Új Szó, 1973. március (26. évfolyam, 51-77. szám)

1973-03-18 / 11. szám, Vasárnapi Új Szó

Palesztina! menekülttábor

K

icsit úgy éreztem magam Ammanban, mintha — ahogy mondani szokás — Mucsáról érkeztem volna. Amikor ugyanis legutóbb a Jordániái fővárosban jártam, mindenki úgy közlekedett, ahogy akart. Most viszont teli aggatták a várost közlekedési lámpákkal, s mivel nem voltam hozzászokva, háromszor is rám fütyültek a furcsa, csúcsos sisakot viselő rendőrök.

Husszein vaskeze

De amit mondok, azt lehet képletesen is érteni... Amikor legutóbb Ammanban jártam, tulajdonképpen a politikában is mindenki úgy „közlekedett“, ahogy akart. Az 1971-es események óta a kormány vaskézzel tartja kezében a hatalmat.

Persze, a teljes igazsághoz tartozik, hogy a kormány vaskeze egyenlő Husszein király hatalmával, sőt egyre inkább azzal egyenlő.

A jordániai időszámítás 1970 szeptemberével új trértékegységet kapott. Azóta az eseményeket aszerint számítják, hogy a palesztinellenes polgárháború előtt vagy után történtek. Ezt a véres tíz napot Husszeinnek nem volt könnyű feledtetnie. A jordániai uralkodó viszont tudatosította, hogy hatalmát csak abban az esetben tudja átmenteni, ha feledtetni képes 1970 szeptemberét.

Bizonyára sokan emlékeznek arra az apró hírre, ftmely a véres beduin offenzíva első napján, a palesztin gyerekek és nők legyilkolásával egyidőben terjedt szét a hírügynökségek telexgépein. Egy angol rádióamatőr szenzációs bejelentéséről volt szó. A londoni fiatalember közölte a sajtó képviselőivel, hogy sikerült rádiókapcsolatot teremtenie az ammani palota urával, s Husszein arról tudósította az éter hullámain, hogy a születésnapjára kapott rádióadóvevő kipróbálásával tölti napjait.

A ravasz terv

A hír egyszerűen hihetetlennek tűnt, pedig igaz, ám egy rendkívül ravasz terv része volt. Annyira ravasz volt ez a terv, hogy a világsajtó egy része is elhitte: Husszein a katonák foglya. Úgy gondolom, az egész manővernek tulajdonképpen nem is volt más célja, mint elhitetni ezt a feltételezést.

Magam a palesztinellenes hadjárat második periódusában jártam Ammanban. Ebben az időben szorították ki a partizánokat városi támaszpontjaikról. Naponta dörögtek a fegyverek, naponta hallotta és blvasta is az ember az összecsapások tényét.

Tulajdonképpen azért érdemes felidézni ennek az ammani látogatásnak az emlékét, mert a jordániai fővárosban töltött napokban hívták össze — hosszú hónapok óta először — a parlamentet. Mindenki arra számított, hogy Husszein tartja meg a trőnbeszédet. Ehelyett meglepve tapasztaltuk, hogy a trónörökös, Hasszán herceg lép az emelvényre és szól őfelsége hevében, őfelsége „szeretett népéhez“.

Kollégákkal beszélgetve később még az a feltételezés is szóba került, hogy Husszein félt megjelenni a nyilvánosság előtt. Ez azonban valószínűtlennek látszott. Olyan készültség őrizte a parlamenthez vezető utat, (többszörös rendőrkordon, háromszoros igazoltatás, géppuskák a szomszédos háztetőkön), amin egyszerűen nem lehetett áthatolni.

Ma már teljesen kézenfekvő a tényleges ok: Ilusz- szein, ahogy a polgárháború első szakaszában, úgy később is, igyekezett a háttérben maradni, előtérbe tolva testvérét, a trónörököst, akiről a jordániai fővárosban köztudott, hogy elsősorban a katonák és a nagy beduin törzsfőnök támogatását élvezi.

A Hasszón-dfosszíé

Problémát okoz a menekültek ellátása is

verrel: feleségül vette az egyik legtekintélyesebb palesztin család lányát.

Kicsit meglepődtek, amikor átnyújtottam kérdéseimet, természetesen írásban, az információs miniszternek.

— Csupa politikai kérdés — jegyezte meg az ügyeletes tisztviselő.

Csodálkozó pillantásomra hozzátette:

— Az utóbbi hetekben az újságírókat őfelsége új házassága érdekelte, ön az első, aki nem erről kérdez.

Valóban, eszembe sem jutott megkérdezni a minisztert, hogy a Hasemita dinasztia feje miért éppen most tartotta szükségesnek elhagyni négy gyermeke anyját és egy teenagert ültetni maga mellé a trónra. A hivatalos magyarázatot ugyanis már ismertem. Eszerint az uralkodóknak is jogukban áll elveszíteni — ha nem is a fejüket — de legalább szívüket, s ez történt, immár egy esztendeje Jordánia már nem egészen ifjú királyával.

Jordániái love story

A jordániai propagandagépezet ezúttal valóban egy, a kor divatjának megfelelő love storyt produkált — a szőke hajú, zöld szemű hercegnőről, aki — s ezt persze nem hangsúlyozzák — rövidesen trónörökössel ajándékozhatja meg királyi férjeurát.

Husszein nemcsak hatalma megőrzése érdekében mattolta meg testvérét. Kétségtelenhez volt a legfontosabb cél. De Husszein „feláldozva királynőjét“ azért is támadásba lendült a palota konzervatív szárnya ellen, mert csak belső pozícióinak megerősítése után, biztos talajról kapcsolódhatott be ismét az arabközi politikába.

Erre pedig annál inkább szüksége volt, mert a diplomáciai csatornákon egyre több jelzés érkezett, hogy az Egyesült Államok Vietnam után Közel-Keleten is lépni készül. S ma már teljesen világos, hogy az általános rendezés szempontjából egy esetleges jordániai különbéke több kárt okoz, mint hasznot. Jordánia készsége a rendezésre csak abban az esetben segítheti ugyanis Washington céljait, ha párhuzamos más arab államok törekvéseivel. Ez pedig elképzelhetetlen Jordánia és Egyiptom közeledése nélkül.

Nyilvánvalóan mindez csak egy folyamat kezdete. Elutazásom előtt közvéleményt kutattam a várható fejleményekről. íme a válaszok:

— Hasszán még nem adta meg magát. Hallani fogunk még olyan összeesküvés-kísérletekről, amelyeknek csupán az a céljuk, hogy a Hasszán-klikk figyelmeztesse Husszeint.

— Bár az olajérdekek miatt kétségtelen, hogy előtérbe kerül az amerikai politikában Közel-Kelet, váratlan fordulatok jöhetnek magából Izraelből is.

— A manőverek figyelmen kívül hagyják a palesztin ellenállási mozgalmat, pedig ma sem lehet Ara- faték véleményét negligálni.

ONÖDY GYÖRGY

Mecset árnyékában

(A szerző felvételei)

1973 III. 18.

Palesztin autonómia?

Husszein a múlt év nyarától észrevehetően nyitott a palesztinek felé. Előbb átalakította s palesztin politikusokkal töltötte fel a kormányát, majd bejelentette az úgynevezett egyesült arab királyság tervét, amely a jordániai monarchia konzerválására irányuló elképzeléseket lényegében összekapcsolja a pa- lesztineknek kínált autonómiával. (S bár ez a terv, érthetően, elutasításra talált a határokon kívül rekesztett palesztin partizánok körében, nem volt eleve elfogadhatatlan a Jordániában, illetve a megszállt területen élő palesztin lakosság számára.)

A ravasz jordániai uralkodó a rendkívül ügyesen előkészített terv következő fokozatában összekapcsolta a Hasszán visszaszorítására indított menetet, a palesztinek megnyerése érdekében tett újabb manöEgy pillanatra álljunk meg Hasszán hercegnél. Éppen a későbbiek kedvéért érdemes elmondani, hogyan és miért lett éppen ő Jordánia trónörököse. Nos, Husszein, aki Közel-Kelet legismertebb playboyaként töltötte uralkodásának első éveit, korán megtanulta, hogy politikai megfontolásokból házasodjék. így választott első feleségnek, amikor az arab nacionalizmus hulláma Jordániába is elért, egy egyiptomi lányt. E kurzus vége a házasságának végét is jelentette. A második házasságkötés azt a befolyást „örökítette meg“, amikor Jordánia még Anglia pórázáról politizált. Toni Gardiner, aki a frigy után Muna hercegnővé lépett elő, annak az angol ezredesnek a leánya volt, akit a brit uralkodó kölcsönzött ki katonai tanácsadóként a „tapasztalatlan“ jordániai uralkodónak.

Csakhogy Husszein és Muna hercegnő házassága bizonyos bonyodalmakat támasztott. A nagy beduin családok nem tudták megbocsátani, hogy Husszein külföldről hozott magának feleséget, ezért keresztül is hajszolták a jordániai alkotmány egy passzusának érvényesítését, miszerint csak arab nőtől született gyermek örökölheti a trónt. Vagyis Husszein Muna hercegnőtől származó fiúgyermekeit kénytelen volt kizárni az utódlásból. így kaphatta meg a trónörökösi címet Husszein fiútestvére, Hasszán herceg.

Hasszán, aki konzervatív álláspontja miatt nyerte el Jordánia legkonzervatívabb köreinek támogatását, ezt a pozíciót saját befolyásának erősítésére használja fel. Husszein, így magyarázzák a bonyolult udvari intrikákat Ammanban, nem is gátolta testvére ambícióit, amíg érdekeik találkoztak. Érdekeik azonban egy bizonyos ponton törvényszerűen elváltak. Hasszán ugyanis valamennyi, Jordániában letelepült palesztin menekültet másodosztályú állampolgárnak tekint. Ezzel szemben Husszein nem a palesztinnéptől, hanem halalmát ténylegesen korlátozó palesztin gerilláktól akart megszabadulni. A palesztin gerillák eltávolítása után így teljesen magától értetődőnek látszott, hogy a két testvér, előbb-utóbb ősz szecsap.

Harc az analfabetizmus ellen