (26. évfolyam, 78-101. szám)
1973-04-15 / 15. szám, Vasárnapi Új Szó
A legnagyobb Koperni kusz - emlékmű Méltán nevezhetjük a legnagyobb Kopernikusz-emlék- műnek a toruni új egyete- mi negyedet, amelynek első részét nemrégiben adták át rendeltetésének a nagy csillagász szülővárosában, születésének 500. évfordulója alkalmából. A toruni egyetemi városka tervezői a legújabb és legkorszerűbb európai mintákra támaszkodtak munkájukban. Lengyelországban ez az első egyetemi negyed, amely elsőrendű munkafeltételeket és komfortot biztosít az itt lakó és tanuló egyetemi hallgatóknak, valamint az oktató személyzetnek. A nagymúltú toruni Kopernikusz Tudományegye“ tem számára pedig egyúttal' lehetővé teszi új kutatási ágak művelését és több szakág oktatásának jelentős fejlesztését. A hagyományos humanisztikai, természettudományi és csillagászati (s ez utóbbi legújabb ága, a rádiócsillagászat) karokon kívül most fejlesztik a vegyészeti kart, amely a lengyel ipar növekvő szükségleteit van hivatva kielégíteni. A toruni egyetemi városka 80 hektárnyi területet foglal el, a városközponttól nem esik túl messze, amely- lyel egyébként kedvező és gyors közlekedési összeköttetésben áll, — a városi forgalom és lárma azonban már nem zavarja. Elhelyezése a zárt városi építkezés és a környező erdő határán igen szerencsés. A negyed különböző funkciójú részei területileg világosan tagolódnak. Az oktatási és adminisztratív célokat szolgáló épületek az ide vezető közlekedési artériák közelében helyezkednek el, a diákszállók, lakóépületek és szolgáltatási létesítmények pedig már a csendes, friss levegőjű zöldövezethez esnek közelebb. A két rósz között pihenési és sportcélokat szolgáló nagy, erdős park húzódik. A most átadott negyed, amely 1967-től 1973-ig épült, ennek a nagyszabású beruházásnak csupán legelső, „jubileumi“ fázisa volt. Az egyetemi városka építésének munkái 1985-ig, sőt, még tovább is fognak tartani. Az általános koncepció, az egyes objektumok elhelyezkedése ugyanis lehetővé teszi a szükségleteknek megfelelő bővítést. A környező fenyőerdőben még hosszú évtizedekig bőven lesz hely. A februárban átadott, s az „utolsó szögig“ felszerelt objektumok a következők: a rektorátus impozáns épülete a tanács- és klubtermekkel, földszintjén az Idegennyelvi oktatás célját szolgáló helyiségekkel, legfelső emeletén kávézóval; ezer személyt befogadó, gyönyörű aula, amely egyúttal hangverseny- és színházter- mül is szolgál; a könyvtár- épület egy teraszosan kiképzett nagy, szabadtéri gyűlések rendszerére is alkalmas „fórum“ szomszédságában, végül a Kémiai Intézet épületének első része. A szociális létesítmények közül már hónapokkal ezelőtt átadtak rendeltetésének három, egyenként 320 személyes diákotthont, két, egyenként 170 személyes oktatásszemélyzeti lakóépületet, orvosi rendelőt, úgynevezett nappali szanatóriummal, két tornateremmel rendelkező testnevelési épületet és az étkezőt. Érdemes hozzátenni, hogy a toruni egyetemi negyed külső képétől, harmonikus szépségétől semmiben sem marad el az épületek belső kiképzése és berendezése, amely belsőépítészek és képzőművészek közös alkotása. Amennyiben az egyetemi városka építése továbbra is az eddigi tempóban halad tovább, a Toruni Tudomány- egyetem 1980-ban közel 12 ežer hallgatót, azaz a jelenleginél kétszerte többet képezhet. (INTERPRESS). Egy dagesztáni hegyi faluban, Covkrában kötéltánciskola alakult. Senki sem tudja, mióta űzik a falubeliek ezt a mesterséget, az azonban bizonyos, hogy valamikor még a szakadékokon való átkeléshez is kötelet használtak híd helyett. • Ami Covkrában mindennapos dolog, az a cirkuszban mutatvány — s a covkraiak fel is lépnek vele. Az első kötéltáncos csoport 35 évvel ezelőtt alakult R. Abakarov vezetésével — ő ma az Oroszországi SZSZK kiváló művésze. Csoportja érdekes mutatványokat végzett, akrobatikus számokat KÖTÉLÉN SÉTÁLVA mutatott be szőnyegen és tüzes lezginkát táncolt kötélen — számos országban aratva nagy sikert. Később (. Gadzsikurbanov is fellépett a cirkuszban hét lányával együtt, akik ugyanolyan jól kitanulták a művészet csínját-bínját, mint a férfiak. A faunák már több mint 40 lakosa szerepel szovjet cirkuszokban. Több érdekes számot dolgoztak ki. Covkrában a kötéltánc oly nagy megbecsülésnek örvend, hogy a falubeliek azt tartják: a gyerek azon a napon születik meg, amikor először megy végig biztos léptekkel a kifeszített kötélen. Az ifjú hegyilakók most az új kötéltáncos iskolában tökéletesítik tudásukat, repertoárjukat egykori híres mestereik vezetésével gazdagítják. (NOVOSZTYI) A liarlani bányászgycrckck roskatag viskókban nőnek fel. Nemcsak a bányászokat, akik még ma is csupán a község egyedüli boltjában vásárolhatnak, sújtja a kizsákmányolás, hanem a környezet is egyre vigasztalanabb képet nyújt. Az egykor sűrű erdővel fedett harlani dombok kopárak. A bányatulajdonosok kiirtották az erdőket, a földeken felperzselték a bokrokat. A „Big Muskie“ gépóriásokkal, amelyek egy művelettel 325 tonna földet mozgatnak meg, kopárrá gyalulják a környéket. A törvény értelmében ugyan a bányatársaságoknak a tönkretett földet újból termővé kellene tenniük, de itt senki sem törődik a törvénnyel... Hiába hangoztatta az Egyesült Államok elnöke, hogy felszámolják a szegénységet, és többé senki sem fog munkanélküli segélyre szorulni. Harlanban az éhes és kétségbeesett emberek még mindig sorban állnak az ingyenkonyhán egy kis levesért. (WOCHENPOST). Koldustanyák Amerikában „Ez is Amerika? Ez a szegénység, tudatlanság, betegség és kétségbeesés? Ez a hely, ahol az ott lakók több mint 40 százaléka az országos létminimum határa alatt él? Ahol a legtöbben még a nevüket sem tudják leírni? Ahol a férfiak szénport köhögnek ki, és ahol sok gyermeknek valameny- nyi fogát kihúzzák, mert az olcsóbb.“ Ezt a megrendítő megfigyelést tette a konzervatív londoni lap, az Observer amerikai tudósítója a tőkés világ e leghatalmasabb országában. New Yorktól 750 mérföld- nyire délre terül el a fent említett vidék. Négysávú autósztrádán jut el ide az ember — Virginia és Tennessee államokon keresztül — Harlan Countyba, Kentucky állam délkeleti határára. Itt az Appalache- hegységben, amely vadregényes szépségéről, ásványi • és fémkincseiről híres, több mint 3 millió amerikai él a legborzalmasabb szegénységben. Harlanban — Kentucky- nak ebben a hivatalosan is „rendkívül szegénynek“ minősített körzetében — a szénportól fekete és beteg bányászoknak roskatag agyagviskókban kell tengődniük. A környék gazdag szénkészletei őket nem tették gazdaggá. Amikor a bányatulajdonosok 20 évvel ezelőtt bevezették a felszíni fejtést, és korszerű gépeket állítottak be, az itt élő bányászok közül minden harmadik elvesztette munkáját. Az appalache-i szegények munkát keresve vándorolnak. Kazahsztáni kutatók egészségügyi környezetföldrajzi atlaszt készítenek a köztársaságról. A térképek feltüntetik majd, hogy Kazahsztán mely vidékén milyen hatással van az egészségre a talaj, az éghajlat, a lomborzat, a folyók, a tavak és más természeti tényezők. Az atlasz segítségével megállapítható lesz, hogy mely helyek a legalkalmasabbak új városok és lakótelepek építésére, valamint szanatóriumok és üdülőhelyek létesítésére. Egy számítógép pontosan válaszolgatott a férfi matematikusoknak, ha azonban nők fordultak hozzá, valótlan válaszokat adott. Ez a mulatságos dolog a Novo- szibirszk melletti Akagyem- gorodok számítóközpontjában történt. Kiderült, hogy a gépet a női ruhák anyagának műszáltartalma „hozta ki a sodrából“; a műszálak körül elektromos tér keletkezett, ami megzavarta a gép működését. A FEJLŐDŐ ALGERIA Algéria fejlesztési terve az 1970-től 1973-ig terjedő évekre magas célokat tűzött ki: a brutto termelés évi 9 százalékos növelését. Ebben az Időszakban 26,4 milliárd dinárt ruháznak be, ebből 48 százalékot az iparba, 16 százalékot a mezőgazdaságba és 11 százalékot szántak népnevelési célokra. E beruházások háromnegyedét Algéria maga biztosítja, mégpedig elsősorban a kőolaj eladásából származó bevétellel. A fennmaradó negyedet külföldi hitelből fedezik. Az ország a beruházási célkitűzések pénzellátásában és megvalósításában a szocialista országokkal folytatott együttműködésre támaszkodik. Algériában a négyéves tervidőszakban 150 új vállalat épül, melyek közül nyolcvannak az építésében és berendezésében részt vesz a Szovjetunió. Az első nagy terv, amely szovjet mérnökök által valósult meg, az Anaba melletti El Hadzsar acélmű volt, Algéria jövő nehéziparának alapja. A Szovjetunió nagy segítséget nyújt Algériának ipara kiépítésében, a kutatási és tervezési munkákban, és aem utolsósorban a szakemberképzésben. Az El Hadzsar-i acélmű számos mérnöke és mestere Novo Lipeckben tanult, 1964 óta szovjet tanárok a Bou- merdes-i „Institut National des Hydrocarbures“-ban fiatal algériaiakat képeznek ki kőolaj- és földgáz technológia és feldolgozás szakaszán. Ez megteremtette az előfeltételeket ahhoz, hogy Algéria államosíthatta és saját kezébe vehette a külföldi kőolajmonopóliumok vállalatait. Más szocialista országok Is nagy segítséget nyújtanak Algériának az iparosításban és a szakemberképzésben. így például az NDK Medában armatúra üzemet épít, amely számára a szakmunkásokat Magdeburgban képezték ki. (NBI) Az El Hadzsar-i kohókombinát ebben az évben már 2 millió tonna acélt termel. Algír latképe 1973. IV. 15. 20
