Új Szó, 1973. március (26. évfolyam, 51-77. szám)

1973-03-25 / 12. szám, Vasárnapi Új Szó

a magyar nemzetiségű lakosság többsége vidéken él.

Teljes mértékben tudatosítjuk, hogy a magyar és az ukrán nemzetiséghez fűződő hivatalos kapcsolatunk terén is számos bonyolult probléma akad, amelyeket türelmesen és alkotó módon kell rendezni. Néhányat ezek közül már sikerült megoldani. Önök jól tudják, hogy Kassán létrehoztuk a Magyar Területi Színház Thália Színpadát, és számos egyéb intézkedést is foganatosítottunk. Ezt azok az elvtársak bizonyíthatják leginkább, akik a CSEMADOK-ban dolgoznak. A konszolidáció időszakában, amikor a nemzetiségi kulturális szövetségek, a CSEMADOK, az Ukrán Dolgozók Kulturális Szövetség© és a Matica slovenská tevékenységét határoztuk meg, különböző vélemények, aggodalmak hangzottak el, hogy vajon ezek az intézkedések nem korlátozzák-e a szövetségek munkáját. Az igazság az, hogy határozottan felszámoltunk minden olyan törekvést, amely ezeket a szövetségeket ellenzéki politikai pártokká akarta alakítani és munkájukba a szocializmus eszméjével összeegyeztethetetlen nézeteket és eszmét igyekezett bevinni. Abból indultunk ki, hogy a nemzetiségi kérdés megoldását kommunista pártunk garantálja, amely tagjait nemzetiségi hovatartozásra való tekintet nélkül egyesíti. Az említett nemzetiségi-kulturális szövetségekben felújították a párt vezető szerepét, felszámolták a nacionalista irányzatokat, a különböző villongásokat, s ma már ezek a szervezetek is szilárdan a nemzetköziség talaján állnak. Semmiképpen sem korlátoztuk a szövetségek kulturális tevékenységét. E téren jelenleg nem tudok semmilyen jelentősebb problémáról. Szeretném azonban hangsúlyozni, hogy határozottan fellépünk minden nacionalista megnyilvánulás, valamint olyan mesterkedés ellen, amely e szövetségeket ellenzéki politikai pártokká szeretné tenni. Sem a CSEMADOK, sem az Ukrán Dolgozók Kulturális Szövetsége nem lehet — és nem is — a nemzetiségek politikai képviselője.

Előtérbe kerül a lakosságnak a csehszlovák államiság szellemében folyó nevelése is. Ez természetesen nem ]e- lenti azt, hogy akadályoznánk a hazánkban élő magyar nemzetiségűek kapcsolatát és együttműködését a Magyar Népköztársasággal. Szocialista országról van szó, amellyel közös célok és érdekek fűznek össze bennünket. Mindkét ország a szocialista világrend- szerbe tartozik, nincs tehát semmi okunk arra, hogy ezeket a kapcsolatokat korlátozzuk. Ellenkezőleg, érdekünk e kapcsolatok fejlesztése. Azért mondom ezt, mert akadnak, akik e téren is különféle hamis híreket terjesztenek.

Egyik legfontosabb feladatunk, amelyet az Új Szó szerkesztőségének munkaközössége is tudatosít, a határozott harc a nacionalizmus és minden nacionalista irányzat ellen. A nacionalizmus elve összeegyeztethetetlen az internacionalizmus elvével. Ez a két elv kizárja egymást, lehetetlen az egyesítésük, s ránk, kommunistákra vár elsősorban az a feladat, hogy az internacionalizmus elvét hirdessük, következetesen érvényesítsük és határozottan harcoljunk a nacionalizmus ellen, függetlenül attól, hol bukkan fel. Ismeretes, hogy annak idején határozottan felléptünk például a Matica slovenská tevékenységében megnyilvánuló nacionalista irányzatok ellen, és a jövőben is így teszünk, ha erre szükség lesz. Sppen így gátat vetünk minden olyan nacionalista irányzatnak is, amely az ukrán vagy a magyar nemzetiség köréből ered. A nemzetköziség szellemében való nevelés természetesen nem köny- nyű. Ez nagyon nehéz és bonyolult folyamat, de ez a feladat időszerű és megoldásra vár.

Ami az Oj Szót illeti, egy gondolatot hangsúlyoznék, amely itt már megfogalmazódott. Az Oj Sző nem helyi jellegű lap, s nemcsak a délvidéki magyar nemzetiségű lakosság lapja, hanem az 0] Szó az SZLKP KB országos hatáskörű napilapja, amely magyar nyelven jelenik meg. Politikai tartalma és küldetése megegyezik a Pravdáéval. Helyesen hangsúlyozták ezt a pártbizottság beszámolójában és az előttem elhangzott felszólalásokban. Ezért arra törekszünk, hogy az elvi jelentőségű cikkek és tudósítások a Pravdával egy időben az Oj Szó hasábjain is napvilágot lássanak.

Bizonyos szempontból azonban az Oj Szónak sajátos küldetése is van, elsősorban azért, mert számos szlovák szaklap nem jelenik meg magyar nyelven. Nincs például magyar nyelvű közgazdasági folyóiratunk, s ezért e folyóirat feladatát is az Oj Szónak kell helyette- síteiuL

mm

(XÚTHPÁL GYULA FELVÉTELE)

ĽUDOVÍT PE2LÄR elvtársnak, az SZLKP KB Elnöksége tagjának, az SZLKP KB titkárának az Üj Szó pártalapszervezete évzáró taggyűlésén elhangzott felszólalása

mos társadalmi probléma gyakran mint nemzetiségi probléma tűnik fel. Engedjék meg, hogy ezt az állításomat konkrét példával illusztráljam: néhány évvel ezelőtt a bratislavai Komenský Egyetem filozófiai fakultásának a pro- dékánja voltam. Tudvalevő, hogy itt működik a magyar nyelv és irodalom tanszéke, ahol többnyire magyar nemzetiségű egyetemisták tanulnak. A déli járások funkcionáriusaitól számos levelet kaptam, amelyekben a magyar nemzetiségű elvtársak azt kifogásolták és bizonygatták, hogy a magyar nemzetiségű hallgatókat az egyetemen megkülönböztetés, bizonyos diszkrimináció éri, s emiatt sokuknak ott kellett hagyni az egyetemet. Megvizsgáltam ezt a vélt sérelmet, és megállapítottam, hogy a tanulók többsége azért hagyta ott az egyetemet, mert magyar nyelvből és irodalomból elégtelenül vizsgázott. Véletlenül annak az egyetemi tanárnak, aki a magyar tanszéken nyelvtant tanított szlovák hangzású neve volt. Bár magyar nemzetiségű volt, néhány szülőnek elegendő volt csupán annyi, hogy látták aláírását, s máris abba a hiedelembe estek, hogy gyermeküket megkülönböztetés, diszkrimináció érte. Azért említem ezt a példát, mert itt az általános probléma — a tanuló rossz tanulmányi eredménye miatt elhagyja az egyetemet — nemzetiségii kérdésnek

tűnt, bár nyilvánvaló, hogy ez általános, más nemzetiségű hallgatóknál éppúgy előforduló jelenség. Több ilyen problémát is említhetnék. Például arról is sokat gondolkodtam, hogy az egyetemeken tanuló magyar nemzetiségű hallgatók aránya miért kisebb a hazánkban élő magyar nemzetiség országos arányánál. Nem kevés olyan ember akad, aki ezt a problémát is a főiskolai felvételiken a magyar nemzetiségű jelentkezőkkel szemben alkalmazott bizonyos megkülönböztetésnek véli. A valóságban azonban ez a probléma abból adódik, hogy a városi és a vidéki iskolák színvonala között komoly különbségek vannak. Megtörténik ugyanis, hogy egynéhány középiskolából csaknem minden jelentkezőt felvesznek az egyetemekre, tehát ez a középiskola színvonalas. A vidéki iskolák többségének, sajnos, valamivel alacsonyabb a színvonala — függetlenül attól, hogy magyar vagy szlovák tannyelvű iskoláról van szó. Ez elsősorban abból adódik, hogy a városi iskolák felszerelése, személyi állománya minden tekintetben színvonalasabb, mint a vidéki iskoláké. Ez a felismerés természetesen nem mentesít bennünket attól, hogy ezt a problémát minél gyorsabban és átfogóbban megoldjuk. Márcsak azért is, mert ennek a kérdésnek nemzetiségi összefüggései vannak, hiszen például

Felszólalásomban elsősorban azokról a problémákról szeretnék szólni, melyeket a pártbizottság beszámolója, s az itt hozzászóló elvtársak többsége felvetett. E jelentős problémák egyike a nemzetiségi kérdés, a lakosság szocialista nemzetköziség szellemében való nevelése. Ezen a téren az Új Sző jelentős munkát végzett és végez. Ez az eredmény elsősorban annak köszönhető, hogy a hazai magyar újságok között az Új Szó — mint pártsajtó — különleges helyet foglal el.

A CSKP KB októberi és az SZLKP KB novemberi ülésének határozata megszabta, hogy legfontosabb feladatunk a lakosság kommunista szellemben való nevelése, a szocialista ember arculatának kialakítása, pozitív vonásainak kidomborítása. E célkitűzések maradéktalan megvalósításának egyik előfeltétele, a szocialista nemzetköziség szellemében történő nevelés. Ismeretes, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártja nemzetiségi politikáját a sokéves tapasztalatok által igazolt marxista koncepció szellemében realizálja. Az elvek és célkitűzések maradéktalan megvalósításának egyik követelménye, a nemzetiségek által lakott területek gyors gazdasági fejlődése. Szlovákia déli és keleti része gyorsan, dinamikusan fejlődik. Pártunk következetesen valósítja meg a terület gyors gazdasági fejlesztésének a politikáját. Alapjában véve ez ugyanaz a gyakorlat, melyet a cseh és a szlovák nemzet kölcsönös viszonyában, a kapcsolatok fejlődésében alkalmazunk. Lenárt elvtárs, az SZLKP KB első titkára, a legutóbbi plenáris ülésen számos tényt és eredményt ismertetett, amelyek mind azt bizonyítják, hogy Szlovákia déli és keleti részein, tehát ott, ahol a nemzetiségek laknak, milyen gyors gazdasági és kulturális fejlődés mutatható ki.

Szeretném hangsúlyozni, hogy nemzetiségi politikánk lényege nem változik és a jövőben sem fog változni. Ezt a politikát helyesnek tartjuk, hiszen minden tekintetben a marxizmus szelleme hatja át, tehát nincs semmilyen okunk valamiféle változásra. Ez a politika a pártunk XIV. kongresszusán kitűzött irányvonal szerves része. Természetes, hogy most minden erőfeszítésünk arra irányul, hogy a XIV. kongresszuson és az SZLKP kongresszusán elfogadott határozatokat következetesen megvalósítsuk és az ott megszabott irányvonalhoz tartsuk magunkat. Ezt nem véletlenül említem. Többek között azért beszélek róla, mert társadalmunkban mindig akadnak olyanok, akik többek között olyan híreket találnak ki és terjesztenek, hogy a magyar iskolaügyben komoly változásokra kerül sor, s „valamiféle“ intézkedésekre készülünk a hazai magyar kultúra szakaszán is. Ezek a híresztelések teljesen alaptalanok. Ezeket úgy kell értelmeznünk, hogy a jelenlegi körülmények között akadnak olyan csoportok, melyek szándékosan terjesztenek ilyesmit. Ennek ugyanis politikai célja van, az, hogy bizalmatlanságot keltsen a lakosság körében rendszerünk szilárdsága iránt, s a bizonytalanság érzését keltse. Természetesen, nemcsak ilyen jellegű híreszteléseket terjesztenek, hanem más „egészen biztos“ híreket is kitalálnak.

Nincs semmi okunk arra, hogy pártunk nemzetiségi politikáján változtassunk, ezért Központi Bizottságunk nem is tervez ilyesmit. Politikánk marxista, s ezért helyes. Következetesen tartjuk magunkat a szocialista társadalmi rendszerben élő nemzetek és nemzetiségek közeledésének az elvéhez. Nemrég az SZLKP KB novemberi plenáris ülésén beszéltünk erről. A múltban nálunk sokat vitatkoztak erről az elvről. A Novotný-féle vezetés meggondolatlan és adminisztratív jellegű intézkedései folytán lassan már a nemzetek és nemzetiségek közeledéséről vallott elveket is sokan kétségbe vonták. Ez természetesen helytelen. A nemzetek közeledésének elve marxista. A fejlett szocialista társadalom építésének folyamatában szükségszerűen bekövetkezik a nemzetek és nemzetiségek közeledése. Egyúttal azonban tisztában vagyunk azzal is, hogy ez hosszan tartó folyamat, amelyet adminisztratív eszközökkel nem lehet siettetni. Pártunk jelenlegi vezetősége sem most, sem a jövőben nem akar ilyen politikát folytatni. A közeledés folyamatát azonban pártunknak kell vezetni és irányítani. Megfelelő eszközöket kell választanunk, melyek segítségével lakosságunkat az együvé- tartozás szellemében nevelhetjük, hogy megértsék: céljaink és feladataink azonosak, közösen kell őket megoldanunk, s ez az, ami hazánk nemzeteit és nemzetiségeit összeköti. Olyan bonyolult probléma, mint a nemzetiségi kérdés, határtalan türelmet és nagy hozzáértést igényel. A mindennapi életben szá^ jjjj^ N