Új Szó, 1973. március (26. évfolyam, 51-77. szám)

1973-03-13 / 61. szám, kedd

I Személyi ügyeket csak munkaidőn kívül Mielőtt válaszolnék arra a kérdésre, hogy milyen lehetőségek mutatkoznak a lakosság személyes ügyeinek munkaidőn kívüli elintézésére, először arra szeretnék rámutatni, hogy mennyire hátrányos a jelenlegi helyzet. A munkaidő kezdete a hivatalokban és-az intézményekben nagyon eltérő, néhány helyen már fél hatkor kezdik a munkát, a félfogadást viszont csak bizonyos órákra, rendszerint a 8 és a 13 óra közötti időszakra korlátozzák. Az állami bank fiókíntézetei például 20 járásban reggel 7-től 11-ig tartanak félfogadást, máshol többnyire 14.30-ig. A további hivatalok többségében általában 15.30-ig tart a munkaidő, ami főleg az első műszak dolgozói számára kedvezőtlen. Az első műszak ugyanis rendszerint 14.00—14.30 órakor fejezi be a munkát, s ha ehhez még az ebédidőt és a többnyire távol eső munkahelyről való beutazást is hozzászámítjuk, a dolgozó leghamarább 15.30—16.00 órakor érheti el az illetékes hivatalt. Ha ráadásul ügyével kapcsolatban több hivatalba is be kell térnie, ami elég gyakori jelenség, ilyen esetben egyik járásban sem tudja elintézni az -ügyeit a munkaidő letelte után. Nálunk a termelésben foglalkoztatottak 80 százaléka dolgozik az első műszakban, akik tehát személyi ügyeiket csak munkaidő alatt intézhetik el. A szolgáltatási üzemek egész sorában szintén kedvezőtlen az üzemelési idő. Az autójavító üzemek, a villamos háztartási gépeket, rádió- és tévékészülékeket, jégszekrényeket, órákat javító műhelyek, a szabóságok és a lakatosműhelyek, az üvegesek és az asztalosok általában 13.00 órakor, esetleg korábban zárnak. Viszonylag kedvezőbb a helyzet a kereskedelemben, ahol az üzletek többsé'gében egységesen bevezetett nyitvatartási időt alkalmaznak. Kivételt csupán a széntelepek képeznek, ahol általában 15.00— 16.00 órakor zárnak, bár szezonidőben és vagonok érkezésekor szombaton, sőt vasárnap is • Több mint 800 000 pár cipőt szállított az év első két hónapjában a bardejovi Jas cipőgyár á Szovjetunióba. Ebben az évben a bardejoviak csaknem 4 400 000 pár cipőt exportálnak, ami több mint 50 százaléka egész termelésüknek. A legnagyobb átvevő a Szovjetunió. nyitva tartanak. A Kereskedelmi Minisztériumhoz tartozó üzletek közül az élelmiszerüzletek 30 százaléka, a többi üzlet 25 százaléka zár 18.00 óránál korábban. [Kivéve a szombatokat.). Ennek ellené-e a kereskedelem területéről is szükséges lenne eltávolítani néhány fogyatékosságot, oéldául a keresettebb árucikkek bíánvát- a délutáni és az esti órákban. Az egyes szolgáltatások zárási idejét is későbbi időpontra kellene helyezni, főleg ött. ahol nincs a közelben hasonló jellegű, hosszabb ideig nvitva tarló szolgáltatási üzeni. Hasonlóan kell módosítani a gyermekgondozó intézetek tevékenységi idejét és a tömegközlekedési eszközök forgalmát, hogy ezek a szolgáltatások figyelembe vegyék az üzeletek, a szolgáltatási üzemek és az állami intézmények dolgozóinad munkaidejét, s ne velük egyszerre, esetleg náluk korábban szüntessék be a munkájukat. A magánjellegű, munkaidő alatti ügyintézés különálló problémáját képezik az egészségügyi intézmények látogatásai. A munkahely műszak alatti elhagyásának leggyakoribb oka az orvosi rendelő meglátogatása. Vitathatatlan, hogy az öszszes kivizsgálást, illetve gyógykezelést nem lehet munkaidőn kívüli időben elvégezni (halaszthatatlan orvosi beavatkozások vagy étkezés előtti laboratóriumi vizsgálatok esetében). A Munkaügyi és Népjóléti Minisztérium véleménye szerint azonban egyes egészségügyi szolgáltatásokat, például a folyó kivizsgálásokat (szem-, fül-, röntgenvizsgálatok stb.) és kezeléseket (fogászati és más rendszeres kezeléseket), továbbá az ajánlások és igazolások kiadását a dolgozók többségének normális munkaidején kívüli időszakban is el lehetné végezni. Az egészségügyben bizonyos objektíven ható okok miatt nem lehet teljes mértékben kizárni a munkaidő alatti szolgáltatásokat, de legalább csökkenteni lehetne a munkaidőveszteségek jelenlegi terjedelmét, ha néhány tevékenységre csupán a késő délutáni órákban kerülne sor. örvendetes tény, hogy az Egészségügyi Minisztérium e tekintetben már konkrét intézkedésekhez is folyamodott — az üzemi orvosi rendelést több helyen a késő délutáni órákra helyeztette át. Az SZSZK Munkaügyi és Népjóléti Minisztériuma célszerűnek tartja, hogy a polgárokkal kapcsolatot tartó állami szervezetekben a munkaidő kezdetét 7.30 és 8.00 órára halasszák, s így a munkaidőnek e hivatalokban 16.00, illetve 16.30 órakor lenne vége. A hét középső naoján, ésnedig szerdán a munkaidő végét 18.00 órára kellene meghatározni, s e napon a muiikake7,dés időpontját az érintett szervezetek maguk szabnák meg. Ezzel az átszervezéssel gyakorlatilag mindhárom műszaknál meg lehetne oldani a hivatalok és az intézmények munkaidő utáni látogatását. A termelőüzemekhez és vállalatokhoz tartozó adminisztratív osztályok munkakezdési idejét — amelyek nincsenek közvet'en kapcsolatban a termelési folyamattal — szintén későbbi időpontra lehetne halasztani, ami lehetővé tenné, hogy a dolgozók a vállalattal kapcsolatos személyi ügyeiket a munkafeladatok elvégzése után intézhessék el. E tekintetben a személyzeti osztályok, a panaszfelvételi iroda, a munkabiztonsági részleg, a könyvelési és bérelszámolási részleg stb. jöhetnének számításba. Csökkenthetné a munkából való távolmaradás mértékét az is, ha csökkentenék a dolgozók munkaidő alatti beidézését különböző hivatalókba és intézményekbe (a bírósági tárgyalásokat kivéve), és ha korlátoznák a különféle gyűlések, tárgyalások munkaidő alatti összehívását. A tömeges sportrendezvényeket is úgy kellene megszervezni, hogy azok ne szolgáltassanak okot a munkahely idő előtti elhagyására (például európai és hazai labdarúgó-mérkőzéseknél). ~ Ezzel összefüggésben a sportesemények televíziós közvetítését is a késő délutáni órákra kellene korlátozni. E tekintetben jő példával Járnak elől a Szovjetunióban és az NDK-ban, valamint a nyugateurópai államokban is, ahol természetesnek tartják, hogy a sporttalálkozók többségére az esti órákban kerül sor. A felsorolt javaslatok természetesen eléggé érzékenyen érinthetik az egyes munkaszakaszok megszokott munkaritmusát. Arra is fel kell készülni, hogy sok helyen nem fogadják majd kellő megértéssel. Azt azonban tudatosítanunk kell, hogy a dolgozók munkaidő alatti távollétéből adódó veszteségek országunk számára túlságosan nagy luxust jelentenek, amiért az egész tár-' sadalomnnk drágán kell fizetnie. J. ÜRMÍNSKY B el poli t i k a i kom men tár Fordulat az iskolaügyben is Életünk m-nden területén e napokban visszatekinthettünk az elmúlt huszonöt esztendőben megtett útra. Az 1948 februári események jubileumi évfordulója tette indokolttá a mérleg megvonását. Minden elbizakodottság nélkül megállapíthatjuk, hogy azokban a napokban olyan forradalmi folyamat kezdődött, amelynek eredményedre joggal büszkék lehetünk. Vegyük például a felépítmény egyik rendkívül tontos területét, az iskolaügyet. Mi, csehszlovákiai magyarok ezzel kapcsolatban különösképp sokat köszönhetünk a „jégtörő februárnak". Nagyon sovány évek után a semmiből kellett újraindulni, létrehozni a magyar oktatásügy szerteágazó hálózatát, amely szocialista tartalommal szavatolhatta az anyanyelvi nevelést. Közismert az ezzel járó számtalan nehézség, de az is, hogy huszonöt év leforgása alatt iskolaügyünk messze túltett az első köztársaságban elért szinten. Arról már nem is beszélünk, hogy a mennyiségi növekedés mellett egyben demokratizálódott is. Viszont ez már nem sajátos, hanem általános vonás, amely annak köszönhető, hogy 1948 áprilisában az egységes iskolaügyről szőlő törvénnyel államosítottuk az oktatás és a nevelés minden intézményét. Ez volt a kiindulópontja és az alapja annak, hogy a dolgozó osztályok és rétegek gyerekeinek létszámukhoz mérten biztosítsuk a művelődés minden lehetőségét. Ebben a vonatkozásban ugyanis a polgári, köztársaság — osztályjellegének megfelelően — nagyon mostohán és szűkmarkúan bánt a dolgozókkal. Példának okáért akkoriban a cseh országrészekben hatszorta több volt a munkás mint hivatalnok. Ennek ellenére — s ez nem a képességek dolga, hanem a lehetőségek és a művelődésügyi politika közvetlen következménye volt — összehasonlíthatatlanul több volt a középiskolai végzettséggel rendelkezők száma a hivatalnokok körében. Tisztában kell lennünk azzal is, hogy a burzsoá köztársaság éveiben az elemiből a tanulóknak csupán 6,5 százaléka jutott fel a gimnáziumba, további 53 százaléka a polgáriba, de teljes 40 százalékának be kellett érnie az alapfokú iskolával. így azután nem csoda, hogy főiskolai képesítésül rendelkezőknek csak 7 százaléka volt munkásszármazású. Azóta természetesen alapvetően megváltozott a helyzet. A kilencéves iskolák tanulóinak száma negyed évszázad alatt hatszázezer fővel gyarapodott, a középiskolákat pedig még egyszer annyian látogatják, mint 1948-ban. Majdnem megduplázódott a főiskolák hallgatóinak száma is — jelenleg mintegy 54 ezer fő. Ez utóbbival kapcsolatban talán érdemes megjegyeznünk, hogy az arányok is jelentősen módosultak. A középiskolai tanulók teljes 87 százaléka és a főiskolai hallgatók 80,1 százaléka munkás-, illetve paraszti származású. Ez már nagyjából megfelel a lakosság szociális összetételének. Tegyük még hozzá, hogy a háború befejezése óta főiskolai képesítést elnyerő emberek 34 százaléka munkásszármazású, további 9,1 százaléka pedig paraszti származású. Nyilvánvaló tehát, hogy 1948 februárja az iskolaügy demokratizálásának alapvető fontosságú határköve volt. Ezen mitsem változtat az a körülmény, hogy egyesek tudatlanságból, mások rosszakaratból vagy akár kifejezetten ellenséges szándékkal azt állítják, hogy a szocializmus iskolaügyi rendszere pontosan olyan igazságtalan, mint a kapitalizmusé, csak ellenkező előjellel, mivel éle most — állítólag — az értelmiség ellen irányul. Bár sohasem tagadtuk iskolaügyi politikánk osztályjellegét, vagyis azt sem, hogy — különösen egyes időszakokban — korlátokat emel a volt kizsákmányoló és ellenséges osztályokból származók érvényesülése útjába s azt sem hallgatjuk el, hogy esetenként adódhatnak igazságtalanságok, sárelmek is — az említett számok hátterén bátran leszögezhetjük: nem torzítottunk, hanem a torzítást helyrehoztuk, igazságot szolgáltattunk társadalmunk legnépesebb rétegeinek. GÄLY IVÄN A

z igazi hazafiság nem egy kész, minden tekintetben komfortos otthon szeretete. Ennél lényegesen több és más is: életet, kultúrát adó közösséghez, emberi, baráti kapcsolatokhoz való ragaszkodás, internacionalista életszemlélet kialakítása, közös küzdelem a haza, a falu szebbé, jobbá való átalakításáért." Abból a beszédből idéztünk, melyet Stutíka Gyula elvtárs, a Demandicei (Deménd) Hnb elnöke mondott a nemzeti bizottság legutóbbi plénumülésén. A rövid, alig 10—12 percig tartó vitaindító beszéd része volt az idézet. Figyelmesen hallgatták a nemzeti bizottság tanácsénak, plénumának tagjai, a meghívott vendégek, vagyis a tömegszervezetek vezetői, a helyi iskolák igazgatói, a helyi üzlethálózat felelős , vezetői. Meghallgatták a beszédet, az előterjesztett jelentéseket, s mikor a vitára került sor, szót kértek, hozzászóltak. Őszintén véleményt mondtak. Talán felesleges is jegyzőkönyvszerűen felsorolni, hogy a programpontok alapján értékelték a vállalások teljesítését, megvitatták a félévi munkaterv feladatait, foglalkoztak a lakosság áruellátásának problémáival, a közrend biztosításának kérdéseivel. Többet mond az a tény, hogy a vitában tizenöten kértek szót. Többet mond, mert a gottwaldi jelszó — Arccal a tömegek felé! — megvalósításának tényét a dolgozók közéleti tevékenységét jelzi. S nem árt, ha megjegyezzük: a közéleti érdeklődéi felkeltése nem megy egyik napról a másikra, meg kell találni mindazokat, akik a közügyek iránt érdeklődnek, ba kell vonni őket a községpolitikába, a tevékenységbe. Akkor, s azután számíthatunk arra is, hogy felszólaljanak, vitázzanak az alkotómunka tevőleges résztvevői. MIT MONDTAK? Az is lsnyegas, fontos része az ítéletalkotásnak, ha megvizsgáljuk, hogy a felszólalók milyen mértékben, mennyire részesei az elért munkasikereknek. Annak, hogy a járási nemzeti bizottság kitüntetésre javasolta ennek, és éppen ennek a falunak a nemzeti bizottságát. A hangsúly azon van, hogy mit mondtak. Talán mellőzhető is, hogy kik mondták ... ff ff — A községek közötti versenyben ú] versenytársunk Cajkov község.. Néhányan már jártunk ott Szép, rendezett falu. Ha nem akarunk lemaradni, akkor meg kell sürgetni a talajjavító szövetkezet által vállalt csatornaépítési munkálatok mielőbbi megkezdését, mert a csatornázás után lehet csak terepet rendezni, virágokat ültetni. Félbeszakadt a tanácskozás. mert nem lehetett szokványos módon csak bejelenteni: Ki kér szót? Nagyon terméŐSZINTE VITA — Nagyon halyes a megállapítás, hogy a SZISZ és a PHSZ helyi szervezeténak tevékenysége példás az építőmunkában. Különösen, ha a halottasház. a járdák épííése szempontjából mérlegeljük tevékenységüket, de a Nőszövetség szervezetének munkáját értékelve csak ezt a szempontot nem fogadhatjuk el egyértelműen döntőnek... — hangzott a hozzászólás. A felszólaló persze azt is elmondta, hogy a nők öt takarót, öt párnát készítettek a vietnamiak megsegítésére, és vállalják, hogy a halottasházhoz vezető utat rendezik, virágokkal díszítik, de gondoskodni kell a virágokról. — Nam vitás — állapította meg két felszólaló is —, hogy a major problémái nem központi jellegű problémák, de mi is a faluhoz tartozunk. Szeretnénk, ha legközelebb a nemzeti bizottság a majorban tartaná meg ülését, úgy, ahogy ezt a választáskor megígérte, s a helyszínen megbeszélnénk a problémákat. Választ kaptak a felszólalók: A javaslat egyezik a munkaterv feladataival. Megvalósítására hamarosan sor kerül. szetes volt, hogy előbb megállapították: májusban kezdik a csatornázási munkálatokat, augusztusra be kell fejezni a tereprendezést, s ennek megfelelően kell időzíteni a brigámunká'kat. És csak ezután tette fel az elnök a kérdést: Ki kér szót? — Kívánatos a közrend érdekében, hogy a vendéglőkben a fiatalok ne bömböltessék a tranzisztoros rádiókat. Ezt a megállapítást, hozzászólást követően az üzletvezetők, különösebb kérés, felszólítás nélkül is elmondták problémáikat. Az áruellátás helyzetéről beszéllek, s az április elsejéi életbe lépő rendeletről, mély a töméov szesz fogyasztását, vásárlását korlátozza majd. A nemzeti bizottság költségvetésének tervezetéhez is fűztek egy-két megjegyzést a felszólalók. — Okosan, célszerűen, de fel kell használni a rendelkezésünkre álló anyagi eszközöket! Nem takarékosság, ha bizonyos tételek összegét visszautaljuk. — Rendezni kell az adó befizetésének mulasztásával kapcsolatosan annak a néhány, még egyénileg gazdálkodó személynek a problémáit. VÁLASZT KAPTAK A felszólalók, a vitázők minden esetben kaptak választ. Akik pénzügyi szemüvegen keresztül vizsgálták a községpolitikai problémákat, azok is. De akik szervezési kérdéseket vetettek fel, vagy bizonyos hivatalos intézkedéseket sürgettek, azok is választ kaptak. Nyílt, egyenes — és ami nagyon fontos! lényeget érintő, magyarázó, kimerítő választ. A kívülálló, a szemlélő, ha nem tájékozódott előzőleg,- nem is tudta megkülönböztetni, hogy a felszólalók, a vitázok tanácstagok, plénumtagok, vagy meghívott „vendégek" voltak-e. Tehát elmosódott az a bizonyos „határ" a választott és nem választott vezetők között. Lényegében ez volt a plénumülés sikere. Ez biztosította az őszinte vita, az eszmecsere lehetőségét. Lényegében így valósult meg az, hogy az ülésen részt vevő kommunisták a párt vezető szerepét meggyőzéssel, érvekkel támogatva biztosították. Nem tartott tovább a plénumülés, mint két óra hosszait. Közhelyek emlegetése nélkül, szófecsérlést mellőzve beszéltek, vitatkoztak a felszólalók. Kiki érdeklődésének, szakértelmének megfelelő módon. Őszinte, leplezetlen számvetéssel zárult a plénumülés. Néhány nagyon komoly határozattal. Olyan határozatokkal, melyek megvalósíthatók, hisz alaposan, jól megvitatta azt „az okos fők gyülekezete", a plénumülés. És nagyon természetes, hogy hasonló őszinte vita keretében fogják majd a határozatok ellenőrzését is végrehajtani. Erkölcsi parancsa ez a szocialista hazafiságnak a vitaindító beszéd jegyében: közös küzdelem a haza, a falu szebbé iobbá való átalakításáért. HAJDÚ ANDRÄS