Új Szó, 1973. március (26. évfolyam, 51-77. szám)

1973-03-26 / 72. szám, hétfő

A fiatalság ritmusa Fiatal lányok, a kútikyi gim­názium tanulói. Szépek, fiatalok, miért ne lenne ritmus bennük? Van bi­zony, hiszen a ritmusos zene, modern tánczene, jiwe és bossa nova ritmusára gyakorlatoznak. Torna? Inkább tánc. Olyan, mint a modern gimnasztika. Ti- zenketten egyszerre csinálják a gyakorlatokat, helyenként egyi- kük-másikuk még elvéti a moz­dulatot, de azért már zökkenő nélkül „fut“ a tánc, ,,A fiatal ság ritmusa". — Örömmel gyakorlatozunk — mondja egyikük. Izmos, kar­csú, nevető szemű lány, Valen- tik Dagmar. Októberben Levi- céröl került a kútikyi gimná­ziumba és igen örült, amikor megtudta, hogy ő is részt ve­het a Testnevelési Ünnepségek­re való felkészülésben. Ö és még tizenegy társa. Bevezető­ben. — Egyelőre ennyi lány elég volt, mert hiszen először csak ti testnevelési akadémiákon lé­pünk fel. Ezt a tizes keretet majd kiszélesítjük —, mondja Dagmar Horská tanárnő, aki kartársnőjével, Koller Tatjáná­val együtt készíti fel a lányo­kat „A fiatalság ritmusára". „A fiatalság ritmusa" az „Egységesen a tömegességért" eiklus egyik szerzeménye. — Olyan szép ez, hogy állí­tólag mienk lesz a zárószám a Testnevelést Ünnepségeken — mondják a lányok. Valóban szép. Meglátszik a gyakorlat elemein, hogy a mo­dern gimnasztika egyik szakér­tője állította össze. Eva II off- städterová. — A 15—18 éves ifjúsági lá­nyok részére készült a szerze­mény — mondja Éva Hoffstdd- terová. — A dzsesszgimnasztika alapelemei érvényesülnek ben­ne. A mozgáselemek fokozato­san fejlődnek, ismétlődnek, ezért könnyű megjegyezni őket, de éppen ezért kell pontosan végrehajtani, mert csak akkor mutatósok, ha egyszerre végzik u lányok. A kútikyi gimnázium lányai már szépen, harmonikusan vég­zik a gyakorlatot ,,A fiatalság ritmusa“, bemutatja Gervai Jana — Harminc tagú tömbben gyakorlatoznak a lányok, így alkotnak különböző képeket, fi­gurákat, legeszményibb a 180 tagú csoport. Persze keveseb­ben és többen is bemutathatják a gyakorlatot. A betanulás a ritmusérzést igényli. Bratislava 360 gyakorlatozó lány közös fellépését tervezi. Képzeljük el, milyen képet mutat a 360 karcsú lány, rit- musosan hajlongva, táncolva, eljárva a fiatalság ritmusát. A gyakorlatozás sikerrel folyik — mondja a gyakorlat szerzője. — Még tavaly vol­tam a kelet-szlovákiai kerület­ben, a tanítónők már akkor tudták az egész gyakorlatot, jól, sőt egészen jól csinálták, nyil­ván jól megtanítják a növendé­keiket is. A gyakorlat kilenc perces, az első harmad jive- jellegű, a második lassúbb, Gerswin zenéjére, hadd pihen­jenek egy kicsit a nézők is, a harmadik a dinamikus, bossa nova zenéjére gyakorlatoznak a lányok. Szól a modern zene, táncol­va tornáznak a lányok, elége­detten nézzük őket, de ami még fontosabb, elégedett Tatjána Koller és Dagmar Horská is. — Mikor is kezdtük a gya­korlatozást? — kérdezi Horská tanárnő kolléganőjétől. Közö­sen kisütik, hogy novemberben. — Az akadémiára elegendő volt tizenkét lány, majd később kíbővítjük a keretet. A két pedagógus gondos ,,ke­ze alatt" jól megtanulták a lec­két a lányok. A főpróba az első akadémia­ikon az Inter új csarnokában volt. Először léptek fel a lá­nyok a Győzelmes Február 25. évfordulóján. A bratislavai Test- nevelési Ünnepségek bemutató­ja volt ez, és a második fellé­péskor már sokkal jobban ment a gyakorlat. A lányok szívesen próbálnak, szívesebben, mint amikor a spartakiádra készül­tek fel. Talán azért, mert a gyakorlatban sok a táncelem, a jive és a bossa nova ritmikus tánc, és az ilyen karcsú lányo­kat ez fogja meg legjobban. Ám nemcsak az oktatónők, hanem a lányok is ezt mond­ják. BoŽik Valéria, a gimnázium 111. B-osztályának tanulója így nyilatkozott: — Szívesen tornáztam a spar- takiádon is, de ez más, még nagyobb örömmel tornázok a „Fiatalság ritmusában". Szere tem a mozgást, a táncot . Egyhangúan vallja ugyanazt a többi lány is, Blanka Bažiko- vá, Oľga Stastná, Dana Dobro- vodská, Eva Predná, Daniela Skalická, Alica Melišová, Valé­ria Božíková, Darina Milučká, Dagmar Valentiková, Jana Ger- vaiová. -os A közkedvelt sportok nézőinek nevelése Az utóbbi időben erről sokat cikkeznek újságjaink. Stadion­jaink, lelátóin sok minden olyasmi történt, amely az em­lített témát időszerűvé teszi. A sportlétesítmények nézőinek nevelése hosszú lejáratú folya­mat. Csakis a rendszeres, kitar­tó munka hozhat gyümölcsöt és nevelheti ki a szurkolók aka­rat- és jellembeli vonásait. Fel­tétlenül szükséges az, hogy összefüggést keressünk és ta­láljunk polgártársaink munka­helyi, közéleti és sporttéri vi­selkedése között. Sokszor elő­fordul az, hogy a nyugodt pol­gár a lelátókon elfogult egyén­né válik, akinek viselkedése, elfogultsága nem egyeztethető össze a szocialista társadalom polgárának megnyilvánulásával. Ezt az elítélésre méltó viselke­dést nem lehet a klubhűséghez hasonlítani, elvégre mindenki a számára kedves csapatnak szurkol. A túlzott elfogultság ott kez­dődik, hogy a szurkoló csapa­tát csakis rózsaszín szemüve­gen át látja. Mindent megbo­csát neki, bárhogy alakuljanak is az erőviszonyok a pályán. Az ilyen viselkedést csak elvakult- ságnak minősíthetjük. Itt már talaját veszti az egészséges szurkolás és a nem indokolt, határtalan elismerés veszi át helyét. SZÉP KEZDEMÉNYEZÉS Három évvel ezelőtt alakult a a luéeneel (losonci) járás vendég­látó üzemei igazgatóságának kez­deményezésére egy labdafúgócsa- pat. Tagjai jobbára pincérek. Edzéseiket főleg a mérkőzések előtt tartják. Ellenfelek Filfakovo (Fiilek) és Lučenec (Losonc) üze­meinek és vállalatainak labdarú­gócsapatai. A csapat tagjai közül többen a járás és a körzeti baj­nokságban szereplő csapatokban Is játszanak. Szeretnének a jö­vőben nem hivatalos bajnokság keretében mérkőzni más járások vendéglátó üzemeinek együttesei­vel. Az üzem vezetősége örül a kez­deményezésnek, támogatja a csa­patot, mivel ■ sport elősegíti tag­jainak mozgékonyságát és javítja hangulatukat ...... (Torpis) A közkedvelt sportok közé nemcsak a labdarúgás és a jég­korongozás tartozik. Egyre in­kább oda jut a kosárlabda, a sízés és a motorizmus is. A szurkolók nem kívánatos visel­kedése elsősorban azoknál a sportolóknál észlelhető, ahol egyéni párharcokra kerül sor. Sokszor nem olyan egyszerű egymástól megkülönböztetni a megengedett és a szabálytalan belemenést. A közönség olykor elemi erővel tiltakozik a játék­vezető döntése ellen. Sokszor nehéz nyugodtan tudomásul venni a nekünk nem tetsző döntést, de ekkor sem szabad nézeteltérésünket kiabálással mások tudtára adni. Az ilyes­minek semmi köze a szocialis­ta haza polgárának erkölcsé­hez. Arról nem is beszélve, mi­lyen ártalmas dolog különböző tárgyak dobálása a játéktérre. Az igazi sportember az ilyesmit nem csinálhatja és nem tűrheti meg. Ha valahol különböző tárgyakat dobálnak a játéktér­re, ez nemcsak az egyének kul­turális szegénységét árulja el, hanem anyagi hátrányt jelent a rendező klub számára is, hi­szen az ilyesmiért bírságolják. S vajon ki akar ilyen módon kedveskedni klubjának? Ha akad ilyen ember, azt szurkoló­nak nem nevezhetjük. Tudato­sítanunk kell, hogy a közönség jelentős része minőségi sportra kíváncsi, amely sokáig kelle­mes emléke marad. A sportsze­rű szurkoló szeretné valóban élvezni a játékot és elfordul attól, ami ebben megakadályoz­za. A tömegtájékoztatási eszkö­zöknek állandóan éberen kell tartaniuk ezt a problémát. A politikai nevelő munkát a sta­dionok funkcionáriusainak so­hasem szabad elhanyagolniuk. Csak értékelni lehet, hogy a Szlovák Televízió a műkorcso­lyázó világbajnokság előtt mű­sorára tűzte a „szurkolók is­kolája" című adás-sorozatot, amelyben megismertette ve­lünk a szép sport szabályait. Hasonló példa kapóra Jönne például a labdarúgásnál és a jégkorongnál is. Egyikünk sem Ismeri olyan tökéletesen a sza­bályokat, hogy néha közben na eleveníthetné fel, vagy egészít­hetné ki ismereteit. A helyzet az, hogy a szabályokat állan­dóan csak a játékvezetők ta­nulják. A szurkolók vajmi ke­veset foglalkoznak a szabályok­kal, s néha tudatlanságból til­takoznak az ítéletek ellen. Nem ártana a játékvezetők helyes működését társadalmilag érté­kes tevékenységnek minősíteni, hiszen minden szabad idejükel a sportnak szentelik. Közben hányszor éri őket támadás. A legtöbbjük felül tud kerekedni az ilyesmin is. Állandóan szem előtt kell tartanunk, hogy elsősorban mi. akik állandóan látogatjuk a sporteseményeket, jó példával járjunk elől. Ha kevés lesz a rakoncátlankodó, velük szem­ben mindig könnyebb lesz az eljárás. Sokan azt állítják, hogy egyik-másik hangoskodó szur­koló odahaza nem jut szóhoz és a lelátókon kiabálja ki ma­gát. Régi frázis, hogy megfizet­tem a magamét, tehát azt te­hetek, amit akarok. Ezt ma már mindenki nevetségesnek tartja. Arról sem szabad megfeledkez­nünk, hogy a felnőttekkel együtt a sporteseményeket je­lentős számú fiatal is megte­kinti. A rossz példa különösen rájuk van nagy hatással. Éket ver a család és az iskola ne­velése közé. Olyan ifjúságot akarunk, amelynél jellemes vo­násokat fedezhetünk fel, amely elsajátította a helyes viselke­dést. Legyünk számukra a vi­selkedés terén még a lelátókon is példaképek. Vezessük őket, hogy megtalálják a helyes utat rendszerünkhöz, a szocialista testneveléshez. Mind a jégkorong-találkozó­kon, mind a labdarúgó-mérkő­zéseken tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy a lelá­tókon egészséges szellem ala­kuljon ki. Mindenki azzal az érzéssel távozhasson, hogy szép sportot, férfias játékot látott. Szurkoljon mindenki kedvenc csapatának, de férfiasan tudja elfogadni a sikertelenséget is, elismerve a jobb ellenfelet. El­végre mindannyiunknak fontos az igazi sportélmény. VOJTECH ACHIMSKÝ SZTSZ KB „A fiatalság ritmusát“ betanult lányok csoportja, a kép jobb ol­dalán az álló sorban Dagmar Horská és Tatjána Koller, a lányokat betanító két tanárnő MIKOR LESZNEK SIKERESEK Ä SPORT TERÉN !S? Vozokany (Vezekény) 1400 lakosú falu a galántai járás­ban. Itt is a felszabadulás után fejlődött ki a sportélet, első­sorban a labdarúgás. Bármeny­nyire szeretik is ezt sportot, a helyi csapat a járási bajnok­ság III. osztályában eléggé mér­sékelten szerepel, mert a nyol­cadik helynél lényegesen töb­bet vártak e] tőle a szurkolók. A vezetőség alapos elemzésnek vetette alá az okokat és remél­hetőleg a tavaszi idényben fok­ról fokra javul a csapat telje­sítménye. Ha bajnokságban nem is ér­tek el eddig jelentősebb ered­ményt, a társadalmi munkából annál inkább kivették részüket. A faluszépítési akció során 486 órát dolgoztak le, a járdák 1A­tesítésénél még külön 562-t. A helyi szövetkezetei 636 óra le>- dolgozásá^val segítették, a lab­darúgó-pálya rendbehozása 1700 órányi munkát igényelt. A csapat régi vágya teljesült azzal, hogy számára autóbusz áll rendelkezésre. Ezt nemcsak arra használják fel, hogy az idegenben sorra kerülő mérkő­zésekre utazzanak, hanem terv­be vettek kirándulásokat a szomszédos országokba is. A falu apraja nagyja azt vár­ja, hogy az 1973-ás év a szor­galmas munka, a becsületes ed­zés és az akarás jegyében meg­hozza a várt sporteredményeket is és a zöld gyepen a szurko­lók gyönyörködhetnek kedven­ceik játékában. rf. S7AR^ BÉLA Melyik csapot India helyett? A Nemzetközi Labdarúgó Szövetség I FIFA) hamarosan dönt abban a kérdésben, hogy a Koreai NDK labdarúgó-váloga­tottja részt vehet-e a világbaj­noki selejtezőkön. A Koreai NDK Labdarúgó Szövetsége ugyanis a megállapí­tott határidő után jelentette be részvételi szánr’čV*5* Mint ismeretes, India lemond­ta részvételét az ázsiai II. cso­portban, most erre a helyre pályázhatnak a KNDK labdarú­gó* Remélhetőleg elfogadják KNDK jelentkezését, már csav­arra való tekintettel is, hegy ez a csapat az angliai világbaj­nokság egyik legnagyobb meg- ’enetésével szolgált. Szokoíovo emléke él és élni focg Nemrég emlékeztünk meg az első csehszlovák önkéntes hart- lest harcba lépésérül a dicső szovjet hadsereg oldalán az ukraj­nai Szokoíovo városka mellett. A honvédelmi versenyzők az azóta elteli évek távlatából i* magukévá teszik a jelmondatot, amelyet a Szovjetunióban küzd» csehszlovák alakulat tartott magáénak: „A feladatot teljesíteni kell.“ Ez csak úgy vonatkozik a sportra, mint ar é*°l minden más szakaszára. Míg 1952 ben 6U ÜOÜ résztvevője volt hazánkban a szokolovól versenyeknek, ez a szám egy éven belül 180 ezerre emelkedett. 1956-ban 4U0 000, 60-ban pedig 600 000 verse.iyző kapcsolódott he a népszerű honvédelmi versenybe. Az azóta eltelt években a szín­vonal emelésére is törekedtek. Amikor 1967 ban megszűntek az iskolai HESZ alapszervezetek, az üzemekben is lényegesen csökkent a részvevők száma. A hely­zet csak 1969 áprilisa után konszolidálódott a honvédelmi spor­tok terén is. Azóta lényegesen megjavult a színvonal. Az emlék» verseny tartalma már megfelel az olimpiai sportként nyilvántar­tott biatlonénak is. Az utóbbi időben nemzetközi szinten az e nézet uralkodik, hogy a kisöbű biatlont is a nagyöbű szintjeid kell emelni. A sífutásból és céllövésből álló versenyen tizenegy kategóriá­ban 2-től 20 km-es távot kellett megtenni a versenyzőknek. A ne­héz, jeges pálya, csak a jól felkészülteknek felelt meg. A legiz­galmasabb a 22—35 évesek csoportjában volt a küzdelem és az első nyolc helyet a szovjet vendégek és a ČH sportolói szerezték meg. Az országos bajnokság keretén belül 18 harcos volt jelen, akik Szokolovőnál részt vettek a fasiszták elleni harcban. Szlovákia versenyzői egyetlen bajnoki címet sem tudtak sze­rezni. A szakemberek egyelőre keresik, hol lehet a hiba. Képünk a 77-es rajtszámú Babiar és a 78-as Kašprišin indulását mutatja. Hasonló sorrendben érkeztek a lövöldéhez is. A végső rangsoro­lásnál Kašprišin 19., Babiar 20. lett. Kép t§ ufiveg: Nagy LászUk

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents