Új Szó, 1973. március (26. évfolyam, 51-77. szám)

1973-03-08 / 57. szám, csütörtök

KETTŐS FELADAT Az üzem ebédlőjében evés közben két fiatal beszélget. „Az öreg észrevette, hogy kicsú szott a kezedből egy darab... Semmi? Mások is jelfigyelnek, és ükkor ... Akkor mi lesz? Ná­lunk vigyázni kell az anyagra, különben ne csodálkozz, ha va laki a lábadra lép .. .* Nem tudom, ki lehet az emlí­tőit öreg — talán a mester vagy az idősebb munkatárs? — aki­nek a figyelme mindenre kiter­jed. Az viszont biztos: tekin­télynek örvend, s nevelési mód­szere hatékony. Mert ha egy fia­talember szükségesnek tartja fi­gyelmeztetni a barátját, „mások is felfigyelnek“, ez világosan jelzi: többen vannak, akik nem­csak a kiszabott feladatokat végzik, hanem azt is figyelem­mel kísérik, mit csinál a munka­társuk. Vagyis nem közömbös számukra, miként bánnak az anyaggal a termelési folyamat­ban, és milyen termék készül belőle. Vajon kialakíthatok-e két em­ber beszélgetése nyomán ilyen általános következtetést? Meg­kíséreltem pontos választ keres­ni e kérdésre. Eredményes tevékenység Orel Dezső, a Galántai Járási Ipari Vállalat szakszervezeti bi­zottságának elnöke meghallgat­ja a „történetet“ és mosolyog. „Nekünk abból kell megélni, amit termelünk, ezt nálunk min­denki tudja. Nagyon sokan van­nak, akik itt szeretnék megérni a nyugdíjkorhatárt. Ezek a dol­gozók munkájukkal, tevékeny végükkel elősegítik, hogy kedve­ző légkör alakuljon ki a műhe­lyekben, ami egyik előfeltétele a jó eredmények elérésének. Szerintem ennek az »elősegítés­nek* egyik velülete az ebédlő­ben elhangzott párbeszéd is.“ Egy ilyen vállalat elsősorban termékeivel szerezhet jó hírne­vet. ük is hosszú utat tettek meg, amíg sikerült 1966-ban a járási ipari vállalatok versenyé­ben 226 versenytárs előtt meg­szerezni az országos elsőséget. Megkapták a kormány és a Szakszervezetek Központi Taná­csának vándorzászlaját és a 80 ezer korona jutalmat. Azóta so­kat fejlődött a vállalat, de az előbbrejutásért keményen meg kellett küzdeniük. Kar say Tibor igazgatóhelyet­tes tovább fűzi a gondolatsort: Nehéz volt feltornászni a válla- lalatot az élvonalba, mert köz­ben bővült a létszám, építkez­tünk, módosult a termékszerke­zet, gondoskodni kellett a szak­munkás utánpótlásról, de most nem kevesebb gondot okoz meg­maradni az élvonalban, tartani az iramot. Vagyis jó minőségű termékeket készíteni, idejében felismerni a piac igényét, új ter­mékeket előállítani, reálisan felmérni lehetőségeinket és vál­lalni a kockázatot. A verseny- képesség fokozása számunkra létkérdés. A több mint 900 személyt fog­lalkoztató ipari vállalat faipari, fémipari, lábbelikészítő és ház­tartási gépeket javító részlegre tagozódik. Elsősorban a belföldi piacra és exportra termelnek, valamint szolgáltatásokat nyúj­tanak a lakosságnak. A vállalat nem vetélytársa a nagyüzemek­nek, olyan termékeket készít, melyeket nagyüzemek nem gyártanak. Azt is elmondhatják, biztosítani tudják, hogy a vál­lalat fejlesztésével párhuzamo­san helyesen alakul a munkater­melékenység és a bérek növe­kedésének aránya. Ez is egyik konkrét bizonyítóka a jó szerve zö és meggyőző munkának, a pártszervezel, a vállalatvezetés és a szakszervezet eredményes tevékenységének. Fokozott ütemben Az elmúlt évben az előző év­hez viszonyítva 12,9 százalékkal emelkedett a termelésük, s elér­te a 89 millió R93 ezer koronát. Ugyanezen Időszakban a mun­katermelékenység 7,6, az átlag bér 4,3 százalékkal növekedett. Az elmúlt évben a vállalat dol­gozói kötelezettségvállalásainak értéke több mint 10 millió ko róna volt. E néhány adat is jel­zi a gyors ütemű fejlődést. A tény önmaga formálja a kér­dést: miként érték el azt a tel­jesítményt?- Aki betekint u műhelyekbe, az új termelési csarnokba és el látogat a seredi asztalosműhe lyiinkbe, gyorsan megtalálja a választ — mondja Orel elvtárs. Az új gépek üzemeltetése, a munka racionalizálása meghozta u várt eredményt. A lemezra­gasztógép üzembe helyezésével az asztalosműhelyben 15 száza­lékkal növekedett a munkatér melékenység. Az új szárítóprés több mint öt órával rövidítette le a termelési ciklust. Azelőtt ö órát kellett várni, míg meg száradt a festék, de most az új szárítóprés fél óra alatt elvégzi a szárítást. A múlt évben be nyújtott 49 újítási javaslatból 31 et már megvalósítottak, ami a termelésben 75 009 korona megtakarítást jelenteit. Az idén közel 100 millió ko­rona a vállalat terve, több mint 9 millió koronával magasabb a tavalyi tervnél. Ilyen ugrásszerű emelkedés ritkaság a kisüze­meknél. Már évek óta igyekez­tek felkelteni a külföldi meg­rendelők figyelmét, részt vettek termékeikkel több kiállításon, és árumintavásáron. Az ered mény nem maradt el, ezt termé­keik jó hírnevének köszönhetik. Míg 1971 ben 2 millió 280 ezer, az elmúlt évben már ö millió 520 ezer korona értékű árut ex­portáltak. Egy év. alatt 125,7 százalékkal növelték az expor­tot. Ugyanakkor 14 millió koro­na értékű terméket adtak a bel­földi piacra is, közel 2 millió koronával több értéket, mint az előző évben. Az idén exportfeí- adatuk 2 millió 180 ezer koro­nával magasabb a tavalyi ered ménynél, a belföldi piacra pe­dig 386 000 korona értékű áru­val kell többet szállítaniuk, mint az elmúlt évben. Ünnepel a brigád A vállalat vezetősége szociál­politikai megfontolások alapján évről évre több nőnek nyújt munkalehetőséget. Ez több gon­dot jelent nekik, de vállalják. Míg 1961-ben a dolgozók között csak 7 nő volt, 1968 ban már 175, az idén pedig 386 nő dol­gozik a vállalatban, s a 149 ipa ri tanuló közül is 28 leány. Min­den műhelyben dolgoznak nők. A lábbelikészítő részleg első emelete a 30 tagú szocialista munkabrigád munkahelye. A kollektíva tagjai két férfi kivé­telével lányok és fiatalasszo­nyok. Magerová Emília fiatal mester a brigádvezető. Ö is az üzem tanonciskolájában kezdte, mint a többiek, a szorgalmával, ügyességével hívta fel magára a figyelmet. — A mi brigádunk jó kollek tíva, ezért nem okoz különösebb gondot mesternek lenni. Persze súrlódás, szóváltás is előfordul, de ez is a tervteljesítés érdeké ben történik. A jól végzett mun­ka nálunk természetes követel mény. Hrnka František részlegvezető megerősíti -az elhangzottakat. A részlegen két szocialista mun­kabrigád dolgozik, s kiváló munkájukkal már 1969-ben ki­érdemelték a szocialista mun­karészleg címet. Elsősorban fér­fi félcipőket, szandálokat, rövid szárú csizmákat készítenek. Ter­mékeik minőségét legjobban a kereslet bizonyítja. Tervüket rendszeresen túlteljesítik. Mi ennek a titka? — Fontos, hogy zökkenőmén les legyen a termelés, s minden­ki teljesítse a napi tervét — mondja a részlegvezető. Szüksé ges, hogy az emberek kedvvel dolgozzanuk. Csak azt a munkát lehet valóban jól végezni, amit kedvvel csinálunk. Sokéves ta pasztalatból mondom: ezen a részlegen csak azok maradlak meg, akik megszerették ezt a munkát. A női kollektíva tegnap ün­nepelt, megkapták a Nemzet­közi Nőnap Szocialista Munka­brigádja címet. A mérleg A vállalatban 28 brigád ver­senyez a szocialista munkabri­gád címért, 8 már megkapta, és 2 brigád a bronz fokozatnak is tulajdonosa. A szocialista ver­seny évek óta milliós értéke­ket biztosít terven felül a válla­latnak. A pártbizottság és a szakszervezeti bizottság a pozi­tív példák kiemelésével eredmé­nyesen formálja a jó munkahe­lyi légkört. A szakszervezet mozgósítja a dolgozókat a terv feladatok teljesítésére, ugyanak­kor ügyel arra is, hogy az üzem vezetői teljesítsék a kollektív szerződést. Nem véletlen, hogy aránylag alacsony a fluktuáció, s a dolgozók többségében kiala­kult a jó tulajdonosi viszony, magukénak érzik az üzemet. Ma­gatartásuk kialakításában szere­pet játszik a dolgozókról való körültekintő gondoskodás is. Horné Orešanyban bővítették az üzemi üdülőt, az elmúlt évben több mint 300-an üdültek itt. 160 an vettek részt belföldi ki­állításon, 20 an nyaraltak kiil földön, 36 dolgozónak a szak- szervezet biztosította a hazai nyaralást és 65 gyermeket jut­tatott el pionírtáborba. Az el­múlt évben adták át az új öltö­zőket, fürdőket. Nemsokára el­készül a vállalat bejárata mel­letti új üzlet, itt megszervezik a táskára való bevásárlást. Ezzel több órás lótás-fustástól szaba­dítják meg naponta a dolgozó nőket. Mindezeket hallva, feltétele­zem, hogy a néhány nap múlva megtartandó szakszervezeti konferencián többek között ki­hangsúlyozzák azt is, hogy a szakszervezet az elmúlt válasz­tási időszakban teljesítette ket­tős küldetését: részt vállalt a feladatok biztosításában és elő­segítette a dolgozókról való fo­kozottabb gondoskodást. CSETO JÁNOS A Galántai Járási í Vállalat láubeUkészítö részlegén dolgozó kollektíva tegnap kapta meg a Nem- HÜtözi Nőnap Szocialista Munkabrigádja címet. A TUDATOS CSELEKVÉS ÉS A PROBLÉMAMEGOLDÁS A NEVELOMUNKA SORAn a szülők és a pedagógusok is gyakran érzik annak szükséges­ségét. hogy a gyermek nevelé­sét a hatékonyabb nevelés ér­dekében elemezzék. A továb­biakban néhány gondolatot sze­retnék felvetni a gyermeki cse­lekvés jellegéről, alkotó ele­meiről. Elsősorban a tudatú« s az önkéntelen cselekvéssel és ennek kapcsán a problémameg­oldással foglalkozunk, melyek egymással bonyolult módon összefonódva jelennek meg a gyermek tevékenységében. E te­vékenységben az egyik póluson a koncentrált figyelem, a mási­kon pedig a teljes önkéntelen­ség mutatható ki. A két pólus között a tudatosság, illetve az automatizáltság rendkívül gaz­dag árnyalatai váltakoznak. E kétféle cselekvésnek megvan a maga szerepe a személyiség életében; jelentősége azonban mindig a tudatos cselekvésnek volt nagyobb. A tudatos cselek­vés lényege a különböző prob­lémák (szituációki megoldása. A tudatos cselekvésre való ké­pességének köszönheti az em­ber, hogy fejlődésében messze túlszárnyalta még a legfejlet­tebb élőlényeket is. A tudatos cselekvés lényegé­ben minden olyan emberi ma­gatartás elválaszthatatlan ele­me, amely az új helyzettel való első találkozáskor jön létre. Ilyen esetben az egyén az új szituációt igyekszik besorolni meglevő tapasztalatai közévagy az új helyzetet igyekszik leg­alább elemeire bontani, hogy ily módon ismertté tegye maga számára és értelmezze azt. A gyermek kezdetlegesebb szin­ten, de lényegében ugyanígy jár el, amikor valamilyen prob­lémahelyzetbe kerül. Szegé­nyebb tapasztalatkészlete azon­ban korlátokat szab számára az adott probléma értelmezésében, ezért mindjárt a problémahely­zet keletkezésekor a felnőttek segítségére szorul. A probléma- helyzet értelmezéséljen elsődle­ges szerephez jut a probléma tartalma, azaz nehézségi foka, melyet az ismert és ismeretlen elemek közti arány ' határoz meg; az egyén (gyermek) vi­szonya magához a problémá­hoz szintén rendkívül jelentős tényező. Pedagógiai szempont­ból csak olyan probléma megol­dását követelhetjük meg, ame­lyekben az ismeretlen elemek nincsenek túlsúlyban. A gyer­meki tapasztalatok bővülésével az ismeretlen és ismert elemek közti arány megváltozik, az is­mert elemek javára. A problémamegoldás mindig jelentős motivációt, igényel. Már maga a problémahelyzet bizo­nyos feszültséget vált ki a gyermekben, melyet még fokoz­hat személyes viszonya a prob­léma egészéhez. A SZÜLŐKNEK ÉS A NEVE­LŐKNEK a problémamegoldás képességének kialakításakor ügyelniük kell arra, hogy a probléma egyértelmű, világos megfogalmazásával elősegítsék — különösen kezdetben — a probléma helyes értelmezését, illetve a mesterségesen előidé­zett helyzetekben a probléma meglátását. A problémák meg­látására nevelni kell a gyerme­keket. A problémamegoldás első legfontosabb feladata, hogy a gyermekek el tudják különíteni egymástól az ismert és ismeret­len elemeket. Ezt követi a prob- léina megoldására tett javaslat (feltételezett, megoldási eljárá­sok) megfogalmazása. E tevé­kenység igen összetett, nagyfo­kú aktivitást igényel a gyer­mekektől. El kell dönteniük, hogy meglevő ismereteik közül melyeket használhatják fel, to­vábbá tisztázniuk kell, hogy a megoldási javaslatok helyessé­gét milyen cselekvéssorok után ellenőrizzék. Mintegy előre kell látniuk, hogy a javasolt megol­dás mennyiben reális. Fel kell mérniük a megoldás eredmé­nyességét, s azt össze kell vet­niük a korábban szerzett és mintának elfogadott tapasztala, taikkal. A problémamegoldás készsé­gének kialakításakor fokozato­san arra kell késztetni a gyer­mekeket, hogy egy-egy problé­mát több oldalról közelítsenek meg, és annak megoldáséra többlété javaslatot tegyenek. A megoldási |avaslatok közül azt az egyet kell kiválasztaniuk, amelyet az előzetes összevetés és értékelés után a legeredmé­nyesebbnek tartanak. A megol­dás kiválasztását jelentősen l>e- folyásolhatja a gyermek meg­levő tapasztalatrendszere, értel­mi fejlettsége, önbizalmának szintje, valamint motivációs bá­zisa, azaz annak tisztázása, hogy mit tart a gyermek siker­nek. A problémamegoldás követke­ző szakaszát a probléma tulaj­donképpeni megoldása jelenti, E folyamatban a gyermeknek rendszerint többször is módosí­tania kell eredeti elképzelését. Tevékenysége módosítását azok­nak az információknak az alap­ján végzi, amelyeket a megol­dásban való előrehaladásáról szerez a visszajelentés útján. Más szóval különböző módon meggyőződik arról, hogy meg­oldása mennyiben volt helyes vagy helytelen. Kezdetben a szülő vagy a tanító segít a visszajelentésben, később azon­ban e téren is önállóságra kell biztatni a gyermeket, aki ké­pessé válik arra, hogy a visz- sza jelentéseket felfogja, érté­kelje és azok szerint szervezze meg további tevékenységét. Né­ha a cselekvés milyenségéről visszaérkező információk nem elégségesek a további tevékeny­ség helyes elvégzéséhez, a prob­léma megoldása ezért vakon történik. A tapasztalatok sze­rint azonban a túl sok vissza­térő információ nem biztosítja az eredményes problémamegol­dást. Ilyenkor ugyanis a gyer­mek elveszíti tájékozódását, kapkodó, ideges lesz. A prob­lémák megoldásához a visszajö­vő információk optimális szint­jét kell biztosítani. AZ IRÁNYÍTOTT PROBLÉMA- MEGOLDÁS utolsó szakasza a megoldás értékelése. Ennek so­rán a tanuló a megoldás ered­ményét összehasonlítja a várt eredménnyel, esetleg a peda­gógus vagy a szülő által közölt helyes megoldással. A helyes megoldás sikerélményt vált kí a gyermekben, melynek az ön­értékelés és az önbizalom ki­alakulása szempontjából, továb­bá a későbbi problémák meg­oldására való készenléti állapot, más szóval a pozitív motiváció kialakulása szempontjából nagy jelentősége van. A nevelésre vonatkozóan ebből azt a követ­keztetést vonhatjuk le, hogy a problémamegoldó képesség ki­alakításakor kezdetben olyan feladatok elé kell állítani a gyermekeket, melyek megoldá­sa után sikerélményben része­sülnek. E feladatoknak nem szabad igényeseknek lenniük, ugyanakkor azonban bizonyos megpróbáltatások elé keli állí­taniuk a gyermekeket. Később, a tapasztalatok gyarapodásával fokozhatjuk a problémák nehéz­ségi fokát. A problémamegoldó képesség fejlesztése az életre való fel­készítés szempontjából fontos. A gyermekeket önállóságra kell nevelni, ugyanakkor azonban gondolni kell arra is, hogy az életben felmerülő problémák bonyolultak. Ezért mindig meg kell találni a megoldás optimá­lis módját. A megoldás kedvező útjának megtalálása igen ne­héz, s bizonyos fokú szelektá lást igényel az egyéntől, aki valamilyen értékrendszerhez igazodva választja ki a megol­dás módját. Választásában az értékrendszeren kívül azonban egyéb tényezők is befolyásol­ják. Ilyen tényező a megoldási lehetőségek száma, a körülmé­nyekben rejlő akadályok, a sze­mély általános pszichikai álla­pota, mozgás- és intellektuális készségeinek a szintje, a ko­rábban kialakult cselekvési sé­mák, a problémával kapcsola­tos információk jellege és mi­nősége stb. Közülük a legfonto­sabb szerepet a motivációs té­nyezők töltik be. A PROBLÉMAMEGOLDÁS ké­pességének kialakítása és ál­landó tökéletesítése nevelő­munkánk egyik nagyon fontos feladata. Ezzel magyarázható, hogy módszereinek feltárásával olyan behatóan foglalkoznak a szakemberek. KULACS DEZSŐ 1973. Ili 8. SZÜLIK, NEVELŐK FÓRUMA

Next

/
Thumbnails
Contents