Új Szó, 1973. március (26. évfolyam, 51-77. szám)

1973-03-22 / 69. szám, csütörtök

mi 1973. III. 22. 5 km* AZ ELSŐ ÓRÁK Több mint 3Ü államba s/állítja gyártmányait a Banská Bystrica-i Smrečina. A vállalat 13 üzeme a múlt évben a nyersanyagtermelési tervet kétmillió 800 ezer koronával teljesítette túl. A rekonstruk­ciós munkák befejezése után ebben az évben 25 százalékkal nö­vekszik az üzemben a fenyőfából készült deszkák gyártása. Fel­vételünkön: Ján Mazucli, a szocialista munkabrigád vezetője és Ondrej Fecnik munka közben. (Felvétel: T. Babjak — ČSTK) ló munkát végeztek Évzáró taggyűlés egy szövetkezeti pártalapszervezetben Ötvennégy évvel ezelőtt, 1919. március 21-én szüle­tett meg a Magyar Tanács- köztársaság. Ebből az alka lomból részletet közlünk Kassák Lajos: Egy ember élete című könyvéből. A rész­let 1919. március 21-ének es­télyét eleveníti meg. Ma délután tudtuk meg, hogy Lukács György előadást tart a Régi Képviselőházban. Korán ... elindultunk, hogy meghallgas­suk az előadást. A terem diákokkal és mun­kásokkal volt tele. A körbe épített padokban szorosan zsú­folódtak az emberek. Lukács György az etikáról és a taktikáról beszélt. Nem köny- nyedszavú előadó. Ebben a túl­zsúfoltságban és izgatott lég­körben alig lehet figyelemmel kísérni a gondolatmenetét. A téma is nehéz s az ő előadói modora sem könnyíti meg a hallgatóság helyzetét... Várat­lanul, mintha villám hasítana bele az épületbe. Az előadó még beszél, mikor az emelvény lépcsőjén egy katonaruhás em­ber indul fölfelé és megáll Lu­kács háta mögött. Valaki éles átható hangon elkiáltja magát. — Éljen Szamuely Tibor! Egyszerre, mintha' mindenki ráismerne a katonára, mint a Jó barátot, gazdag rokont öröm­ujjongva üdvözlik. Tudják, hogy sikerült megugrania a letartóz­tatás elől, de a tömegnek sej­telme sem lehet arról, hogy hol bujkálhatott, mit csinálhatott az elmúlt napokban. Most itt áll az emelvényen épegészsége­sen, a katonaruhája rendes, és mosolyog az arca. — Halljuk! Halljuk! — Halljuk Szamuelyt! Végre szóhoz jut. Pátosz nél­kül, kemény értelmes hangon mondja: — Kedves elvtársak, nagy örömhírt jöttem veletek közöl­ni. Most érkeztem a Gyűjtőfog­házból, ahol a kommunista fog­lyok és a Szociáldemokrata Párt vezetősége közös megbe­szélést tartott. A két párt eb­ben az órában megegyezett egy­mással. Megtörtént a szocialis­ta fúzió, és ezzel megszületett a Magyar Tanácsköztársaság. Éljen a magyar munkások, parasztok és katonák szovjet­köztársasága! Éljenek az orosz testvéreink! A lelkesedés kicsapott a tor­kokból, és egyszerre összevisz- sza kurjongat mindenki. Az elő­adás folytatásáról már szó sem lehet. Olyan ez a tömegnyi em­ber, mint egy szalmakazal, tűz- csóvát dobtak bele, s most min­dent elpusztítani készülő lobo- gással fellángol. Ember, ember nyomában megindulnak kifelé. Este van már, hideg apró cseppekben szemereg az eső. A tömeg menetelő oszloppá ala­kul, és megindul a Múzeum kör­úton és átkanyarodik a Rákóczi útra. Valaki már zászlót is kerí­tett a menet élére. Az út két partján álló házak ablakai ki­nyílnak, és a csendes polgári lakásokból tarka és vörös ken­dőket lobogtatnak a vonuló kiáltozó, a Marseillaise-t és az Internacionálét éneklő tömeg felé. A Gyűjtőfogházba a polgári demokratikus forradalom kor­mánya záratta a kommunista vezetőket; a következetes for­radalom pártja kellemetlen volt, túlságosan nyíltan vágta az igazságot a burzsoázia, a ma­gántulajdon kormányának ar­cába. A börtönbe zárt kommu­nisták egy részét március 8-án szabadon bocsátották, más ré­szüket Károlyi Mihály köztár­sasági elnök utasítására politi­kai foglyoknak nyilvánították. (Addig ez — a polgári kor­mány nagyobb dicsőségére — nem volt így, sőt, a letartózta­tott Kun Bélát a rendőrökkel megverették). A Gyűjtőfogház afféle második párttitkársággá változott, ahol a Szociáldemok­rata Párt baloldalának küldöt­tei is felkeresték a kommunis­tákat. A kommunisták világosan megfogalmazták, milyen ala­pon lehet szó a szociáldemok­ratákkal való együttműködés­ről. Kun Béla Bogár Ignáchoz, a nyomdászszakszervezet egyik vezetőjéhez a börtönből írt le­velében (Bogár többszőr is fel­kereste Kunt a Gyűjtőfogház­ban) részletesen kifejtette „azt a platformot, melyen felfogása szerint a magyarországi mun­kásmozgalom egységesíthető volna.“ A platform első pontja (tíz pontból állt) így szólt: „Semmiféle támogatása az úgy­nevezett népkormánynak, tar­tózkodás a burzsoá állam kor­mányában való részvételtől. Szakítás mindennemű osztály­együttműködéssel; a munkásság osztályszervezeteinek a mun­kás-, katona- és földművessze­gények tanácsainak hatalmi szervül való kiépítése“. A Tanácsköztársaság szüle­tése előtt tíz nappal kelt levél befejező része így hangzik: „Tudom, hogy ezt a harcot, a proletariátus felszabadításának végső, döntő harcát, ha talán nem is egységes munkáspárt dönti el, de ezekben a harcok­ban fog újból egységgé ková- csolódni minden ország mun­kásmozgalma. A harcnak első etappe-ja után egységes lesz majd a munkásmozgalom, amint az Oroszországban, ahol — té­vedések elkerülése végett meg­jegyzem — nem a bolsevikek helyezkedtek a mensevikek ál­láspontjára.“ Március 20 án délelőtt meg­jelent Károlyi Mihály köztársa­sági elnöknél — angol, ameri­kai, francia és olasz tisztek kíséretében — Vix francia al­ezredes, a budapesti antant- misszió vezetője és egy jegyzé­ket nyújtott át; a jegyzék a párizsi békekonferencia feb­ruár 26-i határozatát tartalmaz­ta. Ez a határozat megenged­te, hogy a Román Királyság csapatai előrenyomuljanak Arad — Nagyszalonta — Nagy­várad — Nagykároly — Szat­márnémeti vonaláig, és előírta egy szövetséges (elsősorban francia) csapatok által meg­szállandó semleges zóna kije­lölését, a románok által meg­szállt területtől nyugatra. A ha­tározat szerint a magyar csapa­tok visszavonásának március 23-án kellett kezdődnie és tíz nap alatt befejeződnie. Károlyi és Berinkey miniszterelnök és a jelenlevő Böhm Vilmos had­ügyminiszter mindjárt nemet mondtak. (Böhm a hadügymi­nisztériumba ment Károlyitól, Stromfeld Auréllal és Tombor Jenővel, két törzstiszttel tár­gyalt. Tombor azt mondta: a Szociáldemokrata Pártnak „ki kell békülnie, meg kell egyez­nie a Kommunista Párttal, hogy a régi Ausztria északi határán álló orosz szovjet csapatokkal a szövetségi együttműködés létrejöhessen“). Délután ülésezett a szociál­demokrata vezetőség; itt az az álláspont uralkodott, hogy meg­állapodást kell kötni a kom­munistákkal: úgy határoztak, hogy a baloldal egyik vezetője, Landler Jenő keresse fel Kun Bélát a Gyűjtőfogházban. Dél­utántól estig minisztertanács volt. Károlyi beszédében azt emlegette: „szükséges, hogy a Kommunista Párttal a Szociál­demokrata Párt megegyez­zen ...“ Végül a miniszterta­nács egyhangúlag lemondott, válaszul Vix jegyzékére, ame­lyet a kormány teljesíthetetlen- nek tartott. Másnap, nyomdászsztrájk lé­vén — előző nap a nyomdá­szok elzavarták a régi, bürok­rata szakszervezeti vezetőséget is — újság nem jelent meg. Reggel Csepelen a nagyobb fő­városi üzemek megbízottai és a Katonatanács küldöttei értekez­letet tartottak — a tárgy a Kommunista vezetők börtönből való kiszabadítása volt, idő­pontról is szó esett: március 23. Délelőtt Landler Jenő a Gyűj­tőfogházban a Szociáldemokra­ta Párt nevében így informálta Kunt: „Garami, Buchinger és Peidl kivételével mindenki azt akarja, hogy a kommunisták­kal vegyük át a hatalmat. En­gem küldtek ide, hogy ... kö­zöljem önökkel. A platform lenne: a két párt egyesülése a Kommunista Párt platformján, a hatalom átvétele és a prole­tárdiktatúra kikiáltása. Ha önök elfogadják ezt a platformot, ak­kor a kormány még ma meg­alakulhat. Garami, Buchinger és Peidl nem lépne be az egye­sült pártba.“ Aztán elment — a kommunisták a börtönben tár­gya lóbizottságot választottak. Landler a szociáldemokrata vezetőségi ülésre sietett; ott a pártvezetőség tagjain kívül je­len voltak a szakszervezeti ve­zetők is, és a baloldal vezetői, Pogány József, Varga Jenő és mások. A jobboldali vezetők — Garami, Buchinger, Peidl, Prop- per és néhány társuk — szem­beszegültek a kommunistákkal való együttműködéssel, akadt középutas javaslat, de megszó­lalt a baloldali hang is. Még folyt a vita, amikor Landler megérkezett. „Megvan a meg­állapodás!“ mondta. Szavaztak — csak néhány jobboldali volt a megegyezés ellen. Déluntán öt órakor már meg­született a megegyezés. Az egyesült új párt neve — amíg a forradalmi Internacionálé nem dönt — Magyarországi Szocialista Párt. „A párt a pro­letariátus nevében haladéktala­nul átveszi az egész hatal­mat. A proletariátus diktatúrá­ját a munkás-, katona- és pa­raszttanácsok gyakorolják ... Haladéktalanul megteremtendő a proletárság osztályhadsere­ge, amely a fegyvert teljesen kiveszi a burzsoázia kezéből. A proletárság uralmának biztosí­tására és az antant imperia­lizmusa ellen a legteljesebb, legbensőbb fegyveres és szelle­mi szövetség kötendő az orosz szovjet kormánnyal“ — állt a megegyezésben. Négy óra körül ülésre ült össze — ügyeit likvidálni — a már lemondott kormány. Kunfi Zsigmond szociáldemokrata mi­niszter közölte: pártja „a ma­ga hátának biztosítására meg­állapodást fog kötni a bolse- vistákkal“, és az új kormány elnökéül Garbai Sándort aján­lotta. Volt egy érdekes előter­jesztés is. Böhm miniszter tol­mácsolta, hogy a Szociálde­mokrata Párt vezetősége a kommunista foglyok szabadon bocsátását óhajtja. Efelett kis vita folyt, majd Juhász Nagy Sándor igazságügyminisztert megbízták, utasítsa Váry Albert főállamügyészt, bocsássa szaba­don a kommunistákat. Esti tíz óra volt, amikor a kommunisták megérkeztek az Erzsébet körútra, a Szociálde­mokrata Párt titkárságára; itt ült össze a két pártvezetőség. Éjfélig tanácskoztak. De Sza­muely még a közös pártveze­tőségi ülés előtt jelent meg a régi képviselőházban, mert jól tudta, hogy ott Lukács György jórészt kommunista hallgatóság előtt beszél. Elvitte a hírt a tömegekhez. Valóban Garbai lett a kor­mányelnök, csakhogy — Boká­nyi Dezső Javaslatára — most már Forradalmi Kormányzóta­nács lett a kormány neve, a minisztériumokat népbiztosok vezették. (Népbiztos lett a hír­vivő Szamuely Tibor és az elő­adó Lukács György is.) Ezzel kezdődött a Tanácsköz­társaság százharminchárom napjának története... Az lžai Efsz mellett működő üzemi pártszervezet évzáró tag­gyűlésén alaposan megvitatták a szövetkezetben, illetve a köz­ségben felmerülő problémákat. Az évzáró gyűlés beszámolójá­ban Komlósi Menyhért, a helyi pártszervezet elnöke körülte­kintő alapossággal elemezte az elmúlt évben végzett munkát. Az előző évzáró óta 16 veze­tőségi és 11 taggyűlést tartot­tak. Minden taggyűlést vezető­ségi gyűlés előzött meg, ahol alaposan előkészítették a tag­gyűlés programját. Pontosan meghatározott terv szerint dol­goztak. A gyűléseken főképpen a termelési feladatok teljesíté­sének biztosításával, a válasz­tási program feladatainak meg­valósításával, a pártoktatással, valamint az iskola nevelési fel­adatainak teljesítésével foglal­koztak. (Egy szervezetben mű­ködtek a falusi szervezet és az üzemi szervezet tagjai.) Külö­nös gondot fordítottak a tö­megszervezetekben végzett munkára is. A tömegszerveze­tek közül az elmúlt évben a legaktívabb munkát a CSEMA­DOK helyi szervezete végezte. Jól működött még a Rokkantak Szervezete, a Vöröskereszt, a Tűzoltó és a Sportszervezet tagsága is. A helyi népművelé­si központ egész évben igen jelentős munkát végzett. Főleg a szemléltető agitáció mondha­tó sikeresnek. A választási programban kitűzött feladato­kat az elmúlt évben teljesítette a község lakossága. A brigád- munkában ledolgozott órák szá­ma több mint tízezer. Többek között megépült ezerötszáz Horváth Ferenc, a Gom­bai Állami Gazdaság mellékter melési üzemágának fiatal kő­művese a kommunista párt tag­jelöltje. Munkahelyén már öt éve dolgozik, s ez alatt az idő alatt számtalanszor bebizonyí­totta, hogy lehet rá számítani. Pártszervezetének tagjai felfi­gyeltek aktivitására, példás munkájára. Ez annál is inkább figyelemreméltó, mivel a 25 ta­gú építkezési csoportban általá­ban szorgalmas emberek dol­goznak. Rajta kívül ketten tag­jai a kommunista pártnak. Horváth elvtárs azonban nem­csak munkahelyén kezdeménye­ző, hanem a tömeg szervezetek­ben is. A CSEMAĎOK-nak már nyolc éve az elnöke falujában, a helyi tűzoltóknak pedig a pa­rancsnokhelyettese. Ezenkívül tagja a Nemzeti Front helyi szervezetének. Régebben, ami­kor még Bratislavában tanult, majd dolgozott, az ifjúsági szer­vezetben is tevékenykedett. Nem nagyon beszédes ember. A tömegszervezet munkájáról és eredményeiről azonban szíve­sen beszél. Elmondja, hogy a CSEMADOK helyi szervezetének jelenleg 90 tagja van, de rövi­desen a százat is eléri. Főleg fiatalokat toboroznak. A szer­vezet nagyobb szabású rendez­vényei közül a jól sikerült nép- és táncdal-elődöntőt említi. A népi hagyományok ápolását négyzetméter gyalogjáró. A Du­nához vezető panelút értéke több mint kétmillió korona. Csaknem teljesen elkészült a sportpálya öltözője, amelynek az értéke 320 000 korona. Az ižai földművesszövetkezet­ben a növénytermesztés terén a múlt évben a kedvezőtlen időjárás ellenére is sikerült teljesíteni a kitűzött feladato­kat. Gabonából és szemes ta­karmányból 28 208 mázsát ter­veztek, s ezt ezerötszázhar- mincegy mázsával szárnyalták túl. Az állami felvásárló szer­vekkel 9600 mázsa gabonára kötöttek szerződést, de közel tizenötezer mázsát adtak el. így 155 százalékra teljesítették a felvásárlási terv feladatait. Az állattenyésztés szakaszán terve­zett feladatokat 101,1 százalék­ra teljesítette a szövetkezet. A tejtermelés tervét szintén túl­teljesítették. Az elért eredmé­nyek ellenére a beszámoló le­szögezte, hogy az állattenyész­tésben dolgozó kommunisták­nak hathatósabb segítséget kell nyújtaniuk a vezetőségnek a munkafegyelem megszilárdítá­sára irányuló törekvésben. Min­den párttagnak alapvető köte­lessége, hogy a maga munka- szakaszán propagálja a munká­hoz való szocialista viszony el­vét. A taggyűlés vitájában több értékes javaslatot tettek a köz­ség fejlesztésével kapcsolatban is. Az elismerés és a bírálat, amely a tanácskozás során el­hangzott, hozzájárult a helyi pártszervezet tekintélyének to­vábbi növeléséhez. KURUCZ NÁNDORNÉ szolgálja a minden évben meg­tartott farsangvégi busójárás is, aminek felújítása szintén a CSEMADOK érdeme. A helyi tűzoltók főleg az évente megrendezésre kerülő járási versenyeken jeleskednek. Már számos elismerő oklevelet szereztek. Tűz még nem volt a faluban, de a mindig kész tűz­oltókra így is szükség van Gom­bán. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy milyen nagy a helyi állami gazdaság. Ezért a tűzoltók a jó felkészülésen kí­vül arról is gondoskodnak, hogy legyen mindig elegendő víz a faluban. Minden nyáron kitisz­títják a község kútjait: A „Za- akció keretében új tüzoltószer- tárt is építettek. A tömegszervezetekben való tevékenység sok szabad i'?jét igénybe veszi Horvátľ Ferenc­nek. De számára ez kedvenc időtöltés, akárcsak a fényképe­zés, a kuglizás, vagy a futball­mérkőzéseken való bíráskodás. Valóban csodálni leľ t, hogy mindenre akad ideje. Kivált ha azt is figyelembe vesszük, hogy nős, egy fia van s házat épít. Az, hogy a kommunista párt tagjelöltje lett, újabb elfoglalt­ságot jelent számára, hiszen pártoktatásra, gyűlésekre jár. Ö azonban szívesen vállalja a többletmunkát. Ezért is előle­gezték neki a bizalmat FÜLÖP IMRE Magyar Tanácsköztársaság 1919. Nagygyűlés a Parlament előtt MINDENRE TALÁL IDŐT A KOMMUNISTA PÁRT TAGJELÖLTJEI

Next

/
Thumbnails
Contents