Új Szó, 1973. március (26. évfolyam, 51-77. szám)
1973-03-16 / 64. szám, péntek
legdrágább kincsünk érdekében lsen, az egészségünkről lesz szó. Mi lehetne drágább nála? Há megbetegszünk, munkaképtelenné válunk, közömbös lesz számunkra, liogv méríöldes léptekkel közeledik a tavasz, az élet örök szimbóluma. Ha betegek vagyunk, élni is alig van kedvünk s azt is elfeledjük, hogy örültünk, boldogok is voltunk valaha... Miért e hosszúnak tűnő bevezető? Annak érzékeltetésére. mit is jelent számunkra az egészség, miért mondjuk, hogy nálánál nincs migvobb kincs MESSZEMENŐ GONDOSKODÁS Szocialista társadalmunk a tudomány és technika jelenlegi ismereteit egészségünk vedel mének szolgálatába állítja. A fő hangsúlyt a betegségek megelő zésére helyezi, mert könnyebb és az emberi szervezet szempontjából előnyösebb megelčz- ni, mint gyógyítani a betegséget. 1963 ban, majd egy évvel később párt- és kormányhatározat bővítette ki, fejlesztette tovább a 103/1951 es, az egészségvédelemmel kapcsolatos tör vényt, és az egészségvédelem gyakorlását kiterjesztette az e^ész társadalomra. Ennek a határozatnak alapján hagyták jóvá 1966-ban a 20 számú törvényt, mely az ország egész lakosságának legmesszebbmenő egészségvédelmét szavatolja. Konkrétan az emberek egészségének közvetlen védelméről, a betegségek minimálisra való csökkentéséről, az éleikor meg hosszabbításáról és a produktív korszak határainak minél távolabbra való megnyújtásáról van szó. Az egészségvédelem természetesen nem függvénye a gazdasági szemnontoknak. Csak része azoknak. TÁVOLBA TEKINTÜNK Méghozzá jó messzire, amikor az egészségvédelem távlati terveiről beszélünk. Hazánkban — mint ismerete».-; — az egészség- ügyi intézetek munkáját és az egészségvédelem egységes rendszerét a legtöbb esetben a nemzeti bizottságok irányítják. Kivételt a szaktanintézetek, az orvostudományi egyetemek és olyan egészségügyi munkahelyek képeznek, melyekben tudományos kutatómunkát végeznek. Mint a népgazdaság többi ágazatában, az egészségügyben is a távolba tekintenek, nem máról holnapra, hanem évekre, évtizedekre előre gondolkodnak. Több tervezett létesítmény létrehozására az ötödik ötéves terv időszaka is rövidnek bizonyul és realizálása '— mivel bonyolult berendezések beszereléséről van szó — a következő ötéves tervbe megy át. Ezért a Szlovák Szocialista Köztársaság Egészségügyi Minisztériuma kidolgozta és véleményezés céljából a napokban az SZNT munkaügyi, szociális és egészségügyi bizottság.) elé terjesztette az SZSZK egészségügyi fejlesztésének 1990 ig szóló tervezetét. EMELKEDIK AZ ÉLETSZÍNVONAL, DE . . . Pontos felmérések tanúskodnak arról, hogy 1967 ben Szlovákiában a férfiak ťígynevezett középátlagkora 68,3 évet ért el. Ez a szám a nőknél 73,8 év volt. Két évvel később már ez a szám mind a két nem esetében elérte a 70-es számot. Az elkövetkező években további lényeges éietmeghosszabboií''sr i nemigen számíthatunk, mert az életszínvonal állandó emelkedése, az élettempó törvényszerű felgyorsulása olyan kísérőjelenségekkel jár, melyek ellen egyelőre még nincs kellő hatékonyságú ellenszerünk. A tudomány és technika gyors fejlődése, az iparosítás, a városok zsúfoltsága néhány vonatkozásban előnytelenül hat az emberek élet- környezetére. A megengedettnél nagyobb a levegő szennyezettsége, sok káros hulladékanyag kerül a vizekbe, nő a zaj. A városok terjeszkedése a növényvilág rovására történik, nem mutatkozik javulás az úgynevezett szakmai megbetegedések felszámolása terén sem. A sűrített levegőnyomásra működő pneumatikus kéziszerszámok a zajon kívül rezgésártalommal is károsítják a dolgozókat. A szakemberek mindezt nem nézik tétlenül és keresik e „civilizációs“ megbetegedések ellenszerét. A távlati tervek keretében minden bizonnyal megtalálják a megoldást. Ml A TEENDŐ? A gépszerkesztésnél nemcsak a teljesítmény növelésére kell törekedni, de meg kell vizsgálni azt is, milyen áron történik ez?! Az egészségügy régi „betegsége“ a higiéniai állomásoknak és központoknak nem a követelményeknek megfelelő műszeres berendezése és több helyen még káderkérdésekkel is küszködnek Ezeket a problémákat sürgősen meg kell oldani, mert ellenkező esetben a higiéniai szolgáltatás nem állhat hivatásának magaslatán. Ezek az áhomások többek közöli az egészségügyi intézkedések foganatosításához szükséges fontos információk begyűjtésén kívül feltérképezik az életkörnyezetet, felfedik az egészségre káros megnyilvánulásokat, és jogkörük ezek megszüntetésére is kiterjed. ÖRVENDETES JELENSÉG Tények bizonyítják, hogy az emberek egészségi állapota az utóbbi időben állandóan javul. A demográfiai adatok arra engednek következtetni, hogy az „öregség" vagy „megöregedés“ időszaka kitolódik, és az emberek ötvenedik életévén túl jelentkezik. Az egészségügyi szolgáltatások és az emberekről való gondoskodás állandó javulása következtében egyre jobb a gyermekek és a fiatalság egészségi állapota. A jövőben a ma még előforduló betegségeknek is csökenniük kell. Ennél a korosztálynál — de az idősebbeknél is — a közúti balesetek előfordulásának lényeges csökkentésére kel! helyezni a tő hangsúlyt. SOS! Igen, a vészjelzés azokra a betegségekre figyelmeztet, melyek ellen az egészségügy „fehér hadseregének“ a jövőben komoly harcot kell folytatnia. Ezeket a betegségeket az orvosok és a legfelsőbb egészség- ügyi szervek is jól ismerik, s az 1990-ig kidolgozott munka- tervben számolnak velük. Főleg a szívérbetegségekről, a rosszindulatú daganatokról, valamint a légzőszervi megbetegedésekről van szó, de a tuberkolózisról sem mondhatjuk el, hogy teljesen „letudtuk“, mert szórványos előfordulása sok kárt okoz. Átgondolt kutatómunkával, és gyógyszerek alkalmazásával főleg a légzőszerv! megbetegedések ellen indítanak híM-cot az egészségügy dolgozói, mert ez a megbetegedés — és annak szövődményei — főleg az idősebb korosztály esetében okoznak munkából való gyakori kiesést és halált is. Az akut légzőszervi megbetegedések elhatárolásában is nagy szerepe lesz a megelőzésnek. HALADÓ MÓDSZEREK Gyorsaság, pontosság, a kórisme azonnali felállítása, a korszerű berendezések, magas fokú szervezettség, hatékony gyógyszerek és még sok más, specifikus egészségügyi intézkedés szükséges ahhoz, hogy egészségügyi dolgozóink minden esetben a helyzet magaslatán állhassanak. Ezért az 1990 ig kidolgozott, minden részletre kiterjedő tervezet számol a belgyógyászat, a sebészet, a szájsebészei, a nőkről való egészségügyi gondoskodás, a gyermekgyógyászat, a pszichiátriai kezelés, a rádióterápia, a véradás, a gyógyszertári tevékenység és még más orvosi-egészségügy 1 szolgáltatás olyan fokú javításával, korszerűsítésével, mely összhangban áll a modern kor követelményeivel. Tovább emelik a higiéniai szolgálat, a gyógyfürdőkben való kezelés és az egészségügyi oktató és felvilágosító tevékenység színvonalát. A tervezet közvetlenül vagy közvetve minden embert és sok intézményt, szervet érint. A leg drágább kincsünkről — az egészségünkről van szó, éppen ezért a közvetlenül érinteti egészségügyi dolgozókon és a nemzeti bizottságok tisztségviselőin kívül lehetőségeihez mérten járuljon hozzá mindenki a nagyvonalú és nagyszabású tervezet maradéktalan megvalósításához! NEMZETKÖZI ÖSSZEFOGÁSSAL Korunk bonyolult egészség- ügyi problémáinak megoldása sokszor meghaladja erőnket, éppen ezért 1990-ig az egészségügyi dolgozók, kutatók nemzetközi együttműködésének további bővítésére kerül sor. Főleg a KGST-országok keretében koordinálják az egészségügyi kutatómunkát, ami szép ered mények elérését teszi majd lehetővé. KOMLOS1 LAJOS DINAMIKUS FEIIÖBES Kevés ország van a világon, amely az elmúlt negyed évszázad alatt olyan rohamos fejlődésen ment át, mint Szlovákia. A polgári köztársaságban tulajdonképpen nem volt niás, mint a már akkor iparilag fejlett eseli országrészek agrárfüggvénye. Az úgynevezett „szlovák állam“ alatt ugyan ipara némileg lábra kapott, de az ország egész gazdasága csak megtűrt kiegészítő láncszeme volt a német fasizmus hadigépezetének, és nem sok kilátása lehetett. A háború pusztításai is megtették a magukét, hiszen ebben a Tátra alji kis országban egyes vidékeken hosszú hónapokig állt vagy ide oda hullámzott a front. A világégés után az emberek zömének lelkes munkája ugyan szinte csodával határos eredményeket hozott, de a helyreállítás mégis éveket követelt meg. Tulajdonképpen Szlovákia iparosításának a felszabadulás óta érvényesített politikája, a cseh munkásosztály jelentős segítsége és főleg a 25 évvel ezelőtti esemény, a februári győzelem volt az, ami lehetővé tette, hogy a szocialista Csehszlovákiának keleti része, amelyet a föderáció óta Szlovák Szocialista Köztársaságnak nevezünk, gyorsabban haladjon a gazdasági kiegyenlítődés útján. Ennek az útnak vannak nagyon figyelemre méltó állomásai. Szlovákia lakossága például nagyjából egyharma- dát teszi az ország népességének. Ennek ellenére még 1955 ben is, vagyis a helyreállítás kétéves és az ipari termelést 128 százalékkal gyarapító első ötéves terv, sót egy ezt követő egyéves tervidőszak után is csak 16.1 százalékban részesedett az ország ipari termelésében. Ma ez a hányad már mintegy 25 százalék. Egy másik példa. A háború előtti 1937-es év a tisztességes esztendők közé sorolható. Olyan értelemben, hogy ekkor már aránylag rég elültek a gazdasági világválság hullámai, s még „békeidők“ jártak, vagyis lényegében polgári konjunktúra volt. Nos, ha ezzel az évvel mérjük ösz- sze Szlovákia 1970. évi ipari termelését, akkor szinte elképesztő adathoz jutunk. Huszonnégyszerte többet termeltünk, mint akkor! Tegyük hozzá ehhez, hogy az ötödik ötéves terv irányelveinek megfelelően 1975-ig további 37 százalékkal akarjuk növelni Szlovákia ipari termelését. Végiil — nehogy belegabalyodjunk a sok számba és adatba — vegyünk szemügyre még két tényt, amely minden kétséget kizáróan bizonyítja a fellendülés dinamizmusát. Az egyik az, hogy Szlovákia ipari termelésének tava lyi növekedése meghaladja az országrész egész 1948. évi termelési terjedelmét. A másik még talán ennél is többet mond. főleg a potenciális lehetőségekről. Arról van szó, hogy ma Szlovákia ipara többet termel, mint 1948-ban az egész csehszlovák ipar. És ez már valóban nagy szó. Nagy szó ez nemcsak gazdasági vonatkozásban és azért, mivel egyet jelent az életszínvonal barát és ellenség által egyformán lemérhető emelkedésével. Ezen túlmenően' ennek a ténynek egyben politikai jelentősége is van. Többek között olyan vonatkozásban, hogy bázisa a szocializmus építése egyik legnehezebb kérdése, a nemzeti kérdés meg oldásának. Marxisták—leninisták vagyunk és ezért magától értetődően valljuk azt a kulcsfontosságú, tudományos alapokra és gyakorlati tapasztalatokra épülő tanítást, hogy a nem zeti kérdés rendezésében a gazdasági fejlődésnek, az élet- színvonal emelkedésének, a kiegyenlítődés folyamatának meghatározó fontossága van. jelentős, a szlovák—cseh viszony rendezését lényegesen meggyorsító körülmény az, hogy a föderáció formájában megszületett az optimális politikai megoldás is. Nem vitás, hogy ennek párosulása a lendületes gazdaságfejlesztéssel nemcsak a nemzeti kérdés teljes megoldásának, hanem egyben hazánkban a szocializmus megszilárdulásának, a nép erkölcsi-politikai egysége erősödésének a kulcsa is. GÁLY IVÁN NEHÉZ, DE ÉRDEMES Óvónő, tanfelügyelő, a jnb alelnöke. Ezek a főbb állomások Emma Polčaniová életében. Amikor iskolába járt, nem gondolta volna, hogy ennyire viszi. — Négyen voltunk testvérek — eleveníti fel az emlékeket. Rimavská Brezová környékén kevés munkalehetőség adódott. Volt úgy, hogy apám. hetente csak három napot dolgozott, de előfordult, hogy munka nélkül volt, s ilyenkor a munkanélküli segélyből éltünk, szűkösen. Az iskolában jól tanult. Osztályfőnöke a negyedik elemi elvégzése után felkereste a szüleit. Javasolta, hogy írassák be polgári iskolába. A szülők napokig töprengtek, hogy mitévők legyenek. Végül beleegyeztek, bár tudták, hogy ez újubb kiadást, több nélkülözést jelent az egész családnak. — Hálás vagyok ezért, amit akkor értem, jövőmért tettek. Nekik sem, de nekem sem volt könnyű. Naponta 5 kilométert mentem az iskolába és ugyanannyit vissza. Télen inkább hasonlítottunk a hóemberhez, mint iskolás gyerekhez. Igaz a falunktól egy kilométerre lévő hámornál volt az ipari vasút állomása. Csakhogy a járat a munkások szükségletéhez igazodott, s az igazat megvallva szüleimnek nem is voll erre pénzük. Gyaloglás, tanulás. Egész nap hideg koszton volt. Az iskolai étkezdének ekkor még a hírét sem hallották. A háború volt ebben az időben az ún. szlovák állam vezetőinek legfőbb gondja, nem az iskola. Emma Pol- íianiová azonban dacolt a sorssal, az akkori korral annak ellenére, hogy odahaza egyre szűkösebben éltek, mivel édesapját kétszeri baleset után nyugdíjba küldték Diákkoromban nyáron szénát gyűjteni jártunk — fonja tovább az emlékezés fonalát — így, amikor a polgári iskolát elvégeztem, munkalehetőség híján fizikai munkát végeztem. Megismertem az embereket, a két- kézi munkások, nők életét. Aztán óvónőképző tanfolya mot végzett, majd kétévi tanú lés után képesítést szerzett. Tanított Velkynán (Velkenyén), Cakanovcén (Csákányháza). Elkezdte pedagógus ténykedését, s egyben a továbbtanulást, amelyet az új rendszer tett számára lehetővé. Tévúton elvégezte a losonci 4-éves pedagógiai iskolát, amely érettségivel végződött. Tornaijára 1950-ben helyezték, s itt tevékenykedett 1960-ig, amikor is járási tan felügyelővé nevezték ki. S magától érthető, hogy itt is meg kellett szereznie a képesítést. — Ezt megelőzően, ugyancsak távúton elvégeztem a 3-éves pedagógiai iskolát, (a mai pedagógiai inštitút j s 1960-ban kaptam kézhez a diplomámat — mondja. — Elértem, amiről egykor nem is ál mod lám. Mindezt egyszerűbb elmondani, leírni, mint az egészet végigcsinálni. Gyakran le kellett mondania a szórakozásról, a kényelemről, annál is inkább, mert 1948 ban felvették a pártba, és egyre • több funkcióval bízták meg. A forradalmi szakszervezetben évekig volt a járási bizottság tagja, az iskolaügyben dolgozók szövetségének járási titkára. Tagja volt a CSSZBSZ járási bizottságának, bekapcsolódon a nőmozgalomba. Képviselői pályafutásom — ha így nevezhetem — Tornaiián 1956-ban kezdtem — mondja. — Talán akkor azért választottak meg, mert nyitott .szemmel jártam. Mindenkor mindenütt és mindenkinek megmondtam, ami nem tetszeti, de azt is, hogy hogyan gondolom az orvoslását. * A területi átszervezés után a Rimavská Sobota-i (Rimaszombat) Járási Nemzeti Bizottságba kooptálták, később a tanács tagja lett. Tizenkét év óta a párt járási plénumának, illetve ellenőrző bizottságának tagja. A lektori csoport munkájából is kiveszi részét. Egyszóval kijut neki a munkából. Mindezek mellett 1971-ben a Szlovákiai Nőszövetség Központi Bizottságába is beválasztották. — A fiatalságom nagy részét a tanulásnak, a különböző tisztségekből eredő feladatok elvégzésének szenteltem — mondja. — Bármivel bíztak is meg, becsülettel helytálltam. S talár* ezért volt számomra jóleső érzés, hogy a legutóbbi választásoknál a tornaljaiak — ahol tíz évig voltam az egyik óvoda igazgatója — javasollak, majd megválasztottak a jnb képviselőjévé. \f Elhallgat. Miközben gondolatait rendezgeti, szőke haján megcsillan a tavaszi napsugár. Amikor újra megszólal, arcára mosoly ül. — Csak később tudtam meg, hogy az egyik alelnöki funkciót nékem szánták . . . Sok mindenen mentem át életemben, de az igazat megvallva, féltem az új beosztásomtól. Lesz-e hozzá erőm? El tudom-e végezni? Ilyen és hasonló gondolatokkal foglaltam el az alelnöki tiszl- séget. Hogy félt tőié, illetve szorongó érzéssel fogadta új beosztását, ez érthető. Hozzá tartozik az iskola-, és a kulturális-, és az egészségügy, a munkaerőkér dés, a szociális ügy, valamint a cigánykérdés. Sok, kevés? A laikusnak nehéz ítéletet mondani erről, de inkább sok, mint kevés. Itt orvos hiányzik, ott kevés az óvodai férőhely, amott túlzsúfolt az iskola. Sorolhatnánk tovább a mindennapi életben tapasztalt fogyatékosságokat, amelyek megoldás végett az asztalára kerülnek. S azt hiszem eddig nem csalatkoztak benne sem választói, sem pedig a felettesei. — A tapasztaltabb elvtársak amiben tudnak segítenek. Talán ezért is érzem most már „otthonosan“ magam abban a munkában, amellyel megbíztak. S hogy igyekszem, az azért van, mert úgy érzem, adósa vagyok ennek a társadalomnak, amely lehetővé tette számomra, hogy az lehettem, ami vagyok. Emma Polčaniová, — aki választókerületét is rendszeresen látogatja — nehéz utat tett meg, míg idáig eljutott, de amint mondja, érdemes volt. NÉMETH JÁNOS 1973. 111. 18.
