Új Szó, 1973. március (26. évfolyam, 51-77. szám)
1973-03-17 / 65. szám, szombat
I. rész SzRCiilista termelő vállalat „Gazdasági alapismeretek és a párt gazdaságpolitikája”—III. téma A szocialista tulajdon a szocialista viszonyok alapja A szocialista forradalomnak gazdasági területen egyik alapvető feladata a szocialista társadalmi tulajdon kialakítása. A tulajdonbavétel új módja nélkül nem szüntethetnénk meg a régi társadalom főbb ellentmondásait, s nem építhetnénk fel az új szocialista társadalmat. A szocialista társadalom a szocialista társadalmi tuljdon kialakításával összhangot teremt a termelés társadalmi jellege és a munka eredményei tulajdon- bavételének társadalmi módja között. A termelés kapitalista módja társadalmi jelleget adott a termelésnek. A dolgozók ezrei és tízezrei dolgoztak egy-egy terméken, de munkájuk eredményét a kapitalisták vették tulajdonba. A társadalmi termelés eredményei egyéneké, magánkapitalista tulajdonosoké lettek. A termelőerők társadalmi jellege és a munka eredményeinek egyéni tulajdonbavétele közti ellentmondás az alapja az ember ember általi kizsákmányolásának, a proletariátus és a burzsoázia osztályellentétének, a kapitalista termelés ösztönösségének, a túltermelés okozta válságoknak, és könyörtelen konkurrenciaharcot idéz elő a kapitalisták között a lehető legnagyobb értéktöbbletért. A kapitalizmus az értéktöbbletért (nyereségért) folytatott versengésben oly mértékben fejlesztette a termelőerőket, hogy azok már magasan túllépték a kapitalista magántulajdon keretét. A termelőerők további nem deformált fejlődése csak akkor lehetséges, ha megszüntetik a magántulajdont, ezt szocialista társadalmi tulajdonnal helyettesítik. Ez a forradalmi változás szükséges és törvényszerű folyamat, amely nem keletkezik automatikusan, hanem a proletariátus és a burzsoázia éles osztályharcának az eredménye. A burzsoázia uralma alapjaként minden eszközzel védelmezi a kapitalista magántulajdont. Amennyiben a proletariátus fel akarja szabadítani önmagát és a többi dolgozót a kapitalista kizsákmányolás alól, meg kell szüntetnie a kapitalista magántulajdont. „A proletároknak nincs semmi sajátjuk, amit biztosítaniuk kellene, — nekik le kell rombolniuk mindent, ami eddig a magántulajdont védte és biztosította“ (Kommunista Kiáltvány, Marx és Engels Válogatott Művei I., 37. old. SNPL. 1958). A termelőeszközök szocialista tulajdouba vétele ezért a proletárdiktatúra fontos feladata. A termelőeszközök szocialista tulajdona a tulajdonjogi kapcsolatok alapja. Egyúttal a munkásosztálynak és élcsapatának, a kommunista pártnak, a szocialista társadalomban betöltött vezető szerepének gazdasági alapja. A termelőeszközök szocialista társadalmi tulajdona az alapja az emberek termelés folyamatában betöltött új szerepének, a termelőeszközök iránti új kapcsolatnak, megszünteti az ember ember általi kizsákmányolását és nem teszi lehetővé, hogy egyesek mások többletmunkájából éljenek. A munka eredményét az egész társadalom veszi tulajdonába, és szétosztása ä dolgozók érdekeinek megfelelően valósul meg. A közvetlen termelők és termelőeszközök kapcsolatának új módja a szükséges termék és a többlettermék elosztásának új formáiban is megnyilvánul. A munkaerő már nem áru, és a szükséges termék nagyságát, amely bér formájában nyilvánul meg, az elvégzett munka mennyisége és minősége határozza meg. A többlettermék elosztása a szocialista felhalmozás forrása, amely az összes dolgozót szolgálja, és a bővített újratermelés feltétele. A többlettermék további része képezi az állam szociális politikájának alapját, az össztársadalmi szükségletek kielégítését, s a szüntelen újratermelési folyamat biztosításához szükséges tartalékok kialakítását szolgálja. A szocialista termelési viszonyok az elvtársi együttműködés és a kölcsönös segítség elvein alapulnak és fejlődnek. A szocialista társadalmi tulajdon a szocialista államosítással kezd kialakulni. A szocialista társadalom építésének folyamatában, a társadalmi szükségletek érdekében, a népgazdaság fejlesztése tervszerű irányításával fejlődik. A szocialista tulajdon fejlesztése feltételezi, hogy a dolgozók nagy gondossággal viszonyuljanak a szocialista tulajdonhoz, védelmezzék és maximális megtakarításokra törekedjenek az élő- és a tárgyiasult munka ráfordításának folyamatában. A gépeket, a berendezéseket és a termelési területeket a lehető legjobban és legcélszerűbben kell kihasználni. Ugyanakkor jól kell gazdálkodni az anyagokkal, az energiával, a segédanyagokkal, hogy a lehető legnagyobb értékeket érjük el mindabból, amit a termelési folyamatba fektetünk, azzal a céllal, hogy minél több kiváló minőségű és magas műszaki színvonalon álló terméket állítsunk elő. A munkaidő teljes kihasználásával, a termelés folyamatosságával és az irányítás magas színvonalával biztosítanunk kell a munkaerők lehető legjobb kihasználását. A szocialista tulajdon alapvető funkciója a szocializmus anyagi-műszaki alapjának állandó fejlesztése és forradalmi átalakítása, a tudományos-műszaki forradalom elmélyítése s összekapcsolása a szocializmus előnyeivel mind nemzeti, mind internacionalista vonatkozásban, s a KGST-tagállamok szocialista-gazdasági integrációja folyamatába való széles körű és sokoldalú bekapcsolódással. A szocialista tulajdon további fejlődésének és elmélyítésének alapvető irányvonalát a XIV. kongresszusnak a gazdasági területre vonatkozó határozatai képezik, s ezekből indult ki a CSKP KB 1972 februári, áprilisi és decemberi ülése, valamint idei februári ülése is a népgazdaság fejlesztésének további, a párt XV. kongresszusáig terjedő irányvonalainak meghatározásánál. A szocialista társadalmi tulajdon az emberek produktív alkotómunkájának folyamatában szilárdul meg a legkifejezőbben. V. I. Lenin hangsúlyozta, hogy a kapitalista termelési mód, tehát a kapitalista magántulajdon pozitív leküzdése a munka területén, tehát az emberek produktív tevékenységének területén is lehetséges. „A kommunizmus ott kezdődik, mikor az egyszerű munkás önfeláldozóan, nehéz munkával megbirkózva kezd gondoskodni a munka termelékenységének emeléséről ... A munka termelékenysége, ez végeredményben a legfontosabb, a legfőbb az új társadalmi rend győzelme szempontjából.“ (Lenin Művei, 29. kötet, 436. old.) A nagy hatékonyságért, a társadalmi munkatermelékenység állandó növekedéséért, a népgazdaság dinamikus fejlődéséért, a termékek jó minőségéért és magas műszaki színvonaláért folytatott harc a maximális gazdaságosságra való törekvés mellett — ezek jelentik a szocialista társadalmi tulajdon további fejlesztésének és elmélyítésének útját. Ezért nem véletlen, hogy az elmúlt időszakban, elsősorban 1968—69-ben a revizionisták és a jobboldali opportunista erők támadták a termelőeszközök szocialista társadalmi tulajdonát, fel akarták számolni a szocialista társadalmi tulajdont, s ezt vállalati tulajdonnal akarták helyettesíteni. A vállalati tulaj£
