Új Szó, 1973. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1973-02-20 / 43. szám, kedd
A pártoktatás útja A Politikoi Művelődési Otthonok és o Politikai Művelődési Kabinetek szerepe A marxizmus—leninizmus tanításának az elsajátítása különösen- a kommunisták számára létfontosságú. A szocialista társadalom gazdasági megerősödése, a két ellentétes, szembenálló ideológiai felfogás, a marxista és burzsoá világszemléletnek az osztályharc ideológiai területére való áttolódása egyre nagyobb igényeket támaszt a dolgozók eszmei-politikai felkészítésével szemben. Pártunk az elmúlt 25 év alatt arra törekedett, hogy fokozza a dolgozók eszmei-politikai felfegyverzését. A politikai ok-tatás hozzájárult a szocialista építés feladatainak végrehajtásáért vívott küzdelemhez és felfegyverezte a dolgozókat, a párttagságot a marxizmus—leninizmus alapvető ismereteivel. Hozzájárult a párt eszmei és akcióegységének megteremtéséhez, és a dolgozó nép erkölcsi-politikai egységének- megszilárdításához. Az ötvenes évek második felében azonban a politikai ismeretszerzés egyre inkább formálissá vált. A CSKP Központi Bizottsága 1962-ben foglalkozott a fogyatékosságokkal, de javulás a pártiskolázásban az elkövetkező években sem következett be. A pártoktatás és a dolgozók eszmei-politikai nevelése rendszerének a szétesése 1968- ban következett be. A jobboldali opportunizmus és revizionizmus nem törekedett a dolgozók politikai művelésére. Az 1969- ben megválasztott új pártvezetés felújította a pártoktatást és szilárd alapokra helyezte. 1970 júniusában határozatot hozottá pártoktatásról, melyben többek között leszögezte: „A pártoktatás rendszerének küldetése közvetíteni összhangban a párt és a kommunisták politikai szükségletével, elsősorban is a marxizmus—leninizmus elméleti ismereteit, a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom, főként az SZKP általánosan érvényes tapasztalatait, mely pártunk tevékenységének is alapju. Feladata megtanítani a kommunistákat marxista—leninista szellemben való gondolkodásra és cselekedetre, mely lehetővé teszi a társadalmi jelenségek helyes megítélését és minden kommunista aktív kezdeményező részvételét a pártpolitika alkotásában. A pártoktatás újjáépítésének első szakasza az 1971/72-es oktatási évvel befejeződött. Teljesen felújult a pártoktatás politikai-szervezési és társadalmi rendszere. A propagandisták és lektorok széles körű hálózata kielégíti az igényeket. Felkészítésük azonban nem lehet akciószerű. Pártunk Központi bizottsága 1971-ben döntést hozott a politikai művelődési otthonok 1PMO) rendszere kiépítéséről a járási pártbizottságok mellett, és a politikai művelődési kabinetek (PMK) kiépítéséről nagyobb vállalatok, összüzemi pártszervezetek mellett, azzal a céllal, hogy magasabb színvonalra emeljük a pártoktatást és a pártpropagandát. Az 1971 tavaszán jóváhagyott határozat alapján ezek az intézmények köztársaságunk több járásában már a múlt év őszén megkezdték tevékenységüket. A politikai művelődési otthonok és a politikai művelődési kabinetek döntő szerepet töltenek be a propagandisták felkészítésében, az agitációs központok munkájának megszervezésében. A PMO és a PMK további feladata a pártoktatás rendszerének modernizálása. A politikai művelődés otthonai és a politikai művelődési kabinetek szervezésileg a járási pártbizottságok intézményed. Irányítják munkájukat és felelősek tevékenységük tartalmáért, ami szorosan összefügg a pártoktatás és a pártpropaganda folytatásával az egyes járásokban. Az említett intézmények létrehozása változást jelent a marxizmus—leninizmus esti egyetemeinek eddigi rendszerében is. A marxizmus—leninizmus esti egyetem és a politikai művelődési otthonok összevonása azt a célt szolgálja, bogy erősítse az esti egyetem előadóinak felkészítését. Az otthonok továbbfejlesztik a MLEE bevált munkaformáit, mint például a hallgatókkal végzett munka módszereit, a hallgatók ellenőrzésének formáit és a hallgatók pártszervezeteivel való állandó kapcsolatot. Az otthonok és kabinetek munkája alapján szerzett tapasztalatok igazolják azok lét- jogosultságát. A már meglevő otthonok és kabinetek egyre magasabb színvonalat érnek el az ideológiai tevékenység fejlesztésében. Az országban jelenleg 27 politikai művelődési otthon fejt ki tevékenységet, ebből 13 otthonnak teljes a személyzeti állománya, 14-nek viszont csak 75 százalékos. Az összüzemi pártbizottságok mellett jelenleg 48 kabinet végez munkát, amelyeknek a vállalatok nagy figyelmet szentelnek. Az otthonokban és a kabinetekben 72 főiskolát végzett személy dolgozik. Ebből 48 volt tanító, ami egyben azt is jelenti, hogy az említett intézményekben olyan elvtársak vannak többségben, akik a múltban is foglalkoztak neveléssel. A párt ezen intézményeiben dolgozók 7Ü százaléka végzett főiskolát. Pártunk központi bizottsága állandóan szemmel kíséri az otthonok és kabinetek tevékenységét. Csupán 'ebben az évben 1 490 000 koronát fordítanak pártszerveink az említett intézmények technikai felszerelésére. Az elmúlt két évben az ideológiai front jelentősen megerősödött. Az elkövetkező években, vagyis 1975-ig minden járásban megkezdi tevékenységéi a politikai művelődési otthon és a politikai művelődési kabinet. PÉK VENDEL, az SZLKP Központi Bizottságának dolgozója ÉRDEMES ÉLNI... Ondrej Sýkora nem Rimavská Sobota-í (Rimaszombat) születésű, s nem is lakik itt, mégis kedves emlékek fűzik a városhoz. Itt járt gimnáziumba, itt tanulta ki a kereskedői szakmát és itt dolgozott 1937-ig, amikor tényleges katonai szolgálatra hívták. Ezt követően egy ideig a — magyar megszállás miatt — megszakadt vele a kapcsolata. Az 1940—1945-ös években Svátý Jakubon volt üzletvezető a szövetkezeti boltban. — A Szlovák Nemzeti Felkelés kitörésekor ismét egyenruhát öltöttem — mondja —, fegyvert fogtam. Az egyik visz- szavonulásnál megütöttem a fejem ... Talán itt kezdődött el életem tragédiája ... Jól beszélt németül, s így amikor a túlerő ellen a felkelők a hegyekbe húzódlak vissza, őt az élelmezéssel bízták meg. Járta a falvakat, s az így szerzett élelem nagy részét a Jiegyekbe irányították. S amikor megérkeztek a felszabadító erők, jelentkezett a Szovjetunióban megalakult csehszlovák katonai egységbe. Egészségi okok miatt nem vették be. így hát ismét elfoglalta helyét a pult mögött. Dolgozott szorgalmasan, de érezte, hogy látása napról napra romlik. Szerencséjére a felesége is vele dolgozott, s így kisegítette. így ment ez 1958-ig, amikor bekövetkezett, amitől legjobban félt: megvakult. Szemidegsorvadás, állapították meg az orvosok. Harminckilenc éves korában nyugdíjazták. Öt éven keresőül jóformán ki sem mozdult a lakásból. A rádió jelentette számára a világot. —• Lassan, ha nehezen is, megbékéltem a sorssal — mondja. — Hallásom, érzékem kifinomult, visszatért életkedvem, Végül is 1963-ban elmentem a vakok levoCai iskolájába, hogy megtanuljak írni és olvasni. Sl került... Amikor hazajött, először az egységes földmüvesszövetkezet- ben dolgozott, majd 1969-ben a Rokkantak Szövetsége járási vezetőségének lett a titkára. A vezetőségi gyűléseken vakírással jegyzeteket készít, majd rendes írógépen megírja a jegyzőkönyvet. Itt-ott előfordul egy- egy betühiba, de ez nem keseríti el. A helyi szervezetek jegyzőkönyvét is bármikor megtalálja az iratgyűjtőben. Látását a keze, a tapintása helyettesíti, természetesen a vakírás segítségével. Naponta Šušanyból utazik a feleségével, aki húsz éve a Jednotánál dolgozik. A városban egyedül jár, ritkán használ botot. Ismeri az utcákat, tudja, hol van az útjáró, melyik hivatalnak hol van a székháza. Egyszóval mindenüvé eljut. — Nemegyszer mondták, hogy ez így nem élet — mondja. — Pedig nincs igazuk. A vakság fogyatékosság, de nem betegség. Ha az ember bízik, van életcélja, akkor így is hasznos tagja lehet a társadalomnak. Ezt nemcsak vallja, hanem él is vele. Elnöke a vöröskereszt šušanyi példás helyi szervezetének, a Rokkantak Szövetsége Szlovákiai Központi Bizottságának tagja, úgyszintén a vakok lapja szerkesztő bizottságának. Utazik Bratislavába, Levocára, persze kísérővel. A pártnak 1952-től tagja. S bármilyen hihetetlennek tűnik is, a párt esti egyetemének első évfolyamát látogatja. — Az embernek főleg, ha ilyen a sorsa, mint nékem, politikailag is fel kell készülnie 82 életre — mondja. — Hogy világtalan vagyok? Az előadásokról jegyzeteket készítek, odahaza megtanulom. Az első vizsgák sikerültek ... Nagyszerű ember. Nemcsak azért, mert nem törte meg a sors, dolgozik, tele van életkedvvel, hanem azért is, mert másokon is segít. Ondrej Sýkora ugyanis a Jánský-eml ékérem ezüstfokozatának a tulajdonosa. Ez annyit jelent, hogy több mint 20-szor adott térítésmentesen vért. — Először akkor ajándékoztam vért, amikor a feleségem megoperálták és megtudtam, hogy vérátömlesztést kapott, ez mentette meg az életét — — mondja. — Azóta 74 alkalommal — ebből 33-szor térítésmentesen — adtam vért. 1-Ia minden jól megy, jövőre meg- szerzem az emlékérem arany- fokozatát. S ennek igen-igen nagyon fogok örülni. Az irodában magabiztosan mozog, az ember nehezen hiszi el, hogy nem lát. A helyi szervezetek évzáró gyűléseire is jár, ír a rádiónak és a vakok lapjának. — Tervem, hogy sorstársaimon, embertársaimon segítsek — mondja. — Lelket öntsek beléjük, megértessem velük, hogy bármi baj is érte őket, érdemes élni... NÉMETH JÁNOS 350 EZER TÚLÉLŐ Ĺ létünk más területeihez hasonlóan az egészségügyben is tíj fejezetet nyitott a munkásosztály, a dolgozó nép februári győzelme. Ez lette lehetővé következetesen szocialista alapokra helyezését, egységes szervezetének megteremtését és fejlesztését, a korábban, még a felszabadulás után is érvényesülő kommersz szélién? intézményes elfojtását. Huszonöt év alatt nagy utat jártunk be, amelynek jóné- hány mérföldköve büszkeséggel tölthet el bennünket. Gondoljunk például arra, hogy manapság hazánk világviszonylatban a harmadik helyen áll az orvosok tízezer lakosra jutó száma (24) tekintetében. A középfokú egészségügyi személyzet száma is jelentősen gyarapodott, mégpedig az 1948 évi 34 ezer főről majdnem 80 ezer főre. Ugyanakkor a gyógyintézetek száma 186-ról 1971 ig 247 re növekedett, ami szintén nagy fejlődés. Bár tekintetbe kell vennünk, hogy azóta megnőtt a lakosság száma, mégis számottevő körülmény, hogy a gyógyintézeti ágyak számának jelentés növekedése következ. lében a gyógyintézetek egymillióval több fekvőbeteget kezelhetnek, mint 1948 ban. Egészségügyünk általában a legfejlettebbek közé tartozik. és szocialista jellegének megfelelően ingyenesen áll a széles néprétegek rendelkező, sére. Ezt az tudja a legjobban értékelni, aki járt a fejlett lókés államokban. Mert igaz ugyan, hogy a tömegek nyomására és a tőkés termelés fellendítése érdekében az elmúlt negyedszázadban ott is kisebb nagyobb mértékben ..demokratizálták“ az egészségügyet. de még így sem közelíti meg azt a megoldást, amely nálunk természetessé vált. Tény és való, hogy pl. az Egyesült Államokban, a legfejlettebb kapitalista országban minden betegség egyben komoly érvágást jelent a páciens pénztárcáján. Arról már new is beszélünk, hogy mondjuk mibe kerül a kom». Iyabb műtéti beavatkozás vagy a kórházi kezelés stb. Nálunk sem olcsó dolog az ilyesmi. Egy vakbél vagy sérvoperáció „ára“ 2500— 5000 korona. Igényesebb gyomor-, epe^ vagy pajzsmirigy- mütét költsége elérheti a 14 ezer koronát is, a szivoperá- ciők ennek a kétszeresét. Csakhogy ezt nem a beteg vagy a családja fizeti, hanem biztosítás alapján a társadalom. Óriási eszközöket fordítunk más egészségügyi és ezzel rokon szociális intézkedésekre is. így például arra, bogy minden újszülött kórházban lásson napvilágot (ma ez gyakorlatilag így van, de negyed évszázaddal ezelőtt az anyák egyharmada otthon szült). Meghatványoztuk az anyáról és a gyermekről gondoskodó különféle szakintézmények számát is. így például a bölcsődei férőhelyek száma a ti zenegyszeresére növekedett. Ennek és sok más intézkedésnek, egészségügyünk ál (alános fellendülésének mindenki által tapasztalt nagy társadalmi és egyéni ,,hozama“ volt és van. A kimagasló eredmények közül hadd említsünk meg néhányat. Néhány fertőző betegség előfordulását, amely a múltban sok veszéllyel és áldozat tál is járt, pl. a gyermekbénulást és a torokgyíkot sike rült teljesen megszüntetnünk, néhány továbbit pedig jelentősen csökkentenünk. Az ilyen betegségek, köztük a gümő- kór általi halandóság egytí zedére csökkent... Az átlagos életkor meghosz szabbodott. És nem is kevéssel. Ma a férfiak átlag öt, a nők pedig hét évvel hosszabb életűek, mint régebben __ S v égül a csecsemőhalandóság nagymérvű csökkenté sével a februári események óta eltelt korszakban nem ke vesebb mint 350 ezer ember életet mentett meg a szocialista egészségügy, szocialista társadalmunk... Érdemes ezen elgondolkod ni. GÁLY IVÁN KEDVEZŐ MÉRLEG hazánk egyik legnagyobb állami gazdaságában Két esztendővel ezelőtt, 1971. januárjában társult a michalov- cei járás három állami gazdasága, s kialakult Szlovákia legnagyobb mezőgazdasági vállalata. A közel 18 ezer hektáron gazdálkodó Michalovcei Állami Gazdaság több mint háromezer embert foglalkoztat. Az óriási gazdaság igazgatója, Juraj Vraňueh mérnök tájékoztatója szerint az egyesülés után először is a termelőegységek szakosítására irányították figyelmüket és 13 termelési egységet hoztak létre, melyek mindegyike speciális termelési feladatokat kapott. Például Nižné Nemeckén 460 tehenet összpontosítottak és itt csak tejtermeléssel foglalkoznak. Hasonló részleget létesítettek a bunkov- cei részlegen és Nižná Rybni- cán 700 fejőstehenet állítanak be. Előkészületben van olyan istállók felépítése is, ahol 1160 tehenet, illetve 1000 borjút tarthatnak. A sertéshústermeléssel, — amiből az idén 1850 tonnát kell értékesíteni — négy szakosított gazdasági részleg foglalkozik. Ezáltal lehetővé vált a sertések háromezres létszámú csoportosítása, s a vele járó gazdasági előnyök érvényesítése. Baromfitenyészetük, amely az idén 20 millió tojást és 250 tonna baromfihúst értékesít, szintén szakosított. A szakosítást megkezdték a növénytermesztésben is. Eddig a takarmány termesztést osztották meg két részleg és a cukorrépa termesztését öt részleg között. Egyebeken kívül saját építő- központja is van ennek a nagy állami gazdaságnak, amely évente 26 millió korona értékű munkát végez. Természetesen, egy ilyen gazdaság üzemeltetése megfelelő szakkádereket is igényel, ennek a kérdésnek a gazdaság vezetősége igen nagy figyelmei szentelt. Jelenleg 64 agrármérnök dolgozik itt, és a többi 270 műszaki-gazdasági dolgozó közül csak ketten nem rendelkeznek előírt szakképzettséggel. Választ kértünk arra is, milyen gazdasági előnyökkel járt az eddigi három kisebb állami gazdaság összevonása. Először is huszonhéttel csökkent az irodai munkaerők száma. A társulás előtt a három kisebb állami gazdaság összesen 12,6 millió korona tervezett veszteséggel zárta az évet, az összpontosított állami gazdaság az első év után négymillió koronára csökkentette a szükséges állami dotációt és az 1972-es évet — két évi gazdálkodás után — már 5,5 millió korona haszonnal zárta. A mezőgazdasági bruttó termelés két év alatt 28, a piaci termelés 25 százalékkal növekedett, s emellett az anyagi költségek, a kiadások csupán 9 százalékkal nagyobbak. Mindehhez nemigen szükséges különösebb kommentár. (kulik) 1973. II. 20
