Új Szó, 1973. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1973-02-01 / 27. szám, csütörtök
Halászok, halásztörténetek A halászok a múltban a Duna mente legmegbecsültebb polgárai voltak, akik ellátták hallal a lakosságot. A XIX. század végéig a hal a fő ételek közé tartozott. A halászmesterséget nem űzhette akárki. A halászat a Duna, sőt a Morva és a Vág mentén is ezeréves múltra tekint vissza. A legrégibb halászati engedély kiadásáról szóló adat 1001-ből származik. A középkorban a halászok nem tömörülhettek céhekbe. 1546-ban I. Ferdinánd megerősítette régi kiváltságaikat, s ezért kötelesek voltak a zsákmány negyedét beszolgáltatni a királynak. A halászat XVII. századi nemzet- gazriR'-á^« -•-'''■"-iwscrgét bizonyítVígh Mihály, a komáromi halászok np'7''”" ja egy, w ^umárnói (Komárom] levéltárban megőrzött irat is. Jelentős fordulatra került sor a halászatban 1945 után. A halászegyesületek és a halászati iparjogosítványok megszűntek, a halászati jog gyakorlásával az állami halgazdaságokat s a Szlovák Halászszövetséget bízták meg. Jelenleg az állami halgazdaság csak a zárt vizeken — halastavakon, a Szlovák Halászszövetség pedig csaknem az összes folyóvizén folytat halászgazdálkodást. A legrégibb és legnagyobb halászegyesületek közé tartozik Szlovákiában a szövetség komáromi egyesülete. Tagjai között számos öreg kipróbált halász található. Közéjük tartozik a 72 éves Vígh Mihály is, aki így emlékezik vissza a régi időkre: — Évekkel ezelőtt decemberKadlicsek István és Holczer László halászélményekről beszélget. ben nem volt hal a piacon, mert abban az időszakban egyáltalán nem volt „kapás“. Néhány halász mégis összefogott és kiment a Dunára Három napig is „hálóztak“ a vízen, de egy tisztességes fogásuk sem volt. Végül az utolsó napon sikerült. Véletlenül ráakadtak a halak telelőhelyére. Bizony 30 —40 évvel ezelőtt a Dunában és a Vágban még hemzsegtek a halak. Érdekesek azonban a mai időkből származó, sporthorgászokkal kapcsolatos történetek is. A 61 éves Kadlicsek István meséli: — Gyermekkorom óta halászom. Eleinte csak „kibiceltem“ a nagy halászoknak. Sok emlékem fűződik Topos János bácsihoz, akit példaképemnek tekintettem. János bácsival sokáig jártunk egy helyre, ahol egy különösen nagy csuka vadászott a kisebb halakra. Többen próbálták kifogni, . sok halásznak elvitte a horgát. Egyszer egy vasárnapra virradó éjszaka hármasban ültünk a horgászbot mellett. Akkor is az óriás csukára vártunk. Türelmünk már éppen a vége felé járt, amikor a csuka ráharapott a csalétekre. Végre sikerült elkapnunk. CsakugyaYi nem mindennapi fogás volt, 15 kilót nyomott. Szűcs István, a ma már egyetlen, hivatásos halászokból álló dunai halászcsoport vezetője a következőket mondotta: — Csoportunk a Szlovák Ha- lászszővetség szervezésével igényes feladatot vállalt magára. Figyelembe véve a folyók, köztük a Duna szennyezettségét, egyre rosszabbak a halak élet- és szaporodási feltételei. Ezért mindig kevesebb a jő minőségi és a ragadozó és egyre több a növényevő hal. Feladatunk: kifogni ezeket a halakat, hogy a kedvezőtlen arányt javítsuk. Fő feladatunk azonban a halállomány szaporítása. Mesterien kezelik a hálót. Négyen vannak, Végh Sándor, Kovács János, Bartalos Géza és Fekete Mihály, de tíz helyett is dolgoznak. Kérdésünkre, hogy jó fogás volt-e, Fekete Mihály válaszolt: — Csodára itt nem nagyon várhatunk. Ebben az ágban ma (Bodíky és Šuľany között) csak 25 kg fehér halat, egy nagyobb pontyot, egy csukát és három fogast fogtunk, ezeket azonban visszadobtuk. Nem csoda tehát, hogy nálunk kevés hal kerül a fogyasztók asztalára. Ezért kezdtük el a halállomány szaporítását. A Dunaágakba 70 názsa pontyot, 3 millió fogasik- rát, több mint 1 millió csukát engedtünk be. Ezt évente megismételjük, ne- íogy utódaink szemünkre vessék, hogy csak kifogtuk a halakat, de pótlásukról nem gondoskodtunk. Végh Sándor és Kovács János munka közben J. SLUKA HORÄCKO MŰVÉSZETE A Dunamenti Múzeum téli tárlata A Dunamenti Múzeum tudatosan szolgálja azt az elvet, hogy a művészet hatékony társadalmi szerepet tölt be a korszerű népművelésben. Ez az aktivitás ösztönzőleg hat az alkotó, a kutató és a szemlélő sikeres és tartalmas együttműködésére. * . . Ma már természetes, hogy a Dunamenti Múzeumban kiállításokat rendeznek. A múzeum munkatársainak a célja továbbra is a művészet megszerettetése, a képzőművészeti kultú- ráltság fejlesztése és megértése. Aki ide látogat, azt a fény és a dinamika, a színvariánsok és a felületek hangulati ritmusa, az alkotó-építő kíváncsiság vonzza e kiállítási termekbe. Mint jelen esetben is a „Horác- ko művészete“ című tárlaton, a k'avé Mésto na Moravé-i Mú- jeurn és Képtár vendégkiállítá- ' In. Ez a tárlat közös megegyezés, alapján jött létre és a —Morva-dombvidék művészeit kívánja bemutatni a Duna aente lakosainak. Az érdeklődők ’'edvükre vál gathatnak itt fiz értét műalkotások között. Mintegy nyolcvan festményt, grafikai alkotást és mintegy húsz szobrot láthatnak. Mint minden ilyen vonatkozású seregszemlén, itt is találkozunk különböző iskolákkal, felfogásmóddal és technikai megoldásokkal. Oj és még újabb nemzedékek találkoznak itt híiaeves elődeikkel. És ez a helyes, ez az érté'kes. így a tárlat se nem unalmas, de nem is káprázatos. Nem idegesítő, de nem is megnyugtató. Éppen annyi, amennyire szükség van a szép támogatására, a művészet észlelésére. Annyi, ameny- nyi szükséges a megismerkedésre, egy kellemes vendég befogadására, megszeretésére. Jan Stursa, Vincent Makov- ský szobrászművészek mellett bizonyára emlékezetünkben marad Karéi Pokorný és Arnošt Košík szobrász, de Jozef Jámbor, Oldrich Blažíček, Bohdan Lacina, Karéi Jílek, Zdenék Novotny, Richard Prikryl, Jan Blažek, Pavel Kompáček, Alois Lukášek, Jozef Kosina, Véra Frömlová, Čenek Dobiáš, Rudolf Hanych, Jindŕich Zezula, Emanuel Ranný, Libuše 1Vojt- ková és Ružena Magniová neve is, akiknek alkotásait láthatjuk ezen a kiállításon. A Dunamenti Múzeum téli tárlata átfogó képet ad Horác- ko művészetéről, a történelmi Csehországgal határos morva vidék tájegységéről, alkotó művészeinek gazdag tevékenységéről. Képeiken a színkezelés mindig kulturált, a kompozíció szigorúan felépített, konstruktív. Még a szabadabban kezelt, már-már elvontabb technikájú vásznakon is megkapó a szakmai műgond s kiérződik az él- ménytadó inspiráció. (SZUCHY M. EMIL) S,Z?lí ŰÖ K , N E V E L Ő K f Ó R ti. M A Hallgassuk meg a tanulókat is I. JÁMBOR: KRYŽÁNKY Emlékezzünk csak vissza, milyen sokszor „drukkoltunk“ egykor mi is az iskolában. Bárhogy volt vagy van, az iskolai számonkérés általában mindig bizonyos izgalommal jár. Elkerülhető-e egyáltalán ez a gyakori szorongásszerű izgalom? Mi oldhatja fel a számonkéréskor olykor félelemként jelentkező feszültséget? A válasz nem könnyű, és talán érdekesebb is lesz, ha — most kivételesen — magukra az érintettekre bízzuk a kérdés megválaszolását. A szenei iskola három gimnáziumi évfolyama ©s az általános középiskola végzős tanulóinak — nem kötelezett névaláírásos — válaszát kértem ki ebből a célból. Egy összevont kérdést tettem fel: Mit éreztek feleltetéskor, és hogyan módosítanátok a számonkérést? A 114 feleletből ime .néhány: „Nekem az a véleményem ■hogy nem kellene félnem a fe- leltetéstől, mert jó tanuló voltam és vagyok most is, de amikor kihívnak felelni, mindig nagyon ideges vagyoje. Lehet, hogy később megváltozik a természetem ... Különösebb módosítási javaslatom nincsen, de ha rajtam múlna, akkor én gyakrabban feleltetnék írásban, mert ott szerintem mindenki egyforma feltételekkel kezdhet és egyforma feladatot kap.“ „Felelés közben kicsit félek néha trémát kapok“ — írja Sebők Adrianna. Szerinte a tanulót nem kell rögtön a helyére küldeni, és beírni neki a rossz osztályzatot, hanem hagyni kell egy kis ideig gondol- kodni, míg a tréma átmegy raj- ta. A tanulónál a trémát bizonyos betegségek is előidézhetik. Ugyancsak ebből az osztályból Varjú Olga írja: „A feleltetéskor természetesen izgalmat érzek, melynek okát magam se tudom A számonkérést úgy módosítanám, hogy a tanulót he- lyén feleltetném, mert tapasz- talatból tudom, az izgalom nem olyan nagy, ha a helyemen felelek ... a legjobb szerintem, amikor a tanuló nem tudja, hogy felel, mert már az a tény,' hogy a tanító kinyitja a noteszét és keresgélni kezd, a tanulókat kikészíti idegileg.“ „Azt, hogy a feleitetésnél mit érzek, függ a tanár hangulatától és a tantárgytól... Azt szeretném, ha nem kivételeznének senkivel sem.“ „Szerintem a feleitetésnél minden diák ideges vagy legalábbis lámpalázas. Teljesen feleslegesnek tartom, hogy a tábla előtt feleljünk. Aki tudja a leckét, annak a helyén sem kell súgni, aki pedig nem tudja, annak meg már mindegy. Nem tartom szükségesnek a jegyeket. Elég lenne a következő osztályozás: kitűnő, megfelelt, nem felelt meg.“ „Mit érzek, ha felelek? Ez függ attól, milyen tantárgyból felelek és függ a tanár személyétől is. Ha pl. olyan tanár hív ki felelni, aki magyaráz az órán, sokat és jól, meg tudom tanulni a feladott anyagot, és ha a tanárom reálisan osztályoz, nincs miért izgulnom, szerintem nagyon sokat jelent a magyarázat...“ „A feleitetésnél mindig izgulok. Ha megtanulom az anyagot, akkor azért, hogy el tudom-e mondani, ha pedig csak átolvasom az anyagot, akkor pedig azért izgulok, hogy legalább elégséges legyen a felelet és ne elégtelen... Ha egy tanárt felbosszant egy osztály, akkor a bosszúját más osztályon ne töltse ki.“ „Ha jól tudom az anyagot akkor sem örülök annak, ha kihívnak felelni. A feleltetésnek szerintem úgy kellene Iezajla- nia, hogy a tanár mintegy beszélgetést folytasson a diákkal. Sokkal jobb lenne, ha a tanárok és a diákok közötti viszony olyanná alakulna, hogy ne kelljen az Illető tanártól remegni az óra elején, hogv most mi leszr! Sándor Júlia azt írja: „Ha egy diák felkészül az órára, nincs mitől félnie. Jónak tartom a rendszeres feleltetést, mivel e nélkül nem tanulnánk úgy ahogy most.“ Szabó Imre pedig így vélekedik: „Ez nálam a tantárgytól és a számonkért anyag minőségétől függ, vagyis attól, milyen régi a tananyag, bonyolult-e vagy egyszerű. A tananyag számonkérésén úgy módosítanék, hogy az ne legyen rendszeres, hanem 3—4 hetente egyszer előre megadott Időpontban, írásban történjen a feleltetés.“ Mózes Zsuzsanna szerint: „Ha diáknyelven szólva „kiszúrnak“, igyekszem összpontosítani figyelmemet a mondanivalóra, nehogy valahol elhibázzam a dolgot. Eltörölném az intőket és a tanulmányi könyvecske használatát. Ezt azzal indokolom, hogy az olyan tanuló számára, aki a tanulást nem veszi komolyan, és csak azért jár iskolába, hogy ott valahogy agyoncsapja az időt, felesleges intőt küldeni, mivel a kutyából úgy sem lesz szalonna.“ „Én a feleitetésnél többnyire izgulok. Jobban szeretném ha helyünkön felállva felelhet- Inénk, jnert így otthonosabb környezetben éreznénk magunkat. A röpdolgozatot nem helyeslem, mert ilyenkor rendszerint több kérdést is kapunk, es nem gondolhatjuk át az ösz- szeset rendesen ... Véleményem szerint néha a tanárok azt is figyelembe vehetnék, ha egy jó tanuló gyengébben felel, mint a gyengébb tanuló.“ „A feleltetés szükséges rossz. Szerintem a tanároknak többet kellene foglalkozni velünk, néha nem ártana megkérdezni véleményünkét a dolgokról, jó lenne ha megpróbálnának alaposabban megismerni bennünMás a véleménye Dóka Rozávóíľŕ' ,”Sfzerintem senki sem védekezhet azzal, hogy „jaj de megijedtem“, ha semmit sem tanult. Vannak olyan tanárok akik a diákokat a helyükön fe-’ éltetik: ez szerintem egyáltavariaeifl7 n’ m3rt elég«é za‘ varja az embert, ha egy-egv tá°íľSHMd se8ítőkészen belekon- rkodik a dologba. A felelte* hoev rmájár61 csak annyit, hogy nagyon egyszerű, sőt telés “ZerÖ a kérdésekre való few Blahó Ágnes figyelemre mé'~ ílľ°ľľ Vetett papira: „A feleltetéskor kisdiák koromban sohasem féltem. A mostani szó- ongásomnak az egyik oka hogy sokkal több a lecke, mint va amikorra tanulásra isTlľg és ' Édesanyám beteges s. ® házi munkán kívül a ki níll í "”' Szégyellem magam, ha rosszul felelek beutazó is vagyok PM tenul6ftí,“!,líetelt- h08y'kSz * pes tanuló tudtam eddig maradmonkVéfí mhód<K,ta"™ « s*. a la mán e. jelentkezés alapján számolhasson be a tn mert ílv ľhLV°bb tanan^gbó{ idejét “ ,0,bban beoszthatná az nakrd?S;S 65 tanulságos- nak, de fokeppen őszintének ér. zem a válaszok jelentős részét Állítom ezt akkor is ha a* egyes feleletek bizonyos vonat ÍS°k?an ellentétes, naiv és bírálható elképzeléseket is tar ST.» “esgyözödéseo; nek“ t.ín n,fgy,0n -gyermekes- Az ňrJj ek is■ A fiatalokra UkaT tfYSé8 és az erö* S! kel? hoétkek'U TudRadtoStkanunk magát! ’ mint ontunknak “Sf 'e'ada' hogy fifltoiiľ , tek,ntenünk, musát kPii- szubjektivizmusát kellő megértéssel és tn ugvaíiTkk 9 helyes önkritika, de to/ toSľ,VärffylIa«°8 és bá «Anyába vezessük S-ÄS azonosak WgeSl ™idten<m ľsk".éT'taha",fassuk m<* »“« ny*t is, ,a"ulől"i"< - vélemé- Dr. PÁRKÁNY ANTAL 1973. II. 1.
