Új Szó, 1973. január (26. évfolyam, 1-26. szám)

1974-01-08 / 6. szám, hétfő

A terheles intenzitása és a futás gyorsasága 'A „Legkaja Atletika“ című szovjet szaklap megállapítja, hogy a közép- és hosszútávfu­tók edzésében a terhelés meny- nyisége és intenzitása a fő kér­dés. Az edzési folyamat menetét azonban csak akkor lehet meg- bízhatóan irányítani, ha helye­sen határozzuk meg a kiinduló­pontot: e két összetevő mér­tékegységét és mérési módját. A közép- és hosszútávfutók ed- íéšterhelésének mennyiségét ál­talában a különböző gyorsaság­gal megtett kilométerek számá­val, valamint a kiegészítő gya­korlatokra fordított idővel mé­rik; az edzésterhelés intenzitá­sának a meghatározásáról azonban megoszlik a sportolók és az edzők véleménye. A ter­helés intenzitásán az edzés­munka erősségét, valamint idő­beli összpontosításának a fokát értik: mérésére a ciklikus sport­ágakban a mozgás gyorsaságát és a nagy sebességgel végzett gyakorlatok hányadát lehet al­kalmazni. A futók edzési folya­matának elemzésénél a terhe­lés intenzitását a szakemberek általában úgy mérik, hogy a nagyobb gyorsasággal végzett futás mennyiségét viszonyítják a megtett kilométerszámhoz. A futási gyorsaság meghatározá­sára azonban különböző mér­tékegységeket és mérési mód­szereket alkalmaznak és ez le­hetetlenné teszi a futók erőki­fejtésének az összehasonlítá­sát. A futógyorsaságot általában a következő négy módszer va­lamelyikével szokták meghatá­rozni: 1. A tervezett eredmény átla­gos versenysebességhez viszo­nyítva. 2. A 100 méteren elért leg­jobb eredményhez viszonyítva: hány másodperccel rosszabb a szükséges gyorsaság a maximá­lisnál. Például: a 100 méteren elért egyéni rekord 11 mp, ak­kor 1500 méteren a 3:45-ös idő eléréséhez minden 100 méteren 15 mp alatt, vagyis az egyéni csúcsnál 4 mp-cel rosszabb idő alatt kell megtenni. 3. Az úgynevezett „kritikus gyorsasághoz“ viszonyítva. (Ezen azt a sebességet kell ér­teni, amelynél az oxigénigény egybeesik az oxigénfelhaszná­lással.) A „kritikus gyorsaságú futás“ maximális oxigénfogyasz­tással történik. 4. Az egyéni csúcshoz viszo­nyítva. Például: a legjobb 400 méteres eredményt — 50 mp — 100 százaléknak veszik. Itt a sebesség másodpercenként 7,2 méter (vagyis 55,5 másod­perces eredmény). Ilyen módon minden futó gyorsasági tábláza­tot állíthat össze magának bár­milyen távra. A gyakorlatban leginkább az 1. módszer terjedt el, jóllehet ennek is több hiányossága van. Közülük az a legjelentősebb, hogy csak a futás sebességét veszi figyelembe és nem viszo­nyítja a táv hosszához. A 2. számítási! módszert általában az úgynevezett gyorsasági tarta­lék“ meghatározására használ­ják, az edzésterhelés tervezésé­nél csak meglehetősen ritkán. A „kritikus gyorsaság“ számba­vételét általában a felkészíté­si időszakban alkalmazzák a hosszabb ideig tartó huzamos fuitás optimális sebességének a meghatározására. A „kritikus gyorsaság“ 80—95 százalékával végzett futás kitűnő feltételeket biztosít a hosszútávfutók és ma­ratoni futók keringési rendsze­rének a fejlesztéséhez. A 4. számítási módszert most kez­dik egyre szélesebb körben al­kalmazni szerte a világon. Az adott távon elért legjobb ered­ményhez történő viszonyítás (95, 90, 85, 80, 75 százalék stb.) lehetővé teszi, hogy az edzés tervezése és elemzése közben „közös nevezőre“ hozzák a kü­lönböző távokon különböző erő­kifejtéssel végzett munkát. Ilyen módon tehát a futási se­bességnek a legjobb eredmény­hez vizonyított megválasztásá­nál az erőkifejtés Szintjéből in­dulunk ki és a 200 vagy 2000 méteren teljes erőkifejtéssel végzett futás a maximális in­tenzitásnak felel meg. A felkészülési időszak végén és a versenyidőszak kezdetén az egyes távokat 80—85 száza­lékos gyorsasággal célszerű megtenni, a versenyidöszakban pedig 85—95 százalékos sebes­séggel. A különböző távokon végzett futás alkalmazásánál tehát célszerűbb az egyéni csú­cson alapuló számítási módszer­rel élni, amely lehetővé teszi az edzésfolyamat pontosabb tei né­zését. Ez a módszer egyszerűb bé és több adatot szolgáltatóvá teszi az edzésterhelések elem­zését és biztosítja a különböző távokat teljesítő futók edzés- intenzitási szintjének összeha­sonlítását. Mindezek alapján a közép- és hosszútávfutók edzésterhelésé- nek az intenzitását százalékos aránnyal kell kifejezni, amely a 85 százalékosnál kisebb gyor­sasággal végzett gyors futás és a kritikus gyorsaság feletti se­bességgel végrehajtott futás összegének és a futás egész mennyiségének az arányát mu­tatja. Schuba, aki Ausztriában az év sportolója volt, már nem vesz részt az új idény nagy műkorcsolyázó versenyein. Tudja, hogy harmat- gyenge kűrjével szánalmas szerepet volna kénytelen játszani. In­kább revűszereplésre vágyik. Még jobb eredményeket várok versenyzőimtől..." — A szerencse nem szegődött mellénk a vi­lágbajnokság első „félidejében“ — nyilatkozott František Helikar, a motorcrossválogatott edző­je az elmúlt év eredményeivel kapcsolatban —, de mivel később a folytatás sokkal jobban sike­rült, versenyzőink bebizonyították, hogy ott a helyük a világ legjobbjai között. Igaz, egyelőre nem rendelkezünk a belga Robert-hez hasonló versenyzővel, viszont válogatottunk tagjai ellen­feleinknél 6—8 évvel fiatalabbak, tehát a jövő, az idő múlása a mi malmunkra hajtja a vizet. Az elmúlt idényben a 250 kcm-esek géposztá­lyában a Nemzetek díjáért folyó küzdelemben az előkelő második helyen végeztünk. Erő'sen bí­zom benne, hogy Falta, Churavý, Halm és eset­leg Baborovský az 1973-as világbajnokság ver­senysorozatát még több sikerrel zárja, mint az előző évben. A csehszlovák versenyzők közül a 250-eseknél Halni a hetedik, Falta a nyolcadik helyet sze­rezte meg, míg a féllitereseknél Stodulka, az előző évi 10. helyről az értékes hatodikra küz­dötte fel magát. A szovjet motorosokkal Tbiliszi­ben és Benešovban megtartott közös edzések, va­lamint a kitűnő minőségű ČZ gépek a váratlan sérülések ellenére nemzetközi viszonylatban is figyelemre méltó helyezéseket eredményeztek. A ČZ motorkerékpárok nyergében Robert há­rom, Friedrichs (NDK-beli) és Arbekov (szovjet) egy-egy világbajnoki címet szerzett. A CZ Stra­konice konstruktőrei idény közben figyelembe véve a szakemberek és versenyzők tapasztalata­it, véleményét, változtatásokat eszközöltek a versenymotorkerékpárokon, s így sikerült 1973- ra jobb gépeket gyártani. Ezek bemutatására ok­tóberben került sor, ami teljes sikerrel járt, s így a gépeket illetően nem kell tartanunk a következő évad versenyeitől. Természetesen a konkurrencia sem alszik. Már az elmúlt évi világbajnoki futamok során több új gépet láthattunk. A japán Yamaha és Kawa­saki cégek fiatal és tehetséges versenyzőkkel mutatkoztak be. A legutóbbi értesülések szerint a világ legnagyobb motorkerékpárgyártó üzeme, a Honda ez idén első ízben képviselteti magát kétütemű versenygépekkel. Támadásra készül az osztrák Puch és KTN is. Külföldi jelentések sze­rint az 1973 évi világbajnoki futamokban a 250 kcm-esek kategóriájában két szovjet versenyző indul KTN márkájú gépen. Tavaly a motocross „Grand Prix“-®n ismét a két belga versenyző', Joel Robert és Roger de Coster Suzuki gépével dominált. De Costernek azonban az 500-asok mezőnyében keményen meg kellett küzdenie és a végig kiegyensúlyozott ver­senysorozatban az utolsó, Luxemburg Nagydíja döntött és Coster itt biztosította be végső győ­zelmét. Robert viszont már a kisinyevi össze­csapás után — amelyen a nyolc legjobb ver­senyző vett részt — világbajnoknak tekinthet­te magát. Ezúttal immár hatodszor utasította maga mögé ellenfeleit. Jelenleg kétségtelenül a világ legkiválóbb motocross versenyzője és egé­szen kivételes klasszist képvisel. A 250 eseknéi az élen megismétlődött az 1971- es sorrend. Robertet Anderson és Geboers kö­vette. Mindez azonban nem azt jelenti, mintha ebben a géposztályban és a motocrossban egy­általán megállt volna a fejlődés. Ellenkezőleg: a gyárak mind nagyobb érdeklődést nyilváníta­nak a világbajnoki versenyek iránt és ebben két­ségtelenül a japánok vezetnek. A közönség szá­mára is rendkívül érdekes összecsapások pedig mind több nézőt vonzanak a pályákra. A hatvanas évek óta, amikor a svéd Hallman uralta a mezőnyt és a fiatal Robert még csak a másodhegedűs szerepét játszotta, az élver­senyzők száma jócskán megszaporodott. Robert mögött a helyezésekért legalább tizen küzdenek egyenlő eséllyel. A félliteresek kategóriájában de Coster kétszeres világbajnoksága ellenére nagyon kiegyensúlyozott harcot vívtak az első­ségért. Az idén ismét ádáz küzdelmekre van kilátás mindkét géposztályban, s ebből kiveszik majd részüket nemcsak a csehszlovák versenyzők és gépek, hanem a funkcionáriusok is, hiszen 1973- ban ismét néhány jelentős nemzetközi motocross- versenyt rendeznek Csehszlovákiában, köztük a világbajnokságba számító holicei (június 3.) és strakonicei (október 28.) futamokat is. (k) Gerd Müller a legnépszerűbb Az NSZK-ban az egyik leg­népszerűbb sportszaklap, a „SPORT ILLUSTRIERTE“ egy in­tézet segítségével közvélemény- kutatást szervezett, amely azt volt hivatva megállapítani, ki is Nyugat-Németországban a távozott esztendő legnépszerűbb sportolója. Az összegezés meglepte a szakembereket csakúgy, mint a szurkolókat: az összes szavaza­tok 26 százaléka Gerd Müller- nek, a világ legjobb gólgyárosá­nak jutott. A legnépszerűbb sportoló így fogadta az elisme­rést: „Minden győzelemnek örülök, amelyet a sportpályán sikerül elérnem. Az azonban, hogy a nyugatnémet közönség engem tartott 1972 legnépsze­rűbb sportolójának, különösen nagy öröm számomra. Ez a leg­szebb elismerés.“ Mondhatni fej-fej melletti volt a küzdelem a szurkolók kegyéért, mert G. Müller nyo­mában a vélemények 24 szá­zalékát megszervezve Franz Beckenbauer következett, akit a változatosság kedvéért a rég­óta ismert nemzetközi újságíró válogatótársaság minősített Eu­rópa 1972. évi legjobb labdarú­gójának. Hogy milyen hamar elfelejtik egyéb sportág nagyjait, erre a legjellemzőbb, hogy az olimpi­ai atlétikai versenyek legsike­resebb nyugatnémet versenyző­je, Heide Rosendahl csak a sza. vázátok 18 százalékát kapta* Mögötte Josef Neckermann, Ul­rike Meyfarth, a női magasug­rás váratlan olimpiai győztese és a labdarúgó középpályások talán legjobbja Günter Netzer foglalják el a következő ran­gos helyeket. Azt is megkérdezték Gerd Müllertől, hogy Heide Rosen­dahl miért kapta csak a har­madik helyet a népszerűségi sorrendben, s íme a válasz: „Az emberek gyorsan felejtenek. Ez az én előnyöm. Mi labdarúgók elmondhatjuk, hogy számunkra minden szómba* újabb és újabb „olimpiát“ jelent.“ A feltételek most is adva vannak Dubníkon (Csúzj reménykednek abban, hogy csapatuk (képűn» kön) újból a kerületi bajnokság szereplője lehet. Szeretnék el­érni, hogy ez mielőbb valóra váljon. Hogyan történhet ez meg? Csakis úgy, ha aktív lesz a vezetőség, amely szívügyének fogja tartani a falu sportéletét. Sajnos, a jelenlegi helyzet ennek az ellenkezőjét bizonyítja. A jelenlegi elnök két-három vezetőségi taggal együtt nem vé­gezhet el mindent. Ha például társadalmi munkáról van szó, le kell kaszálni a füvet a pályán, annak környékét szebbé, vonzób­bá kell tenni, akkor legföljebb csak két három vezetőségi tag jelenik meg a működés színhelyén. Ha ez így megy továbbra is, nehezen valósulhat meg a szur­kolók álma: a felsőbb osztályba kerülés. E falu sportmúltját a jelenlegivel összehasonlítani nagyon ne­héz. A föltételek most is adva vannak, az eredmények mégis a múlt sikerei mögé szorulnak. Hogy csak egy távolabbi példát említsünk, harminc évvel ezelőtt a csúziak a Doroggal és a Ta­tabányával vívták nagy futballcsatát... Véleményem szerint adva vannak a feltételek ahhoz, hogy a csúziak valóban előbbre jussanak, hiszen játékosanyaguk nagy m jó, de hiányzik a célravezető, a tervszerű, az alapos munka a sportolók érdekében. A játékosoknak, — kemény edzői vezetés mellett, ha szívügyük lesz az alapos felkészülés, — előbbre lép­het a csúzi labdarúgás. GAÁL MIKLÓS A világbajnok tervei A labdarúgó világbajnoki cím védője, a brazil válogatott táv­lati terv szerint készül az újabb, az 1974-ben az NSZK-ban sor­ra kerülő világbajnokságra. A Brazil Labdarúgó Szövetség már ki is dolgozta az említett tervet. Ebből kiviláglik, hogy 1974. május 21-én ismert lesz a válogatott keretének névsora. Még május végén elhagyja ez a keret Dél-Amerikát, Európába repül és az NSZK-ban Feldberg- ben üti föl tanyáját, ott foly­tatja a felkészülést. Ezt köve­tően június 11-ig előkészület' mérkőzéseken vesz részt Svájc­ban. Az ellenfelek egyelőre még ismeretlenek. Rainer Schmidt, az NDK nagyszerű síugrója a lehető legjobb olda­láról mutatkozott be az új idény első nagy versenyén. TÉLEN SEM PIHENNEK A bajnoki pontküzdelem már november 5-én befejeződött a galántai járás II. osztályában szereplő Čierna Voia (Fekete­nyék) csapata számára is. A játékosok nem tértek téli pihenőre, hanem a Szovjet Ba­rátság Kupa küzdelmeiben vet­tek részt. A futballcsapat tagjai sike­res évet zártak a bajnokság­ban. Az 1800 lakosú községben először örülhettek annak, hogy csapatuk magasabb osztályban szerepelt, s újonc létére őszi bajnoki címet szerzett. A Ba­rátság Kupában iis a döntőben szerepeltek a helyi labdarúgók, s a jó bajnoki szereplés után ez már nem is ment meglepe­tés számba. A jó úton haladásban nagy az érdeme Haveri Lajosnak, a csapat edzőjének, valamint a hnb és az efsz vezetőinek. A csapat tagjai kemény téli ala­pozással igyekszenek megtarta­ni erőnlétüket, hogy tavasszal újra sikeresek lehessenek az első helyért folyó küzdelmek, során. LUKOVICS ISTVÁN

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents