Új Szó, 1973. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1973-02-11 / 6. szám, Vasárnapi Új Szó
bi korszerűsítését. E célból több tanulmányt dolgoztak ki az elavult épületek és berende zések felújítására, s a termelékenység számottevő növelésére. Ezekre azonban nem kerülhetett sor, mert a beruházási eszközöket főleg a Szlovákia iparosítási programiában szereplő új üzemek építésére fordították. A meglevő üzemek szerény keretek között fejlődhettek tovább és csak a legsürgősebb feladatokat lehetett megvalósítani. A gyár ebben az időben új raktárhelyiségekkel, valamint egy új üzemi erőművel bővült, és néhány nagyobb teljesítményű gép került a termelésbe. A termelési alap fejlesztése mellett számos fontos szociális berendezés is épült ezekben az években, többek között étkezde és bölcsőde. Az új iparitanuló-otthon és a munkásszálló felépítése, valamint a sporttelep kibővítése is erre az időszakra esett. A felsorolt beruházások kétségkívül hozzájárultak a termelés mértékletes növeléséhez, de ezek csupán részletmegoldások voltak. Halaszthatatlanul hozzá kellett látni a vállalat távlati fejlesztési tervének kidolgozásához és megvalósításához. Ennek keretében 1961-ben 3 millió 400 ezer koronás költséggel sor került egy pótalkatrészeket termelő új üzemegység építésére, s a vállalat a város belterületén egy űj üzemi klubot Is épített. 1959-ben 17 millió 500 ezer koronás beruházással egy szennyvíztisztító-berendezés, maid 1970-ben 90 millió 400 ezer koronás beruházással egy kor szerű szövődé építése kezdődött, amely az eddigi kapacitáshoz mérten 27,7 százalékkal, illetve kereken egymillió folyóméter gyapjúszövettel növeli majd a vállalat termelését. Ezzel párhuzamosan további 32 millió 600 ezer koronás beruházással egy új fésűsfonót is építettek. Ez azonban már nem a százöt éves múlt, hanem a jelen és a jövő krónikája. Erről a gyár környékén folyó építkezések beszélnek, valamint Bódik János, a műszaki-fejlesztési osztály vezetője. Örömmel újságolja, hogy az új fésűsfomó műszaki berendezése már világ- színvonalon áll, a próbaüzemelés is sikerült, a gyártott fonál kitűnő minőségű. Ezzel tulajdonképpen egy új korszak kezdődött a Poľana vállalat életében, hiszen az új fésűsfonóban előállított évi 400 tonna fonál már teljesen fe- dezi a szövődé szükségleteit és megszüntette az eddigi vásárlási gondokat. Az új korszakot idézi a főűt mellett épülő korszerű szövöde is, amely tető alatt van már, de gépek még nem zakatolnak benne. Az eredeti tervek szerint már itt is el kellett volna kezdeni a termelést, s hogy nem így történt, az már nem a textilüzem dolgozóin múlott. Ök mindent megtettek, amit megtehettek a gyors befajezés érdekében, és most is megadnak hozzá minden segítséget. A többi a kivitelező építési vállalat dolga. Az Időközben külföldről befutott új szövőgépeket az igazgató utasítására régi épületekben helyezték átmenetileg üzembe: a devizáért vásárolt gépek nem állhatnak tétlenül. De mi lesz, ha a harmadik negyedben a többi gép is megérkezik? Azokat már nem lehet más hol elhelyezni, csak az úl csarnokokban. A vezetők mérlegelnek, tervezgetnek a . szövődét talán 1974 január elsejével el is lehetne indítani, de csak abban az esetben, ha a szennyvíztisztító is elkészül. A beruházási feladathoz tartozó többi létesítmény felépítése legfeljebb várat még magára. A lassan készülő szövöde azonban még nem az utolsó gondja a műszaki fejlesztésnek. A távlati tervezgetés egy további fésűsfonó építésével is számol, ehhez azonban előbb még át kell helyezni az üzemi vágányt. A távlati tervekben egy új kártoló fonoda, egv vegvi finomító, egy adminisztratív épület és néhánv segédüzem felépítése is szerepel. A felsorolás azonban nem lenne teljes, ha nem említenénk meg az úl szaktanlntézet és tnternátus, vala mint az új kikészítő építését, amelyekre már a legközelebbi években sor kerülhet — ha lesz. aki elvállalja az építésüket. A személyzeti osztályon most készítették el az elmúlt évi szocialista munkaverseny és a vállalati kötelezettségvállalások kiértékelésé:. Adatok, százalékok, mutatók halmaza áll itt előttünk, a legjobb dolgozók neveivel. A legeredményesebb kollektívák között Varga Klára kivarró-, Lupták Mária kártoló-, Medve Irma befűző-, Lahová Mária kivarró- és Nóta Milan fémmegmunkáló brigádját olvashatjuk. Az újítók között Szaniszló Tibor áll az élen, mögötte a fonókollektíva nevei sorakoznak. De hogyan Is sorolhatnánk fel a neveket, hiszen az elmúlt években a vállalat 68 munkakollektívája és összesen 1556 dolgozója volt versenyben, s a „Mindenki szocialista módon“ mozgalom anyagiakban több mint 8 millió koronát eredményezett a vállalatnak. Az erkölcsi eredményekről a vállalat üzemi újságiából szerezhetünk tudomást. A személyzeti osztályt Lauko Béla vezeti, aki alelnöke a pártszervezet összüzemi bizottságának. A pártszervezet munkáia hat alapszervezetre oszlik. Az ideológiai munka mellet! Lauko elvtárs főleg az évente kétszer megrendezett műszaki-gazdasági konferenciák Jelentőségét emeli ki. A számtalan belső szervezési problémával küzdő de fejlődő vállalatban nagy szükség van a párt vezető szerepének érvényesítésére, ami az elmúlt év második felében is nagyon, eredményesnek mutatkozott. A pártszervezet példamutató mesterekre is támaszkodhat, Ilyenek például Gombala és Lalik elvtársak a szövődében, vagy Tóth László, Ma- darasi László és Kelemen Vilmos a fonodában. A műszaki fejlesztés mellett gondot okoz a vállalatnak a munkaerő stabilizálása. A korszerű gépek kezelése rátermett hozzáértő és megbízható szakembereket kíván. Most, hogy a vállalat további fejlődése végre konkrét formákat vett fel, talán az eddig tapasztalt mun kaerővándorlás is alábbhagy, és jobban megszilárdul a polyanások népes családia MAKRAI MIKLÓS ÁLLANDÓ MEGÚJULÁS, egyre magasabb szinten A Szlovák-Érchegységben, a Polyána és a Vepor lábainál legelésző juhnyájak festői látványa és az egyszerű nép posztó utáni kereslete jó üzletnek ígérkezett annak a részvény- társaságnak, amely 105 évvel ezelőtt a Lučenec— Opatová-i (Losonc-Apátfalva) posztógyárat megalapította. A gyár számára ott találtak alkalmas helyet, ahol a tiszta vizű és sebes folyású hegyi patak sík területre ér, mert a gyapjúszövetek készítéséhez elegendő lágy vízre van szükség. A Poľana textilüzem jelenleg Szlovákia legöregebb gyapjúfeldolgozó vállalata. Száz év alatt generációk váltatták egymást ebben a gyárban, amely az évek folyamán a dél-szlovákiai munkásmozgalom egyik jelentős fellegvárává vált. Történelmét az alapítás századik évfordulója alkalmából gazdagon illusztrált, tartalmas krónikában dolgozták fel. Küzdelmes évekről és nagy munkasikerekről ad hírt az utókor számára ez a könyv, ebből merítenek erőt és lelkesedést a gyár mostani dolgozói a további fejlesztés, a korszerűsítés igényes feladataihoz. Az igazgatói irodában ülve mi is ezt a könyvet lapozgatjuk Ján Kemeník elvtárssal, a Polana nemzeti vállalat igazgatójával, aki már 1947-ben szövőmunkásként dolgozott a gyárban, és különböző iskolázások, majd vezető -textilipari funkciók betöltése után 1958 áprilisa óta áll az üzem élén. Az üzemben eleinte csak posztót és nehezebb gyapjúszöveteket gyártottak, felsőruhák és lábbelik készítéséhez. Ez az időszak egészen 1925-ig tartott, amikor a háború utáni konjunktúra végén a közelgő gazdasági válság jelei mutatkoztak. 1927-ben már korlátoztak a termelést, a gyár évente csak 5—8 hónapon át üzemelt, de akkor sem minden üzemegységben folyt a munka. Ez az időszakos termelés egészen 1931-ig tartott, amikor végleg becsukták a gyár kapuit. Elképzelhető, menynyi nélkülözést, mennyi nyomorúságot jelentett ez a kereset nélkül maradt munkások hozzátartozóinak. A bajt még az is tetézte, hogy a gyár korszerűbb gépelt leszerelték és elszállították, s a munkásság a termelés gyors felújításában sem reménykedhetett. A harmincas évek második felében azonban újból füstölni kezdett a gyár magas kéménye, kibővítették a gyártmányok választékát. Ez az állapot azonban nem tartott sokáig, mert az 1943—1944-es években a horthysta kormány a legfontosabb gyapjúfeldolgozó berendezéseket kiszolgáltatta a fasiszta német hadseregnek. Az értékes gépeket élesre töltött fegyverek árnyékában csomagolták ládákba és útnak indították, de csak Budapestig jutottak el, ahonnan a szovjet hadsereg segítségével a háború után visszakerültek a gyárba. A felszabadulás után a gyár műszaki újjáépítése volt a legsürgősebb feladat. A háború okozta sebek gyorsan gyógyultak, a hazatért gépek mellé Észak-Csehországból és Lengyel- országból is érkeztek textilipari gépi berendezések. Jelentősen megnövekedett a termelés, és tovább bővült a termékek választéka. Az államosítás és a győzelmes február után az üzem dolgozói határtalan lelkesedéssel teljesítették a termelési feladatokat. A belkereskedelem pgyre növekvő igényei mellett külföldi megrendelések Is érkeztek. A gyár termékei eljutottak a Szovjetunióba, Angliába, Jugoszláviá- be, Belgiumba, Bulgáriába és számos más országba. Az ötvenes évek kezdetén új termékek gyártásával bővítették a termelést, forgalomba kerültek a tetszetős női ruhaanyagok, ja kártolt férfiruhaanyagok, emellett jelentős méreteket öltött a néphadsereg öltöztetéséhez szükséges ruhaanyagok termelése is. A vállalat ebben az időszakban eredményesen bekapcsolódott a csehszlovák gyapjúipari üzemek között folyó termelési versenybe, s az 1953—1954-es években elnyerte a Könnyűipari Minisztérium, valamint a Textil- és Bőripari Szakszervezet Központi Bizottságának vörös vándorzászlóját. 1953. április 30-án a dolgozókat további nagy kitüntetés érte, a munkakezdeményezés fejlesztésében elért eredményekért, valamint a forgóeszközök fprgalmának meggyorsítására indított verseny meghirdetéséért a köztársasági elnök a Köztársasági Érdemrendet adományozta a vállalatnak. A további években, főleg 1956 után a vállalat vezetősége intenzíven szorgalmazta az üzem fejlesztését és a termelési folyamatok továbAz üzem dolgozói a múlt év első fél évében elért eredményekért elnyerték az SZLKP luöeneci járási bizottságának vándor- zászlaját, a szovjetunióbeli baráti bogorogyicki járás ajándékát. Az év elején üzembe helyezett új fésűsfunóban már korszerű gépeken folyik a termelés. Az új fésűsfonó próbaüzemelésén K. Jánosi mérnök, az SZSZK Iparügyi Minisztériumának képviselője (középen), valamint J. Hajmách mérnök, a Slovakotex vezérigazgatóságának képviselője is megjelent. A vendégeket Ján Kemeník igazgató kalauzolta. (A kép jobb szélén:) (ČSTK felvétele)
