Új Szó, 1973. március (26. évfolyam, 51-77. szám)
1973-03-17 / 65. szám, szombat
il. rész Munka szerinti díiazás es anyagi ösztönzők „Gazdasági alapismeretek és a párt gazdaságpolitikája”—IV. téma A szocializmus és a kapitalizmus közötti alapvető eltérések egyike a munka szerinti díjazás. Kifelé, különösen a bérek és más belső összefüggések elnevezése szerint, gyakran nem szembetűnő az alapvető társadalmi-gazdasági különbség. A tőkés megvásárolja a munkás munkáját, mint különleges árut, amely képes értéktöbbletet produkálni, hasznot hozni, s ezt bérrel, mint a munkaerő értékének fordított formájával fizeti meg. A tőkés termelésnek és a munka megvásárlásának is célja tehát a haszon. A használati érték kialakítása csak eszköz az értéktöbblet kisajátításához. A szocializmus, a termelőeszközök magántulajdona megszüntetésének, a szocialista forradalom győzelmének következtében kiküszöbölte a kizsákmányolást, és a tárasdalom egész gazdagsága a népet, az egész társadalmat szolgálja. A termelés fejlesztésének célja a termelés állandó növelése, ami eszköze a szocialista termelés szüntelen bővítésének (termelési fogyasztás) és az állandóan növekedő anyagi és szellemi szükségletek kielégítésének, az életszínvonal emelésének (személyes fogyasztás!, ami a szocialista termelés értelme. A végzett munka szerinti díjazás alapelv, amely kifejezi a szocialista termelési mód törvényszerűségét, visszatükrözi a szocialista termelési viszonyokat. A MUNKA SZERINTI ELOSZTÁS - A SZOCIALISTA GAZDASÁG TÖRVÉNYE A munka szerinti díjazás a fogyasztási cikkek azon részének elosztására vonatkozik, amelyekre a dolgozók munkabér által. tesznek szert. A szocialista árutermelésben a bér közvetítésével történik a személyi fogyasztást szolgáló eszközök és szolgáltatások legnagyobb részének megszerzése. Már ebből következik, hogy igen élénk, mindennapi és minden állampolgárt érintő folyamatokról van szó. A teljesség kedvéért tegyük hozzá, hogy az elosztási folyamatban részt vesznek nemcsak a fogyasztási cikkek, hanem a termelőeszközök is. Az elosztást két szempontból vizsgálhatjuk: a) mint gazdasági viszonyt — amellyel a politikai gazdaságtan foglalkozik, és amely kiindulási pontja az elméletnek és a gyakorlatnak; b) a javak elosztása ugyanakkor fontos népgazdasági és szociálpolitikai probléma. A népgazdaság gyakorlatában ezzel a szférával számos szakágazat foglalkozik: a munka gazdaságtana, a bérpolitika, a munkamérés-normamegállapítás, a tervszerű irányítási rendszer, az anyagi érdekeltség rendszere stb. Az elosztás, mint az újratermelési folyamat (termelés, elosztás, csere, fogyasztás) egyik fő láncszeme, összekötő a termelés és a fogyasztás között és alapja a dolgozók anyagi érdekeltségének a termelés fejlesztésével kapcsolatban. Annak ellenére, hogy az elosztás egyik fázisa a társadalmi újratermelési folyamatnak, szerepe ebben csak másodlagos. Az elsődleges és a meghatározó az emberek viszonya a termelési folyamatban. Amilyenek az emberek gazdasági kapcsolatai a termelési folyamatban, olyan a munka eredményeinek elosztási módja Is. Az újonnan előállított termék elosztása Az újonnan előállított termék (nemzeti jövedelem) elosztását csakis az egész újratermelési folyamattal összefüggésben érthetjük meg alaposabban. A társadalmi terméket anyagi formájában a termelőfeszközö' és az egy meghatározott Időszak, rendszerint egy év alatt tér melt fogyasztási cikkek alkotják. A további termelési folyama szempontjából az egyszerű és a bővített újratermelést szolgálj? Pénzértékben kifejezését tekintve a társadalmi termékek a felhasznált termelési eszközök értéke és az élő munka álta előállított új érték képezi. Ez az újonnan kialakított termé1 (nemzeti jövedelem) szükséges termékből és többlettermékbő áll. Szükséges termék: A szocializmusban Is megmarad a szűk séges termék — mint elsődleges elosztási kategória — a na turális forma (a fogyasztási cikkek és szolgáltatások összes sége) mellett a szocialista gazdaság árutermelési jellegéből következően pénzformáját is megtartva. A szükséges termék gaz dasági lényege — amint azt majd bővebben kifejtjük — a szocializmusban mennyiségileg is minőségileg is különbözik a kapitalizmustól. A szükséges termék termelési és fogyasztási kategória, amelv visszatükrözi a szocializmus alaptörvényét, tehát a dolgozók és az egész szocialista társadalom növekvő anyagi és kulturális szükségleteinek kielégítését a kialakított forrásoktól függően, a munka szerinti elosztás törvényének alkalmazásával, melv tovább hat — ösztönzi és biztosítja a bővített újratermelés' folyamat optimalitását. A végleges felhasználás szempontjából a szocializmus viszo nyai között a nemzeti jövedelem két alapra oszlik: Fogyasztási alap — ez a termelési és a nem termelési szfé rában dolgozók anyagi és szellemi szükségleteinek kielégítésé szolgálja, s a szükséges termék és a többlettermék egy részf képezi. Felhalmozási alap — ez a többletterméknek a termelés bő vítését szolgáló része. Dologi formájában (gépek, berendezések különböző objektumok) az állóeszközök, a termelési és a nerr termelési tartalékok és a kulturális forgóeszközök bővítésér szolgál. A végső felhasználás szempontjából a nemzeti jövedelemnek fogyasztási alapra és felhalmozási alapra való felosztása nem ösztönös és véletlen, hanem tervszerű és céltudatos. A nemzeti jövedelem fogyasztási és felhalmozási részének mennyiségi aránya a szocialista országokban hozzávetőlegesen azonos: Fogyasztás: 70—80 °/o, i Felhalmozás: 20—30 °/o. Konkrétan Csehszlovákiában ez az arány 1970-ben a köve kező volt: Fogyasztási alap: 76,8 %, Felhalmozási alap: 23,2 °/o. Az elosztási források — nemzeti jövedelem — kialakítá természetesen fő tárgya a szocialista gazdaság fejlesztése irí nyitási rendszerének és az anyagi érdekeltség rendszerének, ezért erre összpontosul az egész társadalom figyelme. 1970-ben a nemzeti jövedelem 40 százaléka volt a társadé mi összterméknek. A szocialista irányítási rendszer célja l újratermelési folyamat hatékonyságának növelése; nagyo! használati értékek előállítása kisebb termelési költségek me lett. A termelési költségek megtakarítása a költségtételek k csoportját érinti, ezek: dologi jellegűek (múltbeli vagy holt munka), munkajellegűek (élő munka). Mindkét csoport a szocialista társadalom figyelmének és c; megtakarításokra kifejtett törekvések középponjában -áll. A munkaerőforrások hatékonyabb kihasználása a CSKP XIV. 11
