Új Szó, 1973. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1973-02-25 / 8. szám, Vasárnapi Új Szó
Mostani humoros oldalunk anyagát a Roháč és a Dikobraz címú élclapok kp*, rabeli szamaiból válogattuk össze, amely amellett, hogy humoros vetületben a már történelemnek számító múlt egyfajta krónikájának is felfogható, eléggé meggyö- zPjßil tanúsítja u politikai humor életrevalóságát és létjogosultságát az illető időszak társadalmi eseményeivel kapcsolatban. ' HOGYAN ZAJLOTT LE AZ 1948 AS CSEHSZLOVÁK KORMÄNYVÄLSÄG? Ahogy Feketéző úr képzeli az áttérést a kétéves tervről az ötéves tervre — Figyeljen, mylord, hogy fogom én ezt elgáncsolni! — Segítség! Terror! Ez az ember minden ok nélkül megtámadott! VÁLTOZNAK AZ IDŐK Azelőtt minden feketéző pon tosan tudta, hogy miért miit kérhet — ma meg azt tudja jól, hogy miért mit kaphat. vallAsüldozes A csehszlovákiai vailásíildö zés áldozata lett Anna Nová is tenféüö asszony és becsületes kereskedő. Azért csukták le, mert megkeresztelte a lejut. TERMÉSZETES ÉSZJÁRÁS — Mi az a Marsha 11-terv? — kérdezd a ratlusi asszony a férjétől. — Az olyasmi — feleli a férj —, mintha a szomszédunk kői. csőn adná a tehenét, hogy nu gondozzuk és etessük, ö pedig eljönne megfejni. AZ 1947 ES SZOVJET GABONASZÁLLITMANY — Doktor úr, nézze már meg jól a röntgent, mi fekszi ineg a gyomromat? NAGYSZERŰ TALÁLMÁNY Az egyik újító a következő javaslattal állt elő az üzemi bizottsági gyűlésen: — Elvtársak! Rájöttem a pontos munkakezdés ügyének megoldására, tehát, hogy mindenki a munkahelyén legyen, amikor felhangzik a munkakezdést jetzo szirénabúgás. Izgatott hangok mindenfelől: — Hogyan? Hogyan? Halljuk! — Egész egyszerű: az a munkás nyomja meg a sziréna gombját, aki utolsónak érke ztik . .. HITOKTATÁSI ORAN ťap: — No, Tlcshubá; mondd meg nekem, hány isteni parancsolat van? Ticshuba: — Tíz. Pap: — Jól van. S mi történik akkor, ha közülük valame. lyiket megszeged? Ticshuba: .— Marad még kilenc . KÉRDÉS Azt kérdezi a kiis Vašek »Z apjától: — Mondd, apu, mit jelent az, hogy lakáskultúra? Az apa arca elborul, majd így felel: — Azt, fiam, ha l&káshi vatal előtt állsz sorban, és közben Shakespeare t olvasol. AUTÓSZALONBAN Peía miniszter, az amerikabarát politikus autót szeretett volna vásárolni, hogy ezzel a befektetéssel is mentse dollárjait. Egy gyönyörű kocsit mutattak neki. már a szemnek is kellemes látvány volt. Nézegette, vizsgálgatta, majd meghökkenve állapította meg, hogy a kocsicsodának nincs motorja. — Ez disznóság, uram! Tiltakozom az ilyesmi ellen! — ordította magából kikelve — Miért dühöng a miniszter úr? — szólt az üztetes. — finnek nincs szüksége motorra. Amíg ott fönn fog ülni, letétié motor nélkül is megy a kocsi. Ha pedig felfelé mennek, akkor már ön nem fog ott ülni. Világos? Igaza volt az elárusítónak. Februártól kezdve már felfelé megyünk — Pefa nélkül. JV átadás városka nemzeti bizottMA ságának elnöke nagy üveglappal takart, kaukázusi diófából készült, elegáns íróasztala mögött ült, amelyen nagy halom ügyirat hevert temetői békességben. Ebbe az előkelő dolgozó- szobába, ahol a parkettát is fényűző szőnyegek borították, szolidan öltözött, magas, fekete hajú fiatalember lépett be. Bemutatkozott, és letette aktatáska fát a puha, kényelmes bőrfotel mellett álló asztalkára. — Szívélyesen üdvözöllek, elvtársam — szólt az elnök nyájas mosoly- lyal. ~ Bocsáss meg, hogy rögvest nem állhatok a rendelkezésedre! De hát, tudod, rengeteg ügyfél jár ide ... — Megértem — felelt a látogató ugyanolyan nyájas mosollyal. — Kimegyek addiq a városba, s majd ké söbb visszajövök. — Nem, nem — tiltakozott az el nők —, ne menj sehová! Ülj inkább a fotelba. Remélem, hamarosan végzek az ügyfelekkel. Valaki máris kopogtatott az ajtón. Az első ügyfél érkezett. Öreg bácsika volt, kopott kabátban, akt valamiféle iratot szeretett volna aláíratni. Az elnök tenyerével végig - simított ősz haján, s arca felderült az érkező láttán. — No, mi van, Lojzi? — szólt ked- veskedőn az öreghez, mintha az neki édestestvére lett volna. — Csak egy egészen kis aláírást kérnék, elnök úr — hajbókolt a bácsika. — Eh, miért kérnél, Lojzi?! Hiszen kutya kötelességem, hogy aláírjam neked. Vagy nem? Hehehel Azzal aláírta. Aliq csukódott be az ajtó a bácsi mögött, már jött is a másik ügyfél. Szintén egy aláírásra váró okmánnyal. — Építkezni akarnak, ugye? — Igen, elnök úr, kéremalássan. Azt is aláírta. A fotelban ülő férfi izgelődni-mozgolódni kezdett a helyén az ügyködés láttán támadt lelkesül tségében. Ez aztán az elnök! Legalább ötszáz ilyen elnökre lenne szükség Szlovákiában. Ezt az embert körbe kellene hordozni a helyi és a járási nemzeti bizottsáqokon, valameny- nyi állami és közigazgatási hivatalban, s mutogatni mint valami ritka értékes látványosságot: íme, ilyen a bürokrácia elleni harc hőse! Megérdemelné. Ismét egy további ügyfél érkezett. Egy fiatalember. Nemzeti és politikai megbizhatósáq igazolásának kiadása ügyében. — Már készen is van nekem — szólt a fiatalember —, csak az ön aláírása hiányzik, elnök úr. — Aláírom. Ugye, nem volt kolla boráns? — Kollaboráns? Méq mit nemi Csak laboráns voltam az állami kórházban. Az elnök különös adakozó kedvében volt, s csak úgy osztogatta az aláírásait. Olyan ember benyomását keltette, akinek a példáján tanulhatnának a bürokraták. Morgolódás nélkül aláír minden ügyiratot, a feleket keresztnevükön szólítja, mintha közeli rokonságához tartoznának. Szó nélkül aláírna talán méq eqy százezer koro náról szóló váltót is. Egy virágkorát élő nő volt a következő ügyfél, akinek az ajkán a lehető legbűvölőbb mosoly lebegett. — Elnök úr, abban az ügyben jöttem ... Méltóztatik tudni? . . . —> Nocsak, hadd lám! — vette át a kezéből a kérvényt az elnök. — Elő- leq háborús károk megtérítésére. Va lóban, abban a megrongált házban tényleg nem telelhetnek ki. Mindjárt utánanézek a kérelmének. Egy pilla nat türelmet! Elintézzük. A hnb elnöke kiment a helyiségből. — Ö, köszönöm önnek, uram, hogy itt van — vetett a hölgy eqy hálás tekintetet a fotelben üldögélő férfi felé. — A szomszédasszonyom figyelmeztetett, hogy tüstént fussak a hnb- re, mert ott most eqy ellenőr időzik, aki a Belügyi Megbízotti Hivatalból jött, s ezért ma az elnök úr minden ügyet kedvezően intéz el. Az ismeretlen férfi felállt a fotel ból, s így szólt: — Engedje meg, asszonyom, hogy bemutatkozzam: Vít llek vagyok, a Roháč „Pellengér" rovatának szerkesz tője. WiWfcwämMimin
