Új Szó, 1973. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1973-02-25 / 8. szám, Vasárnapi Új Szó

mónyutakon* jártak a nyugati országokban. Hogy miért, mo mór szintén tud|uk.) Az 1948-as útnak az volt u tulojdonképpeni célja, hogy a reakciós politikusok lemásolják és a megfelelő időpontban itthon alkalmazzák a francia példát.

A reakciósok eleinte egymás közölt is hadakoztak, 1947 második felében azonban már egységes terv szerint dolgoztok, végezték bomlasztó munkájukat. Törekvésük orra irányult, hogy a kommunista képviselőket kiszorítsák a kormányból, a kommunista pártot pedig elszigeteljék Mindezt annak érdekében igyekeztek megvalósítani, hogy Csehszlovákiát elszakítsák a Szovjetuniótól, és az országban visszaállítsák a kapitalista tár sadalmi rendet“ a kizsákmányolást, a burzsoázia egyeduralmát.

Módszerük abban nyilvánult meg, hogy akadályozták a Klement Gattwald vezette kormány munkáját.^ Ahol csak tudták, állandóan fékezték a nép érdekeit szolgáló törvényjavaslatok megtárgyalását. Főleg az új, haladó szellemű alkotmány elfogadását. Ki akar ták használni az 1947. évi rendkívüli szárazság következtében előállt élelmezési nehézséget is. Minden eszközzel, nem utolsósorban a szociáldemokrata jobboldal segítségével az utolsó pillanatig védekeztek a gazdagokat sújtó adó bevezetése ellen. És a kommunistáknak a közösség érdekét szolgáló javaslataival szem ben nemcsak védekeztek, hanem gyakran ellentáma- dásbo mentek át. Összehangolt kommunistaellenes akciónak szánták azt aiz elhatározásukat is, hogy a bur- zsoá pártok minisztere o szociáldemokratákkal együtt kiválnak a kormányból. Ügy vélték, hogy ennek következtében a kommu listák parlamenti kisebbségben maradnak és megbuknak. Arra számítottak, hogy Benes, a köztársaság akkori elnöke, aki összejátszott velük, majd új, hivatalnokkormányt nevez ki, az pedig új választásokat tart, elképzelésük szerint: a nyugati „demokráciák" ellenőrzése mellett. A „demokrácia" alatt a burzsoázia jogainak az érvényesítésé* értették.

Az ellenfél erőgyűjtését és készülődését azonban Csehszlovákia Kommunista Pártja nemcsak figyelemmel

kísérte, hanem megtette a szükséges ellenintézkedéseket [ is Klement Gottwald már 1947 novemberében felismer* te a helyzetet és többek között ezeket mondta: „A minden irányban elburjánzott reakció igyekszik még jobba« megbénítani a kormány, a parlament és o többi népü szerv tevékenységét, hogy adott pillanatban a kormányt és a parlamentet teljesen munkaképtelenné tegye. Megfelelő pillanatban kormányválságot igyekszik előidézni és kísérletet tenni hivatalnokkormány megalakítására. Politikai szempontból az ilyen lépést reakciós puccskísérletként, reakciós államfordulatra irányuló kísérletként kellene értékelni. Erre megfelelő, a reakció számára megsemmisítő választ kellene adnunk Az 1920 as év megismétlése Tusár-ral és Černývel eszményi volna a reakció számára Ma azonban 1947-et írunk. És 1920 megismétlésének kísérlete a reakció számára halálos kockázatot jelentene. De a sarokba szorított reakció képes minden kockázotra, főképp akkor, ha kívülről kap rá utasítást Ezért résen kell lennünk.*

Rövid három hónap elteltével igazolódott Gottwald intése. A burzsoázia - külső és belső szövetségeseinek biztatására - megkezdte hazárdjátékát. Az események sorozatát látszólag jelentéktelen ügy, nyolc rendőrtiszt áthelyezése váltotta ki . .. 1948. februái 13- án a kormány szokásos gyűlésre ült össze. A jobboldali pártok képviselői ezúttal is fékezték a kommunisták indítványozta új társadalombiztosítási törvény megtárgyalását. Az ülés végén a nemzeti szocialisták hirtelen szóbahozták a nyolc rendőrtisztviselő áthelyezési ügyét. A kérdés végleges tisztázása nélkül a jobboldali pártok miniszterei pillanatnyi többségükkel határozatot fogadtattok el, hogy a belügyminisztérium köteles az áthelyezéseket visszavonni. Az említett rendőrtisztekben saját embereiket védték. Nekik olyan rendőrség kellett, amely gondolkodás nélkül engedelmeskedik, és lő a dolgozó tömegekbe, amint az első köztársaság idején Korompán, Orlovban, Kosúton, Duchovbon és másutt. Számoltak azzal a lehetőséggel is, hogy a parlamenti puccs esetleg nem lesz elég, és le kell majd

( Fölytatás m 3. oldalún)

SZLOVÁKIA KOMMUNISTA PARTJA KOZPONTI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA

Bratislava, 1973. február 25. # VI. évfolyam, 8. szám 0 Ára 1 korina

N

egyedszázada, hogy győzött a csehszlovákiai munkásosztály. Negyedszázada, hogy 1948. feb ruár 25 én Csehszlovákia dolgozó népe harc- készségböl és fejlettségből vizsgázott. A vizsga kitűnően sikerült. A munkásság, a vezetésre hivatott osztály, az élcsapat: Csehszlovákia Kommunista Pártja irányításával a történelem színpadáról egyszer és mindenkorra lesöpörte az 1945 után visszamaradt csehszlovák burzsoáziát.

Ám forgassuk vissza az idő kerekét. Tekintsük át. legolább mérlöldes léptekkel, hogy az említett időszakban, amely 1948. február 13-án a reakoió támadó sóval kezdődött; és 1948. február 25-én, a dolgozó nép győzelmével végződött, tulajdonképpen mi is történt Csehszlovákiában.

A csehszlovák reakció az 1945-ös nemzeti és demokratikus forradalomban súlyos vereséget szenvedett, de nem semmisült meg. Visszamaradt erői révén kerülő úton igyekezett pótolni azokat a veszteségeket, amelyet számára a nogyipar és a földbirtok államosítása okozott. Mesterkedése arra irányult, hogy hatalmi pozíciókat szerezzen, és minél szélesebb körben érvényesítse gazdasági és politikai befolyását

Eleinte, a felszabadulás utáni hónapokban, elsősorban a külső segítségtől várta a „szabadság',-hoz, a kizsákmányolás szabadságához vezető út biztosítását. Később számba vette és felsorakoztatta belső erőit is. Egyre egységesebbé vált, és a hatolom visszaszerzé sének módját az 1920-as évek eseményeinek mintájában látta, amikor o szociáldemokrata jobboldal, Tusár vezetésével elárulta a dolgozó nép ügyét, és ha talomro segítette az agrárkapitalistákat Ösztönözte az 1945 utáni csehszlovák jobboldalt a francia reakció példája is, amelynek 1946-ban sikerült a kormányból kiszorítani a kommunista párt képviselőit. Jellemző, hogy közvetlenül a februári események előtt a hazai reakció több vezetője franciaországi „tanulmányúton* járt, hogy elsajátítsa a franciák módszerét. (Csak zárójelben jegyezzük meg, hogy 20 évvel később, a jobboldali opportunisták az 1948 évhez hasonló „tanul