Új Szó, 1973. március (26. évfolyam, 51-77. szám)
1973-03-11 / 10. szám, Vasárnapi Új Szó
Az indokínai harctereken a férfiak oldalán nők js hősiesen helytálllak egkönnyebbiiléssel és megelégedéssel vette tudomásul a világ, hogy a vietnami fegyvernyugvás után február 22-én, vientianne-i idő szerint déli 12 órakor teljes tűzszünet lépett életbe a laoszi frontokon is. A királyi kormány és a hazafias erök megállapodása nemcsak azért jelentős, mart Vietnam véráztatta földje után egy másik délkelet-ázsiai országban is elhallgattak a fegyverek, s megszűnt a testvérgyilkos háború, hanem azért is, mive>I a tűzszüneti egyezmény azt is jelzi, új lehetőségek előtt állnak ezek az országok, melyeknek mérhetetlen szenvedést és súlyos megpróbáltatást jelentett az Egyesült Államok beavatkozása. Alig egy hónap alatt tehát Indokína húrom hadszíntérré változtatott országából kettőben — Vietnamban és Laoszban — életbe lépett a háború befejezéséről és a béke helyreállításáról szóló megállapodás. A sor most Kambodzsán van, bár a ma még folyó harcok látszólag ellentmondanak ennek, s a kínai emigrációban levő Szihanuk herceg a közelmúltban kijelentette, hasonló megállapodás, mint Vietnamban, elképzelhetetlen Kambodzsában. Az idő azonban itt is a térség új realitásai felé mutat... A szantihap-ot — vagyis a békét — ígérő tűzszünet alapját a párizsi Vietnam-értekezlet fektette le. Az értekezlet résztvevői az elfogadott megállapodásban leszögezték, hogy tiszteletben tartják a Kambodzsára vonatkozó 1954-es és a Laoszra vonatkozó 1962-es genfi megállapodásokat és az említett országok semlegességét. A párizsi megállapodás hetedik pontja azt is előírja, hogy Kambodzsa és Laosz belső ügyeit a két ország népének kell rendeznie, — minden külső beavatkozás nélkül. Egy kis ország - kulcsszerepben Földrajzi fekvésénél fogva Laosznak kulcsszerep Jutott az elmúlt évtizedekben. Területére nézve csak nem kétszer akkora ugyan, mint Csehszlovákia (236 600 km 2), lakóinak száma azonban mindössze hárommillió. Az a tény azonban, hogy északon Kínával határos, s csizmaszerűen pedig a Vietnami- Demokratikus Köztársasággal, illetve Dél-Vietnammal, nyugaton pedig Thaifölddel, míg délen Kambodzsával szomszédos, — stratégiailag fontos szerepet kölcsönzött az országnak. Ezért az Egyesült Államok mindent elkövetett, hogy belső ellentétek szításával olyan rendszert hozzon létre, mely teljes mértékben kiszolgálja az amerikai elképzeléseket. Az országban uralkodó helyzet — annak ellenére, hogy a három politikai mozgalom élén álló hercegek féltestvérek —, a belső ellentétek és az osztálytagozódás lehetőséget adott az amerikai tervek megvalósítására. Harc a függetlenségért Az ország történelméhez tartozik ma már, hogy a múlt századi francia gyarmatosítást követően — mely különböző cégér alatt a második világháború idején is tovább élt — 1945 márciusában a japánok szállták meg az országot. A japán megszállók elleni népi mozgalom hozta létre később az ellenállás ideiglenes kormányát, amely kihirdette az önálló laoszi államot, a Patet Lao függetlenségét. 1946-ban azonban újra megjelentek a franciák, elűzték a japánokat, viszont életre hívták a partizánmozgalmat, a Patet Lao felszabadító hadseregét, mely elszántan küzdött az ország függetlenségéért. 1950-ben létrejött a Nemzeti Kongresszus, amely megalakította a Patet Lao új kormányát. A felszabadító harc eredményeként a franciák ínég ebben az évben kénytelenek voltak elismerni a korábban alkotmányos monarchiának mondott ország függetlenségét, befolyásukat azonban azzal szerették volna megőrizni, hogy Laoszt a Francia Unió társálla mává tették. Mihelyt azonban az 1954-es genfi értekezlet nemzetközileg is elismerte az ország függet1973. III. 11. lenségét, s a francia csapatok elhagyták az országot, Laosz kilépett a Francia Unióból. A genfi értekezlet tette lehetővé azt is, hogy a királyi kormány és a Patet Lao között fegyverszünet jöjjön létre, s a tárgyalások eredményeként 1957 novemberében — Souvanna Phouma miniszterelnök vezetésével — megalakuljon a nemzeti egységkormány. Az új kabinetnek a Patet Lao képviselői is tagjai voltak, sőt egyezmény született a Patet Lao fegyveres erőinek a királyi hadseregbe való beolvasztásáról is. Az imperialista machináció azonban folytatódott, s ennek eredménye volt, hogy a megállapodásokat felrúgva az 1958 augusztusában újjászervezett kormányból kihagyták a Laoszi Hazaíias Front képviselőit. Ezt követően, az amerikai befolyás növekedésével kezdetét veszi a mozgalomban résztvevők üldözése is. A Somsanithkormány népellenes politikájával szemben 1960 augusztusában felkelés tört ki. A felkelés — Kong Le kapitány vezetésével — gyors győzelmet aratott. A felkelés ismét Souvanna Phouma herceget juttatta a hatalomra, a reakció erői azonban — Phoumi Nosavan tábornok és a törvénytelenül kinevezett Boun Oum miniszterelnök vezetésével — támadást indítottak a függetlenségi politika ellen. A reakció erőit az Egyesült Államok és a SEATO-tagországok katonailag is támogatták. A hazafias front a békés együttélés szellemében mindaddig támogatta Souvanna Phouma semlegességi politikáját, míg a kormányzó — külső és belső nyomásra — össze nem fogott a jobboldallal. Ez utóbbiban közrejátszott az Egyesült Államok vietnami agressziója is (1964), így a Laoszi Hazafias Front ismét a felszabadító harcra kényszerült. Amerikai „elözönlés" Az elözönlés szó Laoszban kivételesen mást jelentett, mint Vietnamban. Az amerikai hadvezetés ugyanis az olcsóbb megoldást választotta. Nem katonákkal, tengerészgyalogosokkal özönlötte el az országot, hanem katonai tanácsadókkal, CIA-íigynökökkel, vala mint a kémszolgálat embereivel. Erre az „olcsóbb" megoldásra azért volt szükség, mivel a dzsungelekkel borított hegyes vidékeken nehezen boldogultak volna az amerikai katonák. Pentagon-számítások szerint mintegy 300 ezerre lett volna szükség, s a biztos kudarccal számolva ezzel inkább megkímélték magukat. Az újabb válság Laoszban 1969 nyarán kezdődött, amikor az amerikaiak — megszegve a genfi megállapodásokat — bombatámadásokat kezdtek a stratégiai lag fontos és a Patet Lao ellenőrzése alatt álló Kőedény-síkság ellen. (A fennsík nevét a kőkorszakból visszamaradt cserépedények után kapta.) A támadás nyilvánvaló célja volt, hogy a zsoldos katonaság előrenyomulását megkönnyítse, s a hazafiakat kiszorítsák e térségből. A hazafiak azonban nem maradtak adósak a válasszal. 1970 februárjában offenzívát indítottak, s néhány napon belül nemcsak a fennsíkot foglalták vissza, de csapataik egészen a fővárosig nyo multak előre. A laoszi vereséget az Egyesült Államok Kambodzsában próbálta kiköszörülni. 1970 márciusában katonai államcsínnyel Lon Nol kerül hatalomra, s ezt követően májusban amerikai csapatok szállják meg az országot. Az ürügy, mint annyiszor: a kommunista veszély. . Nixon kijelentése szerint azért szállták meg az orszá got, hogy „korlátozott hadműveleteket hajtsanak végre korlátozott céllal, korlátozott időre". Egy esztendő múlva az amerikaiak ugyanezzel az indoklással Laoszra is kiterjesztik a háborút. Az amerikai szupertechnika, s a példásan előkészített szőnyegbombázások ellenére csúfosan végződik a dél-vietnami báb, Thieu „besegítése" is. A Dél-Laoszba betört 21 ezer dél-vietnami zsoldos fejvesztve menekül, s ezzel ismét összedőlt egy ábránd az amerikai elképzelésben ... Maradt tehát a pusztítás és a népirtás — amerikai módra. Az Egyesült Atlamok ugyanis — csakúgy mint Vietnamban — a fegyverszünet érvénybe lépésének pillanatáig, átlagosan napi 120 bevetésben támadta a laoszi hazafiak állásait. Vientianne makacskodott. .. Az egyezmények megkötése ebben a véres-otromba háborúban egyben a kudarc beismerését is jelentette az Egyesült Államoknak. Azt a sorsot, melyet de Gaulle tábornok csaknem egy évtizede már megidézett, egyetlen alternatívaként említve a kivonulás lehetőségét. Nos, ha a vietnami megállapodás után a vártnál mégis később kerül sor a laoszi tűzszünetre, ebben a vientianne-i kormány a ludas. Souvanna Phouma ugyanis arra törekedett, hogy a tavaly október óta folytatott tárgyalásokon előnyüket szerezzen a létrehozandó koalíciós kormányban. Más szóval: ked vezőbb viszonyokat teremtsen, mint amilyenekre az erőviszonyok alapján számíthatott volna ... A machinációknak Szufanuvong herceg, a Laoszi Hazafias Front Pártjának elnöke vetett véget, aki táviratban szólította fel a miniszterelnököt, hogy a katonai és politikai kérdéseket különválasztva azonnal kössenek tűzszünetet. Mit mond a megállapodás A megállapodás alapját a genfi egyezmények tiszteletben tartása jelenti, s lényege: az amerikai beavatkozás megszüntetése, az önrendelkezés biztosítása, az idegen csapatok kivonása, s a nemzeti egységkormány létrehozása. A 14 cikkelyből álló szerződés öt fejezetben foglalja össze a béke helyreállításának feladatait. A megállapodás szerint az ideiglenes egységkormány létrejötte után 60 nappal a külföldi csapatok elhagyják Laoszt. Ez idő alatt feloszlatják a külföldi katonai szervezeteket, leszerelik a támaszpontokat, s megtörténik a hadifoglyok szabadon bocsátása is. A szembenálló felek — az általuk ellenőrzött területeken — biztosítják a lakosság személyes szabadságát és egyéb jogait. Az ideiglenes nemzeti egységkormány, melynek feladata lesz a megkötött szerződés végrehajtása és a politikai program kidolgozása, valamint a külföldi segítség elosztása, — 30 nappal a szerződés aláírása után alakul meg. Az új kormány összetétele paritá sos lesz: a vientianne-i kormány és a hazafias erők egyenlő számú küldötteiből alakul, melyet megegye zéses alapon a megbékélés és semlegesség két további hívével egészítenék ki. A kormány elnöke nem lehet tagja egyik csoportosulásnak sem. Hasonló elvek alapján hozták létre a politikai konzultációs tanácsot. Ennek feladata lesz a demokratikus választások előkészítése, melynek eredményeként megalakul a' nemzeti egységkormány. A két szerv munkája zavartalansága érdekében /ientianne közigazgatási és Luang Prabang királyi székhelyet semlegesítik. A megállapodás végrehajtását nemzetközileg India megbízottjának elnökielével lengyel és kanadai résztvevők ellenőrzik. S bár a tűzszünet még nem béke, a laoszi fegyvernyugvás mindenképpen jelentős mozzanat az indokínai népek életében, akiknek nemcsak érdekeik azonosak, de ellenségeik is közösek. Az a tény viszont, hogy az Egyesüli Államok Laoszban is meghátrálásra kényszerült, a laoszi hazafias erők áldozatos, kitartó harcának az eredménye. E harc eredménye, hogy a dzsungelekbe kényszerített laosziak elhagyják odúikat, s a napsütötte hegyoldalakon felépülő cölöpöS bambuszházakban örülhetnének ismét a békének, amely két évtized békétlensége után végre rájuk köszöntött, s a jobb napok ígéretét hozza. FftNOD ZOLTÁN