Új Szó, 1973. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1973-02-15 / 39. szám, csütörtök

Kiskapu a nagyvilágba... Látogatás a Tatratour iroda Ipolysági kirendeltségén Május elsején lesz négy éve, hogy Sahyn (Ipolyság) is meg­nyílt a Tatratour szövetkezeti utazási iroda kirendeltsége. Az utazási iroda megnyitását nagy örömmel fogadta a város és a környező falvak lakossága, hi­szen az egyre emelkedő élet- színvonal évről évre a dolgozók újabb ezreinek teszi lehetővé a bel- és a külföldi utazásokon, kirándulásokon, tanulmányuta­kon való részvételt. Az ügyfelek túlnyomó több­sége a Tatratour által nyújtott szolgáltatásokkal messzemenő­en elégedett. Ez elsősorban az utazási iroda két állandó alkal­mazottjának, Ihraczky Gyuláné nak és Irena Žuffovának az ér­deme. Ez a két rendkívül ked­ves és rokonszenves fiatalasz- szony kiváló szakértelemmel és igen nagy odaadással végzi a munkáját. Igen szépen és szel­lemesen jellemezte ezt a mun­kát Irena Žuffová: — A mi foglalkozásunk igen attraktív, de amellett igényes is és egész embert követel. Ügyfeleink tőlünk az utazásaik alkalmával szerzett feledhetet­len élményekre, tehát nem min­dennapi dolgokra vágynak és mi nem okozhatunk nekik csaló­dást. Egy-egy út előkészítése, realizálása számunkra renge­teg telefonbeszélgetés lebonyo­lítását. táviratváltást, levele­zést igényel és ez igen fáradsá­gos munka. De ha elégedett ügyfeleink elismerő szavait halljuk, vagy elégedettségük bizonyítékaként egy-egy kedves üdvözletei kapunk tőlük az úti- céljukról küldött képeslevele­zőlapon, akkor elfelejtjük a fá­radságot és csak a jól végzett munka örömét érezzük. • Miként jellemezné az iro­da múlt esztendei munkáját? — fordultunk első kérdésünkkel Ihraczky Gyulánéhoz, aki első­sorban a külföldi utazások le bonyolítását intézi. — Az 1972-es év utazási iro­dánk munkájában a további fel­lendülés esztendeje volt. Mim­ikánk terjedelmét talán jól jel­lemzi egy számadat: az elmúlt esztendő folyamán. 7540 sze­mély vette igénybe szolgálata­inkat. Köztük sokan voltak olyanok, akik a távoli Fekete­tenger partján, a román vagy a bolgár Riviérán, a Balatonnál töltötték jól megérdemelt sza­badságukat, de olyanok is. akik csupán a közeli Budapestet lá­togatták meg a több alkalom­mal „Jöjjön velünk Budapest­re!“ mottóval szervezett hétvé­gi autóbuszkirándulások alkal­mával. • Milyen újdonságokat je lent az utazni vágyók számára az 1973-as esztendő? — Az idén is számos bel- és külföldi társas- és egyéni uta­zás szervezését, lebonyolítását tervezzük. Ügyfeleink a Stop auto-mcto revue című, a moto­rosok számára kiadott havi fo­lyóirat különszámában közzé­tett bel- és külföldi egyéni és társasutazásokra, gyógyfürdő­inkben történő kezelésre és kü­lönféle "anulmányutakra jelent­kezhetnek utazási irodánkon keresztül. Idei programunk kü­lön érdekessége és újdonsága az úgynevezett „Agroprogram“. Ipolyság köztudomásúan Szlo­vákia déli részének egyik leg­jelentősebb mezőgazdasági öve­zetében fekszik, és így bizo­nyára a mezőgazdaságban dolgo­zó szakemberek nagy érdeklő­désére tarthat igényt az a 87 különféle témijú szakmai te­matikus túra, melyeket az év különböző szakaiban 16 or­szágba indítunk. A kereskede­lemben és főleg a külkereske­delemben érdekelt szakemberek számára „Merkurium servis“ el­nevezésű szolgálataink által le­hetővé tesszük 120 különféle külföldi kereskedelmi kiállítás, árumintavásár és nemzetközi vásár megtekintését. Az „Agro- program‘‘-hoz hasonlóan a mű­szaki szakemberek számára 18 országba indítunk tematikus jellegű tanulmányi kirándulá­sokat. O Vannak-e megoldásra vá­ró problémáik? — Sajnos, igen. Pillanatnyi­lag meglehetősen kicsi az iro­dahelyiségünk, ahová régi he­lyünkről, egy olyan épületből költöztünk át, amelyet lebontot­tak. A régi épület helyén épül ugyanis a Jednota vállalat új kétemeletes épülete, amelyben a szálloda, a különféle vendég- látóipari létesítmények és üz­letek mellett helyet kap majd a mi utazási irodánk is. Amíg azonban ez az új épület felépül, beletelik még legalább két esz­tendő. Nekünk addig is tága­sabb irodahelyiségre lenne szük­ségünk, olyanra, amely vízve­zetékkel is el van látva, mert jelenlegi irodahelyiségünkben ezt is kénytelenek vagyunk nél­külözni. A városi nemzeti bi­zottság és a házkezelőség il­letékeseitől ígéretet kaptunk, hogy az idei főidény beállta előtt megkapjuk a kívánt tága­sabb és vízvezetékkel is ellá­tott irodahelyiséget, most már tehát csak rajtuk a sor, hogy ígéretüket valóra váltsák. Van egy további problémánk is: kívánatos lenne irodánk ál­landó alkalmazottainak számát a kétszeresére, vagy legalábbis három főnyire emelni. Jelenleg ugyanis mindössze ketten va­gyunk a vállalat állandó alkal­mazottai és a nyári turista fő- idényben mutatkozó munkator­lódás idején egy-egy ideiglene­sen felvett pótmunkaerő alkal­mazásával igyekszünk a te­mérdek munkát elvégezni. Ezt a problémánkat azonban termé­szetesen csupán vállalatunk igazgatósága tudja megoldani. • Kitől kapják a legtöbb se­gítséget? — Szolgáltatásaink között je­lentős helyet foglal el a devi­zaárusítás egész esztendőn át. Bevételeink jelentékeny része is ebből adódik. Ehhez a mun­kánkhoz természetesen nagy szükségünk van a deviza- és a vámelőírások legaprólékosabb ismeretére. Ezen a téren vi­szont a legkisebb hiaa sincs soha mert a helybeli vámőrök és vámtisztviselők minden új előírásról telefonon vagy sze­mélyesen azonnal tájékoztatnak bennünket. Ez vonatkozik kivé­tel nélkül valamennyiükre, te­hát elmondhatjuk, hogy a ve­lük való együttműködésünk igen jó, és segítségükért, a mindenkori gyors és pontos tá­jékoztatásért köszönet illeti va- lamennyiüket. Csak a legnagyobb elisme­réssel szólhatunk arról a segít­ségről és együttműködésről is, melyet a Csehszlovák Autóköz­lekedési Vállalat (ČSAD) ré­széről tapasztalunk. Igényünk néha meglehetősen nehéz fel­adat elé állítja az autóközleke­dési vállalat illetékeseit, mivel társasutazásaink számára úgy kell járművet és gépkocsiveze­tőt biztosítaniuk, hogy közben a menetrend szerinti autóbusz­forgalom is hiánytalanul bo­nyolódjék le. A vállalat vezető­je, Plaštiak elvtárs, a diszpé­cserek és a gépkocsivezetők mindent megtesznek annak ér­dekében hogy ügyfeleink leg­teljesebb megelégedésére lás­sák el feladatukat. Társasuta­zásaink részvevői különösen megkedvelték Molnár István és Pásztor Vilmos gépkocsivezető­ket, akiket mint igen megbíz­ható és kiváló dolgozókat tar­tanak számon. Igen jó érzés tudnunk, hogy ügyfeleink éle­tét, utazásuk kellemes lebonyo­lítását ilyen kiváló gépkocsive­zetőkre bízhatjuk. * * * Dante „Isteni színjátókában“ olvashatjuk, hogy a pokol ka­pujának felirata e szavakkal végződik: „Ki itt belépsz, hagyj fel minden reménnyel!“ Nos ha az ipolysági Tatratour iroda ka­puját is valamiféle felirattal kellene ellátnunk, oda Dante mondásának az ellenkezőjét kellene felírnunk: „Ki itt be­lépsz, reméld a gyors és kor­rekt ügyintézést!" Mert az ipolysági Tatratour maga is af­féle kiskapu, melyen be kell lépnie annak, aki a nagyvilág­ba vágyik üdülni, pihenni, szó­rakozni, tanulni, világot látni. Az iroda két lelkes, kötelesség- tudó és mindenkihez kedves dolgozója a biztosítéka annak, hogy ügyfeleik mindig a leg­nagyobb elismeréssel és elége­dettséggel fognak gondolni a vállalat által szervezett és le­bonyolított utazásokra. SÁGI TÓTH TIBOR Tóthpál Gyula felvétele Fejlődő könyvtárhálózat A rožňavai (rozsnyói) járás az élen Az elmúlt évben a kelet-szlo­vákiai karületben a könyvtárak fokozott tevékenységet fejtet­tek ki. Ehhez hozzájárult az SZLKP kelet-szlovákiai kerületi bizottsága elnöksége, valamint a Kelet-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság Tanácsa ha­tározatának megvalósítása. Ez a fontos határozat növelte a könyvtáraknak a politikai ne­velő és kulturális szakaszon végzett munkájának jelentősé­gét. Részletesen elemezte a könyvtárak munkáját, a könyv­tárhálózat fejlesztésénak távla­ti terveit. A felettes szervek az elmúlt év folyamán a lehető legjobb feltételeket teremtették meg a könyvtárak munkája számára. Ez természetesen nem vonatkozik egyformán a kelet-szlovákiai kerület vala­mennyi járására. A Kelet-szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság Tanácsa a napokban értékelte az előbb említett határozat teljesítését. Ezzel kapcsolatban megvitatták a központi könyvtárak rendsze­re kiépítésének kérdését is. A kerülat könyvtárainak fej- íesztése nagymértékben attól függ, hogyan sikerül kiépíteni az egyes járásokban a közpon­ti könyvtárakat. A központi könyvtárak a könyvek kölcsön­zésén kívül szervezik a körze­tükbe tartozó könyvtárak kö­zött a könyvcserét és a mód­szertani központ szerepét is betöltik. A kelet-szlovákiai kerület 1174 könyvtára közül csak 60 központi könyvtár működik je­lenleg 342 fiók-könyvtárral. A legkedvezőbb a helyzet a rožňavai (Rozsnyó) járásban, ahol már 1971-ben kiépült a központi könyvtárak hálózata. Ez a járási könyvtár jő mun­kájának, valamint a felettes szervek megértésének eredmé­nye. NEMŰEK BOHUŠ SZÜL Ű..K, N E V El ŐK FÓR UM A A problémafelvető oktatás A Prágai Magasépítő Vállalat kutatóintézetében kidolgozták az acélbetonszerkezetek új technológiáját. Felvételünkön az új módszerrel készült ele­mek. (Felvétel: Krejčí — CSTK) Napjaink egyik legaktuáli­sabb pedagógiai-pszichológiai problémája az oktatás, a ne­velés korszerűsítésének, haté­konysága emelésének megoldá­sa. A korszerűsítéssel összefüg­gő kutatások egyik — s véle­ményünk szerint igen lényeges — területe a problémafelvető oktatással kapcsolatos. Már csak azért is fontos e problé­ma kiemelése, mert a pedagó­gusok körében elvileg ugyan elismert szükségszerűség a problémafelvető oktatás megho­nosítása, de gyakorlati megva­lósítása vagy helytelen úton történik, vagy a szükséges lé­lektani megalapozottság hiányá­ban rosszul, hatástalanul való­sul meg. Éppen ezért az aláb­biakban szeretnénk elemezni azokat a lélektani tényezőket, amelyeknek ismerete feltétle­nül szükséges a problémafelve­tő oktatás pszichológiai meg­alapozásához, az ilyen jellegű oktatás eredményessé tételé­hez. Hangsúlyoznunk sem kell ta­lán, hogy a problémafelvető ok­tatás a gondolkodás aktivizá­lásával, Illetve a gondolkodás­nak az ismeretszerzésbe való maximális bevonásával függ össze, a hagyományos oktatás­ban még ma is oly szívesen használatos mechanikus emlé­kezés rovására. Ismeretes, hogy a gondolko­dási folyamat és az oktatás köl­csönös viszonyának kérdését általában két szélsőséges ál­láspontról közelítik meg: az el­ső álláspont szerint a gondol­kodás csupán az oktatás esz­köze; a másik szerint (éppen ellenkezőleg) az oktatás során a tartalomtól, a módszertől függően maga a gondolkodás fejlődik, alakul. Mindkét állás­pont olyan hibát rejt magában (az első végeredményben ta­gadja a specifikus, emberi gon­dolkodás fölényét, a másik nem okolja, hanem magyarázza a gondolkodási formák elsajátí­tásának törvényeit), amely aka­dályozhatja a gondolkodás he­lyes értelmezését, ami viszont elengedhetetlenül szükséges az oktatás és a gondolkodás vi­szonyának meghatározásához. Sz. L. Rubinstein több helyütt hangsúlyozza, hogy a gondol­kodás meghatározásakor elen­gedhetetlen a gondolkodás két legfontosabb oldalának: a gon­dolkodásnak mint folyamatnak és mint tevékenységnek a meg­különböztetése. Az ilyen meg­közelítés alapján A. M. Matyus- kin két olyan cselekvés-szabá­lyozási típust különböztet meg, amely a tanulói megismerő te­vékenység irányításának alap­jául szolgál. Szerinte: „Az el­sajátítási folyamat irányításá- nak egyik típusa a már ki­alakult cselekvések pszichikai regulációján alapszik, és meg- formulázott szabályok, előírá­sok, instrukciók stb. révén me­het végbe. Az elsajátítási fo­lyamat irányításának másik tí­pusa kialakulóban lévő cselek­vések regulációjának sajátossá­gain, a szabályokhoz, cselekvé­si elvekhez való eljutás folya­matának sajátosságain alapszik, e folyamat azon szakaszáig, amikor a szabályok már meg­határozzák a cselekvések regu­lációját. Ez a két reguláció-tí­pus lényegében két alapvető szakasz, mégpedig a cselekvés kialakulásának kezdeti és záró szakasza“. Abszolutizálni természetesen egyiket sem lehet. Esetenként egyiknek vagy a másiknak a túlsúlya megtalálható ugyan az ismeretelsajátítás valamilyen formájában. ><■ általában elen­gedhetetlen komponensei az ok­tatásnak — következésképpen a problémafelvető oktatási for­mának is. Köztudott, hogy gondolkodni csak akkor kezd az ember (a tanuló), ha olyan helyzetbe ke­rül, amikor valamilyen jelen­ség, kérdés, feladat problémát jelent. Ezzel a gondolkodás-lé­lektani ténnyel függ össze a problémafelvető oktatás alap­elve is: ti- az, hogy az elsajá­títási folyamat problémaszituá­ciók megoldásának folyamata­ként megy végbe. A már emlí­tett irányítás (reguláció) a probléma felvetésében, a meg­oldási feltételek biztosításában valósul meg. Erre az irányítás­ra feltétlenül szükség van, mert a problémamegoldás módjaira, a gondolkodás eljárásaira és módszereire, egyáltalán a prob­léma meglátására külön is meg kell tanítani a tanulót. A problémafelvető oktatás központi fogalma tehát a prob­lémahelyzet fogalma. A tanuló­nak probléma-szituáció elé állí­tása az új ismeretek elsajátí­tásának mintegy kiindulópontja, s megoldásuk lényegesen szi­lárdabb és hatékonyabb isme­retszerzést eredményez. A meg­oldásnak általában három fő szakasza van: Az első szakasz tulajdonkép­pen a problémamegoldás „zárt“ szakasza. A gondolkodási műve­letek közül az analízis, illetve az összevetés van túlsúlyban. A tanuló tulajdonképpen a meg­oldás feltételeit elemzi a birto­kában lévő ismeretek, módsze­rek alapján, összeveti a végre­hajtandó cselekvés követelmé­nyeit az általa ismert eljárások­kal s ilyenkor jön rá, hogy ezek nem alkalmazhatók — szüksé­ges az ismeretlen feltárása. A második szakaszban a ta­nuló keresi a megoldási lehető­ségeket, mégpedig olyan for­mában, hogy távolabbi megol­dási területekről vett módok­kal próbálkozik, közvetlen kap­csolatban nem lévő összefüg­géseket keres, tehát az adott problémahelyzet új tartalmat nyer. A harmadik szakaszban fel­színre kerül a probléma-szituá­ció reális tartalma, természete­sen az előzetes analízis, össze­vetés, transzformációk eredmé­nyeként. Ebben a szakaszban a probléma megszűnik probléma lenni. Létrejön a belátás, új kapcsolatok alakulnak ki, ame­lyek meghatározzák a cselek­vés regulációját, s a tények új értelmezést kapnak. Lélektani szempontból ezzel be is fejeződik a problémaszi­tuáció megoldása. A többi sza­kasz már a megtalált megoldás realizálása, a logikai megala­pozás, az ellenőrzés. A felsorolt szakaszok termé­szetesen viszonylagosak: hogy több vagy kevesebb lesz a lé­pések száma, az függ a problé­ma milyenségétől, az egyén is­mereteinek jellegétől, speciális, illetve általános intellektuális jártasságaitól stb. A lényeg azonban az, hogy a tanulók csak akkor képesek a feladat, a probléma megoldására (s ezt meggyőzően bizonyítják Galpe rin, fakobszon. Kelemen, Kudr- javcev, Lénárd, Mencsiszkaja stb. kutatási eredményeit), ha megfelelő gondolkodási művele­tekkel és eljárásokkal rendel­keznek. Ezeknek viszont csak akkor jutnak birtokába, ha az oktatás is aktív gondolkodtató módszerekkel történik. Kudr- javcev szerint a passzív, a prob­lémamentes ismeretelsajátítás esetében az ismeretek izoláltak maradnak, s ennek következté­ben a tanulók fejében külön rendszert alkotnak az elméleti ismeretek és a gyakorlati te­vékenység, s így az átlépés az egyikből a másikba súlyos ne­hézségeket okoz. Az önálló és aktív gondolkodással szerzett ismeretek viszont általában „mozgékonyak“, könnyen „le- fordíthatók“ szemléletes, cse­lekvő helyzetekre, a képszerű­ség nyelvére s jól átvihetők más, új helyzetekre is. Mindez érvényes a gyakorlás folyama­tára is. Az elmondottakkal kapcso­latban szeretnénk néhány elvi jelentőségű megállapítást ten­ni. A problémafelvető oktatás csak abban az esetben lesz ha­tékony, ha az oktatás során a problémahelyzeteket nem izo­láltan alkalmazzuk, hanem a problémaszituációk rendszerét tárjuk a tanulók elé. Továbbá: a problémafelvető oktatás nem mindenható, annak ellenére sem, hogy egyaránt alkalmaz­ható az összes oktatási felté­telre. Eredményessége különö­sen az új elvek, törvényszerű­ségek vagy törvények feltárá­sakor, ezek alkalmazásának kezdeti szakaszában mutatkozik meg. Viszont nem helyettesít­heti a tényanyag közlését, il­letve ennek racionális módjait, sem a gyakorlást. A probléma felvető oktatás az ismeretelsa­játítási folyamatnak csupán egyik szakasza, mMia. ZIRIG MARGIT 1973. II. 15 6

Next

/
Thumbnails
Contents