Új Szó, 1973. március (26. évfolyam, 51-77. szám)
1973-03-04 / 9. szám, Vasárnapi Új Szó
JÓINDULAT Mr. Durand felesége magából kikelve ront be férje irodájába: — Ide figyeljen, barátom! Itt az ideje, hogy elbocsáss« a gépkocsivezetőjét! — Mit tett már megint? — Már másodszor majdnem sikerült neki átsegítenie a másvilágra. Hát most vége, követelem, hogy azonnal mondjon fel neki! — Ugyan, ugyan, kedvesem — mondja békéltetőén mr Durand. — Adjunk még neki egy lehetőséget... ÖJ VEZETÉS — Hallja barátom — szól oda a pincérhez a vendég —, maguk azt hirdették, hogy a csárdájuk új vezetés alá került, most pedig látom, hogy a régi gobines van itt. — Na igen, de megnősült. BÁNAT Csipcsala előveszi a barátját:- Mi az, mi bajod, miért lógatod úgy az orrod?*- A feleségemtől már régóta nem kapok levelet. Nem értelek, Hisz o feleséged otthon van. ’^. barátja dühösen legyint: vJ- Ez az! Ha kapnék tőle levelet, akkor nem volna itthoni Átépítés (Krokogyil, Moszkva) szállodában Háringer bécsi kiküldetésben járt, ahol éppen két kongresszust is tartottak, s ezért nem tudott szállodai szobához jutni. Végre talált egy nagyon régi, kopott szállodát, amelyben szobát nyitottak számára. A szobaasszony dicsekedve mondta: — Ügy nézzen erre az ágyra, hogy százhetven évvel ezelőtt Napóleon aludt benne! — Na, akkor ideje lenne végre áthúzni az ágyneműt — mondta Háringer. {SZÖVEG NÉLKÜL A FUTÔVENDÉG ' - Pincér, a múlt évben sokkal nagyobbak voltak az adagok.- Kizárt dolog, uram. Csak azért tűnik tolón kisebbnek, mert az éttermet megnagyobbították. NÁSZÚT Egy angol úr találkozik ; Velence- ben egy skóttal. - Hát maga mit csinál itt? - kérdi tőle.- Nászúton vagyok - feleli a skót.- És hol a felesége?- Ö otthon maradt, mert már gyermekkorában - látta Velencét. OKOK Egy svájci újság írja, hogy i nő általában nyolc okból vá- »árol meg valamit: 1. a férje mondta, 2. nem mondta, 3. so- /ányabbnak látszik benne, 4. külföldről van, 5. a barátnők megpukkadnak majd, ö. ilyen még senkinek sincs, 7. már mindenkinek van, 8. csak. (Jaroslav Kerles rajza) ANGOL HIDEGVÉR Az angol férfi nézi--nézi, amint felesége a lefekvéshez készülődik. Egyszer csak megjegyzi: — Milyen érdekes, szívem, a bal lábadon a harisnyán leszaladt egy szem! Az asszony vállat von: — Mi ebben az érdekes? — Az, szívem, hogy amikor délután elmentél hazulról, a jobb lábadon volt ez a leszaladt szem! iirrIII. 4. SZÖVEG NÉLKÜL (Adolf Born karikatúrája) SZŰVEG NÉLKÜL (Paris Match) A SZEREP Egy kezdő színésznő így panaszkodik az igazgatójának:- Rémes, hogy hónapok óta csak leve leket viszek be a színpadra! Nem kaphatnék már valami fontosabb szeiepet?- De igen - felelte az igazgató. Legközelebb ajánlott levelet visz mojd . . . Egy százassal a zsebemben sétálok az utcán, azzal a szándékkal, hogy veszek tíz cigarettát. Nikotinéhes tüdőmtől kergetve csakhamar ott állok a trafikbódé előtt — Tíz Bystricát kérek — szólok a trafikosnőnek. Kiszolgált, de a százasból nem tudott visszaadni. — H°Qy a szomszéd büfében felváltiák? Rendben imm mindjárt visszajövök. A büfé pénztára előtt kígyózó sor. Nagy sokára cél hoz érek. — Kérem, blokkoljon nekem valami jót! Talán egy szendvicset — mondom a pénztárnál. — Igen, azonnal. Tessék! Egyhatvan — hadarja a csinos pénztárosnő. — De aprót kérek, kedves vevő. Nincs? Nem tesz semmiti A blokkot addig félreteszem. Tessék talán átfáradni a közeli textilüzletbe, ott bizonyosan felváltják. Ha visszajön, nem kell sorba állnia. Optimista természetemtől ösztökélve néhány perc múlva már ott álltam a textilüzlet elárusítónője előtt. — Bocsánat, drága asszonyom, szeretném ezt a százast ... — Hol él magul? — mordul rám. — Százast felváltaniI Amikor nem is vásárol! Akkor mit adok majd azoknak, akik' vásárolnak is?! Különben is ez üzlet és nem bank! — Ki mondta, hogy csak a százast akarom felváltani? — kérdeztem erőltetett könnyedséggel, miközben éreztem, hogy a vérnyomásom szerényen, de biztosan elindult felfelé. — Szeretnék egy csipkés szélű vőlegényt zsebkendőt vásárolni. — Hah! Egy zsebkendőt! Két szúrós szeme úgy néz rám, hogy e tekintetből olvasni lehet: ronda alak, te most itt egy semmiséget kértél, egy filléres vacakságot, amit le kell venni a polcról, s aztán, amilyen pofátlan vagy, még turkálsz is majd közöttük, továbbá be kell csomagolni, ezt követően blokkolni, a pénztárnál inkasszálni, a blokkot lepecsételni és az árut kiadni... van neked egyáltalán bőr a képeden, mindezt végigcsináltatni velünk? — Igen, egy zsebkendőt! Egyetlen zsebkendőt! — harsogom most már én is. Látom, hogy a nő taktikát változtat. Az előbb még szúrós szemek egyszeriben gúnyos kedvességgel tekintenek rám: — Nyugodtabban, drága uram! — mondta olyan hangsúllyal, amely nem sok jót jósolt. — Miért kell mindjárt ennyire begurulni? Természetes, hogy adom a zsebkendőt. Azt az egyet. Előbb azonban megkérem, fáradjon át a szemközti bútorüzletbe, mert sajnos, nekünk sincs aprópénzünk. Esetleg megvárhatná, míg összegyűlik valamennyi ... ez esetben indítványoznám, hogy foglaljon helyet... azonban mégis jobb lenne talán a bútorüzletben megpróbálni... Erőm végső megfeszítésével dacosan felszegtem a fejem, s elindultam a bútorüzlet felé. Mindenre elszántan nyitottam a bolti helyiségbe: — Van egy százasom, fel akarom váltani! Azt azonban előre kikötöm, hogy nincs szükségem se ágyra, se szekrényre, se asztalra. se székekre! Csak aprópénzre! Ez hatott. — Kérem — szólt az üzlet vezetője. — Ötvenesekre vagy tízesekre Óhajtja? — Koronásokral — Ahogy kívánja, az is akad nálunk, elvégre bútorüzlet vagyunk, — Nahát, igazán kedvesek. Kár, hogy nem árulnak anyahajókat, mert akkor még filléreseik is lennének. — De kérem, micsoda hang ez?l Miért gúnyolódik? Ha valami nem tetszik rajtunk, menjen máshová felváltani a pénzét! — förmedt rám hirtelen a vezetőnő. — faf, nem úgy gondoltam, kedves hölgyem — hökkentem meg mosi már magam is. — Nem is u felváltás a fontos. Tulajdonképpen egy csinos, kis, népi díszítésű hokkedlit keresek, amilyen ott a kredenc mellett látható. En az előbb csak vicceltem. Megvettem az aranyos hokkedlit nyolcvankilenc korona és kilencven fillérért, s kilátásba helyeztem, hogy mindig náluk fogok vásárolni. Ezután visszaloholtam a textilboltba megvásárolni a zsebkendőt, onnan pedig gyorsan a büfébe nyargaltam, hogy megehessem a szendvicsemet. Ideje volt már, mert éppen vacsoraidő körül járt. Amint azzal is végeztem, tűnődve álltam meg az utcaszegleten: mit akartam még ma elintézni? Ködösen emlékeztem rá, hogy valamilyen meghatározott cél érdekében jártam az üzleteket. Gondolataim olyan tévete- gén jártak, mint amikor valaki kődbe vagy füstbe keveredik. Megvan! — ötlött fel bennem hirtelen. — A cigaretta! Amikor u trafikosbódéhoz értem, a trafikárus nő kedélyesen közölte velem, hogy fizethetek akár százassal is, mert már van aprója. Ennek ellenére fillérig apróban számoltam ki neki a doboz cigarettáért járó pénzt, és kellő önérzettel szívtam tüdőre az első szippantást. Még ezt se tettem volna, amikor az egész potom kilencvenkilenc korona negyvenöt fillérben volt nekem? ELEK TIBOR
