Új Szó, 1973. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1973-02-06 / 31. szám, kedd
ÚJ FILMEK FUSS, HOGY UTOLÉRJENEK (magyar) Gyenge, ötlettelen, sablonos vígjátékok a világ minden ré szén készülnek. Sajnos, ezek számát gyarapította Keleti Márton rendező is, aki előre gyártott szabványelemekből állította össze a Fuss, hogy utolérje nek című zenés vígjátékot. De miről is szól voltaképpen őrség, szép rendőrkisasszony, két balkezes kispolgár, sok-sok szaladgálás ..., hogy aztán a rendőrség pillanatok alatt ártalmatlanná tegye a banditákat. Ennyi „információ“ után sejthetjük, hogy a film nem túlságosan eredeti és szellemes, s vajmi kevés köze van a valóA LÉGZÉS FEJLŐDÉSÉNEK ÚTJA A Fuss, hogy utolérjenek című magyar film egyik jelenete ez a bűnügyi bonyodalommal élénkített zenés produkció? Krimiről, vagy inkább zenés vígjátékról, esetleg kémfilmrőt (nehéz lenne műfaját pontosan meghatározni, annyi benne a különböző műfaj alkatrész) lévén szó, nem illik, hogy eláruljuk a cselekményt. így csupáncsak annyit mondunk el, hogy szerepel a filmben egy készülő musical, ebben két szólista, továbbá a musical szerzője, aki korrepetitor a zeneiskolában s arra vár, hogy titokban próbált musicaljét elfogadják. A néző azonban betekinthet az operettszínház kulisszái mögé is, ahol a primadonna nem engedi érvényesülni a fiatal ambiciózus színésznőt..de szerencsére nem sokáig, mert ekkor elkezdődik a bűnügyi história: van ebben aztán elkábí- tás, táskacsere, kémbanda, rendsághoz. A kellékek ismerősek, mintha már valamikor láttuk volna ezeket; s nagyobb baj, hogy a különböző műfajok soksok eleme nem engedi egymást érvényesülni, nem tud egységes stílussá összeállni. Ilyen körülmények között a színészek feladata sem volt hálás, pedig ugyancsak parádés a szereposztás: Páger Antal, Bárdy György, Somogyvári Rudolf, Huszti Péter, Sunyovszky Szilvia, Bodrogi Gyula, Zalat- nay Sarolta, Németh Marika, Pécsi Sándor, Koós János és mások. Mindent egybevetve, a cselekmény túlságosan érdektelen és átlátszó ahhoz, hogy a film kellemes szórakozást nyújtson. S csalódásunkat ezúttal Fényes Szabolcs muzsikája sem kárpótolja; zenéje kevésbé hatásos, dalai aligha rögződnek emlékezetünkbe. Marcel Carné a francia filmművészet élő klasszikusa; neve a harmincas években összeforrott a fénykorát élő francia filmművészettel, hiszen elég csak olyan filmjeire utalnunk, mint a Ködös utak, Mire megvirrad, Külvárosi szálloda, Szerelmek városa, melyek mindmegvesztegetéssel, fenyegetőzéssel, megfélemlítéssel. Tehetik, mert a rendőrség hatalmas s a burzsoá társadalom nem engedi, nem engedheti, hogy hűséges kiszolgálóit meghurcolják. Elszánt harc folyik az igazságért, a jogért... S a végigmanipulált per befejeztével A vizsgálóbíró és a védőügyvéd (Jacques Brel és Charles Den- ner} A rend gyilkosai ban egyikét népi realizmus, mély humanizmus hatott át. A francia filmgyártás nagy „öregje“, úgy tűnik, ma is fogékony a kor társadalmi ellentmondásai iránt, most bemutatott filmje, A rend gyilkosai ugyanis arról tanúskodik, hogy c. rendező lépést tartott az idővel, s a haladás szószólójaként p-lltikai művel lépett a' közönség elé. Egy dél-francia városban egy jelentéktelen kis tolvajt letartóztat a rendőrség — ezúttal ártatlanul — s ez az ember a 1 utális kihallgatás közben meghal. Az ügy kivizsgálását egy fiatal bíróra bízzák, aki mindent megtesz, hogy az eltüntetett bizonyítékokat és tanúkat felkutatva felderítse az igazságot. Az igazság napfényre kerülését „a rend gyilkosai“ azonban akadályozzák, Igyekeznek az ügyet eltussolni, aljasan manipulálnak, eszközben nem válogatva védekeznek: konok tagadással, zsarolással, az igazságszolgáltatás és a társadalmi erkölcs tisztaságáért küzdő vizsgálóbíró felteszi a kérdést: Nem fogja-e éppen az erőszak s a vele vállalt cinkosság aláásni a „tisztes polgári rendet“? Kemény és mozgósító erejű alkotás, melyben Carné az erőszak, a törvénytelenség ellen emeli fel szavát; célja, hogy figyelmeztessen arra, milyen veszélyt rejt egy jogállamban; ha a rendőrséget nem ellenőrzik, önkényeskedését elnézik. A Jean Laborde regénye alapján készült film minden jószándéka és valósághitele ellenére kétségkívül leegyszerűsíti a jellemzéseket, hiányzik belőle az eleven lüktetés. A rutinos rendező kitűnően válogatta meg a színészeket. Jacques Brel a vizsgálóbíró szerepében kitűnő alakítást nyújt, a polgári humanizmust testesíti meg. Charles Denner a védőügyvéd szerepét kelti életre, játéka emlékezetes. —ym— Lélegezni nem egyszerűen annyi, mint a tüdőnket megtölteni levegővel. Araikor mellkasunkba szívjuk a tiszta hegyi levegőt, olyan érzésünk támad, hogy az élet elixírjében lu- bickálunk. Általában azonban, mivel óránként 800—900-szor szívunk be levegőt — ugyanis percenként 14—17-szer veszünk lélegzetet —, nagyon is hajlamosak vagyunk arra, hogy a légzést azonosítsuk a tüdő kiszellőztetésével, és a tüdőt tekintsük a lélegzési folyamat alapvető szervének. Ebből a megállapításból indult ki Guy Lefrance a „Sciences et Avenir“ tudományos folyóiratban közölt cikkében. Rámutatott egyebek közt arra, hogy tüdeje csak az állatvilág kis részének van. A halaknak, a rákoknak, a rovaroknak vagy medúzáknak nincsen tüdejük. De hát ezek szerint a légzés alapvető folyamata az egyik vagy másik szerv közvetítésével nem az, hogy biztosítsa az oxigén elszállítását a légzőpigmentekhez — a hemoglobinhoz az ember esetében és a hemocia- ninhoz a homárében!? A légzésnek ezen meghatározása kétségtelenül nem elég alapos. Valóban, igen sok alacsony rendű állatnak nincs vérkeringése, tehát eleve nincs ellátva hemoglobinnal vagy bármilyen légzőpigmenttél. Például a tengeri rózsának vagy szivacsnak valamennyi sejtje közvetlenül veszi magához a körülöttük levő közegben feloldott oxigént. Ha tehát nem a legfontosabbak a légzőpigmentek, a lényeg más, akkor a légzést tulajdonképpen sejtoxidációknak tekinthetjük!? Nem, ez a megállapítás sem állja meg a helyét, mert léteznek olyan élőlények is, baktériumok például, amelyek oxigén nélkül lélegze- nek Egyébként, ha jól meggondoljuk a dolgot — folytatja a szerző —, a Földön élő legelső élőlényeknek nélkülözniük kellett az oxigént, mivel — s a szakemberek ebben a kérdésben egyetértenek — a Föld atmoszférája az élet hajnalán gyakorlatilag nem tartalmazott oxigént. De hát akkor mi a légzés? Nyilvánvaló, hogy a fenti úton zsákutcába jutunk. Forduljunk hát más irányba, és ne a működésével, hanem a céljával próbáljuk meghatározni a légzést Milyen célt szolgál a légzés? Miért lélegzünk? A fiziológusok réges-régen kimutatták, hogy a légzés folyamata energiát szabadít fel, tehát a légzést azt a célt szolgálja, hogy a szükséges energiát megszerezzük élettevékenységünkhöz. De vajon ehhez az is szükséges, hogy a légzést kísérő vegyi reakciók a szén elégéséhez hasonló oxidációk legyenek? Nem! Számtalan más reakció is van, amely nagy energiamennyiséget szabadít fel. Aki a középiskolát kijárta, látta már a foszfor és az alumíniumreszelék reakcióját, vagy — s ez a látványosabb — a hidrogén és klór reakcióját. Ezekben a hevesen hőtermelő reakciókban az oxigénnek semmilyen szerepe sincs. A szó klasszikus értelmében ezekben égésről nem beszélhetünk. És mégis, a folyamatok során felszabaduló energiamennyiség igen tekintélyes. Feltételezhető, hogy ať ősi tengerben a következőképpen zajlott le az energiafelszabadí-. tás: a kocsonyás koacervátumok molekuláiból „kiszakított“ hidrogént a kén kötötte meg, kénhidrogént képezve. Ez a vegyi reakció szabadította fel az első élőlények aktivitásához szükséges energiát. Magától értetődik, hogy ezeknek a kezdetle-, ges élőlényeknek is bonyolultak lehettek a légzési reakcióik. E távoli korok nyomait még ma is megtalálhatjuk. Egyes baktériumok, például azok, amelyek a hévizekben élnek, megőrizték ezt az ősi légzési módot: a kén segítségével lélegeznek, és kénhidrogént szabadítanak fel. Az élet tehát több száz millió éven át nem igényelte a légzéshez az oxigént. Mi több, amikor az egysejtűek moszatok a meginduló fotoszintézis útján szabad oxigént kezdtek árasztani az atmoszférába, vagyis amikor a dezoxidáló jellegű légkörből oxidáló jellegű atmoszféra kezdett kialakulni — kb. 1 milliárd 800 millió évvel ezelőtt —, az oxigén eleinte valóságos méreg lehetett az eleven sejtek számára. Az oxigén „reaktívabb“ a kénnél, és ezért be tudott furakodni a légzési folyamat legintimebb vegyi reakcióiba, teljesen megzavarván ezt a folyamatot. Nem tudjuk pontosan, hogy a kénes légzésről az oxigénes légzésre hogyan történt meg az átmenet. Azt azonban jól tudjuk, hogy a jelenlegi légzési módunk nagyon régi, és az emberi sejtek légzése és a dinoszaurusz sejtjeinek légzése között nincs alapvető különbség. A légzési folyamatok „sémája“ tehát igen hamar rögződött, és a jelenlegi élővilágot nézve kisebb eltéréssel azonos az egész állatvilág esetében. Ez a légzési folyamat egyébként határozottan jelen volt már a legkezdetlegesebb folyamatban is, abban, amely lehetővé tette, hogy az első élőlények úgy tegyenek szert energiára, hogy széntartalmú anyagokból hidrogén- atomokat szakítottak ki, és ezután ezt a szabaddá tett hidrogént kiszolgáltatták a kénatomok falánkságának. A légzési folyamat elsörendő feladata tehát a glukózmolekula összes hidrogénatomját egyenként letépni, „megkopasztván“ ezt a „szerencsétlen“ molekulát, mint valami baromfit. Ez a fosztogatás könnyen nyomon követhető, különösen az első szakaszokban. Négy hidrogén- atom elvesztése után a glukóz piroszőlősavvá alakul át. Gyakran találkozunk azzal a felfogással, hogy a légzés a szén „elégetéséből“ áll, és hogy a tüdőnk által „kivetett“ széndioxid ennek az égésnek a terméke. Pedig hát ez a széndioxid egyszerűen csak a glukóz maradványa, miután azt teljes hidrogénkészletétől megfosztották. Az a tény, hogy a szén gyakorlatilag semmiféle szerepet nem játszik a légzésünkben, kétségtelenül az élet hajnaláról ránkmaradt örökség. Ugyanis az első sejtekben, miután a „tüzelőszer“ elhasználódott, a kén csak hidrogénnel kombinálódhatott, s így az élet a szén mellőzésének vonalát követte, és ezt az álláspontját már nem tudta revidiáini az oxigén megjelenése után. ŰRKUTATÁSI ÉS MÜH OLDÁS TÁVKÖZLÉS Az elmúlt évtized a távközlés hatótávolságának óriási megnövekedését eredményezte (űrkutatás), a távközlési mesterséges holdak pedig a Föld felszínén egymástól nagy távolságra fekvő pontok közötti kábeles és rádió-relévonalas összeköttetéseknek erős vetélytársává váltak és már a szórási — scatter — terjedéses összeköttetéseket is kezdik háttérbe szorítani. ŰRKUTATÁSI TÁVKÖZLÉS. A Hold felületéről, valamint a közelében elhaladó űrállomásról már vannak .televíziós képeink. A távolabbi bolygók felé tartó űrjárművekkel is sikerült rádió- összeköttetéseket fenntartani. A ma ismert távközlési módszerek fejlesztésével ós új módszerek kidolgozásával a hatótávolságok több nagyságrenddel növelhetők. A nemzetközi egyezmények alapján ma 20 MHz és 32 GHz között több keskeny frekvenciasáv van az űrtávközlés céljaira kijelölve. A jövőben további frekvenciasávok kijelölése várható, főleg 32 GHz-en felül. Ezek a nagyobb vivőfrekvenciák nagyobb modulációs sávszélességek átvitelét teszik lehetővé, amire nagysebességű kódolt információ esetében szükség van. Az adás szempontjából külön tárgyalhatók a földi és a fedélzeti berendezések. Az előbbieknél a teljesítmény és az antennarendszer méretei sokkal kevésbé korlátozottak, mint a fedélzeti állomásoknál. Utóbbiaknál viszont a kisugárzott teljesítmény növelését a tápáramforrásokból kivehető teljesítmény és az űrjárműveken elhelyezhető antennarendszer méretei és súlya korlátozzák. Vétel szempontjából viszont a földi állomás van hátrányosabb helyzetben a hasznos jelek rendkívül kis teljesítménye miatt. Ezért igen kis zajteljesítmény engedhető meg és igen nagyméretű antennarendszerre van szükség. A fejlődés a fedélzeti adóteljesítmények és antennaméretek növelését és tökéletesített vevők kidolgozását fogja eredményezni. A vételnél a parametrikus erősítőt, Illetve masert újabb tökéletesebb eszközök ki fogják szorítani, de a közeljövőben a parametrikus erősítő és a maser hatásfokának növelése is várható. Az adóberendezésben nagyobb teljesítményű félvezető eszközök alkalmazására, a nagy teljesítményű fokokban új, haladóhullámú csövek beépítésére ós tápáramforrásként nagyobb teljesítményű napelemeken kívül nukleáris eszközök alkalmazására is sor kerülhet. TÁVKÖZLÉSI MESTERSÉGES HOLDAK. A hírközlésre szolgáló távközlési mesterséges holdak közül az ún. aktív műholdak jelenleg már üzemszerűen működnek. A Szovjetunióban a Molnyija- sorozat, az Egyesült Államokban az Intelsat-soro- zat egyre nagyobb méretű és súlyú típusai fognak a közeljövőben pályára kerülni. A műszaki feladatok egy része hasonló az űrkutatási távközléshez. A szinkron mesterséges holdak fognak elterjedni. Távközlési célokra a fedélzeti adók jelenlegi effektiv kisugárzott teljesítményét — 100-200 W — nem kell jelentősen emelni, kb. 1-2 kW elegendő lesz, aminek elérését jobb hatásfokú és irányítású antenna- rendszerek is elősegítitk. A földi adóállomások teljesítményének — 20-50 kW — további lényeges emelése ugyancsak nem szükséges, de e teljesítmények elérése 19 GHz feletti frekvenciáknál még megoldandó. Mesterséges holdról történő rádió- és tv-mű- sor közvetlen kisugárzása nagy területek ellátására politikai, nyelvi és egyéb szempontokból csak nagy, egységes nyelvterületeken — Szovjetunió, Észak-Amerika, Latin-Amerika — várható. A fedélzeti adó teljesítményét egy-két nagyságrenddel meg kell emelni ahhoz, hogy a nézők és hallgatók vevőkészülékei minél egyszerűbbek és olcsóbbak legyenek. GYÓGYPROGNÖZIS SZÁMÍTÓGÉPPEL Az Ukrán Tudományos Akadémia Kibernetikai Intézetében kidolgozott módszerrel a kórházakban nemcsak a betegség diagnózisához használják fel a számítógépeket, hanem prognózisát Is velük készíttetik el. A számítógépbe a beteg felvételekor betáplálják a kórkép megállapításához szükséges minden adatot, majd ezeket később időről időre kiegészítik a beteg további állapotára jellemző adatokkal. Ezek egybevetéséről a gép a statisztikai valószínűségszámítás alapján ad prognózist a betegség további lefolyásáról. A Kijevi Tüdőgyógyászati Klinikán a számítógép közreműködésével vizsgálják felül a tbc-s és a mellkasi műtétekre kerülő betegeknél a műtét lefolyását és a műtét utáni időszak alakulását. (dj) 1973. II. 8. A REND GYILKOSAI _______________________(francia)
