Új Szó, 1973. március (26. évfolyam, 51-77. szám)
1973-03-25 / 12. szám, Vasárnapi Új Szó
LEVÉL Szervusz, drága Anyukánk és Nagymamink! Ha tudnád, mennyire hiányzó! nekünk! Valamennyien emleget jfik nap mint nap, hogy milyen jó dolgunk is volt nekünk, amikor a múlt esztendőben nálunk voltál! Fetyoeska is mennyire szeretett a nagymamival maradni! Mit is mondjunk! Te a mindenünk voltál! Csak most érezzük, amikor távol vagy tőlünk. Nagymami, hogy mi nem becsültünk Téged kellőképpen. Nem, nem tudjuk elfeledni kedves, azt a boldog időt, amikor Veled együtt lehettünk! Valentytn meséli, hogy sok munkatársa panaszkodik az anyósára és azt állítják, hogy a kakasnck is csak azért van kedve kukorékolni, mert felesége sok van ugyan, de anyósa egy sincs. Valentyinra ez a kakasos mondóka nem érvényes, hiszen mi mindnyájan jól tud juk, micsoda anyós és nagy mami vagy Te. Egek, hol is találnánk még egy olyan va lakit, mint Te vagy. Valen- tyin azt mondja: „Igen, mi kitünően megvoltunk 07 anyósommal “ Nagymami, rni lói vagyunk. Valentyin nemrég előjegyeztetett egy legújabb márkájú mosógépet, porszí vót és parkeitfényezőgépet. Amint az üzletbe megérkeznek, közlik majd velünk. En rendszerint három óráig vagyok munkában. Valentyin hétkor jár haza és szintén sokat dolgozik. Petyocska óvodában van Drága Nagymami, mi mindnyájan nagyon szomorúak vagyunk Nélküled. Ö, milyen jó volt Veled lennil Nem tudunk Tőled távol élni! Jöjj el hozzánk, lakjál nálunk végleg. Maradj velünk. Drága, aranyos Napy- mamii Az egész Glazkuv család milliószor ölel és csókol és türelmetlenül várja azt az időt, amikor velünk leszel. GYERMEKEID: SZONJA ßS VALENTYIN GLAZKOV GYORSTÁVIRAT Házamat, kertemet, tehénkémét eladtam, kiárusítottam a bútoraimat és az egész háztartást. A maradék holmimat feladtam csomagban. Hozzátok megyek. Várjatok tizennyolcadikán, ötös kupé. Ölel mindenkit NAGYMAMI ÉR ľESÍTÉS A HÁZTARTÁSI BOLT IGAZGATÓJA RÉSZÉRE Tekintettel a megváltozott munkakörülményekre. kérem a mosógépre, porszívóra és parkettfényezöqépre szóló előjegyzésemet tör nini. GLAZKOV V. (Sági Tóth Tibor fordításai geség mitől van? Gyenge vagy, - jegyezte meg az öregasszony, úkot és főzök belőle levest. Az bb, a frissen főtt leves ... Nos? íodott. ni én már úgysem eszem belő- a tyúkocskáórt. kár? Talán biz’ sajnálom?... modta még egyszer az öreg —, »1 kupica pálinkát... Legalább csit a vérem, még rosszabbul érezd magad felmelegít egy cseppet, elővett a kredencből egy flas- be volt dugaszolva rongydugó- I fiaskó. így megártson ... meg valakinek a vodka?! ... nagyapó. — Egész életetekben és közben fogalmatok sincs a a legjobb orvosság a földön, benneteket! ... 5t nem mérgelődj! — mondta az öregasszony. — A sir ... Fél van, de folyton duzzog. A dok- I, hogy nem szabad idegesked\ doktorok nem mondják, hogy er, mégis meghal, töltött fél kupica vodkát, és nak. Az öreg hörpintett belőle lladt tőle. A maradék mind é sokáig sápadtan, mozdulat- I minden erejét összeszedve — Szentigaz: addig igyál, barátom, amíg bírod. A felesége bánatosan, sajnálkozva emelte rá a szemét. Csak nézte, és egyszerre sírni kezdett: — Ha ne adj isten csakugyan meghalná], apjuk... mihez kezdek itt egymagamban? ... Nagyapó hosszasan hallgatott, szigorúan a mennyezetre szegezte a tekintetét. Még nehezére esett a beszéd, de jól, alaposan ki akarta magát beszélni: — Legelőször is intézkedj a tartásdíj ügyében, hogy Miska fizessen. Mondjad: Az öreged meg halt, megparancsolta, hogy amíg csak élsz, gondoskodjanak rólad. De megmondd áml Ha az az ör- dögfióka nem száll magába, kérjed a tartásdíjat. Szégyen ide, szégyen oda — élni csak kell valamiből. Inkább ő szégyellje magát. Manykának írd meg, hogy a fiút tanítassa. Igen jó feje van, betéve tudja az egész Internacionálét. Mondjad: nagyapa végakarata volt, hogy tanuljon. Az öreg elfáradt, ismét sokáig feküdt csendben és a mennyezetet nézte. Ünnepélyes és szigorú volt az arckifejezése. — Hát Petykának mit mondjak? — kérdezte az öregasszony, a könnyeit törölgetve. Ö is szeretett volna komolyan beszélni, és könnyek nélkül. — Petykának? Petykát hagyd békén — ő magával is alig tud mit kezdeni. — Talán mégiscsak jó volna, ha főznék neked levest. Pronyka majd elvágja a tyúk nyakát... — Nem kell. — Mi az, talán rosszabbul vagy? — Nem. Hagyj magamra, hadd pihenjek egv kicsit. Nagyapó behunyta a szemét, és lassan, csendesen lélegzett. Valóban úgy festett, mint egy halott: valamiféle különös egykedvűség, földöntúli nyugalom ült az arcárj — Sztyepan — szólította a felesége. — Hm? — Ne feküdj úgy! — Mi az, hogy ne feküdj úgy? Ostoba némber! Haldoklik az ember, ő meg — ne feküdj úgy. Hogy feküdjek? Négykézláb? — Elhívom Mihejevnát, feladja neked az ulolsó kenetet! — Ugyan már! .. . Sok jót is tett velem a ti istenetek! Teljesen ingyen adnád azt a tyúkocskát a drágálatos Mihejevnának . .. Inkább Pronykának add — megássa a síromat. Ki más ásná meg, ha nem ő? — Valaki csak akad . .. — Akad ... Futkoshatsz majd fiaskóval a kezedben összevissza a faluban — kinek van kedve sírt ásni... amikor ilyen fagyos a föld. Télidőben. Nyáron csak-csak ... — Hiszen még nem hallá) meg! Lehet, hogy még felépülsz. — Már... felépültem. Kezd kihűlni a lábam... ô, istenem, istenem! — Nagyapó mélyet sóhajtott. Az öregasszony ismét sírvafakadt. — Uralkodj magadon egy kicsit, Sztyepan. Pronyka azt mondta neked, hogy ne engedj efféle gondolatoknak. — Mit tudja ő azt! Olyan erős, akár a bika! Az ilyennek ha azt mondod, ne halj meg — nem hal me« — Akkor hát bocsásd meg, apjuk, ha valamit vétettem ellened .... /—— Majd az isten megbocsát ... — mondta az öreg, amit már annyiszor hallott tőle a felesége. Még mondani akart valamit, valami igen fontosat, de egyszerre csak valahogy furcsán ide-oda kezdett tekingetni, nyugtalan lett... — Bocsásd meg — Agnyusa — présele ki magából erőlköd- ve — ... ha olykor felöntöttem a garatra... Milyen szép, milyen nagy már a gabona ... fis nézd csak, ki áll a sarokban! Ki áll ott?... Eslefelé elment hozzájuk Pronyka. Nagyapó az ágyon feküdt, vértelen kihegyese- dett arccal. A felesége csendesen sírdogált az ágy fejénél. Pronyka levette a sapkáját, kis ideig gondolkozott. azután az ablak felé fordult. — Csakugyan — mondta —. érezte. KÖVKSDI IÄNOS fordítása * Vaszilij Suksin a fiatal szovjet prózairodalomnak kiemelkedő egyéni stílusú képviselője. Neve nem ismeretlen olvasóink előtt. Lapunk közölte Farkasok című kitűnően szerkesztett, drámai hangú novelláját. Rövid prózai művei rendszeresen megjelennek a szovjet irodalmi folyóiratokban. Első novelláskötete 197U ben látott napvilágot Zemljaki (Földiek) címmel, melyet nyomban a második követett — Haraktyeri, 1971 (Jellemek). V. Suksin a nagyepikával is megpróbálkozott: történelmi regényt írt Sztyepan Razinról, az orosz történelem egyik legnagyobb alakjáról. A regényből film is készült, ugyanis Suksin nemcsak tehetséges író, hanem színész, forgatókönyvírfi és filmrendező is. Az alább közölt novellája a Nevij Mirben jelent mpo K |.) 8. t, e a \r i, a 1, I rlt e. t; :y >b 1. a tlty s a n y t L 1 valahogy minden megváltozott. Soha nem látott, kietlen táj vette körül: homokos földje a horizontig sivár, sehol domb vagy emelkedő, csak imitt-amott néhány kődarab, embermagasságú kőrakás. A homok szürke volt, és szürkék voltak azok a vizek is, melyeknek tükre mozdulatlanul állt. Alkonyodott. B’ázott, és maga se tudta, honnan jött a gondolat, hogy a kígyók földjén van. Ahol a kígyók élnek és meghalnak. Birkóznia kellett a lánnyal, aki hátulról átkarolta a nyakát, és a gyűrű után kutatott. — Vedd el a ballagási gyűrűjét is! — rikácsolt egy ki- állhatatlan hang valahonnan. — Vedd csak el tőle, bátran! — Mozgolódást látott, s a homályban kuporgó elindult feléjük. — Azt már nem! A ballagási gyűrűmből nem esztek! — akarta kiáltani, de a lány hirtelen leteperte, és rátérdelt; szétfeszítette karját, forró szájával az arcát meg a nyakát harap- dálta; már mindenről elfeledkezett, és éppen engedett a lánynak, amikor érezte, hogy az a szipirtyó matat a nadrágjánál. Hallotta a csúfondáros, vihogást, és úgy megrémült, mint még soha. Felpattant, és az első, amit meglátott, a sárga Suzuki volt. Rajta meg bőr kezeslábas; az első rúgásra remegést érzett a kormányt fogó kezében, ebből tudta, hogy jár a motor. Átvetette a lábát, s már kuplungozott is. Tudtam, hogy így indul, ez egy műszer, így kell ennek indulni!, ujjongott; pillanatok alatt harmadik sebességben volt, és már kisöpört a sivatagból, rátért egy sztrádára — ködös tengerparton vitt végig az út —, amikor felfedezte, hogy van még egy sebesség ... Az első, seblázas éjszaka után, miközben aludt, két ápolónő állt meg az ágyánál. — Nézd, milyen bigyót hord a nyakában! — mutatott egyikőjük az éjjeliszekrényre. Az irattárca mellett egy Simson-robogó indítókulcsa és egy ezüstlánc volt, két amulett- gyűrűvel. Az ezüst pecsétgyűrűn vésés: stilizált villám meg két dátum; a másikat zöld rézrozsda borította, hamis köve erőtlenül törte meg a reggel! fényt. — Én bírom, ha van a fiúknál ilyesmi — mondta a másik ápolónő. — De ilyen? Egy megzöldült rézgyűrű? — Miért? Egész jó! Én bírom az ilyen srácokat — mondta a másik. Ebben maradtak Szél Ferenc: VASASOK
