Új Szó, 1973. április (26. évfolyam, 78-101. szám)
1973-04-12 / 87. szám, csütörtök
Hatékony oktató-nevelő munkát Végh Miklós, a seneci (szenei) Magyar Kilencéves Alapiskola igazgatója az iskola kommunistáit fogja képviselni a Bratislava-vidéki járási pártkonferencián, melyet Pezinok- ban rendeznek meg. Most másodízben vesz részt járási konferencián a 33 éves pedagógus, aki ezt mondja az üzemi párt- szervezet és az iskola célkitűzéseiről: — Fő célunk a nevelés hatékonyságának fokozása, az oktató-nevelő munka és a tanulók tudásszínvonalának emelése, a tanítók szakmai tudásának és ideológiai fejlettségének állandó növelése. Elmondja, hogy az iskola tanítói szakmai továbbképzésen és politikai iskolázáson vesznek részt. Az iskolázás záróbeszélgetéssel végződik. A tavalyi tapasztalatok alapján öt tanítót középfokú pártoktatásra javasoltak. A középfokú pártoktatás szervezője a járási pártbizottság, és két évig tart. Az iskola tantestülete nemzetközi baráti kapcsolatot létesített egy magyarországi iskola tanítóival. A nemzetközi kapcsolat a barátság ápolásán kívül szakmai tapasztalatcserét is lehetővé tesz. A közeljövőben egy szovjetunióbeli iskolával is létesítenek baráti kapcsolatot: még ebben a tanévben ellátogatnak Munkácsra. A párt vezető szerepe az iskolán biztosított. A főbb feladatokat a pártszervezet nyilvános taggyűléseken ismerteti a pár- tonkívüli pedagógusokkal. Az iskola fő feladatai közé tartozik a polgári, a honvédelmi és a közlekedési nevelés biztosítása. Továbbá a végzős tanulók elhelyezése a társadalmi igényekkel és az egyéni érdekekkel összhangban. Tavaly 51 tanulót vettek fel szakközépiskolára, a többi végzős iparitanulói viszonyba lépett, illetve munkába állt. Nagy súlyt helyez az iskola a pionírszervezet munkája hatékonyságának fokozására is. Itt jegyezzük meg, hogy tavaly a pionírszervezet a járás legjobb szervezeteit megillető elismerő oklevélben részesült. Az ateista nevelést nemcsak az iskolában valósítják meg, hanem tudományos-felvilágosító előadások megtartásával a szülőkre is hatnak. Külön gondot fordít az iskola a munkásparaszt-családok gyermekeinek nevelésére. Ennek köszönhető, hogy a nem megfelelő tanulók százalékaránya a járási átlag alatt van. A nem osztályozott tanulók száma és az igazolatlan mulasztás a minimálisra csökkent. Ezt rendszeres szülői látogatással, a hiányzó tanulók szüleinek azonnali figyelmeztetésével érik el. Ha kell, a pénzbeli büntetések javaslatától sem riadnak vissza. Az iskola a legfigyelemre- méltóbb eredményeket az oktatás terén éri el. Különösen sikeres az anyanyelv és a szlovák nyelv oktatása. Ennek az a magyarázata, hogy egyes tantárgyakat — például a szlovák nyelvet — már az alapfokon részben szakosítva tanítanak, így minden tantárgyat olyan tanító taníthat, aki a legjobb eredményeket éri el. Középfokon az osztályok tanulóit a szlovák órákon csoportokra osztják fel, és maximálisan kihasználják a társalgási órák nyújtotta lehetőségeket. Az iskola kommunista és pár- tonkívüli tanítói egyaránt mindent megtesznek annak érdekében, hogy hatákörükben maradéktalanul megvalósítsák a XIV. pártkongresszus határozatának rájuk vonatkozó részét. Végh Miklós erről szeretne beszámolni a járási pártkonferencián. F. I. ŐSZINTÉN A KORRÓL 150 ÉVE SZÜLETETT A. N. OSZTROVSZKIJ 1973. IV. 12. Néhány héttel ezelőtt lapunk hasábjain is Moliére életművére emlékeztünk, ma pedig ismét jeles évfordulóra, A. N. Oszt- rovszkij születésének 150. évfordulójára emlékezünk. Nem véletlen ez a párhuzam: mind a két világhírű szerző más korban és más körülmények között lényegében hasonlót tett: kíméletlenül őszinte görbetükröt tartott az akkori társadalom elé, sírva és nevetve vallottak az egyszerű emberek gondjáról, bajáról, az uralkodó osztály és réteg politikai és társadalmi ballépéseiről. Abban is hasonlítottak egymásra, hogy a színház szerelmesei voltak, gazdag drámaírói tevékenységük mellett új légkört igyekeztek varázsolni a világot jelentő deszkákra. Osztrovszkij Moszkvában született, nemesi családból származott. Édesapja a kor ízlésének megfelelően „magas“ pozíciókba álmodta a fiát, s ezért nagy figyelmet fordított taníttatására. A fiatal Osztrovszkij azonban „hálátlan“ gyermeknek bizonyult: megvetette a képmutatást, a kötelező alázatot, nem tudott jó modorú úriember lenni az akkori etikett értelmében. A gimnáziumban úgy összekülönbözött egyik tanárával, hogy kicsapták az iskolából. Édesapja ekkor egy „langyos“ állást szerez neki: a kereskedelmi bíróságba „dugja be“ őt hivatalnoknak. Irtózik ettől a helytől, mégis kénytelen maradni, mert a kis fizetésből legalább szerény megélhetésre futja. Hivatali beosztása — miként az később di- derül — drámaírói tevékenységének egyik fő élményforrása: naponta száz és száz ember jellemét, gondját és örömét ismeri meg, különösen a kereskedők, az úgynevezett kupecek lelkivilága tárul ki előtte. Korán felismeri korának kórjait, ellentmondásait, ezekről vall drámai műveiben. A jórészt visszhang nélkül maradt zsengék után hirtelen nagy riadalmat okoz. 1850-ben jelenik meg a Moszkvityan című lapban Holló a hollónak című szatírája, amelynek elolvasása után a magukra ismert kereskedők, hivatalnokok szinte félreverik a harangokat. Kígyót békát kiáltanak Osztrovszkijra, s elérik, hogy megfosztják őt hivatalnoki állásától. Ö azonban nem hátrál meg, még lázasabb alkotómunkába kezd, még élesebben fogalmaz és ábrázol. Szinte minden évben egy-egy új művel jelentkezik. Több mint ötven színműve alapján elmondhatjuk róla, hogy az orosz nép lelkületé- nek, az orosz társadalmi viszonyok kiváló ismerője volt. Észrevette a bajokat, látta a tragédiákat, de hitt abban, hogy az egyszerű nép erkölcsi ereje és tehetsége egyszer képes lesz döntő társadalmi változások kicsikarására. Színművei, különösen a bemutatók alkalmával, rendszerint nagy vihart kavartak: forró lelkesedés és heves ellenzés kísérte őket. Több alkotása csak úgy kerülhetett színre, hogy a kor ízlésének megfelelően kihúzták a darabból a szókimondóbb részeket. Az utókor ezúttal is igazságos bírónak bizonyult: Osztrovszkijt ma az orosz nemzeti és népi színházművészet egyik megte- remtőjeként tisztelik világszerte. Művei — különösen a Holló a hollónak, a Vihar, az Erdő, a Jövedelmező állás és a Farkasok és bárányok — a mai színházak állandó műsordarabjait képezik. Sz. /. Mtib a adta OrsaMnim A Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormánya 1973. február 8-án jóváhagyta a 31. számú kormányhatározatot a nagykereskedelmi árak komplex átépítéséről. A CSKP KB Elnöksége, a szövetségi kormány és a nemzeti kormányok e feladattal kapcsolatban olyan politikai-szervezési intézkedéseket fogadtak el, amelyek gazdasági életünknek csaknem minden szakaszát érintik és sikeres teljesítésükhöz az egész társadalom hozzájárulása szükséges. Azt, hogy mennyire fontos és milyen nagy jelentőségű feladatról van szó, csak akkor tudjuk igazán értékelni, ha figyelembe vesszük árpolitikánknak az utóbbi években bekövetkezett alakulását és jelenlegi helyzetét. Az árrendszer változásaival kapcsolatos összefüggéseket természetesen csak akkor tudjuk megérteni, ha birtokában vagyunk az idevágó köz- gazdasági alapfogalmaknak. Először tehát ezen a területen kell tisztáznunk néhány kérdést. CSAK SZABÁLYOZVA ÉS GÁTAK KÖZÉ SZORÍTVA HASZNOS A politikai gazdaságtan tanulmányozásából tudjuk, hogy az értéktörvény — és velejőró- ja, az árutermelés — a szocializmus építése folyamán különböző mértékben jutott érvényre. A marxista közgazdászok között sokáig vita tárgyát képezte, hogy van-e, lehetséges-e árutermelés a szocializmusban. Egy szovjet közgazdász a következő hasonlattal értékelte ezt a vitát: „Olyan ez, mintha egy árvíz sújtotta vidéken arról vitatkoznának, hogy fenn- állhat-e az árvíz veszélye az adott területen, miközben mellettük folyik el a pusztító, hömpölygő áradat“. A hasonlat nagyon találó, mert nemcsak az árvíz — átvitt értelemben az árutermelés — objektív létezésére hívja fel a figyelmet, hanem arra is, hogy bár a víz nélkülözhetetlen éltető eleme a természetnek és a társadalomnak, de a folyó vizét szabályozni kell, gátak közé kell szorítani, mert különben pusztít és rombol. így van ez az árutermeléssel és az ármechanizmussal is. Az árrendszer a szocialista tervgazdálkodásban hasznos gazdasági szabályozóként érvényesülhet, de csak akkor, ha pontosan meghatározott keretek között, a szocializmus gazdasági és társadalmi célkitűzéseinek megfelelően használjuk fel. Ellenkező esetben — miként az árvíznél — inflációba torkolló, destruktív hatása is lehet. FOGALMAK, AMELYEKKEL GYAKRAN TALÁLKOZUNK Ma már általánosan elismert tény, hogy a szocialista társadalomban is árutermelés folyik és az értéktörvény a szocializmusban is érvényesül. Ez azt jelenti, hogy a termékek értékét az előállításukhoz társadalmilag szükséges munka meny- nyisége adja meg. Ez az érték gyakorlatilag három részből áll, éspedig a termelés folyamán felhasznált álló -és forgóalapok értékéből, a szükséges termékből (munkabér) és a társadalom számára termelt új értékből (tiszta jövedelem). Ez az érték — mint csereérték — elméletileg a termék árát is kifejezi, ez azonban gyakorlatilag különböző szempontok szerint módosul, s a körülményeknek megfelelően kisebb vagy nagyobb mértékben — lefelé is, felfelé is — eltér az értéktől. Próbáljuk meg ezeket a szempontokat — a szocialista termelés feltételei között — röviden áttekinteni. Minket elősorban az érték harmadik összetevője, a tiszta jövedelem fog most érdekelni. Ennek rendeltetése ugyanis rendkívül sokoldalú. Egy része — főleg az új gazdasági mechanizmusban — eszközlekötési és társadalombiztosítási járulék, valamint különböző illetmények formájában az állam központosított jövedelmét képezi. A tiszta jövedelem második része a kereskedelmi szervezetekben realizálódik, éspedig a kereskedelmi árrés és a forgalmi adó formájában. A kereskedelmi árrés részben a forgalom költségeinek fedezéséhez szolgál, részben pedig a kereskedelmi vállalatok kalkulált nyereségét képezi, melyből a vállalatok kockázati alapot létesítenek a kereslet-kínálat viszonyainak megfelelő rugalmas árpolitikához. A forgalmi adó közismerten az állami költségvetés jelentős bevételi forrása, melynek terjedelmét 1967 óta a kereskedelmi ár meghatározott százalékaként irányozzák elő. A forgalmi adót akkor kell befizetni, amikor az áru a kiskereskedelmi hálózatba kerül, az adóalany tehát rendszerint a nagykereskedelmi A NAGYKERESKEDELMI Arak komplex RENDEZÉSÉNEK aktuális kérdései vállalat. Ha a termelővállalat közvetlenül a kiskereskedelmi vállalatnak adja el a terméket, akkor a termelővállalat fizeti az adót. A tiszta jövedelem harmadik része a termelővállalat nyereségét képezi, melyet a vállalat az idevonatkozó irányelvek értelmében fejlesztési, részesedési és tartalékalapokba helyez. EGY KIS TÁJÉKOZÓDÁS AZ AZ ÁRAK RENDSZERÉBEN A hazai árucsere-forgalomban az árak három fajtáját különböztetjük meg: a kiskereskedelmi árat, a kereskedelmi árat és a nagykereskedelmi árat. A kiskereskedelmi ár, vagyis a tulajdonképpeni fogyasztói ár a legjobban közelíti meg az áru értékét, mert annak mindhárom összetevőjét tartalmazza. Gyakorlatilag azonban különböző társadalmi szempontok alapján, valamint a kereslet és a kínálat viszonyainak megfelelően rendszerint eltér tőle. A nagykereskedelmi vállalat — esetleg a termelővállalat — kereskedelmi áron továbbítja az árut a kiskereskedelmi hálózatba. A kereskedelmi ár alacsonyabb a kiskereskedelmi árnál: a különbséget a kiskereskedelmi árrés képezi. Ha az említett kereskedelmi árból levonjuk a forgalmi adót és a nagykereskedelmi árrést, a fennmaradó érték egyenlő lesz a nagykereskedslmi árral, így most már azt is könnyű meghatározni, hogy mit tartalmaz a nagykereskedelmi ár: a termelési költségeket, az államilag központosított járulékokat és illetményeket, valamint a vállalati nyereséget. Az említett árakon kívül megkülönböztetünk még mező- gazdasági felvásárlási árakat, amelyek alapjában véve a nagykereskedelmi árak jegyeit hordozzák magukban, de az ágazat sajátos helyzete és termelési viszonyai következtében külön kategóriát képeznek. Az árak rendszerébe tartoznak még ií különböző külkereskedelmi árak, ezek közül fontos tájékoztató szerepük van a világpiaci áraknak, a vállalati gazdálkodásban pedig a vállalati és a vállalaton belüli árak játszanak szerepet, ezekkel azonban nem fogunk most bővebben foglalkozni. RÖGZÍTETT, LIMITÁLT ÉS SZABAD ÁRAK Az árrendszerrel kapcsolatban természetesen azt is meg kell említeni, hogy a nagykereskedelmi árak képzése szempontjából megkülönböztetünk rögzített, limitált és szabad árakat. A rögzített árak és a limitált árak határértékeinek megállapítása központilag történik, a szabad árakat viszont a termelővállalat állapítja meg. A rögzített, a limitált és a szabad árak az egyes termelési ágazatokban eltérő mértékben érvényesülnek. A rögzített árakat főleg a fűtőanyag- és az energetikai iparban, valamint az élelmiszeriparban, a limitált árakat viszont a nehéz gépiparban és az általános gépiparban használják. A szabad árak aránylag nagyobb mértékben érvényesülnek a közszükségleti iparban és a kisipari termelőszövetkezetek tevékenységében. A rögzített, a limitált és a szabad árak rendszerét meg kell különböztetni a nagykereskedelmi árak és a kiskereskedelmi árak területén. Olyasmi is előfordulhat, hogy bizonyos termékre a nagykereskedelem szférájában limitált ár vonatkozik, a kiskereskedelemben viszont rögzített ára van. Az ármechanizmusban tehá* párhuzamosan különböző árformák szerepelnek, s a közöttük levő arányok alapjában véve azt fejezik ki, hogy az állam milyen mértékben ruházza át az árképzés döntési jogkörét a vállalatokra. AZ ÁRAK SZABÁLYOZÓ FUNKCIÓI Mint már említettük, az ár- mechanizmusnak a szocialista társadalmi rendszerben fontos szabályozó szerepe van. E tekintetben más a nagykereskedelmi ár funkciója és más a kiskereskedelmi ár funkciója. A nagykereskedelmi árak az értékviszonyok mérésében, a termelés gazdaságosságának, hatékonyságának értékelésénél, a tiszta jövedelem képzésénél és elosztásánál töltik he gazdasági szabályozó szerepüket. A kiskereskedelmi árak rendeltetése egészen más, ezek a forgalom területén érvényesülnek, részben a termelés és a fogyasztás közötti egyensúlyt szabályozzák, részben pedig bizonyos szociális megfontolásokat tükröznek vissza (nélkülözhetetlen fogyasztási cikkek hozzáférhetőségének biztosítása a széles néprétegek számára, gyermekruházati cikkek alacsony árának szabályozás-i, mely intézkedésekhez gyakran a nemzeti jövedelem újraelosztásából származó állami dotáció is szükséges. Ugyancsak itt említhetjük meg az egyes luxuscikkek fokozottabb mértékű adóztatását. 1 A fentiekből tehát az következik, hogy a nagykereskedelmi árak területén bekövetkezett változások nem hatnak közvetlenül a kiskereskedelmi árakra. Ha például növekszik valamely termék nagykereskedelmi ára, a kiskereskedelmi ár viszont változatlan marad, ez azt jelenti, hogy csökkenni fog a forgalmi adó — vagyis az államnak a forgalom területéről származó jövedelme —, mégpedig olyan mértékben, ahogy a termelővállalat jövedelme növekszik az adott termék nagykereskedelmi árának növekedése következtében. Ha az állam ilyen esetben a kiskereskedelmi árat nem akarja megváltoztatni és az illető termékből származó központosított jövedelmét sem akarja csökkenteni, akkor a forgalmi adó csökkenésének hányadát a termelő- vállalattól fogja elvonni. Ellenkező esetben, ha az adott termék nagykereskedelmi ára csökken és a kiskereskedelmi ár változatlan marad, a forgalmi adó mértéke megnövekszik, és ezzel az állam központosított jövedelme is megnő. Ez az állami többletbevétel esetleg más, társadalmi szempontból fontosabb fogyasztási cikk kiskereskedelmi árának csökkentését eredményezheti. A termelés korszerűsítése, a termelési feladatok vállalatok közötti szakosított elosztása és a gyártási szériaszám növekedése következtében például csökken az idén a Skoda személyautók nagykereskedelmi ára, ez azonban nem jelenti az autók kiskereskedelmi árának automatikus csökkenését. Itt egészen más szempontok játszanak szerepet, mint például az exportálás lehetőségei és annak népgazdasági jelentősége, a hazai kereslet alakulása, és nem utolsósorban olyan szempontok Is, mint a közúti forgalom befogadóképessége, különösen a nagyvárosokban és a sűrűn lakott területeken. Ha tehát a műszaki fejlődés következtében növekszik a termelés hatékonysága és gazdaságossága, és ez lehetővé teszi a nagykereskedelmi árak arányos csökkentését, ez elsősorban az egész társadalom központosított jövedelmének, tehát az egész nemzeti jövedelemnek a növekedését jelenti, amely annak újraelosztása során ott érvényesül, ahol a legjobban szolgálja a társadalom érdekeit. MAKRAI MIKLŐS
