Új Szó, 1973. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1973-02-13 / 37. szám, kedd
Ö J FILMEK A HARMADIK (NDK beli] Ha nem is egészen új kérdést, de mai közösségi életünk egyik élő problémáját, a nők egyenjogúságának, magányának és érzelmi kiszolgáltatottságának gondolatát veti fel A harmadik című NDK-produkció, Egon Günther filmrendező filmje. Komolyan szól a magánélet gondjairól, a szerelemről, az számítóközpontban dolgozik, egyszerű munkásnőből jól ke- r'ső, értelmiségi asszony lett. Nagyobbik leányának apja fizika tanára volt, aki elhagyta fiatal szerelmét. A másik gyermek apja vak és idegbeteg, rövid együttélés után disszidál. Margit olyannyira társtalan, hogy elkeseredett pillanataiban Margit (Jutta Hoffmp>’n| esküvőjén a harmadik férfi (Rulf Lúd wig) oldalielviselhetetlen vágyakozásról, do ugyanakkor friss, hangulatos képekben mutatja be a demokratikus Németország lüktető életét, azt a dinamizmust, amely az egész társadalmi tevékenységet áthatja. A film tulajdonképpen egy fiatal nő élettárs-választásának a története. Margit, a főszereplő (akit lutta Hoffmann sikeresen és természetesen formál meg j két csalódás után sem mond le az igazi társ kereséséről, be akarja bizonyítani, hogy joga van az élethez, a boldogsághoz, jóllehet a korábbi két kapcsolat egy-egy leánygyermekkel ajándékozta meg. A film Margit lényéhez, sorsához közelférkőzve eleveníti fel múltját, jelenét, hogy ily módon a jövőjét fürkéssze. Margit már gyermekkorában elveszítette szüleit, zárdában nevelkedett, de nem bírta ezt az életet, s kilépett a rendből A szocialista Németországban egy már-már az elferdült szerelmi hajlam is megkísérti. A történet végül is szerencsésen megoldódik, Margit a harmadikban megtalálja az „igazit“. Szókimondó, a nők egyenjogúságát hirdeti ez az alkotás, mely arra keres választ, hogyan kiizdhetők le a ma már túlhaladott erkölcsi normák, s a nő, egyenjogúságának tudatában maga kezdhessen ki a neki tetsző férfival. Egon Günther munkája inkább részleteiben, mint egészében véve mondható jónak, helyenként ugyanis túlságosan elmereng az egyes részleteken, s így a cselekmény nehézkessé válik, tempója indokolatlanul lelassul. A film legfőbb érdeme az időszerű gondolat felvetése, s minden bizonnyal ezt méltányolta a zsűri, amikor nyáron a XVIII. Karlovy Vary-i nemzetközi film- fesztiválon egyik fő díjra érdemesítette. Két szakközépiskolás szerelméről szól a lengyel Zygmunt Hübner filmje, amelynek forgatókönyvet Aleksander Scibor- Rt/Is*?’ ' A két rokonszensokáig gátolja az idősebbek képmutatása és a megbotránkozás. A film láttán az az érzésünk, hogy az alkotók a fiataloknak A Tizenévesek című lengyel filmhen Temek szerepét Tornász Ficner (jobbra) játssza. vés főszereplő, a tizenhat éves Ania és a tizenhét éves Tomek sokat szenved a konzervatív környezet meg nem értő magatartása miatt. Együtt akarnak élni, mert szeretik egymást, de még nem akarnak összehozásod" ni, hiszen csak középiskolások. y—«.,i; beteljesülést FILMVILÁG □ Giuliano Montaldti olasz rendező filmet forgat Giordano Bruno életéről. A reneszánsz kori filozófust Gian Maria Vo- lente alakítja. □ Ravel életéről forgat filmet Georges Lautner francia „szurkolnak“, bár a váratlanul komor befejezés végül is mintha a inegbotránkozó öregeknek adna igazat. A tizenévesek szerelmi életéről és neveléséről szóló eszmefuttatás nem túlságosan jelentős alkotás, a történet azonban érdekes, s a kényes téma vitát érdemel. —t/m — rendező. A zeneszerzőt Claude Kahn alakítja a filmen. O Charles de Coster Till Ulenspiegel című regényét készül megfilmesíteni Alekszandr Alov és Vlagyimir Naumov szovjet filmrendező. □ Ingmar Bergman elvállalta Ibsen Az «inbergyűlöiö című drámájának rendezéséi Koppen hágábatiA RÁDIÓZAJOK FELHASZNÁLÁS A Föld atmoszférája — egészen ki a maguelo- szféráig — óriási természetes laboratórium a részecskefizika és a rádióhullámterjedés tanulmányozására. Adatokat továbbít hozzánk füttyjelek, csipogások, kórus és sípolás formájában — ez a Föld színes rádiózaj-háttere. A zaj a rossz helyen jelentkező hang, ezt általában mindenki kellemetlenségnek tekinti. Ám a zaj is lehet hasznos — például figyelmeztet arra, hogy valami nincs rendben a gépkocsi motorjában, és meghatározza a hibát is. Az elktro- mágneses zavarok vagy zajok komoly mértékben zavarhatják a rádióadást, de tulajdonságaik alaposabb tanulmányozása figyelemre méltó tudományos haladást eredményezett, így hasznos voltuk vitathatatlan e területen. Igen hasznos eszközei az ionoszféra tulajdonságai kutatásának. Az ionoszféra, a Földet körülvevő részecskeréteg, amelytől oly nagy mértékben függ rádióadásunk. A rádiózajok nemcsak az ionoszférakutatás fontos eszközei, hanem az ionoszférán kívül elhelyezkedő tartomány állapotának tanulmányozásához is segítséget nyújtanak. Ezt a tartományt újabban megnetoszférának nevezik. Vlllámkisülések okozzák az általában légkori zavarokként ismert elektromágneses zavarokat. Ezek vagy a Föld és ionoszféra között haladnak az űrben, vagy az ionoszférán áthaladva átszelik a magnetoszférát. Keletkezésükre vonatkozólag a Föld környezetének tanulmányozásában elért újabb eredmények igen kielégítő — de bonyolult — elméletet alapoznak meg. AZ IONOSZFÉRA ALATT Az ionoszférát át nem törő, az alatt haladó légköri zavarok legnagyobb része a villám fénylésének egész ideje alatt tart — ez néhány tized másodperc. A felhő és talaj között végigfutó ragyogó villanásban folyó erős áramlatok által okozott, sokkal rövidebb idejű zavarok összetevőinek különös figyelmet szentelnek. Ezek kö zül több is létrejöhet egy kisülésben, és mindegyik csupán néhány milliomod részéig tart a másodpercnek. Számos különböző frekvenciákat magukban foglaló zajimpulzusokat gerjesztenek, amikor is az energia legnagyobb része igen kis — 3 és 30 kHz közötti — frekvenciájú. Különösen a 10 kHz alatti rádióhullámok terjedésének megismerésében bizonyultak hasznosnak — ez az a tartomány, amelyben kísérleti célra nem áll rendelkezésre adó. Barkhausen 1930-ban állapította meg, hogy főleg éjszaka előforduló légköri zavarok a vevőt először a talaj mentén érik el, majd másodsorban úgy, hogy a Föld és az ionoszféra között egyszer vagy többször visszaverődnek. Ez megfelelő módot biztosít ahhoz, hogy megmérhessék az ionoszférában való visszaverődés magasságát: a Föld és az ionoszféra közti utak számának növekedésével elérkezik egy olyan állapot, amikor a hullámok majdnem függőlegesen haladnak fel és le. Ezen a ponton például a tizedik és tizenegyedik ugráskor, a hullámok beérkezése közti időköz megközelíti azt az időt, amire a hullámnak egyetlen, majdnem függőleges út megtételére (az ionoszférába és visszaJ szüksége van. A visszaverődés tényleges magassága — a megállapítások szerint — körülbelül az éjszakai 05 km és a nappali 70 km között változik. A hullámhossz a legerősebben elnyelt frekvenciákon azonos az ionoszférából való visszaverődés magasságával. Ezért elméletileg ezen hullámok atmoszférán való áthaladását a leghelyesebb úgy tanulmányozni, hogy a talajt és az ionoszférát a Földet körülvevő hatalmas hullámvezető határainak tekintjük. Ily módon az abszorpciós sáv — a megállapítások szerint — a visszaverődési magasságtól, az elektronoknak az ionoszférában való sűrűségétől függ, melyeket a hullámok az atmoszféra nehezebb alkotó gázaitól elszenvednek. Azt is sikerült kimutatni, hogy mivel ezen frekvenciákat a Föld mágneses erőtere haladásuk során befolyásolja, kevésbé nyelődnek el, amikor nyugatról kelet felé haladnak, mint fordítva. HOGYAN KÉPZŐDNEK A FÜTTYJELEK? Az ionoszféra úgy hat, mint igen kis frekvenciájú hatásos reflektor — legalábbis éjszaka —, és a legtöbb villámkisülésből származó sugárzás főképpen az ionoszféra alatti térre korlátozódik. Az energia egy része azonban az ionoszférán át kisugárzódhat a megnetoszférába. Itt a mágneses erővonalak vezetik, és végül az ionoszférán át visszatér a konjugált mágneses ponthoz (konjugált mágneses pontoknak azt a két pontot nevezzük a két félgömbön, amelyeket egyetlen mágneses erővonal köt össze). Amikor a hullám eléri az ionoszférát a konjugált pont felett, energiájának egy része visszaverődik a magnetoszférába, egy kis része pedig lehatol a Földre. Itt egy megfelelő, mondjuk 1 —10 kHz frekvenciatartományú rádióvevő-készü lékkel felfogható. Ahogyan a hullám a magne- toszférán áthalad, frekvenciái igyekeznek időben szétválni — a nagyobb frekvenciák a szóródáskor gyorsabban haladnak, mint a kisebbek. Az a hullám tehát, ami úgy indul, mint egy rövid impulzus vagy „kattanás“, csökkenő hangmagasságú füttyé változik, amire eléri a konjugált pontot. Ezt úgy ismerjük, mint fütyülő légköri zavart vagy „füttyjelet“ (whistler), és mivel csak egyszer halad át a magnetoszférán, rövid füttyjelnek nevezzük. Nagyjából abba a frekvencia- tartományba esik, mint a csipogás, azonban körülbelül 1 másodpercig tart, míg a csipogás 20 millimásodpercíg. Mivel a füttyjelek és egyáb légköri zavarok a hangfrekvencia-tartományba tartozó elektromágneses energia egyik formáját alkotják, mágnesszalagra jegyezhetjük fel őket, és hangspektográffal vizsgálhatjuk. A FÜTTYJELEK FELHASZNÁLÁSA Ez ideig a füttyjeleknek csak egyetlen előnyös tulajdonságát vettük figyelembe, ti. hogy az elektromágneses spektrum azon részében fordulnak elő, amelyet közvetítésre alig használunk, és ezért nem okoznak zavarokat. De felhasználjuk őket arra is, hogy segítségükkel tanulmányozzuk az elektronoknak a magnetosz- férában való eloszlását. A velük való foglalkozás óriási méretű elméleti munkára ösztönzött már eddig is, annak vizsgálatában, hogy a rádióhullámok hogyan haladnak át az ionizált közegen. Az orrfüttyjelek különösen gazdag adatforrások. Az orrfrekvencia szoros függvénye a Föld mágneses térerősségének a jel pályájának legtávolabbi részén. Ezért felhasználható azon erővonal azonosítására, amelynek mentén a füttyjel haladt. A GYENGE ZAJ ERŐSÍTÉSE Az igen kis frekvenciás hangkisugárzás egyik magyarázata az, hogy e hangkisugárzások az ionoszférában vagy magnetoszférában felerősödő gyenge zajból állanak. Ha egy részecskeáram egy elektromágneses hullámmal együtt halad, és mindkettő körülbelül azonos sebességei mozog, a hullám a részecske energiájának terhére felerősíthető. Lényegében ez az alapja a haladó hullámú erősítő elektroncsőnek, manapság ezt általánosan alkalmazzák a híradástechnikai berendezésekben. Az erősítőben egy spirális hullámvezetőnek kell lelassítania a hullámot, a magnetoszférában azonban a hullám az elektronok és a Föld mágneses erőtere együttes hatására természetesen lassul le. Ez a hatás esetleg a hullám sebességét a szabad térben elért sebességének körülbelül egy tizedére csökkenti, ez szintén nagyjából a Napból érkező részecskék sebességének felel meg. A magnetoszférában így a haladó hullámú erősítő elektroncső lényeges alkotói megvannak — a körülbelül azonos sebességgel haladó részecskeáram és hullám. A haladó hullám mechanizmusával felerősíthető gyenge zaj magyarázatára számos mechanizmusra tettek kísérletet. Ezek közül néhány valószínűleg nem váltana ki kellően intenzív zajt még erősítés után sem, de az is előfordulhat, hogy a villámkisülésekből származó zaj, amely a magnetoszférában nagyjából azonos módon halad, mint a füttyjelek, igen kis frekvenciájú hangsugárzásokat hoz létre. E nézet helyes voltát az a tény teszi valószerűvé, hogy a füttyjelek és egyes igen kis frekvenciájú hangkisugárzások egyidejűleg fordulnak elő. A DDT-DILEMMA A második világháború után forgalomba került DDT minden idők legnagyobb hatású vegyi fegyverének bizonyult a növénykártevők, paraziták, rovarok leküzdésére. Az utóbbi években azonban a vádlottak padjára került a DDT; bebizonyosodott róla, hogy veszedelmes méreg, amelynek nem korlátozott használata súlyos veszéllyel fenyegeti az egész élővilágot, az egész emberiséget is. Ezért alkalmazását már a világ több országában szigorú rendelkezésekkel korlátozták, sőt teljesen megtiltották. A DDT azok közé az anyagok közé tartozik, amelyek nem bomlanak el a szervezet anyagcseréje folyamán, s éppen ezért egyre jobban ősz- szegyülemlenek az élő szervezet szöveteiben. A legutóbbi évek állatkísérletei felvetették a gyanút, hogy a DDT és a rákbetegségek keletkezése között is összefüggés lehet. Egyelőre még nem bizonyosodott be, hogy a DDT az emberek rákbetegségéért is felelős lehet, bár a legújabb kutatások eredményei közvetve alátámasztják ezt a feltevést. Az egyik ilyen közvetett bizonyíték: legújabban a rákbetegségben elhunyt emberek szöveteiben jóval nagyobb koncentrációban találtak DDT-t, mint a más betegségek következtében meghalt emberek szervezetében. A világ tudósai felelősségteljes döntés előtt állnak: el kell határozniuk, hogyan kell értékelnünk ezeket az új kutatási eredményeket; el kell dönteniük, lehet-e halogatni a DDT alkalmazásának végleges és azonnali betiltását. A világ számára nagy dilemmát jelent, hogy főként a fejlődő országok egészségügyi hatóságai egyelőre határozottan ellene vannak az ilyen döntésnek. És érveiket nem lehet figyelmen kívül hagyni. „Sokkal jobb idős korban rákban meghalni, mint gyermekkorban maláriában“ — érvelt például a DDT betiltása ellen dr. Julie Su- lianti Saroso, Indonézia képviselője az Egészségügyi Világszervezet (WHO) egyik konferenciáján. A WHO egyik vezető képviselője is kijelentette: „Bizonyos országok számára csaknem lehetetlen lemondani a DDT-ről.“ Elsősorban azért, inert nélküle lehetetlen harcot vívni a moszki- tókkal, a malária betegségének terjesztőivel. A WHO egyes szakértői joggal tartanak tőle, hogv a veszélyeztetett éghajlati övezetekben DDT nélkül évente milliókkal nőne a malária áldozatainak száma. Az emberiség e veszélyes dilemmájából a DDT-t helyettesítő új vegyi és biológiai szerek kidolgozása az egyetlen kivezető út. Erre a világ több országában megkezdték már a kísérleteket, de hogy ezek az új szerek a paraziták, rovarkártevők irtásában felvehetik-e a versenyt a nagy hatású DDT-vel, ez még korántsem dőlt el egyértelműen. (dü 1973. II. 13. 6 TIZENÉVESEK _____________________________
