Új Szó, 1973. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1973-02-27 / 49. szám, kedd

A poprádi vagongyár dolgo­zói ebben az évben 740 millió korona értékű árut termelnek. A múlt évihez viszonyítva ez 70 millió koronával több. A vagon­gyár a Magyar Népköztársaság nak, Lengyelországnak, és Al bániának szállít teherkocsikat. A gyárban 19 szocialista mun kabrigád dolgozik, 5 ifjúsági és 94 kollektíva pedig a szocialis­ta munkabrigád cím elnyerésé­ért versenyzik. A Győzelmes Február 25. évfordulójának tisz teleiére az üzem dolgozói 10 millió korona értékű kötelezeti ségvállalást tettek. Ezenkívül a környezetszépítési akció kere tében 6000 brigádórát dolgoz nak le. Gyártmányaik egyike a Zts típusú vagon. (Felvétel: A. Haščák — ČSTK) A kommunista mozgalom programja 125 ÉVE JELENT MEG A KOMMUNISTA KIÁLTVÁNY Százhuszonöt éve, 1848 febru­ár végén jelent meg először nyomtatásban A Kommunista Párt Kiáltványa, a nemzetközi kommunista mozgalom első tu dományos programja. Hosszú fejlődési folyamat szükségsze­rű eredményeként jött létre, és bár megírásától már több mint egy évszázad telt el, a tudomá­nyos kommunizmus elmélete és a forradalmi munkásmozgalom gyakorlata egyaránt sokat gaz­dagodott, alapelvei ma is érvé­nyesek. Marx és Engels az Igazak Szö­vetségéből alakult Kommunisták Szövetsége nemzetközi munkás­szervezet megbízásából írta meg a Kiáltványt, amely Lenin sze­rint „lángészre valló világos­sággal és élességgel fejti ki az új világszemléletet, a követke­zetes, a társadalmi életet is át­fogó materializmust, a dialek­tikát, mint a legsokoldalúbb és legmélyebb fejlődéstant, az osztályharc elméletét és a pro­letariátusnak, az új kommunis­ta társadalom megalkotójának világtörténelmi, forradalmi sze­repéről szóló elméletet.“ A négy fejezetből álló, kor­szakalkotó dokumentumban a dialektikus materializmus értel­mében leszögezték, hogy a tör­ténelem törvényszerű folyamat, melyben a termelőerők fejlődé­se alapján változnak a terme­lési viszonyok, és így a burzsoá társadalom csak átmeneti for­ma. A történelem tehát osztály­harcok története, melyek a ka­pitalizmusban olyan fokot ér­nek el, hogy a proletariátus csakis az egész társadalom fel­szabadításával tudja felszabadí­tani önmagát. Leleplezték a kapitalista ter­melési mód és kizsákmányolás alapját. Rámutattak ellentmon­dásaira, melyek a fejlődés fo­lyamán egyre inkább elmélyül­nek, és a burzsoázia egyre reak- Ciósabb osztállyá válik. Arra a következtetésre jutottak, hogy a burzsoá rend elkerülhetetle­nül pusztulásra van ítélve. A burzsoázia nemcsak saját pusz­tulásának feltételeit teremtette meg, hanem azt az osztályt is — a proletariátust, amely hiva­tott e történelmi ítélet végre­hajtására. A Kiáltvány egyik alapgondo­lata a proletariátus diktatúrája, bár Marx és Engels megszöve­gezésének idejében még nem használta ezt a fogalmat. Meg­indokolták, hogy a proletariá­tusnak az a világtörténelmi sze­repe, hogy a kapitalizmus sír­ásója, az új kommunista rend megteremtője legyen. Az összes osztály közül a legforradalmibb, a legközvetlenebb érdeke min­denfajta kizsákmányolás meg­szüntetése, és harca azonos a társadalom többségének érdeke­ivel. A munkásosztály harca szükségszerűen a proletár for­radalomba vezet, amely meg­dönti a burzsoázia uralmát és felszabadulást hoz minden el­nyomott nemzetnek. Tíz pontban foglalták össze a proletariátus legfontosabb fela­datait, miközben kiemelték, hogy a munkásosztálynak a ter­melő erők gyors fejlődése ér­dekében az összes termelőesz­közt saját kezében kell össz­pontosítania. Marx és Engels megindokol­ta a forradalmi proletárpárt megalakulásának szükségszerű­ségét. A kommunista párt érde­kei és céljai azonosak az egész proletariátus érdekeivel és cél­jaival. „A kommunisták.... a gyakorlatban minden ország munkáspártjainak leghatározot­tabb, szüntelen továbbhaladásra ösztökélő részét alkotják; az el­mélet terén a proletariátus töb­bi tömegével szemben az az elő­nyük, hogy tisztában vannak a proletármozgalom feltételeivel, menetével és általános eredmé­nyeivel.“ így tehát a párt a mun­kásosztály legforradalmibb ré­sze, és minden feltétele meg­van ahhoz, hogy vezesse a pro­letariátus harcát a felszabadu­lásért. A Kiáltvány bírálta a burzsoá és kispolgári irányzatokat, ame­lyek különböző jelszavakkal próbálták elterelni a munkás­ság figyelmét a legfontosabb AZ ANYAG MESTERE Bártfay Gyula, a szlovákiai szobrászok nesztora A szakmai közvéleményt és a műbarátok tekintélyes táborát is aktívan foglalkoz­tatják a Dunamenti Múzeum gyakori és változatos kiállí­tásai. Februárban korunk egyik markáns alakját, a Nitrán élő és alkotó, 85 éves Rártfay Gyula szobrászművé­szünket ismerhették meg itt a látogatók. Mintegy negyven szobor és dombormű nyújt kellő bete­kintést a szociális szemléle­tű művész témavilágába. Né­pi karakterű portréit finom kontúr és kidolgozott felü­let jellemzi. Gyakori témája az anya és a gyermek ábrá­zolása. „Áldott állapotban* című, cseresznyefába fara­gott — kisebb változatában bronzba öntött — figurális kompozíciója az asszonnyá előlépett időt is ünnepli. El­mélyülést árasztó „Partizán anya“ és „Tánya" című szob­rai rendkívül finom lélekről és drámai alkatról tanús­kodnak. Bártfay Gyula nem a múlt gesztusait ismétli, in­kább tradíciók továbbvivője, s így a hazai hagyományok legsikeresebb felhasználója és továbbfejlesztője is. Alko­tásait, főleg domborműveit, átszövi a szociális szolgálat gondolata. Az elgyötört, a szenvedő, a hős vagy a mun­kás alakja így transzponáló- dik hitté, vallomássá, emberi állásfoglalássá. Bártfay Gyula művészete életigenlő: a természet, az élet törvényeinek őszinte elfogadása. Ezért a mi művé­szetünk is. És nemcsak gon­dolatvilágunk szempontjából állítjuk ezt. Műveiből saját életritmusunk, egész érzésvi­lágunk, népművészetünk élő hagyománya tükröződik. Té­mái az ember lényéhez tar­tozó örök érvényű motívu­mok. Portréi karaktertiszták. Asszonytesteiben a szépség nemes varázsa rejlik. Mun­kásalakjai, parasztfigurái, lí­rai vagy drámai kompozíciói magukról és alkotójukról is vallanak. — szem — feladatról — a burzsoázia elle ni osztályharcról. Rámutatott, hogy az utópikus szocialista irányzatok nem ismerik a fejlő­dés törvényszerűségeit, és ezért nem tudnak utal mutatni a mun­kásságnak. Marx és Engels a Kommunis­ta Kiáltványban lefektette a munkásmozgalom egyik legfon­tosabb elvét, a proletár inter­nacionalizmus elvét. A Kiált­vány a „Világ proletárjai, egye­süljetek'“ felhívással fejeződik be, amely ma az egész nemzet­közi munkásmozgalom jelszavá­vá vált. Ez a felhívás azt jelen­ti, hogy a munkásoknak egye- síteniök kell erőiket a burzsoá­zia elleni harcban, mert az egy­ség „a proletariátus felszabadí­tásának első feltétele“. Az in­ternacionalizmus a proletariá­tus jelentős fegyvere, összekap­csolja a világ munkásságát a közös ellenség elleni harcban. A Kiáltvány születésének ide­jén a kommunisták szövetsége számbelileg kis illegális csoport volt, de már akkor is „a kom­munizmus kísérteiét“ jelentette a burzsoázia számára. Az el­múlt 125 év alatt a helyzet gyö­keresen megváltozott. A „kom­munista kísértet“ ma már az egész világot bejárta, 89 forra­dalmi munkás- és kommunista párt több mint 50 milliós tag­sággal küzd a Kiáltvány alapel­veinek megvalósításáért. Öt­venöt év előtt a világ egyhato- dán győzött a forradalom, és ennek nyomán fokozatosan ki­alakult a ma már döntő erőt képviselő szocialista világrend- szer. A Kommunista Kiáltvány hoz­zájárult a proletariátus osztály- öntudatának elmélyítéséhez. Az elmúlt 125 év eseményei teljes mértékben igazolták Marxnak és Engelsnek a Kommunista Ki­áltványban kifejezett tanítását. „Ez a kis könyvecske — mond­ta Lenin — kötetekkel ér fel; szelleme mindmáig élteti és vi­szi előre a civilizált világ egész szervezett és harcoló proletari­átusátEzek a szavak mindmá­ig érvényesek, a Kommunista Kiáltvány, a nemzetközi kom­munista mozgalom ma is eleve non ható programja. CSIZMÁR ESZTER Megtisztelés és elismerés Husák és Svoboda elvtárs köszöntötte a Magyar Területi Színházat Mint arról már lapunk hasáb­ja!^ beszámoltunk, a Magyar Területi Színház az elmúlt he­tekben ünnepelte megalakulá­sának huszadik évfordulóját. A nevezetes jubileum alkalmából a hivatalos elismeréseken kívül számos szervezet, intézmény és sok neves személyiség köszön­tötte a társulatot. Jókívánságait fejezte ki az egyesületnek Gus táv Husák elvtárs, a CSKP KB fő­titkára és Ludvik Svoboda köz- társasági elnökünk is. A két távirat szövegét alábbiakban kö zöljük. TISZTELT ELVTÁRSAK. engedjék meg, hogy köszöne temet fejezzem ki az Önök üd­vözlő leveléért, amelyet a Ma­gyar Területi Színház megala­kulásának huszadik évforduló­ja alkalmával küldtek. Ugyan­csak köszönöm pártunknak tett ígéretüket, miszerint mindent meglesznek annak érdekében, hogy az Önök színházának te­vékenységét a szocialista esz­meiség hassa át. Kérem, tolmácsolják a szín ház kollektívájának gratuláció­mat a nevezetes jubileum alkal­mából, s egyúttal alkotómunká­jukhoz sok sikert kívánok. GUSTAV HUSÄK TISZTELT ELVTARSAK! Szívélyes köszönetemet feje­zem ki a színház megalakulásá­nak jubileuma alkalmából kül­dött üdvözlő levélért. Őszinte megbecsüléssel köszöntőm a színház művészkollektíváját és kívánom, hogy a Magyar Terü­leti Színház tevékenyen járul­jon hozzá hazánk szocialista színházművészetének további fejlődéséhez. AZ ÖNÖK SVOBODA TÁBORNOKA A HŐSI SZELLEM HIMNUSZA Hangverseny a februári győzelem 25. évfordulója tiszteletére Az ünnepi estet Andrej OČe- náš zenekarra és énekkarra komponált műve nyitotta meg. Szövegét Ján Kostra írta. „Dal a Kommunista Pártról“... a szépen feldíszített, zsúfolt ter­met betöltötték a hazafias ér­zelmektől áthatott zene méltó­ságteljes hangjai. A hangverseny méltó folyta­tása egy fiatal szovjet művész vendégszereplése volt. Gidon Kremer — ezt a nevet meg kell jegyeznünk, mert biztosra ve­hetjük, hogy a nemzetközi hang­versenyéletben még gyakran ta­lálkozunk vele. Kremer, aki egyébként Oisztrah-tanítvány, Prokofjev 11. hegedűversenyé­vel (g-moll, op. 63) mutatko zott be a bratislavai hangver senyközönségnek. A bemutatko­zás egyben bemutató is volt, mert a megragadóan érdekes Prokofjev mű eddig még nem hangzott el nálunk. A fiatal mű­vész zenei egyéniségében meg­van az a bizonyos megnevezhe­tetlen erő, vagy talán még in­kább képesség, ami megszólal­tatja a muzsika belső életét. Kremer érzékeny művészete ki­bontakoztatta előttünk a kom­pozíció zenei anyagának külön­leges szépségét. Előadásában kitűnően érvényesült a humor és a tűnődő líra szivárványosan váltakozó játéka, poétikusan daloltatta a bensőséges meló­diákat, és hegedűjén virtuóz könnyedséggel szikrázott fel a prokofjevi szellem. A közönség vastapssal ünnepelte a fiatal művészt, alig akarta leengedni a dobogóról. Az est karmestere, dr. Rajter Lajos a Csehszlovák Rádió szim­fonikus Zenekarának élén ezút­tal is megértő muzsikus-part­nernek bizonyult. Karmesternek és zenekarának egyébként is minden vonatkozásban nagy ré­sze volt az est meleg sikerében. Ki tudja hányszor hallottuk már Beethoven III. szimfóniáját és mégis a hallgatót mindig új­ra lenyűgözi a mű szellemi nagysága. Az Eroica zenéjében a kifejezés megrendítő erejével maga a zeneköltő vívja hősies küzdelmét. Az Eroica Beetho­ven belső magatartását tükrözi, emberi eszményeinek, mély hu­manizmusának ad zenei kifeje­zést. Az ünnepi esten jelképes ér­telmet nyert a nagy beethoveiu alkotás, „a hősi szellem himnu­sza“. HAVAS MÁRTA ÍGÉRETES folytatás JAN ondriska grafikai Ján Ondriska grafikusművész második önálló kiállításával je­lentkezett a bratislavai Cyprián Majerník Galériában. A tárlaton kiállított munkái különféle grafikai eljárással ké­szültek. A Fénykeresők című ciklusát maratással, az Ünnepe­ket akvatintával kombinált ma­ratással, a Madarakat lavírozott litográfiával, a Gazda és a Vá sáron ciklust pedig hidegtű- technikával oldotta meg. A Kelet-szlovákiai Vasmű 21000 tagú kollektívája a Győzelmes Február 25. évfordulója alkalmából kötelezettségvállalást tett, me­lyet sikeresen teljesít. A košicei kohászok ez év januárjában 235 773 tonna konvertoracélt gyártottak. Az acélüzem dolgozói terven felül 30 000 tonna acélt fognak gyártani. Felvételünkön (balra): Mátyás István, Bánásy Zoltán, Safranko András és Kiss Sándor (a Magyar Népköztársaságból) csapolás előtt. (Felvétel: A. Haščák — ČSTK} Ezek az alkotások a művész 1988—1973-ig tartó munkássá*- gának válogatott termékei. Ügy látszik, ez a néhány év — a képzőművészeti főiskola befeje­zésének évétől mostanáig — át­menetet képez Ondriska alkotó módszerében. Míg korábbi mű­vein kissé még érződik tanárá­nak, V. Hložníknak a hatása (például az 1969-ből való Mada­rak sorozatban), újabb alkotá­sait optimistább színek jellem­zik. Stílusváltozást mutat a ko­rábban bonyolult, kacskaringós formák geometrikus leegysze­rűsítése is. Ilye« irányú fejlő­dést tapasztalhattunk például a Kőolajvezetékek, vagy a Febrzp- ár című alkotásokon. A legtöbb mű szociális tema­tikájú és lényegében a figura- tív művészethez sorolható. Ján Ondriska jelenleg a bra­tislavai SUP5 (iparművészeti középiskola) tanára, melynek azelőtt ő maga is tanítványa volt. A képzőművészeti főiskolán — amelyet szintén Bratislavá­ban végzett el 1962—1968-ban —, V. Hložníkon kívül Ľ. Ce- mickynél tanult. Eddig több tár­laton mutatkozott be: 1968-ban debütált Hložník tanítványaival a Fiatalok Galériájában, ugyan­abban az évben részt vett a Banská Bystrica-i grafikai ki­állításon. 1972-ben a bratisla­vai Elkötelezett Művészet nagy­szabású tárlatán és Senicában mutatta be munkáit. Érdeklődéssel figyeljük to­vábbi művészi fejlődését. GÁLY TAMARA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents