Új Szó, 1973. március (26. évfolyam, 51-77. szám)
1973-03-22 / 69. szám, csütörtök
mi 1973. III. 22. 5 km* AZ ELSŐ ÓRÁK Több mint 3Ü államba s/állítja gyártmányait a Banská Bystrica-i Smrečina. A vállalat 13 üzeme a múlt évben a nyersanyagtermelési tervet kétmillió 800 ezer koronával teljesítette túl. A rekonstrukciós munkák befejezése után ebben az évben 25 százalékkal növekszik az üzemben a fenyőfából készült deszkák gyártása. Felvételünkön: Ján Mazucli, a szocialista munkabrigád vezetője és Ondrej Fecnik munka közben. (Felvétel: T. Babjak — ČSTK) ló munkát végeztek Évzáró taggyűlés egy szövetkezeti pártalapszervezetben Ötvennégy évvel ezelőtt, 1919. március 21-én született meg a Magyar Tanács- köztársaság. Ebből az alka lomból részletet közlünk Kassák Lajos: Egy ember élete című könyvéből. A részlet 1919. március 21-ének estélyét eleveníti meg. Ma délután tudtuk meg, hogy Lukács György előadást tart a Régi Képviselőházban. Korán ... elindultunk, hogy meghallgassuk az előadást. A terem diákokkal és munkásokkal volt tele. A körbe épített padokban szorosan zsúfolódtak az emberek. Lukács György az etikáról és a taktikáról beszélt. Nem köny- nyedszavú előadó. Ebben a túlzsúfoltságban és izgatott légkörben alig lehet figyelemmel kísérni a gondolatmenetét. A téma is nehéz s az ő előadói modora sem könnyíti meg a hallgatóság helyzetét... Váratlanul, mintha villám hasítana bele az épületbe. Az előadó még beszél, mikor az emelvény lépcsőjén egy katonaruhás ember indul fölfelé és megáll Lukács háta mögött. Valaki éles átható hangon elkiáltja magát. — Éljen Szamuely Tibor! Egyszerre, mintha' mindenki ráismerne a katonára, mint a Jó barátot, gazdag rokont örömujjongva üdvözlik. Tudják, hogy sikerült megugrania a letartóztatás elől, de a tömegnek sejtelme sem lehet arról, hogy hol bujkálhatott, mit csinálhatott az elmúlt napokban. Most itt áll az emelvényen épegészségesen, a katonaruhája rendes, és mosolyog az arca. — Halljuk! Halljuk! — Halljuk Szamuelyt! Végre szóhoz jut. Pátosz nélkül, kemény értelmes hangon mondja: — Kedves elvtársak, nagy örömhírt jöttem veletek közölni. Most érkeztem a Gyűjtőfogházból, ahol a kommunista foglyok és a Szociáldemokrata Párt vezetősége közös megbeszélést tartott. A két párt ebben az órában megegyezett egymással. Megtörtént a szocialista fúzió, és ezzel megszületett a Magyar Tanácsköztársaság. Éljen a magyar munkások, parasztok és katonák szovjetköztársasága! Éljenek az orosz testvéreink! A lelkesedés kicsapott a torkokból, és egyszerre összevisz- sza kurjongat mindenki. Az előadás folytatásáról már szó sem lehet. Olyan ez a tömegnyi ember, mint egy szalmakazal, tűz- csóvát dobtak bele, s most mindent elpusztítani készülő lobo- gással fellángol. Ember, ember nyomában megindulnak kifelé. Este van már, hideg apró cseppekben szemereg az eső. A tömeg menetelő oszloppá alakul, és megindul a Múzeum körúton és átkanyarodik a Rákóczi útra. Valaki már zászlót is kerített a menet élére. Az út két partján álló házak ablakai kinyílnak, és a csendes polgári lakásokból tarka és vörös kendőket lobogtatnak a vonuló kiáltozó, a Marseillaise-t és az Internacionálét éneklő tömeg felé. A Gyűjtőfogházba a polgári demokratikus forradalom kormánya záratta a kommunista vezetőket; a következetes forradalom pártja kellemetlen volt, túlságosan nyíltan vágta az igazságot a burzsoázia, a magántulajdon kormányának arcába. A börtönbe zárt kommunisták egy részét március 8-án szabadon bocsátották, más részüket Károlyi Mihály köztársasági elnök utasítására politikai foglyoknak nyilvánították. (Addig ez — a polgári kormány nagyobb dicsőségére — nem volt így, sőt, a letartóztatott Kun Bélát a rendőrökkel megverették). A Gyűjtőfogház afféle második párttitkársággá változott, ahol a Szociáldemokrata Párt baloldalának küldöttei is felkeresték a kommunistákat. A kommunisták világosan megfogalmazták, milyen alapon lehet szó a szociáldemokratákkal való együttműködésről. Kun Béla Bogár Ignáchoz, a nyomdászszakszervezet egyik vezetőjéhez a börtönből írt levelében (Bogár többszőr is felkereste Kunt a Gyűjtőfogházban) részletesen kifejtette „azt a platformot, melyen felfogása szerint a magyarországi munkásmozgalom egységesíthető volna.“ A platform első pontja (tíz pontból állt) így szólt: „Semmiféle támogatása az úgynevezett népkormánynak, tartózkodás a burzsoá állam kormányában való részvételtől. Szakítás mindennemű osztályegyüttműködéssel; a munkásság osztályszervezeteinek a munkás-, katona- és földművesszegények tanácsainak hatalmi szervül való kiépítése“. A Tanácsköztársaság születése előtt tíz nappal kelt levél befejező része így hangzik: „Tudom, hogy ezt a harcot, a proletariátus felszabadításának végső, döntő harcát, ha talán nem is egységes munkáspárt dönti el, de ezekben a harcokban fog újból egységgé ková- csolódni minden ország munkásmozgalma. A harcnak első etappe-ja után egységes lesz majd a munkásmozgalom, amint az Oroszországban, ahol — tévedések elkerülése végett megjegyzem — nem a bolsevikek helyezkedtek a mensevikek álláspontjára.“ Március 20 án délelőtt megjelent Károlyi Mihály köztársasági elnöknél — angol, amerikai, francia és olasz tisztek kíséretében — Vix francia alezredes, a budapesti antant- misszió vezetője és egy jegyzéket nyújtott át; a jegyzék a párizsi békekonferencia február 26-i határozatát tartalmazta. Ez a határozat megengedte, hogy a Román Királyság csapatai előrenyomuljanak Arad — Nagyszalonta — Nagyvárad — Nagykároly — Szatmárnémeti vonaláig, és előírta egy szövetséges (elsősorban francia) csapatok által megszállandó semleges zóna kijelölését, a románok által megszállt területtől nyugatra. A határozat szerint a magyar csapatok visszavonásának március 23-án kellett kezdődnie és tíz nap alatt befejeződnie. Károlyi és Berinkey miniszterelnök és a jelenlevő Böhm Vilmos hadügyminiszter mindjárt nemet mondtak. (Böhm a hadügyminisztériumba ment Károlyitól, Stromfeld Auréllal és Tombor Jenővel, két törzstiszttel tárgyalt. Tombor azt mondta: a Szociáldemokrata Pártnak „ki kell békülnie, meg kell egyeznie a Kommunista Párttal, hogy a régi Ausztria északi határán álló orosz szovjet csapatokkal a szövetségi együttműködés létrejöhessen“). Délután ülésezett a szociáldemokrata vezetőség; itt az az álláspont uralkodott, hogy megállapodást kell kötni a kommunistákkal: úgy határoztak, hogy a baloldal egyik vezetője, Landler Jenő keresse fel Kun Bélát a Gyűjtőfogházban. Délutántól estig minisztertanács volt. Károlyi beszédében azt emlegette: „szükséges, hogy a Kommunista Párttal a Szociáldemokrata Párt megegyezzen ...“ Végül a minisztertanács egyhangúlag lemondott, válaszul Vix jegyzékére, amelyet a kormány teljesíthetetlen- nek tartott. Másnap, nyomdászsztrájk lévén — előző nap a nyomdászok elzavarták a régi, bürokrata szakszervezeti vezetőséget is — újság nem jelent meg. Reggel Csepelen a nagyobb fővárosi üzemek megbízottai és a Katonatanács küldöttei értekezletet tartottak — a tárgy a Kommunista vezetők börtönből való kiszabadítása volt, időpontról is szó esett: március 23. Délelőtt Landler Jenő a Gyűjtőfogházban a Szociáldemokrata Párt nevében így informálta Kunt: „Garami, Buchinger és Peidl kivételével mindenki azt akarja, hogy a kommunistákkal vegyük át a hatalmat. Engem küldtek ide, hogy ... közöljem önökkel. A platform lenne: a két párt egyesülése a Kommunista Párt platformján, a hatalom átvétele és a proletárdiktatúra kikiáltása. Ha önök elfogadják ezt a platformot, akkor a kormány még ma megalakulhat. Garami, Buchinger és Peidl nem lépne be az egyesült pártba.“ Aztán elment — a kommunisták a börtönben tárgya lóbizottságot választottak. Landler a szociáldemokrata vezetőségi ülésre sietett; ott a pártvezetőség tagjain kívül jelen voltak a szakszervezeti vezetők is, és a baloldal vezetői, Pogány József, Varga Jenő és mások. A jobboldali vezetők — Garami, Buchinger, Peidl, Prop- per és néhány társuk — szembeszegültek a kommunistákkal való együttműködéssel, akadt középutas javaslat, de megszólalt a baloldali hang is. Még folyt a vita, amikor Landler megérkezett. „Megvan a megállapodás!“ mondta. Szavaztak — csak néhány jobboldali volt a megegyezés ellen. Déluntán öt órakor már megszületett a megegyezés. Az egyesült új párt neve — amíg a forradalmi Internacionálé nem dönt — Magyarországi Szocialista Párt. „A párt a proletariátus nevében haladéktalanul átveszi az egész hatalmat. A proletariátus diktatúráját a munkás-, katona- és paraszttanácsok gyakorolják ... Haladéktalanul megteremtendő a proletárság osztályhadserege, amely a fegyvert teljesen kiveszi a burzsoázia kezéből. A proletárság uralmának biztosítására és az antant imperializmusa ellen a legteljesebb, legbensőbb fegyveres és szellemi szövetség kötendő az orosz szovjet kormánnyal“ — állt a megegyezésben. Négy óra körül ülésre ült össze — ügyeit likvidálni — a már lemondott kormány. Kunfi Zsigmond szociáldemokrata miniszter közölte: pártja „a maga hátának biztosítására megállapodást fog kötni a bolse- vistákkal“, és az új kormány elnökéül Garbai Sándort ajánlotta. Volt egy érdekes előterjesztés is. Böhm miniszter tolmácsolta, hogy a Szociáldemokrata Párt vezetősége a kommunista foglyok szabadon bocsátását óhajtja. Efelett kis vita folyt, majd Juhász Nagy Sándor igazságügyminisztert megbízták, utasítsa Váry Albert főállamügyészt, bocsássa szabadon a kommunistákat. Esti tíz óra volt, amikor a kommunisták megérkeztek az Erzsébet körútra, a Szociáldemokrata Párt titkárságára; itt ült össze a két pártvezetőség. Éjfélig tanácskoztak. De Szamuely még a közös pártvezetőségi ülés előtt jelent meg a régi képviselőházban, mert jól tudta, hogy ott Lukács György jórészt kommunista hallgatóság előtt beszél. Elvitte a hírt a tömegekhez. Valóban Garbai lett a kormányelnök, csakhogy — Bokányi Dezső Javaslatára — most már Forradalmi Kormányzótanács lett a kormány neve, a minisztériumokat népbiztosok vezették. (Népbiztos lett a hírvivő Szamuely Tibor és az előadó Lukács György is.) Ezzel kezdődött a Tanácsköztársaság százharminchárom napjának története... Az lžai Efsz mellett működő üzemi pártszervezet évzáró taggyűlésén alaposan megvitatták a szövetkezetben, illetve a községben felmerülő problémákat. Az évzáró gyűlés beszámolójában Komlósi Menyhért, a helyi pártszervezet elnöke körültekintő alapossággal elemezte az elmúlt évben végzett munkát. Az előző évzáró óta 16 vezetőségi és 11 taggyűlést tartottak. Minden taggyűlést vezetőségi gyűlés előzött meg, ahol alaposan előkészítették a taggyűlés programját. Pontosan meghatározott terv szerint dolgoztak. A gyűléseken főképpen a termelési feladatok teljesítésének biztosításával, a választási program feladatainak megvalósításával, a pártoktatással, valamint az iskola nevelési feladatainak teljesítésével foglalkoztak. (Egy szervezetben működtek a falusi szervezet és az üzemi szervezet tagjai.) Különös gondot fordítottak a tömegszervezetekben végzett munkára is. A tömegszervezetek közül az elmúlt évben a legaktívabb munkát a CSEMADOK helyi szervezete végezte. Jól működött még a Rokkantak Szervezete, a Vöröskereszt, a Tűzoltó és a Sportszervezet tagsága is. A helyi népművelési központ egész évben igen jelentős munkát végzett. Főleg a szemléltető agitáció mondható sikeresnek. A választási programban kitűzött feladatokat az elmúlt évben teljesítette a község lakossága. A brigád- munkában ledolgozott órák száma több mint tízezer. Többek között megépült ezerötszáz Horváth Ferenc, a Gombai Állami Gazdaság mellékter melési üzemágának fiatal kőművese a kommunista párt tagjelöltje. Munkahelyén már öt éve dolgozik, s ez alatt az idő alatt számtalanszor bebizonyította, hogy lehet rá számítani. Pártszervezetének tagjai felfigyeltek aktivitására, példás munkájára. Ez annál is inkább figyelemreméltó, mivel a 25 tagú építkezési csoportban általában szorgalmas emberek dolgoznak. Rajta kívül ketten tagjai a kommunista pártnak. Horváth elvtárs azonban nemcsak munkahelyén kezdeményező, hanem a tömeg szervezetekben is. A CSEMAĎOK-nak már nyolc éve az elnöke falujában, a helyi tűzoltóknak pedig a parancsnokhelyettese. Ezenkívül tagja a Nemzeti Front helyi szervezetének. Régebben, amikor még Bratislavában tanult, majd dolgozott, az ifjúsági szervezetben is tevékenykedett. Nem nagyon beszédes ember. A tömegszervezet munkájáról és eredményeiről azonban szívesen beszél. Elmondja, hogy a CSEMADOK helyi szervezetének jelenleg 90 tagja van, de rövidesen a százat is eléri. Főleg fiatalokat toboroznak. A szervezet nagyobb szabású rendezvényei közül a jól sikerült nép- és táncdal-elődöntőt említi. A népi hagyományok ápolását négyzetméter gyalogjáró. A Dunához vezető panelút értéke több mint kétmillió korona. Csaknem teljesen elkészült a sportpálya öltözője, amelynek az értéke 320 000 korona. Az ižai földművesszövetkezetben a növénytermesztés terén a múlt évben a kedvezőtlen időjárás ellenére is sikerült teljesíteni a kitűzött feladatokat. Gabonából és szemes takarmányból 28 208 mázsát terveztek, s ezt ezerötszázhar- mincegy mázsával szárnyalták túl. Az állami felvásárló szervekkel 9600 mázsa gabonára kötöttek szerződést, de közel tizenötezer mázsát adtak el. így 155 százalékra teljesítették a felvásárlási terv feladatait. Az állattenyésztés szakaszán tervezett feladatokat 101,1 százalékra teljesítette a szövetkezet. A tejtermelés tervét szintén túlteljesítették. Az elért eredmények ellenére a beszámoló leszögezte, hogy az állattenyésztésben dolgozó kommunistáknak hathatósabb segítséget kell nyújtaniuk a vezetőségnek a munkafegyelem megszilárdítására irányuló törekvésben. Minden párttagnak alapvető kötelessége, hogy a maga munka- szakaszán propagálja a munkához való szocialista viszony elvét. A taggyűlés vitájában több értékes javaslatot tettek a község fejlesztésével kapcsolatban is. Az elismerés és a bírálat, amely a tanácskozás során elhangzott, hozzájárult a helyi pártszervezet tekintélyének további növeléséhez. KURUCZ NÁNDORNÉ szolgálja a minden évben megtartott farsangvégi busójárás is, aminek felújítása szintén a CSEMADOK érdeme. A helyi tűzoltók főleg az évente megrendezésre kerülő járási versenyeken jeleskednek. Már számos elismerő oklevelet szereztek. Tűz még nem volt a faluban, de a mindig kész tűzoltókra így is szükség van Gombán. Különösen ha figyelembe vesszük, hogy milyen nagy a helyi állami gazdaság. Ezért a tűzoltók a jó felkészülésen kívül arról is gondoskodnak, hogy legyen mindig elegendő víz a faluban. Minden nyáron kitisztítják a község kútjait: A „Za- akció keretében új tüzoltószer- tárt is építettek. A tömegszervezetekben való tevékenység sok szabad i'?jét igénybe veszi Horvátľ Ferencnek. De számára ez kedvenc időtöltés, akárcsak a fényképezés, a kuglizás, vagy a futballmérkőzéseken való bíráskodás. Valóban csodálni leľ t, hogy mindenre akad ideje. Kivált ha azt is figyelembe vesszük, hogy nős, egy fia van s házat épít. Az, hogy a kommunista párt tagjelöltje lett, újabb elfoglaltságot jelent számára, hiszen pártoktatásra, gyűlésekre jár. Ö azonban szívesen vállalja a többletmunkát. Ezért is előlegezték neki a bizalmat FÜLÖP IMRE Magyar Tanácsköztársaság 1919. Nagygyűlés a Parlament előtt MINDENRE TALÁL IDŐT A KOMMUNISTA PÁRT TAGJELÖLTJEI
