Új Szó, 1973. március (26. évfolyam, 51-77. szám)

1973-03-17 / 65. szám, szombat

kettő között szoros az összefüggés, de ugyanakkor két különböző kategóriáról van szó. Viszonyukat a következő összefüggések fejezik ki:

a) Az anyagi érdekeltségben alapvetően benne foglaltatik a munka szerinti elosztás törvénye; ebből következik az anyagi érdekeltség formáinak sokfélesége.

b) Az anyagi érdekeltség gazdasági-politikai alapelv és a bérhez viszonyítva szélesebb összefüggéseket fejez ki.

c) Az anyagi érdekeltség bővebb, gazdagabb tartalma érinti a jövedelem közvetett és közvetlen kialakítását a dolgozók és a vállalatok részére. Kifejezi a szocialista termelő és vállalati kollektívák tevékenységének összefüggését az egész gazdasági eredményeivel. Az anyagi érdekeltség kifejezi az egyéni jövedelmek függőségét a különböző tevékenységi területektől, amilyenek a munka és a termelés racionalizálása, a beruházási tevékenység, termelési alapok felhasználása, az elosztás, a külkereskedelem stb. Az anyagi érdekeltség kifejezi a dolgozók közvetlen érdekeinek összekapcsolását a termelés tökéletesítésére, a tudományos-műszaki haladásra, a termelés társadalmilag hatékonyabb struktúrájára, a tartalékok feltárására stb. irányuló tartós érdekekkel.

Az anyagi érdekeltség a szocializmus sajátos, objektív viszonyát nem a tökéletlenség megnyilvánulásaként, hanem belső mozgatóerőként — a gazdaságirányítás tökéletesítésének egyik alapvető mozzanataként fejezi ki.

Az anyagi ösztönzők ezután — szervesen illeszkedve a (vállalati, ágazati, központi j irányítás rendszerébe — a progresz szív gazdaságfejlesztés szabályozójaként jelentkeznek. Az ösztönzésnek két fokát, két síkját különböztetjük meg, amelyek a kölcsönös függőségen kívül aránylag önálló területek.

a) a dolgozók egyéni ösztönzése, amely a munkából származó jövedelem felosztásának szférájában hat. Alapforrásai a bér — béralapok — és ennek két része: az alapbér, mint költségtétel, és a jutalmazási alap, mint nyereség-tétel;

b) a dolgozók kollektíváinak, a szocialista vállalatoknak anyagi ösztönzői a termelésből származó jövedelmek és források elosztásánál hatnak, elsősorban a nyereség elosztásának és újraelosztásának szakaszában. Ez a tervszerű irányítás gazdasági szabályozóinak rendszere következtében valósul meg; ilyen szabályozók: árrendszer, nyereségelvonás, pénzügyi és adópolitika, alapok kialakítása.

A BÉREK HATÁSA A SZOCIALISTA TERMELÉS FEJLŐDÉSÉRE

A gazdaságfejlesztés tervszerű irányítása szempontjából a bér különböző funkciókat tölt be. Mennyiségi formájában a bér pénzbeli értékkifejezése a szükséges termék alapvető részének, amely a termelési szféra dolgozóinak a végzett munka mennyisége és minősége szerint kerül kifizetésre. (A nem termelési szféra dolgozóinak bérét és fizetését a többlettermékekből és a szükséges termékek egy részéből fizetik.)

A bér, mint a munka szerinti díjazás formája kifejezi az egyén általános törvényszerű viszonyát a társadalomhoz, mely viszonyt a végzett munka, mint életszükséglet, mint a természettől nyert anyagoknak használati értékké való átalakítása jelöl; ezeknek elosztása azonban már nem a munkaerő értéke szerint, hanem a munka szerint történik. A szocializmus megteremti annak bázisát, hogy a dolgozók egyszerre legyenek érdekeltek saját jövedelmükben és abban, hogy a vállalat maximálisan hozzájáruljon a nemzeti jövedelem kialakításához. Ebben mutatkozik ugyancsak az anyagi és erkölcsi érdekek és ösztönzők egységének lényege. V. I. Lenin ezt az objektív alapigazságot a kommunista társadalom építésére alkalmazta. Gyakran hangsúlyozta, hogy „... a nagy forradalom által felébresztett lelkesedés segítségével az egyéni érdek, a személyi érdekeltség alapján kell megépíteni a szocializmushoz vezető hidakat...“ (V. I. Lenin Művei, 3. kötet, Állami Politikai

Könyvkiadó, Prága 1955 — A NOSZF 4. évfordulójához.)

A bér gazdasági funkciója: A bér termelési és fogyasztási kategória. Ebben van kettőssége: gazdasági-termelési és szociális fogyasztói oldala. Láncszeme az áruforgalomnak — a

piacnak, s egyszersmind szabályozója a gazdaság tervszerű arányos fejlesztésének.

A bérnek a termelésre gyakorolt hatása számos közvetlen és közvetett összefüggésben valósul meg:

1) A bér hatása a szakképzettség növelésére (a munka és a bér minőségi kapcsolata).

2) Hatása a munka termelékenységére (mennyiségi kapcsolat) a tárgyiasult élőmunka — elvont munka megtakarításával.

3) Hatása a műszaki fejlődésre — a termelés racionalizálására.

4) A bér hatása a munkaerő mozgásra és térbeli elhelyezkedésére.

5) Hatása a munkafegyelem, az aktivitás, a kezdeményezőkészség és a technológiai fegyelem kialakulására és megszilárdítására.

Ahhoz, hogy a bér a felsorolt irányokban hatékonyan hasson a termelés fejlődésére, bizonyos feltételek szükségesek, melyeknek rendszeres felújítása a szocialista termelési mód objektív törvényei alkalmazása feltételeinek kialakítása jellegével bír. A bér fejlett gazdasági funkciójának alapvető feltételei közé tartoznak:

1) A munka mennyiségének tudományos meghatározása, nyilvántartása és ellenőrzése (norma-megállapítás).

2) A piaci helyzet: a vásárlási alapok és az árualapok kapcsolata — nagysága, struktúrája és minősége.

3) A bér kapcsolata az erkölcsi és anyagi ösztönzés egyéb formáival (vállalati, kollektív és össztársadalmi fogyasztás, szociálpolitika és a dolgozókról való gondoskodás).

4) A tulajdonképpeni bérszervezés — ennek gazdasági hatékonysága.

A bérnek a termelés fejlődésére gyakorolt hatékony gazdasági hatása felsorolt feltételeit úgy kell érteni és ugyancsak biztosítani, mint dinamikus, szüntelen feladatot — a feltételek szüntelen reprodukciójának folyamatát, figyelembe véve a változó viszonyokat a termelésben, a szociálpolitika területén és magában a tudatban Is. A béreknek a termelés fejlesztésére gyakorolt hatása főképp a munka társadalmi termelékenysége növelésének ösztönzésére irányul. Olykor önállóan jelentkezik

— a munkatermelékenység növekedése a műszaki fejlesztés ösztönzése, a termelés minőségének növelése, a választék bővítése stb. mellett.

Fontos az egyéni és a vállalati anyagi érdekeltség hatékony összekapcsolása:

— a tartalékok feltárásával, a munka és a termelés racionalizálásával;

— a nagy hatékonyságú technika, technológia és munkaszervezés bevezetésével;

— az optimális tervek elfogadásával.

A bérnek a termelés növekedésével való kapcsolata függ az adott ágazat, üzem, üzemrészleg viszonyaitól is. Olykor helytelenül általánosítják azt a tételt, hogy csak a termelés intenzív növekedését kell és helyes ösztönözni. A gyakorlatban azt látjuk, hogy konkrétan a vállalatoknál, üzemegységekben más a helyzet. A vállalatnál, ahol bizonyos technológiai, termelési gépsor, vagy berendezés eléri a világszínvonalat, és ahol elérték már munkatermelékenységi csúcsokat, a társadalom érdeke, hogy ez a modern technika és technológia maximálisabb felhasználására kerüljön és igen gyorsan bővüljön az ilyen termelés, felváltva ezzel az elavult, kevésbé produktív termelési kapacitásokat. Természetes, hogy a szocialista társadalom érdekében áll új útjait keresni a munkatermelékenység növelésének mindenekelőtt űj, haladó termelési módszerekben.

A szocialista tervszerű irányítási rendszernek és a munka anyagi ösztönzésének szerepe, hogy összhangba hozza a tényezők egész sorát amelyek hatással vannak az egész fejlődésre, a munka társadalmi termelékenységének növekedésére. Áttekintés véget felsoroljuk a munkatermelékenység növekedésének fő tényezőit:

1. Tudományos-műszaki haladás; a munka ellátottsága a gépi állóeszközökkel és ezek kihasználásának hatékonysága.

2. A termelés szerkezete és koncentráltsága, amely kihatással

van a költségek — különösen az önköltség, a •szállítási, manipulációs stb. költségek csökkentésére.

3. A termelékenységre eső anyagi fogyasztás színvonala, ami