Új Szó, 1973. március (26. évfolyam, 51-77. szám)

1973-03-31 / 77. szám, szombat

HÉTVÉGI HÍRMAGYARÁZATUNK HATVAN NAP UTÁN A hét kétségkívül legkiemelkedőbb eseménye: az Egyesült Ál­lamok kivonta utolsó csapategységeit is Dél-Vietnamból. Ezzel egy­időben befejeződött a fogolycsere, ami annyit jelent, hogy a pá rizsi megállapodás egyik leglényegesebb pontjának tettek eleget az aláíró felek. Tagadhatatlan, hogy az amerikai katonai jelenlét megszűnése a vietnami nép hősi küzdelmének győzelmes befeje­zését jelenti, ugyanakkor nem feledkezhetünk meg a világ haladó közvéleményének, de mindenekelőtt a Szovjetunió és a szocialis­ta társadalomközösség országainak valóban hatékony támogatásá­ról sem, amely végül jobb belátásra bírta a washingtoni vezetést. Visszapillantás Lapunk hasábjain immár évek ^la rendszeresen beszámoltunk a vietnami háború eseményeiről, a vietnami háborút kísérő diplo­máciai kezdeményezésekről. Az elmúll néhány esztendő mérle­gét megvonva mindjárt elöljáró­ban leszögezhetjük, hogy az Egyesült Államok nemcsak er­kölcsi szempontból, hanem ka­tonai vonatkozásban is súlyos vereséget szenvedett a világnak ebben a térségében. Bebizonyo­sodott ugyanis, bogy a vietnami nép hősi szabadságharca meg­törte a tengerentúli „csodafegy­verek“ és szupertechnika ere­iét, a Pentagon stratégáinak távolról sem sikerült elérni cél- jjUikat. A dél vietnami szabad­ságharcosok meg-megújuló ot- fenzíváik során súlyos csapáso­kat mértek az amerikai támasz­pontokra, a saigoni zsoldosokról nem is szólva. Vitathatatlan — ezt bizonyítják az elmúlt hóna­pok eseményei —, hogy Tliieu bábhadserege aligha tarthatta volna magát a DNFF erőivel szemben, ha nem szólnak köz­be a B— 52-es amerikai légierő­dök, ha a washingtoni táborno­kok nem vetik be kíméletlenül legkorszerűbb fegyvereiket. Vi­szont emlékezzünk vissza arra, hogy a szabadságharcosok szin­te napokon belül foglalták el Quang Tri városát és a hozzá tartozó tartományt, sőt felnyo­multak Hűé köré, míg a Köz­ponti Fennsík térségében is rendkívül fontos stratégiai po zíciókat szálltak meg. Ugyan­akkor már-már ostromgyűrűbe vonták a dél-vietnami fővárost, heves harcokat vívtak Da Nang térségében és gyakorlatilag az ország egész területén. Alig fél esztendeje bejárta a világsajtót egy térkép, Dél-Vietnam ,,leo­párd térképe“, amely valóban szemléletesen tükrözte a kato­nai helyzet alakulását. Nyilván­valóvá tette, hogy az amerikai hadsereg alakulatai, a saigoni zsoldosok mindössze néhány megerősített ponton tudtak si­keresen ellenállni a DNFF egyre fokozódó támadássorozatának. Több fronton A Pentagon „globális“ indo­kínai stratégiája, amely vég­eredményben a DNFF erejének megtörését célozta, arra irá­nyult, hogy egyidejűleg táma­dást indítson a szomszédos in­dokínai országok ellen is. Nos, az amerikai fegyvereknek nem sikerült különösebb harci sike­reket elérniük Laoszban sem, hiszen a Kőedény-síkság térsé­géből, amely egyébként az or­szág stratégiailag legfontosabb része, a Patet Lao egységei egé­szen egyszerűen kiseprűzték a támadókat, annak ellenére, hogy a hírhedt amerikai repülő­erődök itt is „alapos“ munkát végeztek. Majd következett a saigoni bábhadsereg betörése Laoszba, az a gyászos kimenete­lű katonai kaland, amely túl mély csorbát ejtett a saigoni bábrezsim presztízsén ahhoz, hogy azt Thieu és vezérkara egyhamar kiköszörülje. Emléke­zetes, hogy a zsoldosok fejvesz­tett menekülését végül is ame­rikai helikopterek fedezték, ne hogy sor kerüljön a saigoni „elitalakulatok“ teljes megsem­misítésére. Ám nem hozott különösebb eredményt a kambodzsai betö­rés sem. Bár az első napokban a saigoni alakulatok, amelye­ket ismét kiadósain támogatott az amerikai légierő, rohamlé­pésben haladtak előre, amint azonban a khmer hazafiak ren­dezték soraikat, legalább ilyen ütemben szorították vissza a be­tolakodókat. Az újabb indokí­nai bábrendszer, amelyet Lón Nol és vezető garnitúrája teste­sít meg, képtelen volt arra a szerepre, amelyet Washington­ban szántak neki. így azután a Fehér Ház a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság ellen fordí­totta minden haragját, felrúgva a genfi megállapodást, majd a később megkötött egyezménye­ket. korlátlan légiháborút indí­tott az ország ellen. Ez a há­ború Hanoi és Haiphonq decem­beri barbár bombázása során ér­te el tetőpontját, abban az idő­szakban, amikor az Egyesült Ál­lamok pilótái szinte válogatás nélkül bombázták a békés tele­püléseket, a VDK létfontosságú gátrendszereit stb. Kétségtelen, hogy az okozott károk szinte felmérhetetlenek. Viszont a de­mokratikus Vietnam népe en­nek ellenére sem volt hajlandó lemondani szuverén jogáról és szabadságáról. Nyilvánvalóan ennek tulajdonítható, hogy a washingtoni politikai vezetés, — figyelembe véve a VDK lég­védelme által okozott egyre sú­lyosabb veszteségeket is — vég- re-valahára komoly tárgyaláso­kat indított a Kléber-sugárúton. A megállapodás körül ... Köztudomású, hogy a párizsi egyezmény aláírását követően sem ment minden egészen si­mán. A saigoni zsoldos hadse­reg naponta szinte többszáz al­kalommal szegte meg a tűz- szüneti megállapodást és kísér­letet tett arra, hogy kierősza­kolja a katonai, de nem utol­sósorban politikai status quo megváltoztatását. A párizsi egyezmény ellenőrzésével meg­bízott különböző bizottságok több ízben is figyelmeztettek er­re a momentumra, ám a figyel­meztetések jó ideig süket fülek­re találtak. Az amerikai csapatok teljes kivonása Dél-Vietnamból, a fo­golycsere megvalósítása feltét­lenül pozitív fejleményként könyvelhető el. Ám a politikai szemleíróban önkéntelenül is felvetődik a kérdés: vajon miért kellett barbár módon elpusztí­tani egy országot? Ki óhajtotta 45 ÜÜU ember pusztulását?... Ám az amerikai csapatok tel­jes kivonásával és a fogolycse­re végrehajtásával korántsem teljesültek a párizsi egyezmény­ben foglalt előírások. A továb­bi „útszakaszban“ elsőrendű fon­tosságú a politikai kérdések megoldása Dél-Vietnámiján. Ezen a ponton viszont ismét nehéz lesz túljutni, hiszen a saigoni bábkormány a már több­ször bevált halogató taktikához folyamodik Párizsban. Tény az, hogy a dél-vietnami ideiglenes forradalmi kormány és a saigo­ni rendszer képviselői eddigi tárgyalásaik során még a napi­rendet sem határozták meg. Fe­lesleges lenne hangsúlyozni, va­jon kinek a „jóvoltából“. Ez a kérdés pedig rendkívül fontos, hiszen a vietnami béke még túl zsenge ahhoz, hogy elbírjon egy esetleges komolyabb, sőt pol­gárháborúval fenyegető belső válságot. Az sincs kizárva, hogy Thieu éppen ezt szeretné kipro­vokálni, így szeretné bizonyíta­ni, mennyire indokolt volt az amerikai katonai jelenlét Dél- Vietnamban. Annyi tehát bizo­nyos, hogy a DIFK részéről messzemenően körültekintő tak­tikával és diplomáciai straté­giával lehetséges csupán ennek az egyre markánsabban kidom­borodó irányvonalnak elejét venni. Arról nem is szólva, hogy a politikai rendezés, amely min­denekelőtt szabad és demokra­tikus választások megtartását feltételezi, végeredményben bi­zonyos Pentagon-köröknek sem válik az ínyére. Szükség van tehát a világ haladó közvélemé­nyének a támogatására ahhoz, hogy gátat vessen az előbb em­lített törekvéseknek, nehogy Vietnam földjén ismét lángot vessen a pusztító háború tüze, amely nem kis mértékben ve­szélyeztette a délkelet-ázsiai térség biztonságát és a világ békéjét. Ibpl) MÉRFÖLDKŐ A Pravda a Tanaka - Brezsnyev levélváltásról Moszkva — „A szovjet—ja­pán viszony fontos mérföldkö­veként“ érték»11 a Pravda a Tanaka—Brezsnyev levélváltást. A lap tokiói tudósítói Leonyid Brezsnyev levélválaszának meg­érkezése után bebocsátást nyer­tek Tanaka miniszterelnökhöz, aki ismételten hangsúlyozta a baráti kapcsolatok fejlesztésé­nek fontosságát országa és a Szovjetunió fölölt. Kijelentette, hogy abban a személyes üze­netben, melyet Leonyid Brezs- nyevtől, az SZKP Központi Bi­zottságának főtitkárától kapott, megerősítést nyert a Szovjet­unió hivatalos álláspontja a szovjet—japán kapcsolatok to­vábbi fejlesztésének kérdését illetően. „Teljesen egyetértek ezzel a megközelítési móddal és szívem mélyéből remélem, hogy országaink kapcsolatai a jószomszédság és az együttmű­ködés irányában fognak fejlőd­ni" — mondotta Tanaka. A szovjet tudósítókat fogadta Ohira japán külügyminiszter is és válaszolt kérdéseikre. Ennek az interjúnak a szövegét a pén­teki Pravda közölte. Ohira egyebek között emlékeztetett arra, hogy a két ország diplo­máciai kapcsolatainak felvéte­le óta gazdasági, politikai és kulturális téren kapcsolataik sokat fejlődtek. Ohira szerint a jelenlegi nem­zetközi helyzetben a legfelső szintű kontaktusok egyre na­gyobb jelentőségűek. A Tanaka —Brezsnyev levélváltásra utal­va Ohira kijelentette: „Mint a szovjet vezetők teljes joggal megjegyzik, a japán—szovjet viszonyt stabilabb alapokon kell fejleszteni. Ehhez elengedhetet­len szükség van a kölcsönös megértés és a kölcsönös biza­lom erősítésére." A japán külügyminiszter a Szovjetunió nagyhatalmi és földrajzi helyzetéből fakadó ki­emelkedő nemzetközi szerepé­ről is beszélt, s kifejezte remé­nyét, hogy a Szovjetunió „hoz­zájárul az ázsiai problémák megoldásához“. Ohira utalt az ázsiai kollektív biztonsági rendszer megteremtésével kap­csolatos szovjet elképzelések­re, amelyek „konkrét tartalma“ — a japán külügyminiszter vé­leménye szerint — még nem elég világos, s amelyet esetleg minden ázsiai ország a maga módján képzel el. Japán kész a nyílt eszmecserére mindazokkal az országokkal, amelyek érde­kelteknek érzik magukat e té­ma megvitatására. Az FKP Központi Bizottsága a választások utáni feladatokról Párizs — Az FKP Központi Bizottsága — mint már jelen­tettük — csütörtökön befejezte kétnapos tanácskozását, ame­lyen részletesen megvitatta Ge­orges Marchais főtitkárnaik a választások utáni helyzetről előterjesztett jelentését. A két­napos ülés végén a Központi Bizottság határozatot hozott, amely hangsúlyozza: a Közpon­ti Bizottság jóváhagyja Mar- chals főtitkár jelentését, annak következtetéseit és a benne fog­lalt javaslatokat. A Központi Bi­zottság elhatározza, hogy e je­lentést brosúra alakjában is ki­adják s annak alapján széles­körű vitát rendeznek az alap- szervezetekben, hogy minden pártszervezet a párt politikájá- naík megfelelően bontakoztat­hassa ki a mai helyzetben szük­séges kezdeményezéseket. Georges Marchais referátuma a következőkben jelöli meg a párt három fő feladatát: 1. A néptömegek legsürgősebb követeléseiért indítandó akciók támogatása és megszervezése; 2. A közös program és a szo­cializmus felé való haladás út­járól vallott felfogás széles kö­rű ismertetése. 3. Az egység további fejlesz­tése. A CHILEI KOMMUNISTÁK A NÉPI EGYSÉGÉRT Santiago — A nép hatalmas győzelme a március 4-i válasz­tásokon új, kedvezőbb politikai feltételeket teremt a kormány- program teljesítésére és a chilei forradalom előtt álló nehézsé­gek leküzdésére — jelentette ki Luis Corvalan, a Chilei Kommu­nista Párt főtitkára a párt Köz­ponti Bizottságának plénumán [tartott beszámolójában. Corvalan rámutatott arra, hogy a válasz­tások során a kormánypártra szavaztak a munkások és pa­rasztok túlnyomó többsége, a közé p ré tege k 1 egönt ud a t osabb képviselői, valamint az ország ifjúságának nagy része. Ugyanakkor — mint a főtit­kár hangsúlyozta — az ellenzék legreakciósabb rétegei nem haj­landók beismerni vereségüket, bomlasztó tevékenységük újabb kiszélesítésére, a Népi Egység kormányának megbuktatására készülődnek. Corvalan beszélt azokról a tényekről, amelyek világosan megmutatják, hogy az imperia­listák beavatkoztak Chile bei- ügyelbe. Szólott a Kennecott és más amerikai társaságok Chile- ellenes akcióiról, s ennek kap­csán kiemelte, hogy a Népi Egy­ség kormányának védelme nem­zeti hazafias feladat. Luis Corvalan élesen bírálta a Népi Egység megosztására tö­rekvő „szélsőjobboldali“ erők bomlasztó tevékenységét. Hang­súlyozta, hogy a kommunista és a szocialista párt a chilei népi mozgalom alapvető erejét je­lenti, és egységük megfelel a forradalom érdekeinek, a poli­tikai helyzet követelményeinek. A főtitkár támogatta Salvador Allende elnöknek azt a javas­latát, hogy hívják össze a Népi Egységbe tömörült pártok kong­resszusát. Corvalan javasolta, hogy a párt soronkövet'kező XV. kong­resszusát november 25-től de­cember 1-ig tartsák Santiagó- ban. VAGYONJOGI RENDELKEZÉSEK BULGÁRIÁBAN Szófia — „Mindenkinek, aki személyi tulajdonát arra hasz­nálja fel, hogy munka nélkül tegyen szert jövedelemre, vállal­nia kell a törvény teljes szigo­rát” — hangsúlyozza az állam­tanács által a bolgár nemzet- gyűlés elé terjesztett és csütör­tökön megszavazott törvényja­vaslat indokolásában Todor Zsívkov, a BKP Kzponti Bizott­ságának első titkára, az állam­tanács elnöke. A törvényterve­zetet a betegeskedő Zsivkov ne­vében Krasztju Tricskov, az ál­lamtanács első elnökhelyettese terjesztette a nemzetgyűlés csü­törtökön este végétért ülésszaka elé. „Az állampolgárok tulajdona" címet viselő törvény értelmé­ben senkinek sem lehet egy sa­ját la.k4tet és egy nyaralót meg­haladó ingatlana, s ezek nagysá­ga egyenként nem haladhatja meg a 120 négyzetméternyi be­épített területet. Az ennél na­gyobb lakás, illetve nyaraló — amennyiben nem leválasztható — progresszív megadóztatás alá esik. A plusz lakás egye­nesági rokonok nevére két éven belül átiratható, de ha például az új tulajdonos még kiskorú, az állam megfelelő bér ellené­ben beköltöztet arra rászoruló­kat. A törvény értelmében a meg nem dolgozott jövedelemből szerzett Ingatlanokat az állam kisajátítja. A megyékben az ál­lami ellenőrzési bizottság égi­sze alatt speciális vizsgáló bi­zottságok alakulnak és ezek ja­vaslatai alapján kerül majd sor a kisajátításokra az igazságügyi szervek — megyei ügyész, me­gyei bíróság — révén. Azok el­len, akik „nem munkával szer­zett“ tulajdonukról önként le­mondanak, megszüntetik az el­járást. Más esetekben viszont kitelepítést, illetve lakhelymeg­határozást, sőt szabadságvesz­tést is kilátásba helyez az ál­lampolgárok tulajdonát szabá­lyozó új törvény. A BÉKE VILÁGTANÁCS nyi­latkozatában az összes ameri- kad katona haladéktalan kivo­nását követeli Dél-Koreából. Hangsúlyozza, hogy Dél-Korea az Egyesült Államok támogatá­sával végrehajtott hadgyakorla­tok és fegyveres provokációk révén fokozza a feszültséget a Koreai Népi Demokratikus Köz­társasággal és megszegi az or­szág egyesítéséről folyó tárgya­lásokon született megállapodá­sokat. TOKIÓBAN pénteken hivata­losan bejelentették, hogy Ohi­ra japán külügyminiszter ápri­lis 2ö-án egyhetes látogatásra Európába utazik. Április 29. és május 5. között látogatást tesz Jugoszláviában, Franciaországé bau és Belgiumban. A GERALD GÖTTING vezeté­sével Indiában tartózkodó NDK parlamenti delegációt csütörtö­kön fogadta indira Gandhi mi­niszterelnök. Az indiai minisz­terelnök-asszony méltatta Wil* li Stophnak, az NDK miniszter­tanácsa elnökének a közelmúlt­ban Indiában tett látogatása eredményeit. SZERGEJ GORSKOV tenger­nagy, a Szovjetunió haditenge­részeti flottájának főparancs­noka az iraki hadügyminiszté­rium meghívására április első felében látogatást tesz Irakban. KÉT POKOLGÉP robbant csü­törtökön este a Francia Kom- inunista Párt helyiségében a Párizs melletti Levallois-ban. A szemtanúk a robbanások után mintegy húsz menekülő embert láttak. Röviddel a merénylet után ismeretlen telefonáló je­lentette be a sajtónak, hogy egy magát „nacionalista brigád“- nak nevező csoport vállalja a robbantásokért a felelősséget. EUIS ECHEVERRIA mexikói elnök, felesége és mintegy 125 személy kíséretében csütör­tökön délután Ottawába érke­zett, „békeutazásának“ első ál­lomására. A mexikói elnök a to­vábbiakban Angliát, Belgiumot, Franciaországot, a Szovjetuniót és a Kínai Népköztársaságot ke­resi fel. KÉSZENLÉTI állapotba he­lyezték a ciprusi rendőrségiéi, miután híresztelések terjedtek el arról, hogy Grivasz tábornok április elsejére, az EOKA 18 ik évfordu lójára államcsínyt ké­szít elő. MONTEVIDEOS AN hatalmas tüntetésen követelték a töme­gek — mintegy 150 ezer tün­tető — Juan Maria Bordaberry elnök lemondását. A SALT- tárgyalásokon részt vevő szovjet és amerikaá kül­döttség tegnap ismét találkozott a genfi ENSZ-misszió melletti szovjet delegáció épületében. MIROSLAV MAMULA, az észak morvaországi kerületi pártbizottság vezető titkára és Zdislaw Grudziéň, a LEMP ka- towicei vajdasági bizottságának első titkára tegnap megállapo­dást írt alá a katowicei vajda­ság és az észak-morvaországi kerület kulturális és gazdasági együttműködésének bővítéséről. DÁNIA és az NDK között teg­nap üzembe helyezték az első többcsatornás kábelösszekötte­tést. Feszültség az iraki—kuwaiti határon Bejrut — Mintegy 15—20 000 szaúd-arábiai katona lépett tel­jes harci felszereléssel kuwaiti területre az iraki határral szom­szédos körzetekben — írja pén­teki számában az An Nahar ci- mfi bejrúti napilap. A lap szerint Iráu ős Jordá­nia szintén csapatokat ajánlot­tak fel Kuwait támogatására, ha a kuwaiti—iraki határkonfliktus elmérgesedne. Jelentős meny- nyiségű fegyverszállítmányok érkeztek az utóbbi napokban különböző nyugat-európai or­szágokból is Kuwaitba. A lap az értesüléseket diplomáciai forrásokból származtatja, de azokat hivatalosan nem erősí­tették 1118«.

Next

/
Thumbnails
Contents