Új Szó, 1973. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1973-02-22 / 45. szám, csütörtök
$ Nemzetbiztonsági Testület a dolgozó népet szolgálja A NÉPPEL A NÉPÉRT 1973. II 22. A csehszlovák munkásosztály huszonöt évvel ezelőtt — 1948 februárjában — végleges győzelmet aratott a politikai halálomért vívott küzdelemben, és ez történelmünkben korszaknyi- tó fordulatot jelentett. A harcol Csehszlovákia Kommunista Pártja vezette és a munkásosztály — a lenini stratégia és taktika alkotó érvényesítésével, a pu rasztsággal, valamint a többi dolgozóval szövetkezve — döntő vereséget mért a burzsoá reákcióra. A politikai hatalom a munkásosztály kezébe került, a népi demokratikus rendszer a proletariátus diktatúrájává alakult át, s népünk a szocialista társadalom építésének útjára léphetett. Ugyanúkkor véglegesen csatlakoztunk a szocialista világrendhez, és a Szovjetunióhoz, valamim a népi demokratikus országokhoz fűződő szövetségünk megszilárdulása és elmélyülése megerősítette nemzetközi helyzetünket is. 1948 februárjában kezdődött hazánkban a szocialista építés korszaka, amelynek során szabadon bontakoztak ki a cseh és a szlovák nép legdicsőbb forradalmi és nemzeti hagyományai, meggyőzően és sokoldalúan váltak láthatóvá a szocializmus előnyei. A munkások, a parasztok . és az értelmiségiek, az idősebb és a fiatalabb nemzedék önfeláldozó és kitartó mun-, kajával páratlan eredményeket értünk el az építésben, a népgazdaságban és az életszínvonal emelésében. A fejlődés azonban azt mu íatta, hogy a burzsoázia nem mondott le a hatalma felújítását célzó tervekről, és a Nemzeti Front néhány pártjában ve zető helyet elfoglaló képviselői 1948 februárja előtt az obstruk Ció, a szabotázs, a felforgatás íltjára léptek. Ezt elősegítették azok a mélyülő ellentétek is, amelyeket a nemzetközi kapcsolatokban a hidegháború idézett elő. A csehszlovák burzoázia — a nyugati tőkésországoktól biztatva — nyíltan készült a forradalmi rendszer megdöntésére, a hatalmi viszonyok megváltoztatására, a nyugatbarát külpolitikai irányzat felújítására. Ez az ellenforradalmi politika késztette a hazai reakciós erőket 1.948 februárjában a kormányválság előidézésére. Az volt a céljuk, hogy kirobbantsák az ellenforradalmat. A reakciós erők a döntő ösz- szecsapásnál számítottak a különféle jobboldali szervezetekre és ä hadsereg egy részére, a ÜS'KP és a kommunisták mögött vlszóhť szilárdan sorakozott fel a Biztonsági Testület, amely 1948 februárjában a párt, a munkásosztály és a népi demokratikus rendszer tántoríthatatlan támasza volt. Az Egységes Nemzetbiztonsági Testületet, megalakulásától kezdve következetesen úgy formálták, hogy a néphatalom eszköze legyen. Ez az építési folyamat fokozatos és nagyon bonyolult volt, mivel személyi összetétele bizonyos időn át eszmeileg nem volt egynemű. Ezért kellett a munkásosztály tagjaival és az ellenállás dolgozóival kiegészíteni. Ugyanakkor az új biztonsági apparátus építésének időszakában kiéleződtek a politikai küzdelmek és hevesebbé vált az osztály- harc. A CSKP a februárt megelőző időben ragaszkodott ahhoz, hogy a testület a Košicei Kormányprogram utasításainak megfelelően fejlődjön és tevékenykedjen, összhangban a Gottwald-kormány építési programjával, és a dolgozó nép érdekeit védje az új rend valamennyi ellenségével szemben. A testület feladatát Nősek elv- társ, az akkori belügyminiszter a következő szavakkal jellemezte: „A népi demokráciában az szükséges, hogy a biztonsági szervek mint a szemük fényét védelmezzék nemzeti és demokratikus forradalmunk vívmányait, úgy védjék az állam belső biztonságát, hogy azt semmiféle ellenség ne tudja aláásni" Azonban a testület ilyen irányú tevékenysége ellentétben állt a reakció érdekeivel, s ezért nem is csodálható, hogy kampányszerűen rágalmazták a belügyminisztert és a testületet, különösen a sajtóban, a pobboldali pártok gyűlésein, s végül a Nemzetgyűlésben és a kormányban is. Egyedül a CSKP védte a testületet és hangsúlyozta, nem engedi, hogy a dolgozó nép elnyomásának eszközévé váljon. A reakció támadásaira Gottwald elvtárs vála szolt: „Ezelőtt itt olyan rendőrök voltak, akik a sztrájkoló munkások közé lőttek, gumibottal verték a munkanélkülieket, és Uenleint védelmezték. Ma a testület köteles a népet, a köztársaságot védeni és eltaposni mindazokat, akik azt megérdemlik. A testület soha nem fordul a nép ellen, hanem mindenkor a néppel egy ült harcol a reakciós felforgatók, a feketézők, a kémek és a köztársa ság ellenségei ellen.“ A biztonsági apparátus 1948 februárjában elfoglalt helyzete nem a véletlen műve, hanem az előzetes fejlődés eredménye volt. Akkor már egészen más volt, mint megalakulásának időpontjában, vagyis 1945 ben. Helytállt és tapasztalatokat szerzett az ország határain, a banderisták és a köztársaság ellenségei ellen vívott harcokban a társadalmi élet különféle szakaszain. 1948 februárjában a testület Klement Gottwald törvényes kormányát védte, és akkor vált félelmetessé minden népellenes erő számára. A dolgozó nép viszont mindenütt úgy fogadta a testület tagjait, mint osztálytestvéreit, nyíltan kife jezve bizalmát és háláját irán tűk. 1948 februárjában született a munkásosztály új fegyveres alakulata — a népi milícia, amely jelentősen befolyásolta az események további alakulását. Együttműködött a Biztonsá gi Testülettel, amely nagymértékben járult hozzá a népi milí cia felszereléséhez. A testület 1.948 februári magatartása lehetővé tette a kor mányválság békés, alkotnia nyos úton történő megoldását. Ezt hangsúlyozta Gottwald elvtárs is: „A Nemzetbiztonsági Testület, amely már helytállt a feketézők és a kémek elleni harcban, és ezzel kiérdemelte a reakció gyűlöletét, ezekben a történelmi jelentőségű napok ban a nép oldalán, a néppel egyiiti védte a köztársaságot és nemzeti és demokratikus forru dalműnk vívmányait. Sőt együtt álltak őrségen a felfegyverzet! munkásokkal és a munkás milí- ciával.“ Gottwald elvtárs elismerő szavai köteleznek bennünket, hogy soha ne feledjük: 1948 februárjának döntő tényezője a kommunista párt által veze lelt munkásosztály volt. 1948-ban rakták le a Nemzetbiztonsági Testület és a Népi Milícia még szilárdabb harci szövetségének alapját és a két testület helytállt olyan nehéz időszakokban is, mint amilyen 1968-—1989 válságos időszaka volt. Továbbra is közösen, szoro san együttműködve védjük hazánk békés nyugalmát, a nép alkotó-, építőmunkáját! VAS1L ŠTEFAN rendörs/ázatlos KoSine MAGAS SZINTEN A szlovák zenekultúra fejlődése a februári győzelem után A dolgozó nép 1948 februári győzelme és a történelmi jelentőségű politikai-szociális események új kultúrpolitikai irányvonal kezdetét is jelentették. A februári győzelem felszámolta azokat az akadályokat, melyek fékezték a Košicei Kormányprogram által kitűzött kulturális fejlődés megvalósulását, és új szakasz kezdetét je lentette a szocialista kulturális forradalomban. A kommunista párt, amely társadalmunk vezető ereje lett, felismerve a kultúra erejét és az emberre gyakorolt hatását, úgy döntött, hogy a művészetet és a kultúrát is bevonja a szocializmus építésének folyamatába. Ezért mindjárt február után nagy aktivitást tapasztalhattunk a kultúra terén. A kommunista párt a kulturális-művészeti élet át-, szervezésére, központi irányításának bevezetésére összpon-. tosította a figyelmét. Az első szakaszban a fő feladat a mű vészét széles körű demokratizálása volt és az, hogy a művészet az egész köztársaságban — tehát nem csupán a nagyvár, rosokban — hozzáférhető le-, gyen a dolgozók legszélesebb rétegei számára. Ez a nagy horderejű terv megkövetelte a kulturális művészeti élet átszervezését, de egyben jelentős igyekezetei és nagy pénzügyi áldozatot is igényelt. .1948 februárja döntő fordula tot jelentett az egész kultúrában. 1949 a zeneművészet területén már meghozta a február első, közvetlen következményeit. Gyors ütemben kiépült a zeneiskolák hálózata, megkezdte működését a Zeneművészeli Főiskola. A zenei életben több hivatásos együttes alakult (a Szlovák Filharmónia, a Cseh szlovák Zeneszerzők Szövetsége önálló szlovák szekcióval), széles alapon fejlődött a népművészet, megalakult a SĽUK és más hivatásos és műkedvelő együttesek. A különböző zenei intézmények, zenekarok, zeneiskolák és együttesek létesítése, valamint a megfelelő anya gi feltételek döntő tényezői voltak a szlovák zenei élet páratlan fejlődésének. A jó feltételeknek köszönhetően a szlovák zeneszerzők is hozzájárultak ehhez a fejlődéshez. A szlovák zene 1948 utáni fejlődésének első szakaszában elsősorban a különböző népművészeti együttesek, a hivatásos tánc- és énekegyüttesek szá- mára írt alkotások, építő dalok, kantáták születtek, művészien feldolgozták a szlovák népdalokat. Itt nyilvánult meg légin kább zeneszerzőink szoros kapcsolata a nép életével, szűk-* ségleteivel, a szocialista társa dalom alapjainak építésével. Fokozatos fejlődésnek indult a szimfonikus és a kamarazene, de más zenekari művek is születtek. Az ebben az időben született zeneművek közül sok még ma is értékes. A februári győzelem utáni els4 időszakból külön ki kell emelnünk a szlovák nemzeti opera keletkezését, melyet Eugen Šuchorí Örvénye és fán Cikker fura Jáno síkja képvisel. Ez a két alkotás számos új ténnyel gazdagította a szlovák zeneművészetet. Az Ötvenes években az operákon kívül jelentős hozzájárulást jelentenek nemzeti zenénkben Eugen Suchoň, Dezider Kardos, Oto Ferenczy, Ján Zintmer szimfonikus alkotásai, Andrej Oöenás, Dezider Kardos és mások kantátái. A fejlődés során jelentősen bővült a zenei alkotások zsánereihek és kifejezési eszközeinek választéka. A zenei alkotások a legkülönbözőbb eseményekre reagáltak és egyúttal a stílus szempontjából jelentősen differenciálódott a szlovák zeneszerzők zenei nyelvezete is. Az említett zeneszerzőkhöz fokozatosan új fiatal szerzők csatlakoztak, köztük a legfiatalabbak, akik az ideiglenes ideológiai tévedések ellenére, szintién hozzájárultak a szlovák zenei élei gazdagításához. Az elmúlt negyed évszázadban a szlovák zeneszerzők egyik jellemvonása az általuk feldolgozott tériiák sokfélesége. A zeneszerzők érdeklődésének középpontjában a szlovák tör téhelem eseményei állnak, ezekkel találkozunk Suchoň Svätopluk király, Moyzes A vi téz király, Cikker Juro Jánošík és Bajazid bég operáiban. Jelentős csoportot alkotnak azok az alkotások, amelyek a Szlovák Nemzeti Felkelés élményeiből merítenek, mint pl. Cikker Reggel című szimfonikus költeménye, Suchoň Metu morfózisái, Zimmer Strebno szimfonikus költeménye, Oöe ná's A dicsőség emlékművei, és Hegyi dal című szerzeménye, Karos llösi balladája és mások. Az ilyen tematikájú műveket kiegészítik az antifasiszta harcokat és a háborúellenes léniákat megörökítő művek. Ilyen pl. Holoubek Mamíock prof esz szór, Kowalsky Lampionos ün nepélye, Bázliíc Peter és Lucia című operája, Zelienka Oswie cím és Hru'sovsky Hirosima című kantátája, Kolman Monu- mento című műve és számos más. Ezenkívül feldolgozták külföldi szerzőknek az emberiség nagy problémáival foglal kozó műveit is. A szlovák zeneszerzők alkotásaiban jelentős szerepet ját szanak a hazaszeretetei, a szabadságharcot, a nemzeti büszkeség gondolatát kifejező témák, és nagyon közkedveltek a szociális témák is. Ez összefügg a szlovák nép hosszú, több .évszázados harcával a szabad ságért és a szociális igazságért. Ezt a tematikát nemcsak operákban, balettekben, szimfóniákban, kantátákban, hanem dalokban is kifejezik. A gazdag választékból említsük meg példaként Moyzes Balladikus kantátáját, Kardos Szülőföldem 11. szimfóniáját, Ferenczy Az észak csillaga kantátáját, Gresák Kivándorlók dalait, Mikulov Ha zám szerzeményét, Oéena's A hazáról es az emberről . szimfó- illáját. A szlovák zene gazdag alkotásaival és magas művészi szín vonalával fontos szerepet tölt be az egész csehszlovák kultúrában, s az irodalommal és képzőművészettel együtt a szlovák nemzeti kultúra elválaszthatatlan része. Hangsúlyoznunk kell, hogy a szlovák zenei alkotások fejlődését támogatta és irányította az 1953-ban megalakult Szlovák Zeneszerzők Szövetsége. Megállapíthatjuk tehát, hogy a szlovák zeneművészet az 1948 februárja által biztosított lehetőségeknek köszönhetően az' elmúlt negyed évszázad alatt jelentősen megszilárdította a szlovák kultúrában betöltött szerepét, utolérte az európai zene színvonalát, és a többi nemzet fejlett zenekultúrájának egyenrangú partnere lett. A szlovák zeneművészet tulajdonképpeni fejlődése szorosan kapcsolódik a zenei intézmények, zenekarok és a zeneiskolák gyors fejlődéséhez. Nem árt, ha megemlítjük, hogy Szlovákiában ma három hivatásos oporaegyiittes van. A ki tűnő Szlovák Filharmónia, a Csehszlovák Rádió Szimfonikus Zenekara, a néhány évvel ezelőtt megalakult košicei Filhar mániái Zenekar, a kitűnő Szlo vak Kamarazenekar, a Szlovák Kvartett hazánkban és külföldön is nagy sikereket arat. Ezenkívül számos nemzetközi viszonylatban is elismert karmesterünk és szólistánk van. Meg kell említenünk a magas színvonalú népművészeti együt leseket, így pl. a SĽUK-ot (szlovák népművészeti együttes), a Lúőnicát, az Ifjú Szívek dal- és- láncegyüttest, a Dukl^aljai Uk rán Népművészeti Együttest, és számos más népművészeti együttest. Zenei életünk fejlettségét bizonyítják a Csehszlovák Rádió és a Csehszlovák Televí zió zenei szerkesztőségei, a Zeneművészeti Főiskolán kívül három konzervatórium és a zeneművészelet propagáló népszerűsítő intézmények széles körű hálózata gondoskodnak a zenei tehetségek neveléséről. A zenetudomány területén is jelentős fejlődést értünk el. A Szlovák Tudományos Akadémia keretében Zenetudományi Intézet működik, amelynek külön tanszéke van a Komenský Egyetem bölcsészkarán. Ez a két intézmény az elmúlt évek folyamán több nemzetközi tekintélynek örvendő személyiséget nevelt fel. Nagyon sok helyet foglalna el, ha lel szeretnénk sorolni a szlovák zenei élet fejlettségét és gazdagságát szemléltető különböző jellegű zenei fesztiválokat, a tánc- zenéi fesztiválokat, a népzenét" rendezvényeket, az énekkari fesztiválokat, a kamarazene napjait stb. Örömteli tény, hogy dolgozóink egyre nagyobb érdeklődést • tanúsítanak ezek iránt a rendezvények iránt. A szlovák zenekultúra mai helyzetének és színvonalának felmérése megmutatja, hogy Csehszlovákia Kommunista Pártjának vezetésével gyakorlatilag megvalósítottuk a Győzelmes Február által kitűzött eszméket. ALFRED GABAUER BÁTOR HELYTÁLLÁS 60 ÉVE SZÜLETETT ALEXANDER MARKUS Nemzetbiztonsági egységek felvonulása Prágában az 1948. február 28.i díszszemlén.. Ma lenne (30 éves Alexander Markus, a kommunista tanár, aki a fasizmus elleni harcban vesztette életét, és már nem élte meg a szabadságot, annak a győzelemnek az eredményeit, amelyért fiatalon oly odaadóan küzdött. Suranyban született. Iskoláit Nové Zámkyban, (Érsekújvár), Rimavská Sobotán (Rimaszombatban) majd Bralislavában végezte. Már egyetemista korában bekapcsolódott a haladó ifjúsági mozgalomba, megismerkedett a marxista—leninista elmélettel és terjesztette a kommunista irodalmat. Fiatal tanárként is ilyen szellemben hatott az ifjúságra. Még diákkorában írta első tudományos munkáját az 1831-es parasztlázadásról, amelyben a marxizmus alapján elemezte a történelmi eseményeket. Sajnos ígéretes történészi pályáját nem tudta folytatni. A fasizmus uralomra jutása nem törte meg Markus forradalmi lendületét. Tanári állásából elbocsátották és börtönre ítélték. Szabadulása után újból bekapcsolódott az illegális harcba. A második illegális központi bizottság közeli munkatársaként két éven keresztül ő szerkesztette a KB illegális hetilapját. Részt vett a forradalmi nemzeti bizottságok megalakításában, az ellenállás szervezésében. 1942-ben a Kis-Kárpátokban megszervezte a Janko Králról elnevezett partizáncsoportot, melyet rövid idő múlva lelepleztek, és Márkust letartóztatták. Az előreniyomiiló szovjet csapatok elől menekülő fasiszták 1940 februárjában Bratisla-, vából Mauthausenbe hurcolták a politikai foglyokat. A vonatot bombatámadás érte és Markus súlyosan megsérült, úgy hogy néhány nap múlva meghalt. Fiatalon, 32-évesen balt meg. Szilárdsága, komim nista elv- hűsége, a munkásmozgalom iránti odaadása és a fasiszta pribékek előtti bátor magatar tása örök példaképünk.
