Új Szó, 1973. március (26. évfolyam, 51-77. szám)

1973-03-23 / 70. szám, péntek

AKTÍVAN ES HIATASTUDATTAl Ideológiai nevelés a Bányász téri iskolában Q Színvo­nalas előadói tevékenység a CSEMADOK helyi szerve­zeteiben Vannak emberek, akik nem elégszenek meg azzal, amit az Iskolában megtanultak, nem tartják elegendőnek azokat a tapasztalatokat, amelyekre hi vatásuk betöltése idején lesz nek szert, ismereteiket igye keznek napról napra gyarapíta­ni. és hasznosítani, s ugyanak kor másokat is önművelésre, aktivitásra buzdítani. Közéjük tartozik Gordon Béla is, a Roz ňavai (Rozsnyói) Bányász térj Kilencéves Alapiskola pártszer­vezetének elnöke, illetve —- hogy Arpád Koreň elvtársnak, a rožňavai járási pártbizottság ideológiai titkárának szavaival éljek — „azon iskola pártalap szervezetének elnöke, amely je lentős eredményeket ér el az ideológiai nevelés terén, amely nek például mély eszmei mon danivalót tükröző allegorikus transzparensei a május elsejei felvonuláson évről évre figyel­met keltenek“. Két csengetés között, egy úgynevezett „lyu kas“ órán látogattam meg őt az iskolában, s bár nem sok időnk jutott a beszélgetésre, amit akartam, megtudtam tőle, ugyan­is pályafutását és tevékenysé­gét részben már előzőleg meg ismertem. 1932-ben született Silicán (Szilicén). Az alapiskola befeje­zése után egy ideig „színészke- dett“, majd részt vett azon a tanfolyamon, amelyet a cseh­szlovákiai magyar pedagógus­utánpótlás nevelése céljából a Magas-Tátrában, később pedig Trenčianske Teplicén rendeztek meg. Ezt követően — immár érettség! bizonyítvánnyal a tar­solyában — egy ideig a rožňa­vai járás különböző falvaiban tanított. Közben levelező hall gátéként tanult és matematikai- fizika szakra szerzett képesí­tést. A Rožňavai Bányász téri Kilencéves Alapiskolában 1963 tói dolgozik. — Politikai és szakmai isme reteim gyarapítása szempontjá ból számomra az itt töltött évek a legértékesebbek — mondotta beszélgetésünkkor. — A peda­gógusokkal szemben támasztott követelmények ugyanis ebben az iskolában rendkívül igénye­sek. Bocsárszky Pál iskolaigaz gató, akit egyébként az „Érde­mes tanító“ címmel tüntettek ki, idejövetelem előtt és ezután is szorgalmazta a tanítást ered­ményesebbé tevő segédeszközök készítését, valamint a nevelés fontosságának szem előtt tartá­sát. Itteni működésem idején tehát számos olyan segédesz­közt készítettem, melyet a ma­tematikai műveletek megmagya­rázásánál használtam fel. Gordon Bélát a rožňavai ki­lencéves alapiskolában megvá­lasztották a természettudományi tantárgybizottság vezetőjévé, a szakszervezet, majd a pártalap- szervezet elnökévé. — Az utóbbi években felada­taim megszaporodtak — mon­dotta később. — Elvégeztem a marxista esti egyetemet, s ezt követően a járási pártbizottság lektora, valamint pártalapszer- vezetünk és a második utcai pártalapszervezet propagandis­tája lettem. A funkciókból eredően számos előadást tartot­tam a propagandisták összejö­vetelein és az említett két alap- szervezetben. Ezekben igyekez­tem az életből vett példákra támaszkodni, s talán ennek kö­szönhetem, hogy beszámolóim után gyakran parázs vita ala­kult ki. Az iskolánkban például a cigányszármazású tanulók ne­veléséről és a munkaerkölcsről. Az utóbbi esetben természete­sen nem helyi jellegű problé­mák képezték a vita tárgyát — mint már említettem, itt elég magasak a követelmények, a tanítók lelkismeretesen járnak a tanítási órákra, tanulmányi és egyéb szakköröket vezetnek —, hanem az iskolán kívül ta­pasztalt káros megnyilvánulá­sok. Persze, ez nem jelenti azt, hogy nálunk nincs javítanivaló. Az ideológiai nevelést a mi is­kolánkban is fokozzuk. Ezzel kapcsolatban megjegyzem, hogy tizenkét tagot számláló párt- alapszervezetünknek több olyan tagja van, aki a társadalmi élet különböző területein tölt be je lentős funkciókat. Érthető te^ hát, hogy az iskola igazgatósá­ga és pártalapszervezele az ideológiai nevelés fokozásának szükségességét már az iskolaév elején, a tematikus tervek ösz- szeállítása előtt, nyomatékosan hangsúlyozta. Óraterveinket a „Tanulságok14-ból kiindulva, a CSKP KB XIV. kongresszusa ha­tározatainak, a CSKP KB 1972. évi plénuma gazdasági helyzet­ről szóló határozatának a vá­ros 700 éves fennállásának, va­lamint a sorra kerülő állami és politikai ünnepeknek figyelem- bevételével dolgoztuk ki. A gya­korlati munkával kapcsolatban — és most nem hízelegni aka­rok, hanem reális tényeket kö­zölni — feltétlenül el kell mon­danom, hogy ez irányú tevé­ken ységü n k et na g y m ért ékben elősegítik az Új Szóban közölt cikkek, különösen a Vasárnapi Űj Szóban napvilágot látó ideo­lógiai és gazdasági jellegű író sok, a fényképek és diagramok. Az iskolánkban folyó ideológiai munkát egyébként — Vasil Bi lak elvtárs beszámolója alap­ján — nemrég elemeztem, illet­ve tárgyaltuk meg a tantestület­ben. Beszéltünk az eredmények­ről, melyek illusztrálására talán elég a következő példát megem­lítenem: iskolánk valamennyi pionírja havonta egy egy koro­nával járul hozzá azoknak a tankönyveknek a kiadásához, melyek a vietnami gyerekek ré­szére hazánkban készülnek. Ezenkívül többek között szó esett az embereknek a közösség érdekében történő aktivizálásá­ról is. A pedagógiai és a pártmun­kán kívül Gordon Béla a tö­megszervezetek népművelési te­vékenységéből is kiveszi részét. Amikor erről kérdeztem, mint az előbbi esetben, most sem csupán önmagáról beszélt. — A CSEMADOK járási bi­zottságának elnöke vagyok, s ez a funkció már önmagában is felelősségteljes munkára kö­telez. A járási bizottság további tagjaival közösen — bár a szín­játszó és a népművészeti cso­portok megalakítását, tevékeny­ségük fellendítését is szorgal­mazzuk — elsősorban politikai, természettudományi és kulturá­lis tematikájú előadásokat szer­vezünk. Ez irányú tevékenysé­günkben több fontos szempontot igyekszünk figyelembe venni. Megismerjük azokat az ernbe­Gordon Béla reket, akiknek előadni akarunk, s az előadásokat ennek alapján állítjuk össze; szemléltető esz közöket, például filmvetítőgépet használunk és persze, az össze­jövetelt úgy szervezzük meg, hogy arról ne csak a CSEMA- DOK-tagok tudjanak, hanem a helyi nemzeti bizottságok és a pártalapszervezetek tagjai is. — A CSEMADOK helyi szer­vezeteinek tagjait igyekeztünk arra ösztönözni, hogy néprajzi gyűjtőmunkával is foglalkozza­nak. Műsor formájában dolgoz­zák fel falujuk kulturális múlt­ját, mutassák be a régi népmű­vészeti tárgyakat. Tanácsainkat több helyen megfogadták. Érde­mes megemlíteni például a Si- lická Jablonica-i rendezvényt, melyen a falubeliek többek kö­zött régi népdalokat adtak elő, kiállították a régi kancsókat, díszes tányérokat és más nép- művészeti tárgyakat. A népi ha­gyományok ápolásán kívül igye­keztünk a klubtevékenységre is ösztönözni, továbbá az irodalom megszerettetésére is nevelni az embereket. A CSEMADOK-on kívül a pe­dagógus beszélt a szakszerve­zetben, a CSSZBSZ iskolai szer­vezetében, valamint a csillagá­szatot kedvelők klubjában folyó munkáról is. Az utóbbiban rend­szeres előadói tevékenységet fejt ki. Beszélgetésünk végén — mely­ben a pártelnök nemcsak saját munkájáról számolt be, hanem részben több már aktív párt­munkás, pedagógus és népmű­velő tevékenységéről is — aka­ratlanul is a következő gondo­lat vetődött fe>l bennem: ez a társadalom a közösségre épül, melyben egyre jobban kirajzo­lódik a mindenkiért munkálko* dó ember arculata. TÚZSÉR LAJOS Művészet és szocializmus Az elkötelezett művészek prágai kiállítása A prágai vár Lovardájában Művészet és szocializmus“ cí­men megnyílt kiállítás az elkö­telezett szocialista művészetet, képzőművészeinknek a felsza­badulás óta napjainkig megtett útját szemlélteti. Számos alko­tás a szocialista országokhoz, elsősorban a Szovjetunióhoz fű­ződő őszinte barátságunkat hir­deti. A kedvező benyomást, kelle­mes légkört teremtő kiállításon felsorakoztatott cseh és szlovák irodalmi, képzőművészeti, zenei, film-, televíziós és színházi al­kotások — mai művészi érté­keink erénye az egyszerűség és az érthetőség. A bejáratnál jól ismert, na­gyított fényképfelvétel fogad, mely visszavezet az Öváros tér­re, ahol a prágai dolgozók 1948 februárjában nagygyűlésüket tartották. Éppen Klement Gott­wald szavait hallgatják vissza­fojtott lélegzettel... Tovább megyünk, hogy megcsodáljuk Lev Simák, és f. Brož festmé­nyeit, K. Kolumka Ribalko tá­bornokot ábrázoló plasztikáját, R. PribiS domborműveit, melyek alkotóiknak a Szovjetunióhoz fűződő őszinte érzéseiről, a ha­zánkat felszabadító Vörös Had­sereg iránti hálájáról tanúskod­nak. A képzőművészeti alkotások részben a 25 év előtti februári eseményekből, részben mai min­dennapi életünkből merítik té­májukat. Különösen figyelemre méltó mű J. Brož „1948 február­ja“ és „1945. május 5“-je, I/. Novák „1948. február 25“-je és Klement Gottwaldról készített mellképe. Nagy értéket képvisel a kiállításon /. Sláviček „Csend- élet“-e, V. Rabas „Az erdő al­fán“, J. Weiner-Král „Nálunk“, V. Rada „A táboriták“ című mű­ve, továbbá f. Grus „Cseh fo lyó“-ja, V. Tittelbaeh „Bányá­szok“, S. Bednár „Felkelés“, F. Fulla „Május elseje“ című alko­tása. Érdekes alkotás V. Mašek és F. Gross „A Munka dala“ cí­mű hatalmas gobelinje is. A szobrok közül elismerést érdelem és a közönség körében nagy érdeklődésnek örvend Ma- kovský „Partizán“-ja, J. Simota „Bányász“-a, J. Hána „Milicis- tá“-ja, vagy akár Pataki Klára „A forradalom zászlaja“ című plasztikája. Az üvegszekrényekben kiállí­tott irodalmi művek ugyancsak a szocialista realizmus jegyében születtek. Marie Majerová, T. Svätopluk, J. Sekera, P. Horov, M. Krno, M. Válek, V. Mihálik, L. Novomeský, A. Plávka és töb­bi cseh és szlovákiai író és köl­tő alkotásai között örömmel fe­dezzük fel pártunk főtitkára, Gustáv Husák néhány művét Is. A kiállítás május 10-ig te­kinthető meg. KARDOS MÁRTA MÁSKÉNT, MINT BÁRMIKOR FIATALOK PÁLYAVÁLASZTÁSA Ha kilencedikes tanulókkal találkozunk, önkéntelenül is megkérdezzük tőlük: Hova? Merre? Természetesnek tart­juk, hogy ők már előzőleg fel­tették ezt a kérdést önmaguk­nak. Sőt, már döntöttek is, tel­jes bizonysággal megmondják: a kötelező iskolalátogatás után középiskolában folytatjuk ta­nulmányainkat, szakmát tanu­lunk, foglalkozást választot­tunk, munkába lépünk ... A Demandicei (Deménd) Ki­lencéves Alapiskolában, még mielőtt a tanulóktól megkér­deztük volna erre vonatkozó véleményüket, Tóth György igazgatóhoz fordultunk előze­tes tájékoztatásért. — Nem túl korai ez a kér­dés? Sokan aggódnak, hogy ebben a korban még nem elég­gé érettek a tanulók. Főleg ilyen fontos kérdésben dönte­ni. Néhányan pedig eleve hely­telennek tartják, hogy ebben a korban döntésre „kényszerítík“ a tanulókat... Válasza megmagyarázta a „probléma“ túlzásait, s hely­zetképet adott. — Az utóbbi évtizedekben számos közvetlen és közvetett szociális és neveltetési ténye­ző következtében az intellek­tuális szint emelkedett. Korai időpontra jött előre a szelle­mi érés, tehát az időpont, amikor a tudás jelentős meny- nyiségét képes befogadni az agy. Ez az időpont a pubertás körüli és utáni időpontra esik. A 12,5 év körüli pubertás idő'- pontra a gyorsabb, míg a 14,5 év körülire a retardált szelle­mi fejlődés jellemző. Ugyan­akkor pedig mi, pedagógusok tudatosan foglalkozunk azzal, hogy megfelelő didaktikai mód­szerek alkalmazásával tájékoz­tatást adjunk a pályaválasz­tást illetően. Ebben az iskolában Slapák Rudolf tanító a „referens“, azaz a pályaválasztási tanács­adó. Külön feladat számára a tanulókkal ebből a szempont­ból foglalkozni. Tapasztalatok alapján összegezi véleményét. — Az igazi probléma az, hogy a kérdéssel, hova? mer­re? nem szabad meglepni a tanulókat. Gondos érdeklődés­sel, megfontolt előkészítéssel kell eléjük tárni ezeket a kér­déseket. Ugyanakkor figyelni kell arrra, hogy az egyéni kí­vánságok, elképzelések és ter­vek összhangba kerüljenek a közösségi, társadalmi érdekkel. Sikerült? Erre a kérdésre már kész kimutatás ad választ. A tan­év végén 20 tanuló fejezi be a kötelező iskolalátogatást. 40 százalékuk különféle középis­kolákban folytatja tanulmá­nyait. Tíz tanuló, tehát 50 szá­zalék szakmát tanul majd. Hars Gyula és Kovácsik Ist­ván, tehát ketten, 10 százalé­kot képviselve, az iskolaláto­gatás után munkaviszonyba lép­nek, a szövetkezet dolgozói lesznek. Hova? Merre? Végül is ezeket a kérdéseket azoknak a tanulóknak tettük fel, akik már döntöttek. Maja­kovszkij versének figyelmezte­tését idézve — Mesterekké le­gyetek! — először azokkal be­szélgettünk, akik szakmát vá lasztottak. Zsigó Gyula és Gá­bor Tibor az efzs-szel kö­tött szerződés alapján a Ievicei (Léva) mezőgazdasági szaktanintézetben folytatják majd tanulmányaikat. Petrík Lajos bányásztanuló lesz. Ket­ten, Visky Miroslav és Bém László asztalosok lesznek. Az egyik a TEMOS vállalattal, a másik a Béke bútorgyárral kö­tött szerződés alapján. Úgynevezett „divatos“ szak­mát választottak Varga Tibor és Kollárik Antal. Géplakatos lesz az egyik, szerelő a má­sik. Állítják, hogy nem a szak­ma divatosságn miatt választot­tak így, hanem azért, mert a fizika órákon, a műhelygyakor­latokon szerették meg jöven­dőbeli foglalkozásukat. És a lányok? Természetesen számukra meg­felelő, „női“ szakmát válasz­tottak. Ballá Anna és Balai Erzsébet szövőnők lesznek, s a lévai Textilkombinát üzemi iskolájában folytatják majd ta­nulmányaikat. A leendő szakmunkások megfontoltan, meggondoltan választottak életutat. Nem sza­bad azonban mellőzni a meg- jegyzest: a választás lehetősé­gét Dél-Szlovákia inarosílásá- nak ténye, a pedagó^"' >k ne­velőmunkája biztosította. Másik csoport: akik közép­iskolákban folytatják tanulmá-. nyaikat. Főleg gimnázium-' ban... Nem éppen mind. Há­rom lány, Ballá Zsuzsa, Péli Darina és Szakolcay fudit mellett egy fiú is, Horváth Gé-. za gimnáziumba iratkozott. Többségükben lányok. A más típusú középiskolákra viszont főleg fiúk jelentkeztek. Névtelen Tibor, Varga Gábor és Kovács Gábor gépészeti szak- középiskolába iratkoztak be; Részben indokolt, hogy fiúk a jelentkezők. Vitathatatlan azon­ban, hogy Csala János helyet! katonatiszti iskolába nem je­lentkezhetett lány. Gyiirky Má-i ria pedig évek óta alakuló, formálódó hivatástudata alap­ján iratkozott egészségügyi szakközépiskolába. összegezve a pályaválasztas eredményét, megállapítható, hogy sikerült összhangba hozni az egyéni elképzeléseket, ter­veket a közösségi, társadalmi érdekkel. Másként törődnek ma a pá-. lyaválasztó fiatalokkal, mini bármikor valaha. A didaktikai módszerek fejlődése korunkban már igen kifejezett, s alkalma­sak arra, hogy helyes irányba, a tanulók adottságait, képessé­geit mérlegelve, figyelembe réve, a társadalmi szükséglet követelményeinek irányába for­dítsák az egyén érdeklődését. Másként, mint bármikor, mert a társadalmi szükséglettel nem akkor ismerkedik meg az egyén, amikor állást keres, hanem amikor saját adottsá­gait, képességeit még öntevé: kény módon formálhatja. Ezt persze megbecsülni, értékelni ma már csak a tanulók szü­lei, nagyszülei tudják, akik sa­ját életsorsuk mérlegelése alap­ján könnyen felismerhetik, hogy kíméletlenül, gyakran emberte­lenül kényszerítette őket a ka­pitalista társadalom a pályavá­lasztásra. Idézőjelbe kellene tenni a pályaválasztás szót az ő esetükben, mert hisz akkor másról volt szó: megélhetési lehetőségről. Dehát ez „régen“ volt. A pályaválasztó kilence­dikesek szemével nézve, bizony, nagyon régen. Másként foglalkoznak ma ve­lük. És ez így van jól. Esetleg csak olyan problémákat kell még megoldani, mint amilyene­ket az iskola pályaválasztási tanácsadójával megbeszéltünk: Oda kell hatni, hogy a tanács­adó pedagógusok közvetlen is­mereteket kapjanak a munka­helyekről. Oda kell hatni, hogy a tanujók a véleges választás előtt, döntés előtt minden eset­ben megismerjék jövendőbeli munkahelyüket. Oda kell hatni, hogy az iskola és az élet kap­csolata állandó, szüntelen ha­tása nyomán tegye fel önma­gának a kérdést mindegyik ta­nuló: Hova? Merre? Oda kell hatni! ... mert ma másként választ életutat a ki­lencedikes gyermekfiú. Más­ként, mint bármikor. HAJDÚ ANDRÁS A bardejovi Športvýroba dol­gozói ebben az évben a hazai és a kUlföldi piac részére 45 millió korona értékű árut szál­lítanak. Az idén 45 U00 kézzel varrt futball-labdát készítenek, 6000-rel többet, mint tavaly. (ČSTK — A. Haščák felv.J 1973. ül. 23.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents