Új Szó, 1973. március (26. évfolyam, 51-77. szám)

1973-03-17 / 65. szám, szombat

4. a lakáshasználat és az egyéb fajta elszállásolási mfirtok költségeihez való hozzájárulások.

5. szociális gondoskodás az idősebbekről és a munkaképtelenekről stb.

Az életszínvonal aránylag önálló társadalmi-gazdasági, kategória, tanulmányozása komplex vizsgálati módszereket igényel. A bonyolultság elsősorban abban mutatkozik, hogy az életszínvonalat a szükségletek kielégítése sokrétűségének figyelembevételével, a különböző dinamikus viszonylatoknak időben és térben való megfigyelésével, az országok egyes körzetei különböző társadalmi rétegei közötti eltérések meghatározásaival stb. kell vizsgálni.

Az életszínvonal fogalma alatt összesítenünk kell az anyagi és kulturális szükségletek kielégítésének szintjét, ugyanúgy azoknak a feltételeknek az összességét is, melyek között a létfenntartási szükségletek kielégítése, regenerálásuk távlatilag és a társadalom egész szociális szerkezetében történik. Az életszínvonal közelebbi tartalmát megvilágítja összetevői nek általánosan elfogadott szerkezete; ezek az összetevők:

1. élelmezési szükségletek,

2. ruházkodási szükségletek,

3. lakásszükségletek,

4. az egészségügyi gondoskodással kapcsolatos szükségletek,

5. közlekedés és távösszeköttetés,

6. művelődés, kultúra, sport, szórakozás, művészet, üdülés,

7. a szabad idő szükséglete.

8. a szocialista társadalom fejlesztésével kapcsolatos szükség letek összp^ége.

A gyakorlatban, különösen az összehasonlítás céljából, szűk ságünk van komplex mutatókra, amely a legjobban kifejezné az életszínvonalnak mint kategóriának tartalmát. A leghasználatosabb ilyen mutató a teljes reáljövedelem fejlődése. A reál jövedelmek magukba foglalják a munkások és az alkalmazót tak reálbérét és fizetését, az efsz-ek dolgozóinak pénzbeli és természetbeni díjazását, valamint az Ingyenes és kedvezményes áru kulturális és szociális szolgáltatásokat, a társadalombiztosítási járadékokat, az ösztöndíjakat stb. A reáljövedelmekről annak figyelembevételével beszélünk, hogy mit és mennyit vásárolhatunk belőlük.

Az Ŕiptszívonal s az egves területeken mutatkozó fogyasztás értékelésénél három fő szempont a fontos:

1. Az időbeliség sorrendjében történő értékelés megmutatja a gazdasági és szociálpolitika dinamikáját, irányzatát és minőségét.

2. A nemzetközi összehasonlításon alapuló értékelés képet ad az eeyes országok életszínvonala fejlődési dinamikájáról — értve ez alatt a különböző társadalmi rendszerek, a különböző

vagy hasonló műszaki-gazdasági ás természeti feltételek

viszonyát.

3. A fogyasztás valódi és társadalmilag kívánatos színvonalának értékelése; ez utóbbi feltételezi a fogyasztás tudományosan feldolgozott racionális, az ember egészséges fejlődése szempontjából optimális normáit.

Csehszlovákia e szempontokból a világ élen haladó országai közé tartozik. Az élelmezés tekintetében az egy lakosra és egy napra jutó 3100 kalória-fogyasztással megelőzzük Belgiumot. Franciaországot, az NSZK-t, Ausztriát, Svédországot, és körülbelül Nagy-Britannia, az Egyesült Államok és Dánia színvonalán állunk. Intenzív szerkezeti változtatásokat hajtunk végre ott, ahol kedvezőtlenek a viszonylatok.

Az iparcikkek fogyasztása terén eltérő a helyzet. Textilfogyasztásban például európai színvonalon állunk, de nem így a felhasznált textil-alapanyagok struktúráját illetően. A tartós Iparcikkek fogyasztásában Csehszlovákia a legfejlettebb országok közé tartozik, ugyanakkor a személygépkocsik száma terén lemaradtunk.

Az egészségügyi és szociális gondoskodást illetően országunk a világ élvonalához sorakozik fel, éspedig különösen ami a társadalom által ráfordított óriási eszközök felhasználásának szocialista módját, az egészségügyi, az iskolaügyi, az anyákról való stb. komplex gondoskodást illeti.

A munkafeltételeket Illetően, különösen ha a munkaidő hosz- szát hasonlítjuk össze, Csehszlovákia a 41,6 órás munkahéttel megelőzi Franciaországot (45,4), Ausztriát (43,7), Svájcot (44,6), stb. A lakáskérdéssel kapcsolatban ebben az ötéves tervben 50 000-rel emelkedik a lakások száma, ami az eddigi legnagyobb növekedést jelenti. A teljes lakásállomány mintegy 30 százaléka az utolsó 25 évben épült.

A szolgáltatások nálunk világviszonylatban is a legolcsóbbak közé tartoznak. E téren egyes ágazatokban a fejlődés és helyenként a minőség tekintetében is lemaradunk amit főképp a munkaerőhiány, de a modern kapacitások elégtelensége is okoz. A megoldást a racionalizálás és az élőmunka megtakarítása jelenti valamennyi ágazatban.

Gyorsan emelkedik a társadalmi fogyasztás. Az 1967. évi 68,2 milliárd korona értékről 1969-ben 92,2 milliárdra emelkedett és hozzávetőlegesen ilyen ütemben növekedik a következő években is.

Az életszínvonal reális fejlődése a szocialista társadalmi rendszer előnyeinek objektív kritériuma. Fontos ezt helyesen megmagyarázni a propagandában, s e tényeket mint a dolgozók tudatos aktivitását befolyásoló tényezőket felhasználni a politikai tömegmunkában.

i