Új Szó, 1973. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1973-02-12 / 36. szám, hétfő

— A ieikeszüiés során igyekeztünk mindent megtenni, reméljük, az 1973. évi Testnevelési Ünnepségek jól sikerülnek — jelentette ki tavaly Karol Pláteník, a Szlovák Testnevelési Szervezet tömeges testnevelési szakosztályának vezetője.

Bizakodással nyilatkozott Miroslav Červenka, a Szlovák Testnevelési Szervezet Központi Bizottságának alelnöke is:

— A Testnevelési Ünnepségek a CSKP XIV. kongresszusa határozatának szellemében a tömeges testnevelés további és még jellegzetesebb fejlődési eszközei lesznek.

Az elmúlt héten a Szlovák Testnevelési Szervezet üléstermében tanácskoztak a Testnevelési Ünnepségek felkészítő bizottságának tagjai. Karol Pláteník elvtárs elégedettségét fejezte ki az eddigi munkával, néhány járást, közöttük Dunajr ská Stredát, megdicsérte, ugyanakkor azonban rámutatott a még mutatkozó hiányosságokra, főképp arra, hogy nem mindenütt szentelnek kellő figyelmet az ünnepségek megszervezésére, a szervezésbe nem kapcsolódnak be kellő súllyal mindenütt az illetékes szervek képviselői, pedig az idei Testnevelési Ünnepségeknek különleges jelentőségük van, hiszen jubileumi esztendő az 1973-as év, most ünnepeljük a Februári Győzelem 25. évfordulóját, és ugyancsak negyed évszázados jubileuma van a testnevelési mozgalom egységesítésének is.

A Testnevelési Ünnepségek keretében már az 1972-es esztendőben megkezdődtek a sportversenyek. A hóhiány miatt a téli sportágakban fennakadás van, a többi sportágban a tervezett műsor alapján bonyolítják le a versenyeket, de ezeknek a sportversenyeknek a java, elsősorban a döntők és a tömeges fellépések majd csak most következnek.

Az ünnepségek fénypontját a tömeges bemutatók képezik. A Szlovák Testnevelési Szervezet Központi Bizottsága hét szerzeményt hagyott jóvá a tömeges bemutatókra, mégpedig a következő korcsoportok részére:

1. az iskola előtti korú gyermekek,

2. fiatalabb tanulók,

3. idősebb iskoláslányok,

4. idősebb tanulók (fiúk),

5. ifjúsági lányok,

A Testnevelési ünnepségek menetrendje

Kijelölték a Testnevelési Ünnepségek Szlovákiában sorra kerülő bemutatóinak időpontjait.

A járási székhelyek közül elsőként Žiar nad Hronom jelentkezik, ahol máj. 20-án lesz a nagy seregszemle.

Májusban még további három járási székhely mutatja be legjobb sportolóit,

A nagyszerű sorozatot június 23-án és 24-én Banská Bystrica, illetve Veľký Krtíš fejezi be.

A további műsor: június 2-án Bratislava-város és Bardejov, június 3-án Dunajská Streda (Dunaszerdahely), Prievidza és Rožňava (Rozsnyó).

június 7-én Nitra, június 8—10-én Považská Bystrica.

június 9—10-én Martin és Žilina.

Június 9-én Košice- (Kassa)-vidék.

Június 10-én Lučenec (Losonc), Rimavská Sobota (Rimaszombat), Zvolen, Humenné, Michalovce (Nagymi- hály), Stará Ľubovňa és Vranov.

Június 16-án Sp. Nová Ves, Június 16—17: Levice (Léva), Senica és Trenčín.

Június 17: Bratislava-vidék, Galanta, Nové Zámky június 23-án Topoľčany. (Érsekújvár), Dolný Kubín, Liptovský Mikuláš, Trebišov (Tőketerebes).

Június 20—21: Poprad, Június 22-én: Trnava és Košice-város.

Június 19: Svidnik,

Testnevelési ünnepségek *73

LEGJOBBAK JÁRÁSI SZINTEN

A komárnói járás legjobbjai 1972-ben a következő sportolók voltak: 1. Kovács

László (súlyemelő), 2. Majer József (birkózó), 3. Varjú Zoltán (vízimotoros), 4. Antal László (súlyemelő), 5. Méhes Zoltán (súlyemelő), 6. Lednicky Éva (atléta), 7. Kovács Tibor (ökölvívó), 8. Kúr Géza (birkózó), 9. Bugár Béla (birkózó),

10. Šebo Eduard (kosárlabdázó). A felsoroltak országos bajnokok, illetve válogatott versenyzők.

Csapatban 1. Strojár Hurbanovo (Ögyalla) ifjúsági súlyemelő csapat,

2. Slávia Pionírház Komárno (Komárom) ifjúsági birkózócsa- pat,

3. Slávia Pionírház Komárno (Komárom) férfi asztalitenisz csapat. (Bangha)

A Dunajská Streda (Duaszerdahelyi) Járási Testnevelési Szervezet jóváhagyta az 1972. év legeredményesebb sportolóinak sorrendjét: 1. Hru- šovská Iveta (kajakozó), a Slávia SZM Samorín versenyzője,

2. Safarit László (vívó), Slávia SZM Samorín, 3. Angyal Piroska (kézilabdázó) Družstevník Topolníky (Nyárasd), 4. Arga- yer Vladimír (atléta) Jednota

Dun. Streda (Dunaszerdahely),,

5. Bugár Imre (atléta), ugyancsak a Jednota versenyzője, 6. Varga Gyula (atléta) Družstevník Topol'níky (Nyárasd), 7. Bartalos Károly (evezős) Slávia ZSM Samorín (Somorja), 8. Nagy Anna (kézilabdázó) Družstevník Topol'níky (Nyárasd), 9. Forgách Krisztián (vívó) Slávia SZM Samorín (Somorja), 10. Zsigmond István (tekéző) Záv- lahár Zlaté \ Klasy (Nagymagyar).

A legjobb kollektívák: 1.

Družstevník Topol'níky (Nyá--. rasd) ifjúsági leány kézilabdacsapata, országos bajnok, 2. Závlahár Zlaté Klasy (Nagyma- gyar) tekecsapat, 3. Družstevník Topolníky (Nyárasd) atléta . csapat.

A járás legjobb sportolóinak ünneplésére február 25-én Orechová Potôňban (Dióspatony- ban) a kultúrházban kerül sor. Ott a kultúrműsorban helyet kapnak a járási testnevelési ünnepségek tornagyakorlatai. Érdekesnek ígérkezik a kvíz is, amelyek keretében Dunaszerd? hely, Nyárasd, Somorja és a házigazda Dióspatony csapatai vetélkednek „Mit tudsz járásunk, Csehszlovákia és a világ sportjáról?“ címmel.

' 7nrváth);

AKI NEM AKAR ÁRU LENNI

A müncheni olimpiai játékok ökölvívó tornája után az egyik nyugatnémet lap a következőket írta: „Félő, hogy az 1976. évi montreali olimpián a legfelsőbb súlycsoportba csak egy versenyző jelentkezik, mégpedig a kubai Teojilo Stevenson. Ez az ökölvívó ugyanis Münchenben annyira „elverte“ a világ élmezőnyét, hogy legtöbb müncheni ellenfele szögre akarja akasztani kesztyűjét

Persze, az állítás egy kis túlzás, de mégiscsak tartalmaz némi kis igazságot. A kitűnő testi felépítésű Stevenson csakugyan egyedülálló jelenség volt a müncheni olimpia ökölvívói között. Ebben egyöntetűen megegyeznek az újságírók, a szakemberek és a nézők is. Bizonyítja ezt a Stevensonnak ítélt Barker-díj is, amelyet az olimpia legtechnikásabb ökölvívójának adományoznak 1936 óta. S ezt eddig nehézsúlyú ökölvívó nem nyerte el. És ezzel tulajdonképpen már el is mondtunk mindent a kubai sportoló képességéről, akinek mintha sietős lett volna a dolga Münchenben, mert mindhárom ellenfelét (Denderys, Bobick, Hussing) idő előtt győzte le. Döntőbeli ellenfele, a román Alexe sérülésre hivatkozva nem állt ki ellene. A három idő előtti győzelem nemcsak az erős ütésekről, hanem elsősorban a taktikailag kifogástalanul vívott harcmodorról tanúskodik, melynek során főszerepet az elegáns technika játszotta.

Teofilo Stevetison 1952. március 29-én született. Eleinte kosárlabdázott, de olyan lelkesen és főleg keményen, hogy játékostársai és edzője azt tanácsolták neki, próbálja meg az ökölvívók között. Bizonyára ezt inkább viccnek szánták társai, de Teofilo komolyan vette a tanácsot, és ez volt az a pilla nat, amikor elkezdôdľftt az olimpiai bajnok ökölvívó karrierje. Nem sokkal később Havannába ment tanulni a műszaki főiskolára, s itt került az ismert edző, Alcida Sagarra — Gozon keze alá, majd később a Kubában működő szovjet Andrej Cservonyenko irányította. Cser- vonyenko röviden, de velősen így jellemezte Stevenson fejlődését: „Amikor megismertem,

tipikus kubai fiú volt, temperamentumos, teli vágyakkal és egy kicsit fegyelmezetlen. Azt gondolta, hogy a sportoláshoz csupán a lelkesedés is elegendő. Időbe került, míg meggyőztük: a tehetséghez hozzátart-o- zik a szorgalom és a fegyelmezett edzés is.“

És éppen ebben kell keresni; a feleletet arra a kérdésre,, hogy az utóbbi két esztendőben miért ívelt olyan gyorsan felfelé a pályája ennek a 201 cm magas és 92 kg súlyú ökölvívónak. A játszadozó, kicsit komolytalan ökölvívóból becsvágyó sportoló lett, aki az utolsó betűig betartja az edzéstervet és minden szabad idejét (az idén fejezi be gépészmérnöki tanulmányait) további sportfep- lődésének szenteli. Olimpiai győzelmét, amelyért a világ lapjai annyira ünnepelték, csak a kezdet kezdetének tartja. „Még* 21 éves sem vagyok és én sokáig szeretnék sportolni. Talán sikerül megismételnem olimpiai győzelmemet Montrealban és 1980-ban is ..."

Ezek a szavak nagy becsvágyról tanúskodnak és egyide-- jűleg egyértelmű feleletet adunak a profi boksz üzletembereinek: Stevenson nem megy híva-, tásos ökölvívónak. Pedig az. amerikai menedzserek milliókat fizetnének a kubai ökölvívóért, Teofilo azonban elutasít min den káprázatos ajnálatot. „Sze* retem hazámat, jövendőbeli fog- lalkozásomat és a sportot. A profi sportban és főleg az ökölvívásban az ember csak áru% amit bármikor és bárkinek el- adhatnak, és ez méltatlan, megalázó dolog egy ember számán ra.“

(T. V.)

Az atléták egyelőm csak sportcsarnokokban, fedett pályás ve»* senyeken szerepelhetnek és készülnek föl az új idény küzdelmeir#

Kajdi János, a világszerte nagy tekintélynek örvendő ökölvívó az olimpia óta nagyon sokat töprengett azon, vajon tovább versenyezzen-e, vagy véglegesen visszavonuljon.

A bajnok most a válaszút végére ért. Döntött.

A jövőben a közönség már csak a szorító sarkában láthatja, méghozzá új szerepkörben, edzőként.

— Sokat töprengtem, amíg a visszavonulást választottam — jelentette ki Kajdi János. — Mi tagadás benne, csábított a további győzelmek lehetősége, de ugyanakkor vágytam arra, hogy oly sok év után családomnak is élhessek. Sajnos, be kellett látnom, hogy olimpiai bajnok már nem lehetek, s végül ez a tény befolyásolta végleges elhatározásomat. Nem tagadom, hogy mindig az olimpiai aranyérem megszerzése volt a célom. Montrealra azonban már 36 éves leszek, s ez sok. Münchenben is csak a nyugatnémet Hornig és. a lengyel Szczepanski volt nálam idősebb. Európa- bajnoki címet esetleg még nyerhettem volna, *de véleményem szerint meg kell látni, érezni kell, mikor érkezik el a búcsúzás ideje. Az enyém sajnos már itt van.

Kajdi 1950. szeptemberében Zalaegerszegen még 30 kilós testsúllyal a Szombathelyi Dózsa színeiben vívta első mérkőzését, az utolsót pedig 1972. szeptemberében Münchenben a kubai. Correa elleni olimpiai döntőben.

— Pályafutásom alatt több mint 560 mérkőzést vívtam — mondotta Kajdi. — Lassan tíz éve lesz annak, hogy magyar versenyzőtől utoljára kikaptam. Egerben Tóth nyert ellenem.

Előtte is csak Kellner vert meg a hazaiak közül. Jóval százon felül van nemzetközi mérkőzéseim száma. Mindössze tízszer kaptam ki. Több olimpiai bajnokot is sikerült megadásra kény- szerítenem, de ezeket a győzelmeket mind odaadtam volna a Correa elleni annyira óhajtott sikerért. Ami ezt a találkozót illeti, nem is Correa, hanem már Murunga győzött le. Az elődöntőben ez a kemény kenyai fiú csak egyszer talált el komolyan, de ez az egy ütés megfosztott az aranyéremtől. Ütése nyomát mellkasomban még hetekkel később is éreztem, elképzelhető hogyan fájt a döntőben is. Más sportágban talán ki sem állnak így a döntőre, én azonban abban bíztam, hogy esetleg egyszer-kétszer jól találok és kiütéssel győzök. Mivel a kubai fiút csak egyszer találtam el, csupán második lettem.

Kajdinak oktatói minősítése van, ez már meghatározza további útját. Már munkához is látott a Budapesti Honvéd fiataljaival.

. — Az ökölvívástól nem lehet elszakadnom — mondta befejezésül Kajdi’. — Sok a tehetséges versenyző, öröm velük foglalkozni. Versenyzői utamat nagyszerű mesterek irányították: Szántó Imre, Papp László, Énekes Árpád. Tőlük megtanultam, hogyan kell a fiatalokkal foglalkozni. Edzésként is Papp László útján szeretnék járni. Sohasem felejtem, mennyire jól esett, amikor a híres bajnok gyakorolt velem. Én is nekivetkőzöm az edzéseken, és nem sajnálom az időt a fiataloktól. Egyelőre a Budapesti Honvéd csapatánál ténykedem és kimondhatatlanul boldoggá tenne, ha Papp Lászlónak is segíthetnék.

8. nők,

7. férfiak és ifjúságiak részére írt gyakorlatok.

Az egyes korcsoportok részére írt szerzemények jellemzése:

1. iskola előtti kor — ami ma játék, holnap igazi építés lesz,

2. fiatalabb tanulók — tevékenység, tettrekészség,

3. idősebb iskoláslányok — báj, szépség,

4. idősebb tanulók (fiúk) — mozgalmasság, rátermettség,

5. ifjúsági lányok — életöröm, lendület,

6. nők — fegyelmezettség, harmónia,

7. férfiak, ifjúságiak — bátorság, erő.

A hét szerzemény összefüggő „szalagot“ alkot, szemlélteti az egységesség, a jobb |«v«í

építésének gondolatát. Az építkezést a legkisebbek, a „Kis Építők“ kezdik, fehér műanyagból készült könnyű téglákkal. A pici kezekben nagyok a téglák, mégis lelkesen sürög-forog a kis építők hada. A fiatalabb tanulók a „Bárányok nyomában“ gyakorlatot végzik, az idősebb iskoláslányok pedig a „Rugalmas ifjúság“ gyakorlatban vesznek részt. Az idősebb tanulók a „Fiúk és labdák“, az ifjúsági lányok az „Ifjúság ritmusa“, a nők a „Ritmusban tornázzunk“, az ifjúságiak 16 éven felül és a férfiak az „Ugródeszkák“ elnevezésű gyakorlatot végzik. Ezekről a gyakorlatokról legközelebb — helyszíni riportok alapján — számolunk be.

—os

KAJDI VISSZAVONUL