Új Szó, 1973. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1973-02-15 / 39. szám, csütörtök
Be I pol it i k a i kommentár MÉG MINDIG SOK A TÚLÓRA A népgazdaság szükségleteire és az egyes foglalkozási ágakban mutatkozó viszonylagos munkaerőhiányra való tekintettel az SZSZK kormánya az 1972—73-as évekre a Munkatörvénykönyvben megszabott határokon túl is engedélyezte a túlórákat. Egyúttal felhatalmazta az illetékes központi szerveket, hogy a szakszervezetekkel együtt határozzák meg a túlórák egy dolgozóra eső abszolút értékét heti és évi terjedelemben. A központi szer. vek ahhoz is hozzájárultak, hogy a vezérigazgatóságok indokolt esetekben {például az építkezéseknél) túlléphessék a megszabott határt. A megengedett túlórák évi terjedelme azért az egyes ágazatokban eléggé eltérő, egy dolgozóra számítva 240-től 930-ig terjed. Legmagasabbak a határértékek a szállításoknál, a ki- és a berakodásoknál, a fűtőknél, a karbantartóknál és néhány további szakmunkánál. 1972 első félévében az előző év hasonló időszakához viszonyítva némileg csökkent a túlórák száma a vegyiparban, a ruhaiparban, valamint a bőr-, a gumi- és a poligráfiai iparban. A textiliparban nem változott a helyzet, de rosszabbodott a papíriparban. Az élelmiszeriparban a túlórában végzett munka 1969 óta állandóan csökkenő irányzatot mutat. 1971-ben itt még 8,69 százalékos volt az arány, 1972 első félévében már csak 6,25 százalékos. A túlóráknak a ledolgozott munkaórák teljes összegéhez viszonyított aránya azonban a többi ipari ágazathoz hasonlítva még mindig nagyon magas, ami főleg a termelés jellegéből adódik {kampányszerűség-, romlandó anyagok feldolgozása, rendszertelen nyersanyagszállítás, stb.) A Szlovák Statisztikai Hivatal adatai szerint a túlórák aránya Szlovákia egész iparában 1971 első felében 5,1 százalékos, 1972 első felében pedig 5,0 százalékos volt. Bár az elmúlt év adatait még nem összegezték, azt már megállapíthatjuk, hogy az egész év folyamán fokozatosan javult a helyzet. Az Építésügyi Minisztérium vállalataiban a túlórák aránya a megelőző félév szintjén maradt, az 1969—1970-es évek átlagához viszonyítva azonban növekedett. Az erdőgazdaságban az eltelt időszakban 2,6 százalékról 2,5 százalékra csökkent a túlórák száma. A víz- gazdálkodásban változatlan maradt, annak ellenére, hogy a Bratislava ivóvízellátásában bekövetkezett rendkívüli állapot megszüntetése sok túlórát vett igénybe. A túlórák számának csökkentését az említett ágazatokban a munkaidő jobb kihasználásával, a túlórák csökkentésére irányuló tervszerű intézkedésekkel, új termelési kapacitások üzembe helyezésével, a gépi berendezések korszerűsítésével és jobb munkaszervezéssel érték el. A helyi gazdálkodási szervezetekben a túlórák száma az említett időszakban 600 ezer órával, tehát csaknem 10 százalékkal növekedett. Az SZSZK Külügyminisztériuma ezt az állapotot egyes foglalkozások, főleg a javítók (8,8 százalékos), a szerelők (28,8 százalékos) és a szállítók (4,6 százalékos) teljesítményének növekedésével indokolja. Mindent egybevetve megállapíthatjuk, hogy a túlórák aránya az elmúlt év folyamán nem csökkent olyan mértékben, amint azt az SZSZK kormányának 377/71-es számú határozata előírta. Ez az arány még mindig magas és az elért eredményekkel nem lehetünk elégedettek. A jelenlegi helyzetnek objektív okai lehetnek, de olyanok is vannak, amelyek a szervezetek aktívabb hozzájárulásával csökkenthetők, esetleg teljesen kiküszöbölhetők. A szervezetek többségében a sok túlórát a ki- és a berakóPéldás dolgozók találkozója Tegnap a Kráľ. Chlmec-i (Királyhelmec) Állami Gazdaság 'klubhelyiségében értékelték Lefkovis József igazgató, Det- rik János üzemi pártbizottsági elnök, valamint Michal Loškar elvtárs, az üzemi szakszervezeti bizottság elnöke jelenlétében a gazdaság azon dolgozóinak termelési eredményeit, akik az állattenyésztés szakaszán tavaly a legsikeresebben dolgoztak. Az üzemi szakszervezeti tanács elnökének beszámolója szerint a fejők között az első helyre Petrigan Ilona, a fejési részleg fejőnője került, aki 1972-ben tehenenként 10,9 liter napi fejési átlagot ért el, s terven felül 14 031 liter tejet fejt 'ki. A második helyre a nagytárkányi részleg egyik dolgozója került, aki terven felül 8592 liter tejet fejt ki. A harmadik helyezést Moknacs Gizella, a botanyi (Battyán) részleg fejőnője érte el, aki 5305 liter tejet fejt ki terven felül. A borjúnevelésben, Kiss Jolán, a nagytárkányi részleg dolgozója érte el a> legjobb (ČSTK) — A februári győzelem 25. évfordulója alkalmából íebruűr 22-én, csütörtökön, délelőtt 10 órakor a bratislavai krematórium urnaligetében megkoszorúzzák a kommunista pűrt érdemes tagjainak síremlékeit, Ugyanáznap délelőtt 11 órakor a bratislavai várban a politikai élet képviselői találkoznak a párt és a közélet érdemes dolgozóival, a társadalmi szervezetek képviselőivel és a népi mflfcia tagjaival. Az SZSZK fővárosának dolgozói csütörtökön délután 14,30 órakor nagygyűlésen tesznek hitet a győzelmes február eszméi mellett. A nagygyűlésen felvonulnak a népi milícia egységei. Február 23-án, pénteken a Szlovák Nemzeti Színház ünnepi előadáson mutatja be Cikkor „Juro Jánošík“ című operáját. eredményeket. Tervfeladatait 113,2 százalékra teljesítette, napi 0,89 kg-os súlygyarapodást ért el, s terven felül 537 kg húst termelt. Lesko Mária Bélyből 0,87 kg os napi súly- gyarapodással 816 kg húst termelt terven felül. A harmadik legjobb dolgozó ezen a téren K. Szabó Jolán a battyáni részlegről, aki szintén 0,87 kg-os napi súlygyarapodást ért el. A növendékállatok gondozói közül a nagytárkányi részleg három gondozónője: Torjai Ilona 200, Szoták Ilona 162,4 és Polyi Erzsébet 158,4 százalékos tervteljesítéssel érte el a legjobb három helyezést. A szarvasmarhák hizlalásánál is a nagytárkányi gazdasági részleg egyik dolgozója mutatkozott legjobbnak. Berta Erzsébet 0,91 kg-os súlygyarapodással tervét 107,2 százalékra, Janocs- ko Ilona 0,89 kg-os napi súly- gyarapodást elérve tervét 105,8 százalékra teljesítette. A malacnevelés szakaszán a öélyi részleg két gondozója nyert a versenyben. Jozef Hál- rak a tervezett 15,5 helyett 17,4 malacot és Istványi gondozó 16,68 malacot nevelt fel egy- egy kocától. Ebből az alkalomból Jozef Hátrak versenyre hívta a többi gondozót, hogy ebben az évben a tervezettnél egy malaccal többet választ el minden egyes kocától. A hízó sertéseknél a battyáni gazdasági részleg két dolgozója, Szabó Miklós 3664 kg, Perhac Mária 1258 kg sertéshúst termelt terven felül. A Helmeci Állami Gazdaság legjobb dolgozói a továbbiakban baráti beszélgetést folytattak. Tárgyaltak jövőbeni tennivalóikról, a problémákról és megoldásuk módjairól. Megegyeztek abban, hogy a szocialista munkaversenyt még Jobban kihasználják a termelési feladatok sikeres teljesítésére. A gazdaság dolgozói a februári győzelem 25. évfordulójának tiszteletére összesen 650 000 korona értékű felajánlást tetteit. (kulik) dások és általában a teherszállítás okozza. E munkák folyamatossága a szombati és a vasárnapi munkát is megköveteli. A vagonok állásáért fizetendő magas fekbér és az áru érkezésének késői előrejelzése a szervezeteket állandó készenléti 'munkacsapatok tartására kényszerítette, ami a túlórás munkabért a tényleges szükségletektől függetlenül is kimeríti. A helyzetet még az is rontotta, hogy a vasút ezeknek a szállítmányoknak az átvételét főleg a szabad napokra irányozza elő. 1971 első felében például a kereskedelmi szervezetek szállításainak 50 százaléka, s 1972 első felében már 70 százaléka jutott a szabad napokra. A sofőröknél és a segédágazatok dolgozóinői (fűtők, karbantartók, javítók) a túlórázás okait a bérrendszeben kell keresni. Az ilyen szakmunkások iránt viszonylag nagy a kereslet, s a vállalatok ezeknél a dolgozóknál a túlórákat bérkiegészítésre használják fel, ami gyakran az alapbér 75 százalékát is eléri. A túlórák elhárítható okai közé tartozik a munkaidő elégtelen kihasználása, az igazolatlan távoliét, a munkaszünetek meghosszabbítása, a várakozások, stb. Ezeket a munkaidő-veszteségeket azután túlórákkal, rendkívüli műszakokkal pótolják. Az állami ellenőrző szervek és a nemzeti bizottságok a túlórában végzett munkák felülvizsgálása során számos fogyatékosságot észleltek. Hiányos például a túlórák nyilvántartása. A szervezetek nem rendelkeznek áttekintéssel a túlórában végzett munkákról sem a foglalkozási ágak, sem az egyes dolgozók szerint. Számos vállalatban az engedélyezett túlórák egész évi mennyiségét már az első félévben kimerítették, illetve túllépték. A túlórák engedélyezésére benyújtott kérvények gyakran csak formálisak és indokolatlanok. Egyes szervezetek a kimerített túlórák számát az egész létszámra vonatkoztatva mutatják ki. Az ellenőrzött vállalatok nyilvántartásai például 1972 első felében egy dolgozóra csupán 82 túlórát mutattak ki, bár a valódi helyzet az egyes dolgozóknál ennek a 15 és 20-szorosa is volt. A vezető gazdasági dolgozók rendszeresen megsértik az előírásokat, például a szervezetek 7,1 százaléka további műszakban is foglalkoztatja a nőket. A Ružomberoki V. I. Lenin Gya- potfeldolgozó Művek női alkalmazottai például havonta egy- szer-kétszer saját kérelmükre, az üzemvezető és a műhelybizottság beleegyezésével a ledolgozott műszak után még egy további műszakot is ledolgoztak. Nem titkolhatjuk, hogy a túlóra szükséges rossz, melyet egyelőre különböző okok miatt elnézően kell kezelnünk. Azt is tudjuk azonban, hogy a túlórában végzett munka lényegesen drágább, gyakran veszteséges is, nem beszélve arról, hogy nagyobb mértékű előfordulása kétségessé teszi az ötnapos munkahét előnyeinek kihasználását. Az üzemgazdászoknak tehát ebben az évben a túlórák további lényeges csökkentéséra kell törekedniük. J. URMlNSKY Gyászos témára Hazánkban főleg az egészségügyi gondoskodás jelentős tökéletesítésével, de szélesebb vonatkozásban általában a szocializmust jellemző szociális és niás intézkedésekkel csökkentettük a halálozási arányszámot. A mortalitás, vagyis ezer lakosra a halálesetek száma 1971-ben 11,5-re csökkent, pedig 1937 ben még 13,1-et tett ki, sőt — nyilvánvaló okok miatt — a háború utáni 1945—1948-as években 13,6 volt. Ugyanakkor az igazsághoz hozzátartozik az is, hogy azóta voltak évek, amelyekben már jóval jobban álltunk. Elég megemlíteni, hogy például I960 ban a halandóság csak 9,2 volt, s lényegében azóta emelkedő tendenciájú. Mivel magyarázható ez? Hogy erre a kérdésre választ kapjunk, ahhoz feltétlenül szükséges tüzetesebben elemezni a halálos kimenetelű megbetegedések statisztikai adatait. A rendelkezésünkre álló 1971. óvj adatok szerint a Csehszlovák Szocialista Köztársaságban 164 972 volt a halálesetek száma, ami hozzá, vetoleg három és fél ezerrel több az 1969. évi szintnél. Ennek keretén belül szembetűnő a szív- és az érrendszer betegségei következtében elhunytak száma — összesen 81155 fő. Ez annyit jelent, hogy a szóban forgó évben majdnem minden második haláleset ebben a kategóriában került nyilvántartásba (491,9 ezrelék). Sajnos, itt is lassan, de biztosan felfelé ível a görbe, s hovatovább több a szív- infarktus s a különféle más szív-, illetve vérkeringési betegségek áldozata. Az okok megfejtése természetesen nem a statisztika és még kevésbé az újságírás, a publicisztika feladata. Annyi azonban bizonyos, hogy ez esetben nagy szerepe van két tényezőnek. Az egyik az egészségtelen életmód, és főleg a fokozódó jólét következtében túlságosan bőségessé, helytelen összetételűvé vált táplálkozás. A másik, hogy a hazánkhoz hasonló fejlett országokban, ideges, feszült korunkban mind erőteljesebb támadások, stresszek érik az ember idegrendszerét, egész szervezetét, nem is beszélve a felgyorsuló életütemről. Nehezebb viszont magyaré zatot találni arra, hogy szüntelenül emelkedik a rosszindulatú daganatok következtében elhunytak száma is. A sta tisztikai ranglétrán a második helyen szereplő halálok áldozatainak száma 1971-ben majdnem 33 000 fő volt, ami egyet jelent azzal, hogy minden ötödik haláleset erre a számlára írható. A halálokok közül a harmadik helyen szereplő légző- szervi betegségek mellett (örvendetes, hogy az általuk okozott halálesetek száma az utóbbi években általában nem emelkedik, számolnunk kell a balesetekkel is. Nem lehet számunkra közömbös, hogy a kérdéses évben a különféle balesetek, mérgezések és az öngyilkosságok következtében 12 239 ember halt meg. Ennek az utóbbi években mintegy egynegyedét teszik ki a gép. kocsibalesetek áldozatai. Láthatjuk tehát, hogy a ha landóság viszonylagos lassú növekedése elsősorban az általunk említett három alapvető' halálok térhódításával magyarázható. Lényegében olyan jelenségről van szó, amely főleg a civilizált országokban hozzávetőleg azonos formákban jelentkezik. Ez egyben annyit jelent, hogy nálunk is — a világ ez irányú törekvéseinek kontextusában, erőnkhöz és lehető, ségeinkhez mérten — fokoznunk kell a harcot e három rákfene ellen, ha csökkenteni kívánjuk, ami természetes, a halálozási arányszámot. Tisztában kell lennünk az zal, hogy ez nemcsak az egészségügy feladata, hanem sok vonatkozásban más tárcáké is és lényegében az egész társadalomé. GÄLY IVÁN Határmenti árucsere-forgalom a Magyar Népköztársasággal (ČSTK) — Ebben az évben az árucsere-forgalom értéke a Csehszlovák Szocialista Köztársaság és a Magyar Népköztársaság határmenti körzeteiben eléri az 5 millió rubelt. Az együttműködés e formájának célja, hogy elősegítse a határmenti lakosság fogyasztási cikkekkel való jobb ellátását és bővüljön az ezeken a területeken működő gazdasági szervezetek együttműködése, a termelési kooperáció és szakosítás, úgyszintén az együttműködés a lakosságnak nyújtott szolgáltatások terén. Az eddig megkötött szerződések szerint az árucsere-forgalomban a fogyasztási cikkek 70 százalékkal szerepelnek. A csehszlovák behozatalban a le'gfonto-sabb cikkek: folyami kavics, őrölt mészkő, zúzott kő, műprém, irodaszerek, virágok, ecetes torma, polietilén zsáko« stb. Kivitelre kerül fazsindely, gumipadló, viszkózafonal, szőnyegek, plédek, esernyőanyagok stb. Az eddigi eredmények szerint valószínűleg sor kerül a tervezett mennyiségek túlszárnyalására. Amíg tavaly az árucsere-forgalmi jegyzőkönyv 4 millió rubel összegre szólt, a teljes árucsere-forgalom értéke meghaladta a 7,8 millió rubelt. Ugyanígy 1971-ben több mint 200 százalékra teljesítettük a tervelőirányzatot. Eredményesen fejlődik a ha. tárvidékeken levő vállalatok közötti együttműködés is. így pl. a magyar határvidékekről kapott folyami kavics következtében nagy megtakarításokat érünk el szállítási költségekben. Ez a megtakarítás csak 1971-ben 1,7 millió koronát tett ki. A levicei (Léva) Szlovák Kőipari Vállalat pl. sikeresen együttműködik a budapesti Kő- és Kavicsipari Egyesüléssel. A magyar vállalat travertint és márványt szállít Lévára, ahonnan követ exportálnak útépítéshez. A közelgő tavaszi munkálatok megkezdése előtt akarják megjavítani a mezőgazdasági gépeket Kelet-Szlovákia egyik legnagyobb, a michalovcei INagymihályi) gép- és traktorállomás dolgozói. Felvételünkön Eduard Golnic szerelés közben Miroslav Bálint ipari tanuló munkájára ügyel. (Félvétel: A. Haščák — ČSTK) 1973. II. 15. 4 Ünnepségre készülünk
