Új Szó, 1973. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1973-01-09 / 7. szám, kedd

DOLGOZOK FILMFESZTIVÁLJA - JANUÁR ’73 FRIGYRE LÉPÉS — ÁLLATKERTBEN A hal például látás útján választ párt. A ma» darak esetében a látási ingerhez a hallási inger is kapcsolódik. Az emlősök még az ízlést és szaglást is latba vetik. A sutát a hímszarvas bőgése vonzza, « kandúrt a nőstény macska nyivákolása, a kecs­két a bak kívánatos szaga. A kutya merész szag lálódással győződik meg róla, hogy a szuka mutat-e hajlandóságot? Ezek az ingerek gyakran tisztára automatiku­sak. Az emlősök esetében, mennél magasabb fo­kon áll a faj, annál nagyobb részt játszanak a „lelkiek“, a „pszichikum“, sőt a személyes von­zás is. Ilyenkor a hím és nőstény összehozása már nem elégséges, egyénileg is tetszeniük kell egymásnak. Liiután a vonzalmak természetét kiismerték, meg kellett teremteni a kedvező feltétele­ket ahhoz, hogy e vonzalmak kiteljesedhesse­nek. Súlyosan esnek a latba a környezeti fel­tételek. A tapasztalat szerint, általában az egyes állat­fajok annál inkább függvényei környezetüknek, minél alacsonyabb fokán állanak a fejlődésnek. Az emlősök például szükség esetén alkalmazkod­nak a változó hőmérséklethez, megvilágításhoz, nedvességhez, míg a halak, nem lévén belső hőmérséklet-szabályozásuk, a környezetük rab" szolgál. Természetes, hogy az emlősöket is befolyásol­ja a környezetük, különösen, ha az őshazájuk­tól távol, más éghajlat alatt, más környezetben kell élniük. Ezért voltak szükségszerűen siker­telenek az állatkerti szaporítási kísérletek. Hi­szen itt a vadállat rács mögött, mozgási lehető­ségétől megfosztva élt, gyakran letargikus ál­lapotban, s oly távol a természetes életfeltéte­leitől, hogy a csodával lett volna határos, ha még kedve támadt volna ivadékok nemzésére. Előnyös körülményeket kell tehát teremteni a tervezett „frigyhez“. Hiszen a hím és a nős­tény általában nem élnek együtt. Igen ritka az olyan állatfaj, amelynél a „közös lakás“ a divat. Még a kisebb állatok esetében, mint például a rágcsálók közölt is, az esetek ötven százaléká­ban halálos harcokra vezet az együttlakás. Ám tia egy patkány a párviadalban el is pusztul, nincsen annak különös jelentősége, míg azon­nal komollyá válik a helyzet a tigris vagy az orrszarvú esetében. Az ázsiai orrszarvú különösen durván udva­rol. A „jegyesek“ szarvukat felszegve rontanak egymásnak. így fegyvercsörgés helyettesíti az udvarlás gyöngéd zajait. Mivel szó szerint mil­liók forognak ez esetben kockán, az állatker- tek dolgozói szívszorongva lesik a párbaj kime- netelét. Közbelépni lehetetlen; ha ivadékokat akarnak nevelni, hagyni kell, hogy az állatok a maguk módján intézzék a sorsukat. A ter­mészetben is előfordul, hogy az egyik fél kény­telen menekülni, hogy mentse életét... A LÁTHATATLAN „MÉRŐSZALAG” Repül a gerely és a stadion közönsége léleg­zet visszafojtva figyeli röptét. Nyolcvan méte­ren túl rezegve fúródik a földbe. Fut a ver­senybíró, és egy furcsa tükröt állít a becsapó­dási helyre. Kezében nyoma sincs a mérőszalag­nak, mégis 30 másodperc múlva feltűnik az eredményjelző táblán a dobás távolságának számértéke. Felzúg a taps — új rekord született. Ez a kép megszokottá válik majd az atlétikai versenyek dobószámaiban. Nem a rekordok miatt, hiszen nem lehet minden versenyen új csúcsot felállítani, hanem a különös mérési módszer következtében: mérőszalag helyett lát­hatatlan sugarak adnak hírt a dobási távol­ságról. Ahol földet ér a gerely, a kalapács vagy a diszkosz, a versenybíró apró prizmát állít a ta­lajra, a stadion peremén pedig működésbe lép a Reg Eta 14 típusú távmérő készülék. Kezelőja a beépített optikai keresővel pontosan megré- lozza a prizmát, majd megnyom egy gombot. A készülékből infravörös sugárnyaláb indul út­nak, a prizmán „sarkon fordul“ és máris vissza­érkezik. A távmérő hátlapján 0,001 másodperc múlva számok alakjában milliméteres pontosság­gal jelenik meg a prizma távolsága. A prizma távolságának pontos meghatározásá­val nem ér véget a mérés, hiszen a versenyben mindenkit az érdekel, hogy a sportszer milyen távol ért földet a dobókörtől. Ehhez a trigono­metriát hívják segítségül, amely évszázadok óta bevált számítási módszer a földmérők kezében. A készülék nemcsak a prizmától való távolsá­got, hanem azt a szöget is méri, amelyet állvá­nyától a dobókörig és a prizmáig húzott képze­letbeli egyenesek zárnak be egymással. Mint­hogy a dobókör és a mérőkészülék közötti tá­volságot pontosan Ismerik, s ez nem változik a verseny folyamán, a dobási hossz a rendelke­zésre álló adatokból cosinus-tétellel határozható meg. Senkinek sem kell szögfüggvény-táblázattal és logarléccel állnia a Reg Eta 14 mellett. Mérési adatait elektronikus számítógépbe továbbítja, így az eredmények 30 másodperc múlva már a sta­dion jelzőtáblájának világító számlapján jelen­nek meg. Egyúttal nyomtatásban Is közli a kom­puter a versenyzők dobási eredményeit, végül pontos rangsorolást készít önműködően. Hasonló optikai szerkezetet hasznosítottak az űrkutatás szakemberei Is, amikor a Föld—Hold távolság centiméter pontosságú megállapításá­hoz lézertükörrel szerelték fel a szovjet Luno- hodot. Az Apollo-11 legénysége is hasonló be­rendezést helyezett el a Holdon. (dj) A rinocerosz asszonyság, flamingó, orangu­tán, tigris, elefánt ós medve asszonyok csak bizonyos feltételek mellett lépnek frigyre állatkertben. E feltételek titkát kell megfejteni, hogy szaporodásuk biztosítva legyen. Ezekkel a szavakkal kezdte egyik cikkét a „Lectures pour Tous“ c. folyóirat. Néhány évvel ezelőtt minden állatkert igazga­tójának az volt a legnagyobb vágya, hogy fla­mingótojást lásson! Pedig sokféle tojást láthat­tak már: pávatojást, strucc-, arapa-, papagáj-, kolibri-, hattyú, teknős-, óriáskígyó, sőt még krokodilustojást is. Mégis, a frissen tojt flamin­gótojás az álmok világába tartozott. E díszes tollazatú madár a világ valamennyi állatkertjé­ben koyokul elzárkózott a párosodás elöl, a a nőstények nem kotlottak. A flamingó szaba­don élve sem valami szapora: normája évi egyet­len tojás. Ha valamely állatfaj semmiképpen sem haj­landó a fogságban szaporodni, egyetlen megol­dás kínálkozik, ami a zsákutcából kivezethet: a zoológusnak útra kell kelnie, és természetes környezetében kell tanulmányoznia az állat élet­módját, valamint párosodásának feltételeit. Az állatkerti flamingók életmódja jó, ezt ki­váló egészségük bizonyítja. Tehát a párosodási feltételekben lehetett valami hiba. Több állat­kert összefogott, hogy leleplezze a rejtélyt. Ki­derült, hogy mielőtt e nagy madarak a termé­szetben párosodnának, fészket raknak, és csa­ládalapítás előtt gondoskodnak lakásról és böl­csőről ivadékuk számára. Kiderült, hogy a fészek nyújtja a múlhatatla­nul szükséges ingert a flamingók szaporodásá­hoz. A fészek építése indítja meg a folyamatot. Nincs fészek: nincs tojás, nincs ivadék! Az állat­kerti flamingók azonban sohasem raknak fész­ket. Miért? Mi lehet az oka, hogy ezt az „állat­emlékezet“ óta fennálló szokást elhanyagolják? Az ok pusztán technikai. A flamingók a fé­szekrakáshoz egyedüli építőanyagként az ősha­zájuk sós tavaiban és mocsaraiban található isza­pot használják fel. Nem ismernek pótanyagot. Ezek után ezt az iszapot gondosan vegyele- mezlék, s amikorra a szerelmek hónapja, május, elérkezett, a flamingók medencéjének partján eredeti sótartalommal és összetételben, ott fe­küdt az iszap! S megtörtént a csoda. A flamingók a bázeli állatkertben, minden más állatkertet megelőzve, fészket építettek, párosodtak, tojtak, s megszü­lettek a kis flamingók. Azóta itt minden évben 5—6 kis flamingó születik. V alamennyi állatkert dolgozóinak legfőbb becsvágya, hogy az intézményükben ápolt vadállatok a fogságban is szaporodjanak. Ami­kor végre bekövetkezik a nagy esemény, kivonul a sajtó, és bemutatják a kis vízilóborjút, az oroszlánkölyköt vagy a kis zsiráfot, bizonytalan lábacskáin ingadozva. Számos állatfaj csak ezen a módon menthető meg a teljes kipusztulástól. S hogy ez mennyire igaz, azt példákkal is bi­zonyítjuk. Időszámításunk első századában még sok mil­lió orangután élt Ázsia délkeleti részein. Ezer évvel ezelőtt számuk jóval meghaladta az ott élő emberekét. Ma alig háromezer orangután él a világon, tíz év múlva pedig a fajnak már csak emléke fog élni, ha nem oldódik meg sza­porításuk megnyugtatóan a fogságban! Ugyancsak Délkelet-Ázsiában hajdan rinoce- roszok súlyos teste alatt dübörgött a föld. Ez a tankjellegű állat hajdan olyan szapora volt, akárcsak a házinyúl. Sajnos, a szarváról kisütöt­ték, hogy aphrodisiacum, azaz a nemi vágyat növelő szer, s így e fajt szörnyű mészárlással kezdték pusztítani. Az ázsiai orrszarvúból már csak mutatványpéldányok maradtak. Nyugat-Afrikában nem ritkaság különös me­szes vonulatot látni, amíg a szem ellát a folyók és mocsarak partján. Vízilócsontvázak ezrei ezek. A „sport“-vadászok még az írmagját is ki­irtják a csordáknak, hogy a víziló szárított hú­sával és fogával kereskedjenek. Hát a zsiráf és az okapi? Nekik sem jósol­hatunk szebb jövőt. Vonatkozik ez Galapagos szigetének 250 kg-os óriás teknőseire is, melyek éppen lassú mozgásuk miatt oly sebezhetők, to­vábbá a tigrisekre, jegesmedvékre, a Przevalski- lóra vagy takira, melynek szép kékes pofája el­tűnt a mongol sztyeppékról. Ritkul az Egyen­lítői Afrika erdeiben a gorilla, kiveszőiéiben van a muflon, a sas. Vagy kétszáz fajt fenyeget ez a veszély ... I/Ulönös módon éppen az ember, aki ezeket a fajokat kiirtotta, igyekszik most életben maradásukat biztosítani. Igaz, bőven aratott, ós most is csak zsugori módjára adakozik. Az ál­latkert, hajdan az állatok börtöne, ma talán menedékük, holnapra mentsváruk lesz, egyes fajok csemetekertje. Azt hihetnénk, hogy az állatokat nem nehéz szerelemre ösztökélni. Egyszerűen rá kell bízni a dolgot a jó öreg természetre, s majd az ösz­tön, minden időben, minden helyen megteszi a magáét. Azonban az így megrendezett frigyek­ből ritkán fakad áldás. A jegyesek nemegyszer közönyösen szemlélik egymást, sőt, ellenségesen viselkednek. A gorilla például hátat fordított a menyasszony-jelöltjének, a gepárd, ez a hosszú lábú, bizonyos fokig kutyaszerű macska, unottan bámult a levegőbe, az orrszarvú pedig nekiron­tott a kiválasztott arajelöltnek, s egyik házas­ságot sem „foganatosították“. Vissza kellett te­hát nyúlni a múlba, s tanulmányozni kellett a párválasztás körülményeit az egyes fajokra vonatkozóan. A vonzalomba az állatok esetében beleszól a látás, hallás, szaglás, sőt az ízlés érzéke is. Színes, szórakoztató műsor várja a nézőket a mozikban: január 12—28-a napjaiban or­szágszerte megrendezik a Dol­gozók Filmfesztiválját, a nézők körében oly kedvelt és népsze­rű filmszemlét. A Szlovák Film­kölcsönző Vállalat ez évben kissé módosította a nagyszabá­sú kulturális rendezvény idő­pontját, s korábbi fesztiválok­tól eltérően ugyanis a szemle második, őszi szakaszát január­ban rendezi meg. A hagyomá­tozata. A sziléziai bányászok sorsáról, az 1930-as években le­zajlott sztrájkról szól A korona gyöngye című lengyel filmdrá­ma (Kazimierz Kutz rendezése}. A második világháború éveiben játszódik a Miomír Sztamenko- vics rendezte Hogyan lehet meghalni című jugoszláv film. Őrjöngő hold a címe Bryan Forbes filmjének, mely lélekta­ni tanulmány egy fiatalember­ről, aki egy rosszindulatú beteg ség áldozata lesz. Marcel Car­Eduarcl Cupák a Legenda, a rabló című cseh film főszereplője Ivan Vyskoőillal (jobbra). krimijével, Martin Ťapák: A hegyek menyasszonya című lí­rikus történettel, Elő Havetta: Mezei liliomok című alkotásá­val. A külföldi filmek közül első­ként a Rusztam és Szuhrab cí­mű szovjet művet említjük, mely A. Flrduszi tadzsik—irá­ni költő poémájának a filmvál­társadalom számkivetettjeinek életét mutatja be. Négy fiatal cimbora története az Indiai va­káció című indiai film, melyet Szatjadzsid Raj rendezett. Ant­hony Newley Nyári fa című filmje az Egyesült Államok viet­nami háborús gaztettei ellen emel szót. —ym — A korona gyöngye című lengyel filmdráma két főszereplője: Lucja Kowolíkova és a népszerű Olgierd Lukaszewicz liyos fesztivál Szlovákia har­minc városában zajlik le. Az előkészítő bizottság ran­gos hazai és külföldi alkotások­ból állította össze a szemle vál­tozatos műsorát. A bemutatásra kerülő 14 játékfilm a nézők­ben aktív partnerre számít s a közönséget gondolkozásra ösz­tönzi. A DFF ’73 téli szakaszában hazánk filmgyártása négy új alkotással mutatkozik be; Jirí Hanibal: Mi kell az élethez cí­mű szerzői filmjével, Karéi Steklý: Legenda, a rabló című né, a hírneves francia rendező alkotta A rend gyilkosai t, mely súlyos vádat mond a kapitalista rendszer rendőrségi gépezetéről. Johannes Schaaf rendezte a Trotta báró című nyugat német filmet, melynek története az első világháború éveiben játszó­dik. Egy spanyol bokszolóról szól az Urtain, az őserdő kirá­lya című spanyol film, melyet az érdeklődők szintén a DFF té­li szakaszában láthatnak. A vi­lágszerte ismert japán rendező Akira Kurosawa munkája a Do- des ka-den című film, mely a felenet a Mezei liliomok című szlovák filmből 0 J FILMEK

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents