Új Szó, 1973. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1973-02-21 / 44. szám, szerda

A CSKP Központi Bizottsága Elnökségének beszámolója a CSKP XIV. kongresszusa határozatainak teljesítéséről 1973. II. 21. (Folytatás a 6. oldalról) hogy 1 ©küzdjük a szűkén vett reszort­szemléletet, a nemzeti körülhatároltsá- got. Szükségessé válik, hogy nagy erő­feszítéssel munkálkodjunk e folyama­tokban való részvételünk koncepcióin, gyakorlati követ keltetéseket vonjunk le és ezeket teljes következetességgel megvalósítsuk. A nemzetközi integrációban döntő je­lentőséget tulajdonítunk a Szovjetunió­val való együttműködésnek. Az elmúlt negyedszázad megcáfolhatatlanul bebi­zonyította, hogy a Szovjetunióval foly­tatott testvéri, internacionalista, egyen, jogú és kölcsönösen előnyös gazdasági együttműködésünk alkotja gazdaságunk tervszerű fejlesztése stabilitásának és di­namikájának fő erőfeltételét, biztosítja függetlenségét a tőkés világtól, lehe­tővé teszi nyersanyag- és energiaszük­ségletünk megoldását és nagyszabású értékesítési lehetőségeket nyújt ipa­runknak. A Szovjetunió gazdaságának sokol­dalú fejlődése, valamint a gazdasági in­tegráció programja minőségileg új ele­mekkel gazdagítja együttműködésün­ket. Szükséges, hogy gazdasági szerve­ink és vállalataink teljes mértékben tudatosítsák ezeknek az elemeknek a komolyságát és távlatait, s kellőképpen értékeljék a legmagasabb világszínvo­nalon álló szovjet termékek megszer­zésének lehetőségét, de ugyanakkor azt is, hogy feltétlenül meg kell állnunk helyünket a szovjet piac igényességei­vel szemben. A konszolidáció gyors előrehaladása és az ötödik ötéves terv sikeres meg­kezdése meggyőzően bizonyítja, hogy pártunk az irányítás és a tervezés szo­cialista elvei felújításának, az emberek kezdeményezése kibontakoztatásának és a gazdasági fejlesztés tartalékai megvalósításának helyes útját válasz­totta. Az állami tervfeladatok megszi­lárdítása, a központi irányítás megerő­sítése, a vezető káderekkel szemben tá­masztott igényesség fokozása, vala­mennyi szerv egységes erőfeszítésének érvényesítése a terv teljesít és és a szo­cialista munkaverseny feladatai növe­lése során — mindezek olyan tényezők, amelyek döntő jelentőséggel bírnak népgazdasági terveink teljesítése szem­pontjából. Elsőrendű feladat tovább erősíteni az állami tervnek mint a népgazdaság szo­cialista irányítása döntő eszközének a szerepét, tökéletesíteni tudományos alapjait, belső egyensúlyát és össze­függéseit, megteremteni a feltételeket a korszerű számítási technika érvénye­sítésére, valamint a tájékoztatási rend­szer tökéletesítésére. Ugyanakkor az állami tervnek az eddiginél lényegesen hatékonyabban kell biztosítania a ter­melés folyamatosságát, a szállítói és átvevői kapcsolatokat, a tudományos- műszaki fejlesztést, a szerkezeti mó­dosítások megvalósítását és az integrá­ció előrehaladását. Kulcsfontosságú azonban, hogy növekedjék a távlati ter­vezés, mint társadalmunk szociális-gaz­dasági fejlesztésében a pártirányvonal megvalósítása fő eszközének a szerepe. A terv szerepének növelése szem­pontjából nélkülözhetetlen, hogy meg­erősödjék a műszaki-gazdasági normák rendszerének szerepe, amely pótolha­tatlan eszköz a társadalmilag szükséges munka elérésében, az eredmények ösz- szehasonlításában és értékelésében, a tartalékok feltárásában és mozgósításá­ban, valamint az anyagi érdekeltség fejlesztésében. Alihoz, hogy növekedjék az állami tervnek, mint az irányítás fő eszközé­nek a szerepe, egyúttal arra kell töre­kedni, hogy a gazdasági eszközöket az eddiginél sokoldalúbban használjuk fel a vállalatok hatékony ösztönzésére an­nak érdekében, hogy progresszív ter­veket dolgozzanak ki és fogadjanak el. Egyszersmind törekedni kell a tartalé­kok feltárására és kihasználáséra. Az irányítás egyes eszközeit az ága­zatok és szakágazatok konkrét felada­tai alapján állandóan tökéletesíteni kell, el kell távolítani a magasabb fo- ikú hatékonyság kiharcolásának útjában álló akadályokat. A gazdaság fejlesztése megköveteli, hogy állandóan emelkedjen a közvetlen irányító és szervező ’nunka színvona­la. Döntő jelentősége van főként az ágazati irányítás komplex megerősíté­séneik és hatékonysága megszilárdítá­sának. Ezzel egyidejűleg az eddiginél lényegesen mélyrehatóbban kell egy­behangolni az egyes ágazatok kölcsö­nös kapcsolatait a nagy népgazdasági feladatok megoldása során. A hatodik ötéves terv előkészítésé­nek oszthatatlan része az irányítási rendszert érintő munkálatok. Az irá­nyítási rendszer, valamint a gazdaság- fejlesztés céljai közötti összhang bizo­nyos változtatásokat követel meg, ame­lyeket először kísérletileg kell kipró­bálni, hogy bizonyos legyen helyes ha­tásuk. A gazdaságfejlesztés hosszú távú koncepciós problémáinak komolysága rendkívüli igényeket támaszt a gazda­sági kutatás tevékenységével és irány­zatával szemben. Ezt a kutatást köz­vetlenül egybe kell kapcsolni elsősor­ban az alapvető népgazdasági problé­mák kidolgozásávaJ. E célból ki kell dolgozni a gazdasági kutatás hosszú tartamra szóló programját, összponto­sítani kell erőit, meg kell teremteni a fejlődéséhez szükséges feltételeket és szem előtt kell tartani pártos irányí­tását is. Elv társak! A munkásosztály és forradalmi élcsa­pata, az eszmeileg egységes kommunis­ta párt vezető szerepe rendületlenül a ma rx izmus—leninizmus elméle téli e z igazodik. A párt világos és érthető programja, szervezőképessége, állandó kapcsolata a dolgozók tömegeivel, a szocialista állam ereje, valamennyi dolgozó kezdeményezése és alkotó te­vékenysége — ezek a tényezők döntik el a szocializmus kommunizmusba való fejlődésének sikeres útját. Pártunk rendkívül nagy figyelmet szentel a szocialista állam fejlesztésé­nek éis megszilárdításának, az egyes állatni szervek munkájának, annak, hogy minél jobban szolgálják a dolgo­zókat. Ezt a jövőben is szüntelenül szem előtt fogja tartani. Az állam meg­szilárdulásának egész eddigi folyama­tát a szocialista demokrácia elmélyíté­se kíséri, ami legsajátabb tartalmát alkotja. Emellett nemcsak képviselő- testületek kialakításáról van szó, ha­nem azok minőségi fejlődéséről, a dol­gozó nép részvételéről és aktivitásáról az állam és a közügyek irányításában. Államunk valóban a dolgozó tömegek szervezőjévé vált, amint erről a köz­életi funkcionáriusok százezreinek szé­les körű mozgalma, kezdeményező, ak­tív munkája tanúskodik. így konkrét formában teljesül Lenin gondolata, hogy az államot « tömegek öntudatos­sága teszi erőssé. A XIV. kongresszus feladatainak meg­valósítása előtérbe helyezi szocialista államunk gazdasági-szervezői és kultu­rális-nevelő funkcióinak fejlesztését. Ez megköveteli a központi állami szer­vek irányító és koordináló szerepének tökéletesítését, munkájuk koncepciós jellegének elmélyítését, megismerő te­vékenységük színvonalának javítását és e tevékenység maradéktalan érvénye­sítését az irányító munkában. Az' ál­lamigazgatásban hatékonyabban kell érvényesítenünk az ésszerűsítő mód­szereket és meg kell szilárdítani az állami fegyelmet. Mindenütt, valameuy- nyi szakaszon el kell érni azt, hogy ál­lamunk törvényeit tiszteletben tartsák és betartsák. Amikor kiemeljük szocialista demok­ráciánk előnyeit és a szocialista állam feladatát, semmiképpen sem akarjuk leplezni az e téren még meglevő fo­gyatékosságokat. Ezek nem a szocia­lista rendszer lényegéből fakadnak, hanem nagyrészt vagy a múltból fenn­maradt bürokratikus közömbösséggel függnek össze, vágy pedig az embe­reknek azzal a rossz szokásával, hogy csupán jogaikat reklamálják, de meg­feledkeznek kötelességeikről. A jogok és a kötelességek összhangjának meg­sértése az egyik oldalon közömbössé­get vált ki az emberek szükségleteivel szemben, a másik oldalon rendetlensé­get idéz elő. Az államhatalom képvi­selőinek — akiket a nép tisztségekbe állított, minden körülmények között tudatában kell lenniük kötelességük­nek és nagy felelősségüknek. Ha vala­ki hivatali asztal mellett ül, nem sza­bad azt hinnie, hogy most már mindent megengedhet magának, sőt a bürokra­tikus apparátus módszereit alkalmaz­hatja. Ugyanígy arra kell törekedni, hogy az állami szervek képviselői és az államigazgatás dolgozói helyesen viszonyuljanak az állampolgárokhoz, másrészt pedig valamennyi állampol­gárba tiszteletet és megbecsülést kell nevelni a szocialista állam iránt, s meg kell szilárdítani az állam tekintélyét. Valamennyi állami szervnek — kor­mányainktól kezdve a helyi nemzeti bizottságokig — valamennyi társad,ahni szervezetnek és főként a legtömege­sebb szervezeteknek: a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalomnak, a Szocia­lista Ifjúsági Szövetségnek, valameny- nyi állami és társadalmi intézménynek egységesen kell hatnia az alapvető irányban — a munka és a társadalmi aktivitás kibontakoztatására a XIV. kongresszus határozatainak teljesítése során. Ezen a téren is kedvező fejlődést ál­lapíthatunk meg. De éppen itt, ahol lényegében eldől a szocialista rendszer előnyeinek lehető legjobb kihasználá­sa, valamennyi lehetőségünk kiakná­zása, ahol eldől azoknak a források­nak a mozgósítása, amelyek összefügg­nek az emberek alkotó erejének, te­hetségének, érdekeinek érvényesítésé­vel, az emberek akaratával és elszánt­ságával, hogy hozzájáruljanak közös céljaink eléréséhez — ezen a téren munkánknak nincsenek határai, min­dig van mit javítanunk. Vegyük a szocializmus építésének bármelyik kulcskérdését, akár például a szocialista tulajdonhoz, a munkához való viszonyt. Ez a kizsákmányolás megszüntetésével kétségtelenül alapjai­ban megváltozott. Egyre növekszik azoknak a száma, akik elsajátítják a gondos gazda tulajdonságait és jellem­vonásait, nemcsak magukra és család­tagjaikra gondolnak, hanem arra is, (hogyan fog fejlődni, gazdagodni, virul­ni egész társadalmunk. Éppen ebben a felelősségteljes hozzáállásban rejlik az embereknek munkájuk felett érzett öröme, közös erőfeszítéseinek eredmé­nyei felett érzett öröme. Ez az alapja né. pünk jogos büszkeségének szocialista hazájára. Ez az alapja népünk haza­szeretetének, amely áldozatkészségre és hősiességre serkenti. A központi bizottság múlt év októ­beri ülésén a XIV. kongresszus határo­zatával összhangban hangsúlyoztuk az új szocialista ember formálásának fel­adatát. Tudatában vagyunk, hogy hosz- szan tartó, igen igényes munkáról van szó. Ez a küzdelem megkívánja, hogy érzékenyen fejlesszük társadalmunk emberének valamennyi pozitív vonását és tulajdonságát. Hajthatatlanságot és elvhűséget követel meg az önzés, a kispolgári csökevények és az összes társa dal omelie nes jelenségek minden megnyilvánulásának leküzdése során. Ezt a feladatot nem teljesítheti csupán a párt. Ez valamennyi állami szerv, az egész Nemzeti Front kötelessége. E fel­adat megvalósítása folyamán jelentős helyet tölt be a Forradalmi Szakszer­vezeti Mozgalom és a Szocialista Ifjú­sági Szövetség. Különösen nagy felelősség hárul a sajtóra, a rádióra és a televízióra. Ép­pen tőlük kívánjuk meg, hogy egyér­telműen támogassák a párt erőfeszíté­sét, hogy minden nem kívánatos jelen­séget élesen kipellengérezzenek és hogy számukra az igazi hős a becsü­letesen dolgozó ember legyen, annak problémái, gondjai, érdeklődései és vágyai. Főként azoknak az embereknek kell előtérben állniuk, akik tekintély­nek örvendenek, akik a legkezdemé- nyezőbben, legszívósabban és legáldo- zatlkészebben harcolnak szocialista esz­ménye ink me g va 1 ós í t ás áé r t. Kultúránknak és művészetünknek is alkotásaiban többet kellene merítenie a nép életéből és hősies miunkájából. Nem véletlenül ítéltük el az elit szem­léleteket és a különcségre, sznobságra irányuló törekvéseket, amelyek teljesen idegenek népünk érzéseitől és gondol­kodásától, ellenkeznek a legmélyebb, valóban népi haladó hagyományokkal. Az ilyenfajta alkotásokat és alkotóikat nem akarjuk és nem fogjuk támogatni. Az igazi szocialista kultúra és szocia­lista művészet iránt, a népet szolgáló alkotás iránt azonban társadalmunk mindig elegendő megértéssel fog visel­tetni, támogatja, megbecsüli és tisz­teli. A minisztériumoktól, a film, a tele­vízió és a rádió vezetőségétől, mind­azoktól, akik a gyakorlatban döntenek a párt kulturális politikájának megva­lósításáról függ, hogy a. jelentős társa­dalmi eszközök kizárólag a szocialista kultúra és a szocialista művészet fej­lesztését szolgálják. Társadalmunkban valamennyi kultu­rális intézménynek az embert, az em­bernek a megismerés és a szépség irán­ti, az egyre teljesebb és gazdagabb szellemi élet iránti vágyát kell szolgál­nia, s éppen ezért igen igényeseknek kell lennünk kultúránk és művészetünk eszmei tartalmával és általános színvo­nalával szemben. A múlt év októberé­ben központi bizottságunk világos és egyértelmű álláspontot foglalt el s a XIV kongresszus szellemében újból hangsúlyozta, hogy ezen a téren ösz­tönöznünk kell az alkotó tevékenysé­get a tehetségekről való gondoskodást és ki kell emelnünk a művészi alkotá­sok pártos és szocialista tartalmával szembeni igényeket. Nem szabad meg­feledkeznünk arról, hogy a kulturális és művészi alkotások minden emberre, főként a fiatal emberekre Igen emo­cionálisan hatnak és közvetlenül befo­lyásolják azon értékek rendszeréhez való viszonyukat, amely az emberek­nek a szocializmushoz való aktív viszo­nya alapját alkotják. Ezért pártunk számára igen fontos, Ihogy az alkotó értelmiség helyesen értelmezze külde­tését a szocialista társadalomban és hogy szilárdan a munkásosztály világ­nézetének álláspontjára helyezkedjen. A szocialista ember formálására gya­korolt politikai^eszmei hatás egész rendszerében különleges helye van az iskolaügynek. Az a küzdelem, amelyet az utóbbi években iskoláink szocialista jellegének felújításáért vívtunk, ma le­hetővé teszi, hogy megkezdjük főként az iskola nevelő funkciójával összefüg­gő számos időszerű feladat megoldá­sát. Lehetővé teszi iskolarendszerünk, egész nevelő-művelődési rendszerünk hosszú tartamra szóló távlatainak fo­kozatos kidolgozását. A CSKP Központi Bizottságának El­nöksége, a kerületi és a járási pártbi­zottságok, valamint az illetékes állami és társadalmi szervek elé vitára bocsá­totta a „Csehszlovák iskolarendszer je­lenlegi helyzetéről, fejlesztéséről és távlatairól“ szóló anyagot. Ez alapanya­gul szolgál a központi bizottság ülésé­re, amelyen el akarjuk bírálni a párt iskolapolitikájának alapvető kérdéseit. Elsősorban arról van szó, hogy fi­gyelmünk a XIV. kongresszus határo­zatainak következetes megvalósítására összpontosuljon, arra, hogy az iskola egybefonódjon társadalmunk életének szükségleteivel, és hogy az oktatási folyamat megfeleljen a tudományos­műszaki forradalom követelményeinek. Gondot kell fordítani a munkásosztály ifjú nemzedéke sokkal nyomatékosabb, hatékonyabb előkészítésére és nevelé­sére, s nem utolsósorban a tanítók jó előkészítésére. A nevelési és oktatási rendszer fej­lesztésével együtt egyre nagyobb gon­dot kell fordítani a tudomány fejleszté­sére, elsősorban hatékonyságának kér­déseire. Ma, amikor egyre jobban megnyilvá­nul a tudománynak, mint közvetlen termelőerőnek a szerepe, nem eléged­hetünk meg csupán egyes sikerekkel, legyenek azok bármilyen jelentősek. A döntő az, hogy a tudományos ered­mények hogyan érvényesülnek ar életben, a társadalmi gyakorlatban, hogy a tudomány hogyan járul hozzá az egész népgazdaságunk tudományos­műszaki színvonalának emeléséhez. Ezért már nem nyugodhatunk bele a tudományban és a ikutatásban megnyil­vánuló semmilyen öncélú irányzatokba. Mind a tudósoktól, mind pedig a nép­gazdaság felelős irányító dolgozóitól meg kell követelni, hogy a termelésben igyekezzenek megvalósítani a tudomá­nyos-műszaki fejlődés új irányait. A tudományos és a kutatómunka fej­lesztésének feladataival szorosan ösz- szefügg a fiatal tudományos nemzedék nevelése. A tapasztalt tudományos dol­gozók — kommunisták és nem kommu­nisták — számára jelenleg nincs fon­tosabb és megtisztelőbb feladat, mint a szakképzett, a párthoz és a szocializmushoz hű fiatal tudományos dolgozóik nevelése. Az utóbbi években sokoldalú és rend­kívüli figyelmet szentelünk ifjúságunk­nak. Szükséges, hogy az ifjú nemzedék nevelése valamennyi szakaszon mun­kánk súlypontja legyen. A kommunis­táknak mindig és mindenütt felelőssé­get kell érezniük az ifjú nemzedékért. Az ifjúsághoz minden hajbókolás és demagógia nélikül közeledünk. A fő dolog az, hogy az ifjúság tudatosítsa a rá váró feladatok komolyságát, hogy jól felikészüljön az életre és a munká­ra. A Szocialista Ifjúsági Szövetségnek tagjait úgy kell vezetnie és valameny- nyi fiatal emberre úgy kell hatnia, hogy saját magukkal szemben és egy­mással szemben is igen igényesek le­gyenek, hogy ne haladjanak a legki­sebb ellenállás útján, hanem folytas­sák az előző nemzedékek legkiválóbb példáit, amelyek a kapitalizmus elleni harcban és a szocializmus építése fo­lyamán nem rettentek vissza semmi­lyen akadálytól. Művüket és rettent­hetetlenségüket a jövő nemzedékek is mindig joggal fogják nagyra becsülni. Mélységes meggyőződésünk, hogy az új váltás, az ifjú nemzedék tudatában van, mennyi erőfeszítést, áldozatkész­séget, lelkesedést és hősiességet köve­tel meg a már megkezdett építés be­fejezése. Meggyőződésünk, hogy nem veszik kedvüket a nehézségeik, hisz a szocializmus az ő rendszerük és a kommunizmus az ő jövőjük. Elvtársak! A XIV. kongresszus határozatainak megvalósítása során a szocializmus építésében elért sikereink oszthatatlan részét alkotják külpolitikánk pozitív eredményei is. Részei a Szovjetunió és az egész szocialista közösség békepoli­tikája kétségtelen sikereinek. Hála hazánkban bekövetkezett válság osz­tályhű, elvi megoldásának, a Szovjet­unióval és többi szocialista szövetsége­sünkkel egybehangolt eljárásunk kö­vetkeztében a szocialista Csehszlovákia nemzetközi tekintélye nemcsak helyre­állt, hanem tovább növekedett. A szocialista országokhoz fűződő kapcsolataink a XIV. kongresszus óta sikeresen fejlődnek és újabb, maga­sabb fokot érnek el. Alapjuk és egy­(Folytatás a 8. oldalon)

Next

/
Thumbnails
Contents