Új Szó, 1973. március (26. évfolyam, 51-77. szám)

1973-03-11 / 10. szám, Vasárnapi Új Szó

Az indokínai harctereken a férfiak oldalán nők js hősiesen helytálllak egkönnyebbiiléssel és megelége­déssel vette tudomásul a világ, hogy a vietnami fegyvernyugvás után február 22-én, vientianne-i idő szerint déli 12 órakor teljes tűzszünet lépett életbe a laoszi frontokon is. A királyi kormány és a hazafias erök megállapodása nemcsak azért jelen­tős, mart Vietnam véráztatta földje után egy másik délkelet-ázsiai országban is elhallgat­tak a fegyverek, s megszűnt a testvérgyilkos háború, hanem azért is, mive>I a tűzszüneti egyezmény azt is jelzi, új lehetőségek előtt állnak ezek az országok, melyeknek mérhetetlen szenvedést és súlyos megpró­báltatást jelentett az Egyesült Államok beavatkozása. Alig egy hónap alatt tehát Indokína húrom hadszín­térré változtatott országából kettőben — Vietnamban és Laoszban — életbe lépett a háború befejezéséről és a béke helyreállításáról szóló megállapodás. A sor most Kambodzsán van, bár a ma még folyó harcok látszólag ellentmondanak ennek, s a kínai emigráció­ban levő Szihanuk herceg a közelmúltban kijelentette, hasonló megállapodás, mint Vietnamban, elképzelhe­tetlen Kambodzsában. Az idő azonban itt is a térség új realitásai felé mutat... A szantihap-ot — vagyis a békét — ígérő tűzszünet alapját a párizsi Vietnam-értekezlet fektette le. Az ér­tekezlet résztvevői az elfogadott megállapodásban le­szögezték, hogy tiszteletben tartják a Kambodzsára vonatkozó 1954-es és a Laoszra vonatkozó 1962-es genfi megállapodásokat és az említett országok sem­legességét. A párizsi megállapodás hetedik pontja azt is előírja, hogy Kambodzsa és Laosz belső ügyeit a két ország népének kell rendeznie, — minden külső be­avatkozás nélkül. Egy kis ország - kulcsszerepben Földrajzi fekvésénél fogva Laosznak kulcsszerep Jutott az elmúlt évtizedekben. Területére nézve csak nem kétszer akkora ugyan, mint Csehszlovákia (236 600 km 2), lakóinak száma azonban mindössze há­rommillió. Az a tény azonban, hogy északon Kínával határos, s csizmaszerűen pedig a Vietnami- Demokra­tikus Köztársasággal, illetve Dél-Vietnammal, nyuga­ton pedig Thaifölddel, míg délen Kambodzsával szom­szédos, — stratégiailag fontos szerepet kölcsönzött az országnak. Ezért az Egyesült Államok mindent elkö­vetett, hogy belső ellentétek szításával olyan rend­szert hozzon létre, mely teljes mértékben kiszolgálja az amerikai elképzeléseket. Az országban uralkodó helyzet — annak ellenére, hogy a három politikai mozgalom élén álló hercegek féltestvérek —, a belső ellentétek és az osztálytagozódás lehetőséget adott az amerikai tervek megvalósítására. Harc a függetlenségért Az ország történelméhez tartozik ma már, hogy a múlt századi francia gyarmatosítást követően — mely különböző cégér alatt a második világháború idején is tovább élt — 1945 márciusában a japánok szállták meg az országot. A japán megszállók elleni népi moz­galom hozta létre később az ellenállás ideiglenes kor­mányát, amely kihirdette az önálló laoszi államot, a Patet Lao függetlenségét. 1946-ban azonban újra meg­jelentek a franciák, elűzték a japánokat, viszont élet­re hívták a partizánmozgalmat, a Patet Lao felszaba­dító hadseregét, mely elszántan küzdött az ország függetlenségéért. 1950-ben létrejött a Nemzeti Kong­resszus, amely megalakította a Patet Lao új kormá­nyát. A felszabadító harc eredményeként a franciák ínég ebben az évben kénytelenek voltak elismerni a korábban alkotmányos monarchiának mondott ország függetlenségét, befolyásukat azonban azzal szerették volna megőrizni, hogy Laoszt a Francia Unió társálla mává tették. Mihelyt azonban az 1954-es genfi érte­kezlet nemzetközileg is elismerte az ország függet­1973. III. 11. lenségét, s a francia csapatok elhagyták az országot, Laosz kilépett a Francia Unióból. A genfi értekezlet tette lehetővé azt is, hogy a ki­rályi kormány és a Patet Lao között fegyverszünet jöjjön létre, s a tárgyalások eredményeként 1957 no­vemberében — Souvanna Phouma miniszterelnök ve­zetésével — megalakuljon a nemzeti egységkormány. Az új kabinetnek a Patet Lao képviselői is tagjai voltak, sőt egyezmény született a Patet Lao fegyveres erőinek a királyi hadseregbe való beolvasztásáról is. Az im­perialista machináció azonban folytatódott, s ennek eredménye volt, hogy a megállapodásokat felrúgva az 1958 augusztusában újjászervezett kormányból kihagy­ták a Laoszi Hazaíias Front képviselőit. Ezt követően, az amerikai befolyás növekedésével kezdetét veszi a mozgalomban résztvevők üldözése is. A Somsanith­kormány népellenes politikájával szemben 1960 au­gusztusában felkelés tört ki. A felkelés — Kong Le kapitány vezetésével — gyors győzelmet aratott. A felkelés ismét Souvanna Phouma herceget juttatta a hatalomra, a reakció erői azonban — Phoumi Nosa­van tábornok és a törvénytelenül kinevezett Boun Oum miniszterelnök vezetésével — támadást indítot­tak a függetlenségi politika ellen. A reakció erőit az Egyesült Államok és a SEATO-tagországok katonailag is támogatták. A hazafias front a békés együttélés szellemében mindaddig támogatta Souvanna Phouma semlegességi politikáját, míg a kormányzó — külső és belső nyomásra — össze nem fogott a jobboldallal. Ez utóbbiban közrejátszott az Egyesült Államok viet­nami agressziója is (1964), így a Laoszi Hazafias Front ismét a felszabadító harcra kényszerült. Amerikai „elözönlés" Az elözönlés szó Laoszban kivételesen mást jelen­tett, mint Vietnamban. Az amerikai hadvezetés ugyan­is az olcsóbb megoldást választotta. Nem katonákkal, tengerészgyalogosokkal özönlötte el az országot, ha­nem katonai tanácsadókkal, CIA-íigynökökkel, vala mint a kémszolgálat embereivel. Erre az „olcsóbb" megoldásra azért volt szükség, mivel a dzsungelekkel borított hegyes vidékeken nehezen boldogultak volna az amerikai katonák. Pentagon-számítások szerint mintegy 300 ezerre lett volna szükség, s a biztos ku­darccal számolva ezzel inkább megkímélték magukat. Az újabb válság Laoszban 1969 nyarán kezdődött, amikor az amerikaiak — megszegve a genfi megálla­podásokat — bombatámadásokat kezdtek a stratégiai lag fontos és a Patet Lao ellenőrzése alatt álló Kő­edény-síkság ellen. (A fennsík nevét a kőkorszakból visszamaradt cserépedények után kapta.) A támadás nyilvánvaló célja volt, hogy a zsoldos katonaság elő­renyomulását megkönnyítse, s a hazafiakat kiszorít­sák e térségből. A hazafiak azonban nem maradtak adósak a válasszal. 1970 februárjában offenzívát indí­tottak, s néhány napon belül nemcsak a fennsíkot fog­lalták vissza, de csapataik egészen a fővárosig nyo multak előre. A laoszi vereséget az Egyesült Államok Kambodzsá­ban próbálta kiköszörülni. 1970 márciusában katonai államcsínnyel Lon Nol kerül hatalomra, s ezt követően májusban amerikai csapatok szállják meg az országot. Az ürügy, mint annyiszor: a kommunista veszély. . Nixon kijelentése szerint azért szállták meg az orszá got, hogy „korlátozott hadműveleteket hajtsanak vég­re korlátozott céllal, korlátozott időre". Egy esztendő múlva az amerikaiak ugyanezzel az indoklással Laosz­ra is kiterjesztik a háborút. Az amerikai szupertechni­ka, s a példásan előkészített szőnyegbombázások elle­nére csúfosan végződik a dél-vietnami báb, Thieu „be­segítése" is. A Dél-Laoszba betört 21 ezer dél-vietnami zsoldos fejvesztve menekül, s ezzel ismét összedőlt egy ábránd az amerikai elképzelésben ... Maradt te­hát a pusztítás és a népirtás — amerikai módra. Az Egyesült Atlamok ugyanis — csakúgy mint Vietnam­ban — a fegyverszünet érvénybe lépésének pillanatá­ig, átlagosan napi 120 bevetésben támadta a laoszi hazafiak állásait. Vientianne makacskodott. .. Az egyezmények megkötése ebben a véres-otromba háborúban egyben a kudarc beismerését is jelentette az Egyesült Államoknak. Azt a sorsot, melyet de Gaulle tábornok csaknem egy évtizede már megidé­zett, egyetlen alternatívaként említve a kivonulás le­hetőségét. Nos, ha a vietnami megállapodás után a vártnál mégis később kerül sor a laoszi tűzszünetre, ebben a vientianne-i kormány a ludas. Souvanna Phou­ma ugyanis arra törekedett, hogy a tavaly október óta folytatott tárgyalásokon előnyüket szerezzen a létrehozandó koalíciós kormányban. Más szóval: ked vezőbb viszonyokat teremtsen, mint amilyenekre az erőviszonyok alapján számíthatott volna ... A machi­nációknak Szufanuvong herceg, a Laoszi Hazafias Front Pártjának elnöke vetett véget, aki táviratban szólította fel a miniszterelnököt, hogy a katonai és politikai kérdéseket különválasztva azonnal kössenek tűzszünetet. Mit mond a megállapodás A megállapodás alapját a genfi egyezmények tisz­teletben tartása jelenti, s lényege: az amerikai beavat­kozás megszüntetése, az önrendelkezés biztosítása, az idegen csapatok kivonása, s a nemzeti egységkor­mány létrehozása. A 14 cikkelyből álló szerződés öt fejezetben foglal­ja össze a béke helyreállításának feladatait. A megálla­podás szerint az ideiglenes egységkormány létrejötte után 60 nappal a külföldi csapatok elhagyják Laoszt. Ez idő alatt feloszlatják a külföldi katonai szerveze­teket, leszerelik a támaszpontokat, s megtörténik a hadifoglyok szabadon bocsátása is. A szembenálló fe­lek — az általuk ellenőrzött területeken — biztosítják a lakosság személyes szabadságát és egyéb jogait. Az ideiglenes nemzeti egységkormány, melynek fel­adata lesz a megkötött szerződés végrehajtása és a politikai program kidolgozása, valamint a külföldi segítség elosztása, — 30 nappal a szerződés aláírása után alakul meg. Az új kormány összetétele paritá sos lesz: a vientianne-i kormány és a hazafias erők egyenlő számú küldötteiből alakul, melyet megegye zéses alapon a megbékélés és semlegesség két további hívével egészítenék ki. A kormány elnöke nem lehet tagja egyik csoportosulásnak sem. Hasonló elvek alap­ján hozták létre a politikai konzultációs tanácsot. En­nek feladata lesz a demokratikus választások előké­szítése, melynek eredményeként megalakul a' nemzeti egységkormány. A két szerv munkája zavartalansága érdekében /ientianne közigazgatási és Luang Prabang királyi szék­helyet semlegesítik. A megállapodás végrehajtását nemzetközileg India megbízottjának elnökielével len­gyel és kanadai résztvevők ellenőrzik. S bár a tűzszünet még nem béke, a laoszi fegyver­nyugvás mindenképpen jelentős mozzanat az indokí­nai népek életében, akiknek nemcsak érdekeik azo­nosak, de ellenségeik is közösek. Az a tény viszont, hogy az Egyesüli Államok Laoszban is meghátrálásra kényszerült, a laoszi hazafias erők áldozatos, kitartó harcának az eredménye. E harc eredménye, hogy a dzsungelekbe kényszerített laosziak elhagyják odúi­kat, s a napsütötte hegyoldalakon felépülő cölöpöS bambuszházakban örülhetnének ismét a békének, amely két évtized békétlensége után végre rájuk kö­szöntött, s a jobb napok ígéretét hozza. FftNOD ZOLTÁN

Next

/
Thumbnails
Contents